Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-16 / 139. szám

ÍOLNA MEGYEI NÉPÜJSAŐ 1963. június 16. Első a baromfigondozók között Varga Júlia, az Alsótengelici Állami Gazdaság baromfigondo- Kója magas kitüntetésben része­sült, megkapta az „Állami gaz­daság kiváló dolgozója” jelvényt. Azon az ünnepségen adták át neki a miniszteri kitüntetést, amelyen a gazdaság dolgozói a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajának elnyerését ün­nepelték. A íiatal baromfigondozó egyike azoknak, akik a gazdaságban a legtöbbet! tették a kiváló terme­lési eredményeként. Pontos, lelki- ismeretes munkájával elérte, hogy a rábízott baromfiállomány­ban a legkisebb legyen az el- hullási százalék, a legrövidebb idő alatt érjék el az előirányzott súlygyarapodást a csirkék. Az etetési idő betartása, a rendsze­res szellőztetés, a megfelelő hő­fok, a tisztaság és még vagy tu­catnyi tényező segített abban, hogy a naposcsibék közül minél több felnevelődjön. Mindez pedig elsősorban a gondozón múlik, aki méltán került a gazdaság ki­tüntetett dolgozói közé. A FÜRDŐMESTER Széleskarimájú szalmakalap árnyé­kolja be az arcát. A fürdőköpeny alól ki- villanó bőrének színe közel jár a csokolá­dé-barnához, pedig .még nem is volt iga­zi kánikula. Az erős napsütésben hunyor­gó szemmel kémleli az égboltot, aztán Nyugat felé mutat, az alig bodrozódó bá­rányfelhőkre. — Mostanában ■'•‘minden nap így kez­dődik. Abból az ár­tatlan kis felhőből délutánra talán már borult idő lesz. De nem lehet ez így so­káig, hamarosan el Mell jönni az igazi s trandidénynek. Délelőtt tíz óra van. Az öltözőfülké­ből most jönnek az első vendégek a me­dence felé. Jobbára csak gyerekek, fiúk, lányok, vegyesen. A kisebbek azonnal a kis medencét, meg a csúszdát veszik bir­tokukba, de a nagy medence szélén is már jónéhányan „kóstolgatják” a víz hőfokát, mielőtt bele­merülnének. A víz zöldesen csillan, hű­vös símogatást Ígér­ve. A szekszárdi für- dőzők gondtalanul lubickolnak, cicáz- nak, labdáznak. Nyu­godtan is tehetik, hi­szen őrködő szemek vigyáznak rájuk. Pechár Antal fürdő- mester valamennyiő- jüket figyelemmel kí­séri, beszélgetésünk közben is. Munkájá­ról, körülményeiről faggatom, ő azonban ennek a kérdésnek látható szerénységgel, nem sokat szentel, beszélgetésünk mind­untalan visszatér az úszósport helyzeté­hez. Magáról rövid tö­mörséggel mondja el, hogy naponta be­jár Bonyhádról, hogy tanfolyamon szerezte meg a fürdős képesí­tést, hogy hol dolgo­zott azelőtt, és azt, mennyire szereti ezt a munkáját. A mun­kát, amihez nemcsak az őrködés tartozik, hanem a vízcserék, a kád- és gőzfürdővel kapcsolatos tenniva­lók, és amikor nincs idény, az iszappako­lás, a masszírozás... Leginkább azonban az foglalkoztatja, hogy az úszósportnak Szekszárdon nincs gazdája. — Magam is verse­nyeztem pár évvel ezelőtt, és így érthe­tően hiányolom azt, hogy legalább az idényben itt nem be­szélhetünk rendsze­res úszóéletről, spor­tolásról. Pedig csak a középiskolások kö­zül, én ismerek vagy húsz fiatalt, aki szí­vesen venne részt egy szakosztály életé­ben, ha valamelyik sportegyesület vagy vállalat patronálná... Mert ugye, azért ez a legegészségesebb sport. — Tavaly körülbe­lül húszán tanultak meg a kezem alatt úszni, ami nem sok, de arra büszke va­gyok, hogy valameny- nyien meg is szeret­ték azt, amit megta­nultak. — Az idén azt hi­szem, jóval több- em­bert és emberkét ta­nítok meg az úszás tudományára, mert nemrégiben a Kilián- mozgalom keretében meghirdették az úszó oktatást is. Úgy­hogy nemcsak „ma­szek” alapon lesz