Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-14 / 110. szám

\ 1063. május 14. fOTVA MEGYEI RIÜPÜJSXS Az uzdi ismeretlenek Egyszerre csak előtop- pantak a névtelenség­ből, el kellett menni hozzájuk, bái- jószerivel még az utat se na­gyon tudta az ember. Benke Va­léria. megyénk országgyűlési kép­viselője éppen emiatt. az utolsó pillanatban érkezett és az elnök boldogan felsóhajtott, mivel mái úgy hijte, a Központi Bizottság tagja el sem jön ide, ebbe .az el- j dugott fészekbe. Dehát éppen ez , lenne az, amin volt idő elgondol- j kodni, mert nem is olyan eldu­gott fészek ez az apró település, i Hiszen ezen a vasárnapi napon j rövid időre ugyan, de mégis a j megye közepe lett. A tagok pedig jöttek-mentek. a szövetkezeti ház kapujában fo- I gadták a vendégeket, eközben né- | melyik az alvásra gondolt, mivel nemrég hagvódott abba a regge­lig tartó lakodalom — a zenészek még mindig a sarkon topognak — s máris kezdődik az ünnepség, amitől illetlenség lenne lemarad­ni. nyen úgysem volt még Uzdon. A súrszentlőrinci Táncsics Tsz a tavalyi termelési eredmények ulapjan a kis tsz-ek kategóriájá­ban országosan harmadik lett vándorzászlót kapott, elnyerte a Kiváló Termelőszövetkezeti Gaz­daság kitüntető címet, amihez hozzájárult az ajándék betét'- kon\ v .10 000 forinttal. Az ünnep­séget azonban Uzdon tartották, mert a sáfszentlőrinci Táncsics Tsz tulajdonképpen uzdi Táncsics, d^ mivel Űzd közigazgatásilag Sárszemlőrinchez tartozik, a hiva­talos és pontos megfogalmazás, ez utóbbi községet említi a ki­tüntetettek lisftáján. Varga Istvánt, az elnököt, ezt a jóköté­sű. piros ar­cú embert mintha zavarná a sok dicsérő szó. A tornácon egyre azt mondogatja a vendégeknek, hogy ..hát csak dolgozgattunk". Az ér­tékelő papír három hétig hevert az íróasztal-fiókban és tulajdon­képpen alig akarták elküldeni, mert,, minek dicsekedjünk." Ma­gam is észrevettem, hogy barát­ságos, szívélyes, dé szinte kínosan szerény ebben a tsz-ben mind­egyik tag. Talán a kezdeti nehéz esztendők miatt. 1949-ben alakult a csoport, hosszú évekig nehe­zen boldogultak, szegénységben éltek, az úttörő gazdák, s ugyan­akkor furesálkodva hallották, hogy a szövetkezés mindenütt jó módot adott a parasztságnak. Fe­lelős vezetők hangoztatták. Az uzdi gazdák ilyenkor egymásra néztek és hallgattak. Hallgattak, dolgoztak és elhatározták, meg­teremtik majd maguknak a jólé­tet. de addig felesleges‘ úgy állí-t tani be a dolgot, mintha az óhaj valóság lenne. Talán abban az időben szoktak hozzá a szerény­séghez. A nehéz esztendőket maguk mögött hagyták, s ebben sok ré­sze van Walter Jánosnak, aki ve­lük élt. velük dolgozott. Walter János, az F. M. főosztályvezetöje- ként tért vissza ünnepelni az egy­kori övéi közé. A tagok őszinte, szívből jövő szeretettel üdvözöl­ték. aki meglátta hozzásietett: kézfogás, néhány perces baráti beszélgetés a családról, a gyere­kekről. Itt Uzdon nem is annyira minisztériumi vezetőnek, hanem az egykori lelkiismeretes, embert tisztelő tsz-vezetőnek nyilvání­tották ki megbecsülésüket a gaz­dák. ____ délelőtt 1 0 órakor kez­dődött a szö­vetkezeti ház udvarán. Hallgat­tuk a himnuszt, s ebben a nagy tanya-udvarban mindez különö­sen hatott; messzire úsztak a dallamok az esőt. váró földek fö­lött. díszes ünnepségek, nagy pa­rádék jutottak eszembe, ahol a himnusz másként hangzott, de ennél felemelőbben talán még soha. Varga István, a Paksi Já-. rási, Tanács elnöke méltatta ez­után a kis közösség jelentős, or­szágra szóló sikerét. A beszédből főleg az üzenet maradt meg ben­nem. Amikor Berecz Lászlóval, a Megyei Pártbizottság mb. mező- gazdasági osztályának vezetőjé­vel Űzd felé tartottunk, a gven- ge tsz-ekről beszélgettünk. A ta­flz ünnepség Szocialista brigádvezetők tanácskozása A Tolna megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalatnál a szocialista bri­gádvezetők