Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-01 / 126. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. június 1, NŐK A KÖZÉLETBEN: Pedagógusok, de családanyák is Nyugtalanok már a gyerekek, vem figyelnek az órákon, fárad­tak a pedagógusok így év végén. Ilyenkor szokták elhatározni, hogy írásban lemondanak minden más elfoglaltságukról, mert elég helytállni az iskolában, az órá­kon. Fent a hegyen, ahol a Ba­bits Mihály általános iskolát tű­zi a nap, épp ez a hangulat ural­kodik. Kedves Henrik, az igazga­tó azt mondja, jövőre beiratkozik az esti egyetemre, és kizárólag az ágit. prop. osztálynál végzett tár­sadalmi teendőit folytatja. A fáradtságot magyarázza az, hogy csak úgy hirtelenjében ösz- szeszámolva, munkakörén kívül tizennégy megbízatás köti le ide­jét. Ezekből a kereskedelmi tanu­lóknak tartott óráit díjazzák. Vagyis a többi tisztán „társadal­mi munka”, melyre a pályavá­lasztási tanácsadótól az MHS- ig, jónéhány szervezet tart igényt. És gondolom, azért szakadt rá ennyi feladat, mert mindezeket a munkákat végezni kell, — csak- hát kevés rá a jelentkező. Ám, ha megkérdezzük az iskola többi ne­velőit, ők is sorolják az iskolán kívüli elfoglaltságuk listáját. Az itteni nevelők többsége nő, a negyvennégyes létszámból har­minchét. Gulyás Jánosné, aki négy gyermekes családanya, az esti egyetem hallgatója, tan­könyvfelelős, kisdobos városi bi­zottsági titkár, Kilián-mozgalmi felelős, a népfront kultúrbizott- ságának tagja, felelős az alsóta­gozati szertárért. Hanoi Józsefné takarékfelelős, szakszervezeti me­gyei nőfelelős, nőtanács vezetősé­gi tag, városi fiókkönyvtárvezető, tagja a városi takarékossági al­bizottságnak, — és jónéhány ne­vet lehetne még említeni. Érde­kes például, hogy Béla Pálné a szekszárdi Jóreménység Termelő- szövetkezet kultúrfelelőse. Egyszóval, mintha mindez meg- döntené azt a nézetet, hogy a KISZ-aktivák tanácskozása Szekszárdon A szekszárdi járás KlSZ-szer- vezeteinek titkárai, a KISZ JB tagjai és a pártszervezetek ifjú­sági felelősei tegnap délelőtt együttes ülést tartottak Szekszár­don, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának épületében. A ta­nácskozáson Tóth József, a KISZ megyei titkárának beszámolója alapján megvitatták az eszmei és politikai nevelésben a KISZ-re háruló feladatokat, a KISZ-mun- ka megjavításának problémáit. nőkre, a családos asszonyokra a szorosan vett munkájukon kívül nem lehet számítani. A megye oktatásügyének egyik vezetőjétől azt hallottam, hogy felelősségtel­jesebb, több kötöttséget adó mun­kakörtől „fáznak” az asszonyok Az igazgató, saját területéről erre egy példát hoz. Pártcsoportveze- tőjük férfi, mert a nökollégák — még a vezetőségi tagok, közül se, — nem vállalkoztak erre a tiszt­ségre. Mert a feladat azzal jár, hogy részt kell venni az iskola valamennyi megbeszélésén, rend­szeresen beszámolni a munkáról, számonkérni, témát adni. Az asz- szonyok szabad ideje drága, az otthoni teendők miatt. Nem tud­ják elvállalni az ilyen megbíza­tásokat. Egy jellemző példa: Fa- ludi Jánost, az igazgatóhelyettest ötig irodájában tartja a hivatali munka. Ezenkívül sokat foglalko­zik az úttörőkkel, rajztanár, rá vár minden dekoráció. Azt mond­ja, otthon megszokták már, hogy neki sok a dolga. De a felesége, aki szintén pedagógus, tanítás után hazafelé tart, mert hiszen a két gyerek, az otthon leköti. Az­tán sok pedagógus-feleségnél üt­közik az úttörőfoglalkozás, és pél­dául a mosás lebonyolítása. Az előbbi időhöz kötött, az utóbbi a körmére ég. A háztartások kor­szerűsítése... Gyorsabb technikai fejlődés kell ehhez. Ma még nem lehet összehason­lítani a dolgozó nők és a férfiak társadalmi helyzetét. A munká­ban, ahogy itt is láttam, hallot­tam, nincsen különbség. Pataki L ászióné, dr. Bellas Sándorné szavait idézem. Természetes, hogy kevesebb szerepet vállalnak. Az otthon nem kibúvó. Azt mondják, örülnek annak, hogy az utóbbi évek művelődéspolitikája több hasznos intézkedéssel bizto­sítja, hogy a nevelőknek több ide­jük legyen valóban pedagógusnak lenni. BENCZE KLARA Hétfőn megkezdődnek az írásbeli vizsgák az iparitanuló-iskolában A Munkaügyi Minisztérium szekszárdi, 505. számú „Ady End­re” Helyiipari Iskolájában két­százötven végzős ipari tanuló tesz az elkövetkezendő hetekben szak­munkás-vizsgát. Hétfőn kezdődik meg az osz­tályvizsgák írásbeli része, a ta­nulók szakrajzból, magyar nyelv és irodalomból, valamint szám­tanból írásbeliznek. A szóbeli­re a következő héten kerül sor. Intézkedési tervet készítettek Zombán a háztáji és kisegítő gazdaságok árutermelésének növelésére Tolna megyei viszonylatban Zomba évtizedek óta a nagy ál­lattenyésztő községek közé tarto­zik. A mai termelőszövetkezeti községben még a nagyapák meg­teremtették a szarvasmaha-, ser­tés- és kisállattenyésztés alapjait. Szinte nincsen a faluban olyan porta, ahol ne lennének istállók, ahol ne foglalkoztak volna állat­tenyésztéssel. De az utóbbi három esztendőben, — amióta kitették a falu határába a „Termelőszövet­kezeti község” feliratú táblát, — a házaknál levő istállókból indo­kolatlan gyorsasággal csökken az állatok száma. Erre az a tény fi­gyelmeztette a község vezetőit, hogy az elmúlt évben a három ter­melőszövetkezet és a háztáji gazdaságok együttesen sem adtak lényegesen több hús­árut, tejet, és tojást, mint 1960-ban adott a község me­zőgazdasági lakossága. E körülmény okait a községi tanács, a termelőszövetkezet és a tömegszervezetek vezetői a közel­múltban megvizsgálták. Arra a megállapításra jutottak, hogy a közös gazdaságok árutermelési le­hetőségeinek maximális kihaszná­lása mellett sem lehet elhanya­golni a háztáji és kisegítő gazda­ságok meglévő árutermelési lehe­tőségeinek elősegítését. Mert, — ezt nagyon őszintén meg kell mondani ;— a közös gazdaságok nem tudták az elmúlt három év­ben olyan ütemben fejleszteni ál­lattenyésztésüket, mint amilyen mértékben csökkentették a ház­táji állatállományt. A sertésállo­mány például a mostani felmérés szerint 724-el kevesebb a háztáji gazdaságokban, mint 1961-ben volt. Ugyanilyen mértékben csök­kent a szarvasmarha-, és nem sok­kal kevesebb mértékben a ba­romfiállomány is a háztáji gazda­ságokban. Ezeknek az adatoknak a birtokában olyan célt tűztek maguk elé a zombaiak, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságok áru­termelését olyan mértékben fejlesztik, hogy 1965-re elérje legalább az 1961. évi színvo­nalat. A célkitűzés végrehajtására a községi tanács, a termelőszövet­kezetek és a tömegszervezetek vezetői intézkedési tervet dolgoz­tak ki, amit a közelmúltban ki­bővített végrehajtó bizottsági ülé­sen tárgyalt meg a községi tanács. A termelőszövetkezeti gazdaságok tagjai olyan határozatot hoztak a végrehajtó bizottsági ülés után, hogy a háztáji állatoknak szüksé­ges szemes és szálas takarmányt törvényes keretek között bizto­sítják. A Parasztbecsület Tsz pél­dául, a közös lucernából adott kaszálót tagjainak, a Jóbarátság Tsz legelőt biztosított, a Vörös Csillag Tsz baromfitápot szerez be a háztáji állatok részére is. • Ugyancsak nagy jelentőségű a háztáji baromfiállomány fejlesz­tésére vonatkozó célkitűzés. E szerint jövőre kicserélik Zombán a háztáji baromfiállományt, aminek a lebonyolítását a földművesszövetkezet és a nő- tanács közösen vállalta. S ha ezt megvalósítják, 25—30 százalékkal több tojást tudnak értékesíteni a háziasszonyok, mint az elmúlt évben. Mindent összegezve: a zombaiak kezdeményezése jelentős és köve­tésre méltó. A háztáji és kise­gítő gazdaságok termelésének nö­velését célzó intézkedések végre­hajtásával ebből a nagymúltú állattenyésztő községből a háztáji és kisegítő gazdaságok együttesen 1965-ben mintegy 35—40 szá­zalékkal több húsárut, tejet és tojást adnak mint 1960-ban adott a község mezőgazdasági lakossága. R. É. Á gyógyszer útja Fontos beruházások — Vörösbor? — Rendben! a beteg Átnyújtja a gyógyszertárosnak a receptet, s egy idő múlva eltávozik a szük­séges gyógyszerekkel együtt. Milyen egyszerűen hangzik ez így. Pedig, sok minden., .történik addig, amíg a beteg otthon beve­heti étkezés után, vagy éppen előtte a gyógyító tablettát, port és folyadékot. Ha figyelmen kí­vül hagyjuk a gyártását, akkor is sok mindenen megy keresztül a gyógyszer, míg eljut a beteghez. A .megye határán belül a Gyógyszertári Központban kezdő­dik a gyógyszer útja. Ide érke­zik be a megye 40 gyógyszertárá­nak rendelése. — Hogyan tudják kielégíteni az igényeket? — tettük fel a kérdést Boros István igazgatónak. Meg­nyugtató választ kaptunk: — Megfelelő az ellátás, a me­gye rendelkezésére áll a szüksé­ges gyógyszer. ALEKSZANDR NASZIBOV: EJTEKHELY a<z €Lbán Fordította: Szathmári Gábor 72. — És kinek sikerült leszámolni vele? — Torp Sturmführemek. Na­gyon tehetséges fiatal fickó. — Megjegyezzük a nevét. — Seifert egy darabig hallgatott, majd váratlanul megkérdezte: — A rejtekhely messzi van ide? Upitz elkomorodott. — Nincs nagyon messze, — mormogta alig hallhatóan. — Mutassa meg nekem. — Miért? — Upitz felállt, s- kesernyésen folytatta: — Vagy már nem bíznak bennem? .. . Felállt Seifert is. Néhány má­sodpercig farkasszemet néztek egymással. — Mit akar vele? — kérdezte nyers, rekedt hangon Upitz. — Miért van erre szüksége önnek? Seifert elfehéredett. A szeme szikrákat szórt, ökölbe szorította a kezét, s a szája szélét harap- dálta. — Hallgasson ide, Upitz — kezdte, s látszott rajta, hogy igyekszik nyugalmat parancsolni magára. — Én nagyon jól tudom, hogy maga milyen érzéseket táp­lál irántam Illúzióim ebben a tekintetben nincsenek. Csak any- nyit mondhatok: ez az érzés kölcsö... De most nem erről van szó. Tudni akarta, miért van szükségem az archívumokra. Megmondom: ugyanazért, amiért magának. — Seifert elhallgatott, s a következő pillanatban mo­soly jelent meg az arcán, úgy folytatta: Thedder csak az után beszélt magával, miután én beleegyeztem. Upitz mélyen bent ülő, apró szemében zavar látszott. — Hol hagyta Theddert? — kérdezte Seifert. Upitz némán állt a tábornok előtt. Csak a válla rándult meg idegesen, egyszer-kétszer. — Itt van most Thedder? — Seifert kijött az asztal mögül. — Beszéljen, a krisztusát magának! — Igen. — Jól van. Akkor ő is velünk jön. — De ... — De? Mi ez a „de” Upitz Gruppenführer? Hiszen maga úgyis készült rá, hogy megmu­tassa neki a rejtekhelyét! * A szovjet felderítők hármas célt szerettek volna elérni a kas­télybeli telefonüggyel. Mindenek­előtt — s ez volt a legfontosabb — el akartak rejteni Seifert