ta­nítás, hanem szerve­zett formában is. Az iskoláktól várok szép­számú jelentkezést, de biztos máshonnan is jönnek. Egy ideig még be­szélgetünk a kedvte­lésekről, fotós szen­vedélyéről, aztán ke­zet nyújt, indul kör­bejárni a medencé­ket, nehogy valami baj legyen. Pár lé­pésről még visszaszól, az eloszlott felhő he­lye felé bök: — Úgy látszik, meggondolta, mégis strandidő lesz... (monostori) 84. ... Különben is nem maradhatok itt tovább. Egy idő óta, hm ... hogy is fejezzem ki magam.... nagyon erősen figyelnek. Ez nem valami kellemes. A főnökkel is beszéltünk erről, s az volt az álláspontunk, hogy kerüljünk el mindent, ami az ön, vagy a Sei­fert úr lebukásához vezethet. Pe­dig a lebukásuk feltétlenül bekö­vetkezik, ha engem letartóztat­nak. Upitz mindent értett. Nincs két Al ALEKSZANDR NASZIBOVj EJTEK HELY a<z Fordította: Szathmári Gábor A bombázók között volt öt szállító — Köszönöm, Oreszt Ivano- gép is. Karlsiustet elhagyva a vies. Mi a helyzet? órája, hogy végighallgatta annak Berlin—Hamburg autósztráda fö- — Még nem tudom. — Ribin a megbízottjának a jelentését, lőtt haladtak a szovjet repülők, hátrafordult, s odaszólt valaki­aki Berlinből Karlslusteig kísérte Ám nem Hamburg volt az úti- nek: — Korzsov! Aszkert. céljuk. Különleges feladatot tel- Egy tiszt termett előtte a sötét­— De ez nagyon veszélyes, — jesítettek. ségből. Hauptmanni rangjelzés mormolta elgondolkozva, alig Vagy harminc kilométerre Karls- V°Ú a paszományán, hallhatóan a Gruppenführer. lustetól egy kihalt pusztaságról fe- — Ismerkedjenek meg. — Ri­— önnek hatalmában áll úgy hér színű rakéta röppent a magas- bin bemutatta egymásnak a két rendezni a dolgokat, hogy egyi- ba. A gépkocsisor a jelzés irányába felderítőt. künket se fenyegesse veszély. fordult. Lámpafény pislogott alat- utána azt az utasítást adta Upitz elgondolkozott, tűk, egyenletes időközönként ki- Korzsovnak, hogy bontsa ki a — Rendben van, — mondta kis hunyva, aztán, ismét felgyulladva, rádióleadót. idő múlva. — Jöjjön ide éjfélkor.. A gépek csökkentették a sebes- , Körös-körül, az egyre áthatol- Nem, inkább tizenegy órakor. séget, s az öt szállítórepülőből bata. s11,. b sötétségben (felhők Aszker kiment az Abwehr épü- ejtőernyősök ugrottak ki. Ez volt bújt a hold!) szüntelen sür­letéből. Miután meggyőződött, Likov tábornok csoportjának má- gés-forgás hallatszott. Léptek hogy nem jön utána senki, be- sodik különítménye! zajat, suttogó beszédfoszianyokat ment a legközelebbi telefonfül- Egymás után értek földet az h°v?.^z!iött ‘Kor^ov^' kebe, es ismét felhívta Stirevát. ejtőernyősök. Sötét színűre fes- _f leadó^ működésre kész Arra kerte Frau Gottbachot: ad- tett selyem ejtőernyőiket szinte --„A ívtárs' «Ät ÄTÄ lyén várakozó Percev őrnagyot azonban ez nem lepte meg. Első- rádiós nek a Wehrmacht-őrnagyi egyen- körül Stefánia! Miféle szívességről van ruhát viselő Ribin ezredest is- itt szó? Hiszen mi régi barátok merte fel. A két férfi összeölel- vagyunk. Most jut eszembe, adja kezett. át egyúttal a férjének, hogy meg- Pavel Petroyics! Kedves let, átment vételre, s csakhamar állapodtam, s ott leszek az áruk cimborám! De régóta nem láttuk írni kezdte, amit hall. A papíron lerakodásánál, amint erre kértek, egymást! Van mar vagy két éve gyorsan nőttek a számoszlopok. Nagyszerű. Nagyon fog örül- is. mi? Amikor az első papírlap megtelt, ni a férjem! — Pontosan két éve, ezredes Korzsov a kezébe vette, leült vele — Isten vele, Frau Stefánia. elvtárs! kissé távolabb a földre, és hozzá­— Jó éjszakát! — Azt hiszem nálad minden