részvételével értekez­letet tartottajc. A , szakszervezeti bizottság rendezésében tartott munkaverseny-értékelő tanácsko­záson Schuszter Mihály szb-titkár mondotta el az szb. véleményét a szocialista munkaversenyről. Az idén már huszonhárom bri­gád. mintegy háromszáz tagja folytatja versenyét a szocialista címért. A vízvezetékszerelő rész­legnél versenyt indítottak a Szo­cialista műhely cím elnyeréséért. Varga Mihály üzemi párttitkár a brigádvezetőknek arról beszélt, hogy a mozgalom hatására ho­gyan emelkedett a munkások szakmai és politikai képzettsége. A szocialista brigádvezetők ta­nácskozásán átadták a zászlókat, okleveleket és jelvényeket azok­nak a brigádvezetőknek, akik 1962-ben brigádjukkal kiérdemel­ték a szocialista címet. A kitünte­tettek között volt az Április 4 vil­lanyszerelő-brigád. hatodszor nyer­ték el a Szocialista brigád cím vi­selésének jogát, a Máthé kubikos­brigád ötödször, a Farkas kubikos­brigád negyedszer, a Bohli és Szegfű kőművesbrigád, a Szilágyi műköves-, a Szentes vasszerelő-, valamint a Puxler festőbrigád ha­todszor, míg a Bencze és a Nyéki villanyszerelő-brigád először ré­szesült a cím kitüntetésében. mási. majd utána a paksi járás­ban van belőlük a legtöbb. S micsoda . ellentmondás, hogy ugyanakkor a járásban országos rekord is létezik. A járási tanács elnök üzenetének éppen ez volt a lényege. Bíztatás! Az uzdi Tán­csics újabb példa. Valamennyi tsz eljuthat a legjobbak szín­vonalára. Ehhez a tagok akarása a legtöbb érő és leghatásosabb eszköz. Ebben a gazdaságban 1954-ben 18 forintot ért csupán egy-egy munkaegység. f959-ben már 32 forintnái tartottak, s ahol egyszer „elrúgják" magukat a holtpontról, ott nincs megállás, ott már a lendület is sodorja ma­gával a szövetkezetét. 1960-ban 36 forintot 1962-ben 43 forintot ért minden munkaegység. De en­nél is többet mond az átlagjöve­delem alakulása. Négy évvel ez­előtt 8000 forint volt a tagonkénti átlagjövedelem. Tavaly 22 700 fo­rint, s ezzel az uzdiak kiléptek az ismeretlenségből. Nevüket meg­ismerte az egész ország. Kizáró­lag rajtuk múlik, hogy ezt a ne­vet meg is jegyezze magának a? újságolvasó, a rádiót N hallgató polgár. Benke Valé­ria efy társ­nő adta át A kitüntetéseket az elnöknek, s hangján érezni le­hetett, nehezen bírja visszafojta­ni meghatódottságát. Nem cso­da. hisz újból és újból felemelő érzés, a dolgozó emberek munká­ját. fáradozását a párt nevében elismerni. Jó. hogy ez az elisme rés eljut mindenüvé, rangot, mél­tóságot kapott és vele együtt ran­got méltóságot kaptak a munka arra érdemes emberei. Az uzdi ünnepségen az első pádon a leg jobb dolgozók ültek. Hozzájuk fu­tottak cda az úttörők és nekik nyújtották át a virágcsokrokat. Szép perceket szereztek ezzel a pajtások mindenkinek, aki ot volt A legjobbak pedig kicsi sután szorongatták . a virágot c ; szeretni való méltóságául húzták ki magukat, valósággal megnőt­tek. Idős Csapó Lajos. Eoved S'n dór. Nagv József, Szilágyi Lász ló. özv. Csupor Józsefná számá­ra így marad emlékezetes ez a nap. Virágot kaptak és mindenki odament hozzájuk kezet fogni. Délután két fafaragó min’ésszel találkoztam. Finta János szépen faragott munkáit mutogatta és el­mesélte. hogy azért a kanászkodás a legnagyobb tudomány.i 1903. ótp csinálja. Akkor fújt először bele a tülökbe. Legújabb beosztása háztáji kanász. A tagok disznóit őrzi. kereken ötszázat. „Látja eb­ből is megmutatkozik, hogy ná­lunk jó a helyzet”. A másik fa­faragó művész ötvennyolc éves korában lett traktoros és elmesél­te. hogy szépen szántani a trak­torral ez a legnagyobb tudomány. Én meg azt mondtam a két öreg­nek, hogy művész itt valamennyi gazda, a munka művésze. Szekulity Péter Nyári kartonruha — boleróval. A tavaszi—nyári divatbemutatói lát tűk ezt az egyszerű, olcsó. ízléses ruhát. Készülnek a sorozatminták a Bonyhádi Cipőgyárban A Bonyhádi Cipőgyárban már az első negyedévben elkészültek a gyár 1964. évi modelljei. A több mint hetven pár női. férfi- és gyermekcipőből álló kollekciót a múlt hónapban küldték fel Buda­pestre. ahol elsősorban a kül­kereskedelmi szervek bírálják el. hogy a miniaeipok ’ közül- melyi­kek látszanak alkalmasnak az exoortálásra. A . TANNIMPÉX Külkereske­delmi Vállalatnál harmincegy pár női és ferii-cipömodellt választot­ták ki a kollekcióból. Felkérték a gyárat, hogy ezek sorozatmintáit készítse el. Most tehát mindegyik modellből három-három pár ké­szül. ezeket kapják majd meg a külkereskedelmi utazók, hogy be­mutassák a külföldi vevőknek. A Bonyhádi Cipőgyár export- termelése évről évre nő. Eddig azonban csak a szocialista orszá­gokba exportálták a gyár termé­keiből. Most megbízatást kapott á gyár a tőkés piacon való értékesí­tés céljából egy mintakollekció el­készítésére. A tizenkét párból álló kollekciót rövidesen' elküldik a TANNIMPEX-nek. 7'ryTTTTTVTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVTYT'rr /r Imi tanít a tanácselnök Izmos, iókötésű. húsz év körüli le­gény kopogtat Tamás Mártonnál, a váral­jai tanács elnökénél. Rikító mintás nyári ingkabátot visel, hul­lámos hója, szögletes arcvonásai - elárulják, hogy cigány. — A mázai elem­gyárba szeretnék menni dolgozni. Iga­zolás kéne... Ha len­ne szíves megcsinál­ni, Márton bácsi. A szövetkezet már adott írást. — Jól van. Miska, megka pod. Az elnök leül az Royal írógép ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ X öreg ♦ mellé. lekopogtatja X az igazolást, hogy ♦ Orsós Mihály elhe- J lyezkedése elé a ta- « nács nem gördít aka­♦ dályt. Z — Na. most itt írd A Dalmandi Ál-J alá... legény sóhajt — Na. itt van ez a papír. Próbáld csak meg néhányszor. De várj, majd először megmutatom, ho­gyan... Látod, az o-t egészén kerekre kell rajzolni, meri aho­gyan te írtad, olyan, mint a cé. így kell rajzolni az er betűt, így ni. teszel rá egy kis fület. A te er-be­tud olyan, mint az en. Az es-betűt meg így kell kanyarítani... Próbáld csak meg most. A legény kézbefog­ja a ceruzát, a ta­nácselnök pedig, mint valami tanító, a szemüvege mögül né­zi. — O... r... s... o... s. — A második o fö­lé tégy egy vesszőt... M... i... h... — A há betű szá­rát nem kell úgy le­rejtékcseppek kezde­nek gtyöngyözni. A ta­nácselnök jóindula­túan mosolyog, dicsé­ri is: — Látod. már mennyivel szebb, mint az első. Ha mégegyszer megpró­bálod, már egész jól megy... — O... r... s... ó... s... A verítékcseppek Miska homlokán, egyre nagyobbak majd kis patakokká egyesülve, lassa n folydogálnak lefelé az arcán. És egyre nagyobb cseppek to­lakszanak elő. — M... i... h... á... I... y... A legény mégköny- nyebbült, nagy sóhaj­tással teszi le a ceru­zát, kezével mefftorli a homlokát. — Ejnye, Miska, csak nem ez a kis lami Gazdaság al-f . , , . ♦ egyet. felpillant. sóleperdi üzem-j minfha valahonnan felülről várna segít­♦ séget, aztán esetlen. sodrók követik. egységében ka-* szálják a lucernát.! A fűkaszákat rend-J gyámoltalan kézzel ♦ rom kezdi a betűket X a papírra. ♦ Az elnök nézi az X ákombákom betűket, ♦ majd megjegyzi: ♦ — Miért nem írsz « szebben...? ♦ — Nem fog hozzá ♦ a kezem... — moso­♦ lyog kényszeredetten X a legény. húzni, mint az ef-ét... írás Uzaszlott meg? — á... I... y... — Nehéz ksHyer­— No, írd csak le kereset lenne ez ne­megegyszer. A legény keserves sóhajtással megint hozzáfog az íráshoz. Észre sem veszi, hogy öreg, nagybajuszú, borostás állá cigány néha. lép be, és mosolyog- megy e va figyeli nagy igye­kezetét. A M-betű tűrhető­en sikerül, de Miská­nak a homlokán, a haja tövén apró ve­kéin, Márton bácsi... — mosolyog szélesen Miska. — Inkább ku- bikolok egész nap... — De ha szabad idődben gyakorolod könnyebben is. — Bizony — szóiul meg az öreg ci j íny — más ember az, akt írni tud.:. Még. ha fáradsággal is... BI.

Next

/
Thumbnails
Contents