Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-12 / 109. szám

1963. májas K. / ToTna megyét níípűjsXG 3 Kádár elvtárs felszólalt a szakszervezetek XX. kongresszusán Átvették a kormány vándorzászlaját a dombóvári szövetkezeti gazdák ünnepi Icözgyűlés az Alkotmány termelőszövetkezetben (Folytatás az 1. oldalról) Rátérek az életszínvonal kér­désére. A kongresszus egyik ok­mányában azt olvastam, hogy: feladatunk az életszínvonal állan­dó emelése, illetve annak előse­gítése. Ez hibás tétel. Az élet- színvonalat nem lehet állandóan emelni. Ezt minden józan gon­dolkodású ember tudja. Az élet- színvonalat lehet rendszeresen emelni, s a szocializmus építésé­nek együtt kell járnia a dolgo­zók életszínvonalának rendszeres emelésével. Ez a helyes kifeje­zés. Elvtársaim! Azt szeretném kér­ni Önöktől, tegyenek meg min­dent, hogy a dolgozók vegyék na­gyon komolyan a munkát. Jelenleg az építkezéseken, te­kintettel a nagy számú vidékről utazó emberre, minden második szombat szabad. De a munkanap­rak számító szombaton a munka­idő csak három óra, hogy hama­rabb szabaduljanak, s a hét más­napjain valamivel több. így jön ki a 48 óra. Arra van szükség az építőknél — nemcsak az építők­re vonatkozik ez, hanem mások­ra is, ahol hasonló a helyzet, hogy ez a bizonyos második szombat legyen tényleges munkanap. Munkanap, úgy értjük, hogy azon a napon is nyolc órát dolgozza­nak. Mert mit is lehet dolgozni egy háromórás munkanapon'; Nézzék meg, hogy télen a bá­nyászok mit csináltak. Hozzá­juk fordultunk, s ők becsü­letbeli ügyüknek tartották, hogy segítsenek. Most kicsit hasonló helyzetük van az építő munkásoknak, részben Ilyen intézkedés volt legutóbb a közkegyelem, az amnesztia is. Az emberek 4 általában megértették, mi ennek a célja, rendeltetése, de az emberek egy része nem értette, vágy félreértette. Voltak becsüle­tes elvtársak, akik osztályharcos céljainkat féltették. Nem sokan, de voltak. Ezeknek az elvtársak­nak is meg kell érteniök, miről van szó. A közkegyelem a mi rendszerünk erejét növeli. A Ma­gyar Népköztársaságot ezután sem lehet bántani, összeesküdni sem lehet a Magyar Népköztársaság ellen, mert meg vannak ugyan­azok a szervek, amelyek a köz­kegyelem előtt meg voltak, a zárkák is meg vannak, férőhely is van, és aki akar, aki oda igyek­szik, az oda is fog jutni. Mi hi­szünk elveinkben, eszméinkben, meggyőződésünkben, és biztosak vagyunk abban, hogy a kegye­lemben részesültek nagy része nem fog többé az állammal össze­ütközésbe kerülni. Vannak, akik az amnesztiát jobbról értették félre. Nos, a Ma­gyar Népköztársaság szocialista állam, népünk a szocialista társa­dalmat építi, és itt törvény a szo­cialista demokrácia továbbfejlesz­tése, törvényrendszerünk huma­nizmusa, de semmiféle kapitalista restaurációról nincs és nem is lesz szó. Rendszerünk, társadalmunk ebben az irányban halad to­vább: a szocializmus építése, a szocialista demokrácia irá­nyába. Meg szeretném említeni azt is, hogy "mind kisebb mértékben, de néha felbukkan olyasfajta bizony­talanság is a rendszer irt aggódó emberekért-, hogy n ? ígudalmuk bizonyos személyhez Mződik. Nos, ez a politikai vonal — ezt min­denki tudja most már — nem egy ember, vagy nyolc ember po­litikája, még csak nem is nyolc­vané. A mi politikánk, a milliók politikája Magyarországon. És ezt nem változtathatja meg sen­ki, sem az országon belül, sem az országon kívül. (Nagy taps.) Ez a marxista—leninista, kom­munista politika. Elvileg helyes; kiállotta a gyakorlati próbáját és nekünk az a kötelességünk, hogy ezt a politikát erősítsük tovább, a közlekedésieknek, s aztán majdnem minden iparágban vannak hasonló problémák. Most azt mondjuk: elvtársak, nézzétek meg, hogy jól meg­nyomva a gombot, egy negyedév alatt hol érhetjük utol magunkat, mert hogy aztán hogyan me­gyünk tovább, a terv teljesítésé­től függ. A pénz nálunk stabil, a