fogott, hogy zseblámpájának fé­Upitz Gruppenführert jól tájé- rendben van. Mielőtt Moszkvá- nménél áttegye folyóírásba a- rejt­koztatták. A Karlsluste keleti ha- ból elindultam, telefonáltam hoz-r jUes szöveget. Ribin azonnal át- tárának légi terében repülő gépek zátok: az asszony is meg a kis- Olvasta az elkészült szövegrészt, szovjet bombázók voltak. Észak- lány is egészséges, nincs semmi Likov tábornok közölte benne: a nyugati irányban haladtak. bajuk. ’ teheruatóoszlop huszonnégy óra­‘ ' ——■—•— ---------—-------i—- ;-------kor elindult Hamburgból, s éj­f élre várják Karlslusteba. — Biztos, hogy ezen az úton jönnek? — kérdezte Korzsov. — Más út nincs? — Volt, — felelte Percev. — Volt másik út is, de két légitá­madás teljesen használhatatlan­ná tette. Felrobbantottak két via­duktot és egy hidat. éjfélkor lesznek itt. — Jól van, — válaszolta Stire- va Aszkemak. — Köszönjük a szívességét. Úgy örülünk!... — Ugyan, hová gondol, Frau a készülék skáláján. Felette Vörö­sen izzott a kis jelzőlámpa! Két tett-vett a berendezés — Kezdjék — rendelkezett Ri­bin. A rádiós lekopogott néhány je­A soproni ünnepi hetek programja Ez évben is megrendezik a sop­roni ünnepi heteket június 28-tól július 22-ig. A Győr-Sopron me­gyei Tanács Idegenforgalmi Hi­vatalának prospektusa igen gaz­dag műsort, szórakozási lehető­séget ígér a sporoni hetek idejé­re. Minden nap városnéző kör­sétát szerveznek a Széchenyi tér­ről. Az első nap, június 28-a lot­tósorsolással kezdődik, majd este hangversenyre kerül sor. Vasár­nap nyitják meg az országos, da­lostalálkozót, a Tűztoronyból pe­dig toronyzenét szolgáltatnak. A műsorban szerepel az Állami Operaház előadása. A fővá­rosi művészek a többi közt a Traviátával szórakoztatják majd a soproni közönséget. Műsoros vidám vetélkedőt rendeznek a kékfrankos kupáért. Orgonahang­versenyek, sport, ismeretterjesztő előadások is szerepelnek a mű­sorban, ezenkívül hét nyelhetők az ország különböző helyein lévő idegenforgalmi hiva­talokban. Ezek a meghívók sze­mélyi igazolvánnyal együtt határ­sávi belépőként is szolgálnak egy­szeri alkalomra. (Folytatjuk) Olvasónk levelére válaszoljuk P. J. faddi olvasónk panasszal fordult szerkesztőségünkhöz, mert községében többször előfordult, hogy a közvilágítási lámpákból hiányoztak az égők. Sok bosszúságot okozott ez a lakosságnak — írja levelében —. hiszen csak néhány forinton mú­lott az, hogy ne kelljen a sötét éjszakákban utcai megvilágítás nélkül botorkálni. Olvasónk panaszával felkeres­_ tűk a Dunántúli Áramszolgáltató kiállítás vállalat Üzletigazgatóságát Szék. közt válogathat majd a közönség.1 szárdon, ahonnan a következő vá- A soproni hetekre meghívók igé- laszt kaptuk: »A levélben panaszolt időpont­ban valóban előfordult, hogy Fadd községben egy este a köz- világítás nem működött, a kap- csolóberendezés üzemzavara miatt; Ennek elhárítása azonban meg­történt és a közvilágítás azóta is zavartalanul működik. Ennek el­lenére panaszlevelük átvétele után ismételten felülvizsgálatot végeztünk. A község belterületén lévő 127 közvilágítási lámpa kö­zül 7-ben az égő rossz volt, amelyeket újakkal cseréltünk ki. Jelenleg tehát a közvilágítási lámpák mind jók«. f CS. HORVÁTH TIBOR—ZÓRÁD ERNŐ: A CAPU AI FENEVAD | Az időszámításunk előtti első évszázadban szinte az egész ak­kor ismert világ a rabszolgatartó rómaiak zsarnoki uralma alatt nyögött. De már érlelődtek azok az erők, amelyek a birodalmat megsemmisüléssel fenyegették. le. a 75. esztendőben történt... }

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents