Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-15 / 111. szám
2 TOLNA MEGVET NEPÍfjSA0 1963. május 15; Az emberrel az emberért Egy kis séta a kanacsi munkásszállásokon Á NI POSTÁSUNK Nehéz helyzetbe kerültem. Körülbelül úgy vagyok, mint az egyszeri ember, akármelyik ujjamat harapom, egyformán fáj. Ha ugyanis azt mon. dóm: a Kanacsi Állami Gazdaságban rossz a munkáséllátás, nem mondok igazat: Ha viszont egyértelműen azt állítom, hogy jó, akkor ellentmondásba kerülök a valóságos helyzettel. Mert vannak munkásszállások, van konyha, változatos az étlap, gondozzák, takarítják a szállásokat, de vannak egyben különbségek is... Hármasban kerekedtünk fel, hogy a lehetőségekhez képest tisztába tegyük a gyereket Ka- nacson. A tanulságokat Trieber Dezső, a MEDOSZ megyei titkárának és Gombás Ernő, a gazdaság szakszervezeti bizottsága tit. kárának társaságában gyűjtögettük össze. Vegyük ezeket sorjában, úgy. ahogy a VIII. kongresszus fogalmazott, vagyis mindent a2 emberekkel, az emberekért. Ha ebből a szempontból nézzük a problémákat, akaratlanul is objektív és szubjektív tényezőkre kell osztani a kialakult képet. Ami objektív a gazdaság adottságai nem a legjobbak. Egy fejlődőben, kialakulóban lévő szervről van szó. olyan központtal, amit hajdan, amikor a nagy elgondolások korát éltük, senki sem tervezett központnak. A tőle körülbelül tíz kilométerre fekvő Kanacson próbálkoztak kialakítani valami központfélét, ott épült is két nagy munkásszállás, konyha, lakások és egyebek, itt azonban még csak másfél éve húzták fel az első hatvanas szállót, amelyiket aztán szinte abban a pillanatban kinőtt a gazdaság, ahogy átadták a kulcsait. Ebből a kissé furcsa állapotból származik az a másik is, hogy van a gazdaságnak konyhája, étkezdéje, de szinte körülbástyázva istállóval. A szubjektív körülmények természete másmilyen. Olyan dolgokat takar, amelyeket különbségek címszó alatt szokás összefoglalni, s amelyeken a mosEgy szép májusi délután osztályunk a fóti gyermekvárosban járt. Mindenütt rend és tisztaság fogadott bennünket. Az igazgatónő elmondotta, hogy a gyermek- város öt évvel ezelőtt alakult meg. Felkarolták azokat a gyerekeket, akik elvesztették szüleiket, •vagy valamilyen okból rossz útra tévedtek. A városban négy általános iskola, gimnázium, iparitanuló és varrószakosztály működik. — Takarítónőink nincsenek — hallom az igazgatónő hangját — A gyerekek saját maguk takarítják a hálóikat és szekrényeiket. Idén egy hálóba költöztettük a 2—5. osztályt, abból a célból, hogy a kisebbeket segítsék a nagyobbak. Ez a módszer nagyon jól bevált. A kulturális élet is jól folyik. Sportolás terén országosan is jó eredményeket értek el. Nagyon sok kirándulást is rendeznek. De nemcsak a szórakozás érdekli a gyerekeket. A komoly munkában is kiveszik a részüket ök irányítják például 3 gyermekváros postáját. Tovább haladunk. Mellettünk modern épületek sorakoznak. Az egyik éppen az, amelyet a Tolna megyei asszonyok építtettek fel. Bepillantunk az óvodások birodalmába is. Mindenütt játékok sorakoznak, gondtalan gyerekek látszanak. Otthon és szeretet fotaninál alaposabb körültekintés- I sei lehetne segíteni. Kőrútunk I alkalmával három szállást láttunk. Az elsőben jól berendezett, kétágyas szobákat találtunk, minden helyiségben rádió szólt. A másikban viszont öltözőszekrényekkel telezsúfolt folyosót, nyolc, tízágyas szobákat, rozoga székeket leltünk, de rádiót azt nem. És találtunk egy klubszobát, amelyik csak viseli ezt a nevet, mert pillanatnyilag a dohánykertész lakik benne a feleségével. Pedig kellene ez a klubszoba, mert a gazdaságnak nincs művelődési otthona, csak egy ici-pici kis kultúrhelyisége, azt is mostanában rendezgetik be, mert a legutóbbi időkig az irodák egy részét helyezték itt el. Megnéztünk fegy harmadik szállást is. Ez csak két szobából állt. Az egyikben a főmérnök lakik, egyedül. Ide új ajtó, új ablak került annak idején. A másik szobában három állattenyésztő szállása van. Ez a szoba köves, parányi ablakkal, rossz ajtóval. A lakók szerint a télen több volt a hó az ajtón belül, mint kívül. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a képzett szakemberek igénye más. Nagyobbfokú szellemi tevékenységük, nyugodt, kiegyensúlyozott körülményeket követel. Viszont az is igaz, hogy a munkások igénye sem a régi már, ebben is változás állt elő. S ha valamiféle kiegyenlítődésre gondolunk, akkor ezen nem azt értjük, hogy a főmérnök szálláséinak színvonalát le kell szállítani, hanem sokkal inkább azt, hogy az állattenyésztőkére is kell valamit fordítani. Beszélgetések során egy véleményt hallottam. Azt mondta a munkásszállás egyik lakója: Ahhoz, hogy valamije legyen az embernek, ahhoz irodistának kell lennie, mert úgy tud magának szerezni ezt. azt. Van ebben az állításban elfogultság diktálta jó adag túlzás, de igazság is. Mert például a női szálláson ég és föld a különbség a mezőn dolgozók és a könvvelő- nő szobája között. Az előbbiek 8—10 ágyas szobában laknak, az gadja azokat, akik a fóti gyermekvárosba kerülnek. Bendes Ilona levelező , utóbbi pedig, szépen berendezett szobácskábán, kényelmesen, egyedül. Meglehetősen hiányos a gazdaság központjának közművesítése Ezzel magyarázható, hogy a szállásokon nincs fürdő, s az egyetlen tisztálkodási lehetőség a lavór, amelyben azonban csak hideg vízben lehet mosakodni. Azt viszont még a közművesítések hiánya sem magyarázza, hogy a még csak most épülő gyakornoki szálláshoz már beszerezték a víz. melegítő villanyboylert, a régebben elkészült munkásszálló fürdőjébe azonban nem akar hasonló kerülni. Sokféleképpen vetődnek fel az ismertetett problémák. Van egy ilyen oldaluk is: a szállások lakói, a munkások sem becsülik kellően minden esetben második otthonukat. Ámde tegyük hozzá mindjárt ezt is: nevelés, ellenőrzés, irányítás nélkül nehéz elképzelni, hogy mindig, mindenben magukénak tekintsék, s ne csak hálóhelynek ezeket a szállásokat. Az is a dologhoz tartozik. hogy az előbb elsorolt tennivalókat senki sem végzi el a kanacsiak helyett. Nekik kell csinálni, azzal a figyelemre méltó ambícióval és energiával, amelyikkel szép termelési eredményeiket elérték. Bizonyára jut belőle erre a nem mellékes tennivalóra is. Szolnoki István Az angol főúri etikett szerint a rókavadászatokon vörös frakkban kellett megjelenni. A mostani rókavadászoknak melegítő és tornacipő az öltözékük. Amíg azok lóhátról üldözték a veres bundájú vadat, a mostaniaknak kilométereket kell rohanni, és a vadászatban a ügyesség, a leleményesség, a technikai tudás a legfőbb segítség. A Sötétvölgyben vasárnap lezajlott rókavadászat részvevői nem puskát cipelek magukkal hanem csupán egy kis téglalapalakú készüléket. A róka pedig nem volt más, mint egymástól bizonyos távolságban ravaszul elrejtett rövidhullámú rádióadó. A vadászoknak vevő- készülékükkel kellett „elejteni” a rókákat, amelyek meghatározott időközönként „hívogatták” őket. aponta találkozunk vele, sőt olykor lessük is őt, vajon hoz-e számunkra üzenetet. Mennyire tudunk örülni, ha kezünkbe nyomja a régvárt levelet, vagy a pénzesutalványt, s csak futólag rebegjük el a köszönetét örömünkbe temetkezve. Postásunk pedig megy tovább, kopogtat az ajtókon, járja az emeletet, s csak nagyritkán áll meg egy pillanatra, hogy kiszusz- szantsa magát. — Mennyit gyalogol vajon egy nap alatt? — kérdezzük, hogy elkaptuk őt egyperces pihenője közben. — 14,2 kilométert. — Honnan tudja ennyire pontosan? — Lemértük, hivatalosan és pontosan. Ez a teljesítmény nem is olyan sok, brigádunkban van olyan is, aki naponta tizennyolc kilométert gyalogol. Nálam inkább sűrűbb a kézbesítés — mondja. eggel hatkor indul első kőrútjára, az újságokat, folyóiratokat hordja szét. Csak a Tolna megyei Népújságból 158-at, ennyi előfizetőt szervezett már. A levél és az egyéb küldeményeket össze sem lehetne számolni, annyi van belőlük. Az eladott lottó- és totószelvényekről azonban pontosan tud nyilatkozni, mert azokat „kuncsaftoknak” viszi. Hetenként kétszázat a lottóból és tizet a totóból. — Vitt-e már szerencsét valamelyik családba lottó-szelvényeivel? — A reményt mindig — szól nevetve. A versenyen — amelyet az MHS-rendezett — tizenhét Tolna, Somogy, Baranya megyei rádiós indult, valamint a budapesti központi Rádiósklub válo- gatottkeret-tag versenyzője, Lengyel Gábor. A sötétvölgyi nehéz terep — a verseny után elhangzott vélemények szerint megütötte az országos versenyek színvonalát — ugyancsak próbára tette a rádiósok fizikumát és szakmai ismeretét is. A meredek domboldalak, a sűrű erdő, a ravaszul elbújt rókák, az adók mindenkinek külön-külön próbát jelentettek. Jellemző, hogy a tavalyi hasonló URH-verseny kaposvári győztese — az elmúlt vasárnap Kaposvárott is győzött — most csak két rókát tudott megtalálni a megadott idő alatt. Volt olyan versenyző, aki Tizenkét éve járja Szekszárd utcáit, ha az ez idő alatt legyalogolt kilométereit összeadjuk, majdnem másfélszer körüljárhatta volna a Földet. Hát ha még a brigád gyaloglási teljesítményét összeadnánk? Hatan vannak, hatfele járják a várost, s kevesen tudják róluk, hogy nem is olyan régen nagy kitüntetés érte őket. Szocialista munkabrigád lettek. — Május 1-én vettük át az oklevelet, s fejenként a háromszáz forint pénzjutalmat. Brigádvezetőnk meg a kiváló dolgozóknak járó jelvényt. Volt nagy öröm, no, meg büszkeség — emlékezik a nagy ünnepre Csordás Sándor. árták az utcákat, senki sem tudta róluk, hogy a megtisztelő címért vetélkednek. Most is csak kevesen tudják, hogy sikeresen zárult ez a vetélkedés. Munkahelyükön azonban nyilvántartják, mégpedig úgy, hogy a brigád selejt- mentesen dolgozik. Nincs téves kézbesítés, a hibájukból nincs későn érkező levél. Ennek a jól dolgozó brigádnak az egyik tagja a mi postásunk. S egy kicsit mi is ' büszkék vagyunk rá. Mondanánk is neki ezt élőszóval, de beszélgetésünket egy szőke lány megzavarja. — Hozott nekem levelet, postás bácsi? — kérdi, s hogy az igenlő fejbólintást látja, eléje szalad. Búcsúzunk. A postás bácsi elindul, hogy a hátralévő hat kilométeres útja során átadja a hivatalos, s a rózsaszín borítékú leveleket. félórán keresztül körözött az első számú róka körül, de nem tudott ráakadni. A szekszárdi Reifschneider János — akinek tavaly balszerencséjére készülékét eláztatta az eső — viszont pillanatok alatt megtalálta a helyes irányt az első róka felé, majd a ketteshez is. A hármashoz már némi kerülővel jutott el. Közben a rókák, szabályos időközönként csak hívogatták őket rendületlenül. — Keressétek a rókát... Itt vagyunk, vigyázzatok, ravasz a róka, keressétek csak ... Te ott vigyázz, mert mindjárt rálépsz ..: Kifog rajtad a róka, ha nem ügyeskedsz . .. Előfordult, hogy öten-hatan köröztek a róka körül..; Lengyel Gábor válogaottkeret- taghoz méltóan versenyzett, bár versenyen kívül indult. 1956- ban Szekszárd környékén tett először próbát a rádiózásból. Mint katona, a gemenci erdő árvízvédelménél tevékenykedett ... Most, ezen a versenyen hetven perc alatt tette meg a mintegy kilenc kilométernyi távot, derítette fel az elbújt három rójca helyét. A három megye versenyében első Reifschneider János 85 perces idejével csak megközelíteni tudta, de így is nagy fölénnyel győzött a második helyet elért pécsi Varga János előtt. Harmadikként ugyancsak szekszárdi versenyző futott be: Harangozó János, aki három héttel ezelőtt országos versenyen lett hetedik. A negyedik a kaposvári Békéi Tibor lett. A rókavadászok legközelebb Pécsett találkoznak. Hogy ott melyik jár túl a ravasz rókák eszén, csak ott, a helyszínen derül ki. A szekszárdiak mindenesetre bizonyítani akarnak; hogy nemcsak a hazai környezet segítette őket a jó helyezésekhez, a győzelemhez, hanem a jó rádiósfül. az ösztön, a szakmai tudás és a fizikai fel- készültség. B. I. Uj géppel gyarapodott az elmúlt napokban a rolnai Pamutszövőgyár. A csehszlovákiai Brno- ból érkezett ez az uigol rendszerű jyorsfelvető. Teljesítménye háromszor akkora, mint a gyár régi felvetőié, emellett ezzel a géppel jobb minőségű lánchengereket lehet előállítani. Köny- nyebb a munka is vele. A régi gépeken a hengerek gyakori emelgeté- se nagy erőkifejtést követelt a dolgozóktól, férfi- segítség nélkül nem is tudtak hengert cserélni. Itt a hengert maga a gép emeli a helyére. Szekszárdi diákok a fóti gyermekvárosban Rókavadászaton a Sötétvölgyben