taka­rékban több mint tízmilliárd fo­rint van. Van fedezet, van áru a forgalomban. Ha az egyensúlyt fel­borítjuk, kinyomunk még egy­néhány milliárd papírt valódi fe­dezet nélkül, összekeverjük az egész népgazdaságot, és megingat­juk ugyanazoknak az életét, élet- színvonalát, akiknek segíteni aka­runk. Ezt pedig nem lehet. Tart­juk tehát a régi álláspontot: ha meg van a lehetőség, nem fogunk késlekedni az életszín­vonal emelésével. De ha nincs meg a lehetőség, nem fogjuk megszavazni. Ez nálunk törvény, a lelkiismeret és a becsület kötelez minket erre. Kádár elvtárs a továbbiakban belpolitikánk néhány kérdésével foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy mi nem liberális politikát, nem dogmatikus és nem revizionista politikát folytatunk, hanem mar­xista—leninista politikát. Ezzel összefüggésben emlékeztetett né­hány dologra, amiben bizonyos vita is kialakult. — Emlékeznek ezekre: párton kívüli is betölt- hessen közfunkciót. Azután leg­utóbb, hogy az egyetemen, főisko­lán ne a szülők 1938-as foglalko­zását nézzék, ha elbírálják, hogy felveszik-e a jelentkezőt, vagy nem — mondatta. most már a cselekedetek elejé­vel, még nagyobb. mértékben va­lósítsuk meg az életben. Szakszervezetünk dicső történel­mi múltra tekinthet vissza. Min­den tiszteletet megérdemelnék azok az emberek, akik a magyar szakszervezeteket valamikor meg­alapozták és edindították ltján. Nekünk, akik most itt vagyunk, az a kötelességünk, hogy előde­ink jó hagyományait megőrizzük, tovább erősítsük, hogy még erő­sebb legyen a magyar szakszer­vezeti mozgalom. Van tehát jó politikánk, van harcedzett, forradalmi pár­tunk, amely vezet minket, van harcedzett, öntudatos, in­ternacionalista munkásosztá­lyunk, van becsületes, jól dol­gozó, öntudatos, a szocializ­mus útjára lépett parasztsá­gunk, van értelmiségünk, amely magáévá teszi céljain­kat és dolgozik értük. Dol­gozni kell elvtársak, ez a lényeg. Mi azt mondjuk: társadalmunk a munka társadalma. Ez így is van. Mindenkinek becsületesen, rendesen kell dolgoznia, s ha az a 2 700 000 ember, akit mi a régi fogalmak szerint szervezett mun­kásként tartunk számon, szerve­zett dolgozóként áll helyt a mun­ka frontján is, akkor nem lesz nehéz az építés. Elvtársak! A párt Központi Bi­zottsága szilárdan meg van győ­ződve arról, hogy a szocializmus új győzelmei felé megyünk, s a párt ebben a harcban nyugodtan, biztosan támaszkodik a szakszer­vezetekre, mert tudja, hogy a szakszervezetek akarják is és tudják is segíteni a szocializmus építését. A szakszervezet, munkásosztá­lyunk, dolgozó népünk számítson a pártra, annak Központi Bizott­ságára, a kormányra, bízzon ben­ne úgy, ahogyan az utóbbi esz­tendőkben bízott Ki-ki a maga helyén helyt fog állni és a két erő: a vezetés és a tömegek ereje együtt éri el nagy célunkat, a szocialista Magyarország teljes felépítését... Minden jót elvtár­sak!! — fejezte be hosszantartó, lelkes, nagy tapssal fogadott be­szédét Kádár János elvtárs. Alig két hét leforgása alatt Dombóvárott három nagy kitün­tetést adtak át. Május elseje elő­estéjén a dombóvári vasúti dől-, gőzök vették át az MSZMP kong­resszusi zászlaját, valamint a Mi­nisztertanács és a SZOT vándor­zászlaját, tegnap pedig ünnepi közgyűlést tartottak az Alkot­mány Termelőszövetkezetben, amelyen Tömpe István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Rádió és Tele­vízió elnöke átadta a forradalmi munkás—paraszt kormány vörös vándorzászlaját, a Kiváló Terme­lőszövetkezeti Gazdaság cím el­nyeréséről szóló oklevelet és a 60 000 forint jutalmat. A dombóvári Alkotmány Ter­melőszövetkezet ugyanis az 1962- es évi termelési versenyben a 3000—4500 holdas gazdaságok kö­zül a Barcsi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet után a második helyet érte el. Az ünnepi közgyűlésen részt vett Soczó József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára, dr. Vígh