szo­bájában egy hordozható hangfel­vevő készüléket, amelyet ultra­érzékeny mikrofonnal szereltek fel. A magnetofon műszereit egy kis dobozba szerelték, amely szi­vartartó kazettához hasonlított. A készülék konstrukciója olyan volt hogy több órán át működhetett egyfolytában. (Folytatjuk) GONDOSAN BECSOMAGOL­JAK minden gyógyszertár részé­re a kért gyógyszert és szinte menetrendszerű pontossággal el­juttatják mindenhova. Itt nem lehet hosszú késés. Ha mondjuk a zokni és a cipő késik néhány napot, akkor is zavarok adódnak elő, de mi az a gyógyszerellátási zavarokhoz képest? A gyógyszer- ellátásnál emberek életéről, egész­ségéről van szó... Ha közvetlenül nem is, de köz­vetett formában a jó gyógyszer- ellátás céljait szolgálja egy csomó egyéb intézkedés. Pincehelyen például közel félmilliós költség­gel átalakítás útján egy modern gyógyszertárat létesítettek. Dom­bóváron gyógyszerészlakás céljai­ra fordítottak nagyobb összeget s most megnagyobbítják a gyógy­szertár helyiségét is. A Gyógyszertári Központ kere­tében dolgozó népes kollektívá­nak van egy maroknyi része, amely különösen érdekes és leg­több ember számára ismeretlen munkát végez. Szekszárdon, a Beloiannisz utcában az egyik lakóépület falán tábla hirdeti, hogy ott bent laboratórium is van. A helyiségek parányiak, mint ahogyan általában kicsik a laboratóriumi helyiségek. Ketten dolgoznak itt, László Viktor labo­ráns gyógyszerész és a felesége mint asszisztens. Az egyik asztalon kis üvegek sorakoznak, az üvegekben piros színű folyadék. A vöröborra em­lékeztetnek. Persze megjárna az OCAAA/OV-VNAAA/VWNAAA/' illető, ha vörösbor gyanánt fel­hajtaná valamelyiket... — Tablettákat vizsgálunk — mondja László Viktor — és en­nek során kaptuk ezt a folyadé­kot. AZ EGYIK ÜVEGET egy lom­bik alá tartja, amely kapcsolat­ban áll egy perklórsawal telt üveg gél. A miniatűr csapon perklór-, savat csepegtet a piros színű fo­lyadékba. A piros szín minden csepp után változik, kék, majd levélzöld lesz. —■ Ezt a színt kellett elérnünk Ezután leolvassa a zöld szín eléréséhez szükséges perklórsav mennyiségét, egy füzet fölé hajol, s számol. Végül kijön a végered­mény, s elégedetten mondja: — Ez is rendben! A tablettában levő hatóanyag mennyiségét vizsgálják. Időkö­zönként ellenőrzést végeznek a gyógyszertárakban, behoznak a központba néhány olyan gyógy­szert, amit a beteg részére készí­tettek el. Itt ellenőrzik, hogy ben­nük van-e az előírt hatóanyag. Általában nincs is probléma, de- hát ami biztos, biztos .. . Egész­ségről, életről van szó ... Néhány éve ilyen ellenőrzéssel leplezték le a csaló bonyhádi gyógyszerésznőt. Az előírt és drága hatóanyagnak csak egy tö­redékét használta fel egy-egy adagnál. Ez persze egyedülálló eset volt, de a beteg érdeke azt kívánja, hogy az ilyen egyedi ese­tet is megelőzzék. a—c f A Szekszárdi Vasipari Vál­lalat felvételre keres képe­sített könyvelői vizsgával rendelkező gyakorlott belső ellenőrt, valamint gázszerviz-szolgála- tához szakismerettel ren­delkező vezetőt. Jel ntkez's: Szekszár.l, Rá­kóczi u. 13. ^ '214) Az É. M. 44. sz. Állami Épí­tőipari Vállalat (Budapest. V.-ker. Kossuth L. tér 13-15.) azonnal felvesz budapesti munkahelyekre kőműves, ács, állványozó szak­munkásokat, építőipari könnyű­gépkezelőket, kubikosokat, férfi segédmunkásokat. Szállást és napi egyszeri ét­kezést biztosítunk. Munka­ruha és — vidékieknek — tanács-igazolás szükséges. Szakmunkások szerszámot hozzanak magukkal. (?)

Next

/
Thumbnails
Contents