Dezső, a Megyei Tanács elnökhelyettese, Halmai János, a járási pártbizottság első titkára, Sajgó Ferenc, a járási tanács elnöke. Eljöttek az ünne­pi közgyűlésre azoknak a szer­veknek a képviselői is, amelyek­kel a termelőszövetkezet a mun­kája során rendszeres kapcsola­tot tart fenn, * i Méltó kezekbe jutott a kitünte­tés. Addig, amíg az egy tagra ju­tó átlagjövedelem 1961-ben 8260 forint Volt, 1962-ben ennek több mint kétszeresére, 16 861 fo­rintra emelkedett. E dicsérendő eredmény mögött kiváló termelé­si eredmények vannak, s nem egy területen elérték, vagy túl is szárnyalták a jóhírű Dalmandi Állami Gazdaság eredményét. Ta­valy búzából 14, csövéskuköricá- ból 38, napraforgóból 12,3, cu­korrépából 238, burgonyából pe­dig 117 mázsa termést értek el átlagosan egy holdon. A termé­kek önköltsége is sokat javult és nem egy termékféleségnél ugyan­csak elhagyták az állami gazda­ságot. Hasonló eredmények vol­tak az állattenyésztésben, az áru­termelésben és értékesítésben is. Hosszan sorolta az ünnepi köz­Kádár János fogadta az ni szófiai nagykövetünket Kádár János, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke fogadta Práth Károlyt, a Magyar Népköztársaság új szófiai nagykö­vetét, aki a közeljövőben utazik állomáshelyére. Fidel Castro ax Éhség-sztyeppén és Irkutsxkhan Taskent (TASZSZ). Fidel Cast­ro kubai miniszterelnök pénteken felkereste az Éhség-sztyeppét. Csodálkozását fejezte ki, hogy az Éhség-sztyeppét még mindig nem hívják „Bőség-sztyeppének”. Mindaz, amit az Éhség-sztyeppén láttunk — mondotta — kitöröl­hetetlen benyomást tett ránk, mert „fényes bizonyítéka annak, hogy a Szovjetunió szilárdan rá­lépett a kommunizmus építésének útjára”. A gazdaságok dolgozói mindenütt nagy szeretettel fogad­ták a kubai vendégeket. Fidel Castro és utitársad szom­baton Taskentből Irkutszkba ér­keztek. A város lakosai zsúfo­lásig megtöltötték a repülő­térhez közeli utcákat és te­reket, hogy üdvözöljék Kuba nemzeti hősét. gyűlésen a jó munkát bizonyító számokat Sajgó Ferenc. * Mint régi ismerőst köszöntötte a taps Tömpe István elvtársat, aki ünnepi beszédének elején átadta a Központi Bizottság és a kormány üdvözletét. Beszédében elemezte, miként érhette el a dombóvári Alkotmány Termelőszövetkezet a kiváló eredményeket. — A siker annak köszönhető — mondotta —, hogy a termelő- szövetkezetben jó a vezetés, a szö­vetkezeti tagok szorgalmasak, és megtesznek mindent közös gazda­ságuk felvirágoztatására. A jó eredmények a termelőszövetkezeti asszonyok kiváló munkáját is di­csérik. Ezután arról szólott, hogy a mezőgazdaságot az elmúlt két esz­tendőben nagy aszály sújtotta, en­nek ellenére a népgazdaság egész­ségesen fejlődött, s ha nem is a kívánt mértékben, de a dolgozók életszínvonala is emelkedett. — A mezőgazdaság előtt nincse­nek új célok, új feladatok — mondotta. — A feladatok azono­sak azokkal, amelyeket a párt és a kormány az átszervezés idő­szakában megjelölt. Meg kell te­remteni a mezőgazdaságban a kor­szerű nagyüzemeket, fejlett agrotechnikát kell alkalmazni, nö­velni kell a mezőgazdaság ter­mékhozamát, hogy kellő mennyi­ségű élelemmel láthassuk el az ország lakosságát, elegendő nyers­anyagot adhassunk az iparnak. Többet, jobbat, olcsóbban kell termelni, ez a mezőgazdaság előtt álló feladat. — Ezek a feladatok — kedvező időjárás esetén — megoldhatók. A termelőszövetkezetek egyre in­kább nagyüzemi módon gazdál­kodnak, egyre inkább megfelelő termelési alappal rendelkező szo­cialista gazdaságokká lesznek. * Zúg a vastaps, amikor Tömpe elvtárs magasra emeli a hímzett vörös zászlót, majd az oklevelet. Először Gregorits Jakab, a ter­melőszövetkezet elnöke mond kö­szönetét a kitüntetésért, aztán Kelemen Mihály szövetkezeti tag kér szót. 1 — Nehezen szereztük meg ezt a zászlót., Most megfeszítjük erőnket, hogy miénk legyen az első hely. Moszkva (TASZSZ) A Szovjet-1 unió Legfelső Bíróságán szomba­ton folytatták Penykovszkij és Wynne kémperének tárgyalását. A zárt ülésen a bíróság meg­hallgatta az utolsó szó jogán a vádlottakat és visszavonult íté­lethozatalra. A Szovjetunió Legfelső Bíró­ságának katonai kollégiuma a szovjet állampolgár Oleg Penykovszkij kémet golyó általi halálra és vagyonelkobzásra ítélte. A katonai kollégium indítvá­nyozta, hogy fosszák meg Peny- kovszkijt ezredesi rangjától és öt érdemrendjétől és érdemérmétől. A brit alattvaló Greville Wynne kémösszekötőt nyolcévi szabad­ságvesztésre ítélték, ebből három évet börtönben, a többit pedig szigorított munkatáborban kell töltenie. A szovjet alkotmánynak meg­felelően Penykovszkij kegyelmi kérelemmel fordulhat a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának elnök­ségéhez. Wynne kérheti büntetésének enyhítését. A tárgyaláson elnöklő Boriszo- glebszkij tábornok megengedte Sheila Wynne-nek, hogy a Szov­Kiss Józsefné pedig arról szólj az ünnepi közgyűlésen, hogy a termelőszövetkezet vezetősége és tagsága vállvetve dolgozott aa elmúlt esztendőben. Ennek kö­szönhető a siker. Véleménye sze­rint megvan a lehetőség arra; hogy jövőre Barcsról elhozzák az első helyet jelentő vándorzász­lót. A szövetkezeti tagok tapsa a bizonyíték: egyetértettek a felszó­lalókkal. * Az ünnepi közgyűlés után a termelőszövetkezeti tagság közös ebéden vett részt, ahol Soczó Jó­zsef elvtárs mondott pohárkö­szöntőt. — Nemcsak a termelőszövet­kezet vezetése javult sokat — mondotta a többi között —, ha­nem időközben évről évre vál­toztak a szövetkezeti tagok is. Azok akik néhány évvel ezelőtt hónapokig, esetleg esztendőn át a termelőszövetkezet tájára sem néztek, most jól dolgoznak, közü­lük nem is egy az élenjárók kö­zött van. — A dombóvári Alkotmány Termelőszövetkezet tagsága állan­dóan több segítséget kért a fel­sőbb vezetéstől. Mi pedig jobb munkát, több eredményességet kértünk. Ez a két kívánság az elmúlt esztendőben találkozott, s ez hozta meg a kellő eredményt. Ebben az érdem mindenekelőtt a termelőszövetkezet tagságát illeti. A Megyei Pártbizottság első tit­kára köszöntője befejezéséül a Megyei Pártbizottság és a Me­gyei Tanács nevében további si­kereket kívánt a dombóvári ter­melőszövetkezeti tagoknak. * •' iit&i-* A szövetkezeti tagok ünnepel­nek. Ünnepük a közös, jminka nagyszerű sikerét, amelyben a termelés állandó növekedése mel­lett formálódik maga az ember is. Ünnepelnek, csak egyetlen napra hagyták abba a munkát, hogy át­vegyék a kitüntetéseket, de hol­nap újra elfoglalja ki-ki a maga helyét, hogy egy esztendő múl­tán újabb, az ideinél is nagysze­rűbb eredményekről adhassanak számot. K. Balog János I jatunió Legfelső Bíróságának épületében félórát beszélgethes­sen férjével, az elítélt Greville Wynne-nel. Moszkva (TASZSZ) A szovjet Legfelső Bíróság katonai kollé­giuma külön határozatot hozott a Penykovszkij—Wynne kémperrel kapcsolatban. A határozat rámutat arra, hogy a Moszkvában működő angol és amerikai nagykövetségek munka­társainak egy csoportja hivatalos helyzetével visszaélve előmozdí­totta Penykovszkij és Wynne kém- tevékenységét. Ez a magatartás ellenkezik a nemzetközi jogszabá­lyokkal és a diplomáciai munka­társak helyzetével. A katonai kollégium elhatároz­ta, hogy a fentieket a szovjet külügyminisztérium tudomására hozza, hogy az megfelelő intéz­kedéseket tehessen. A különhatározat név szerint említi az angol Roderic Chishol- mot és feleségét, Ann Chisholmot, Harwey Cowellt és feleségét Pa­mela Cowellt, Ivor Rowselt, John Warleyt és Felicita Stuartot, to­vábbá az amerikai Rodney Carl- sont, Richard Jácobs-ot, Wil­liam Johnsot, Hugh Montgomery! és Alexis Davisont, Az amnesztia rendszerünk erejét bizonyítja Penykovszkijt halálra és Wynnet nyolcévi szabadságvesztésre ítélték

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents