Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-10 / 107. szám

4

TOLNA IWEGVET NFPŰJSAO

1963. május 19.

A neve zászló

I Tavaszi szél h«jiít»tja^ a

■----------------------zsenge fuzíab

okrokat a Sió parton. Lehet, hogy ahol most állok kedvenc játszóhelye volt.

A sárszentlőrinci általános iskola huszonegy nyolcadik osztályos tanulója közül húsz Petőfivel kapcsolatos írásbeli dolgozatában arról írt, hogy Petőfi sokat játszott kisdiák korában a Sió-parton és a Kender-völgyben.

Elevenen élnek a szájhagyományok. A nép szeretete úgy látszik sosem múló azzal szemben, aki nagyon szerette, aki érette élt és halt.

A falu főutcája, népművelési háza és a termelőszövetkezet Petőfi Sándor nevét viseli. Emléktáblák hirdetik, melyik házban élt. melyikben tanult.

A hatvan év körüli, hat elemit végzett Szabó Sándorné minden Petőfi verset ismer . .. Könyv nélkül idézi a költő szavait.

Minél több ember előtt hozom szóba a nevét, annál inkább meggyőződésemmé válik: itt él az emberek szívében, szelleme ma is hat. buzdít, nevel és tanít. Része van a szövetkezet megerősödésében. A neve zászló lett.

I Száihagvománv. íionv az

egyik sárszentlőrinci jobbágy parasztasszony látta egyszer a vézna kisdiákot a Sió-parti füzesben. Fatönkön ült és rázta a zokogás. Odament hozzá vigasztalta. Letörölte könnyeit, mintha az édesanyja lett volna. Beszélgetni kezdtek. Amit Petőfi mondott neki a nép elesettségéről, eszébe, juttatta a végtelen nagy nyomorúságot. amelyben élt, s akkor az asszony takadt sírva. Most a sápadt arcú diák próbálta vigasztalni. Körül mutatott a vidéken és azt mondta: ..Ne sírjon né- némasszony, eljő az idő. amikor a föld minden kincse a népé lesz".

Látnoki szavak. Valósággá lettek.

A szőlőhegyről nézve olyan a táj, mint egy óriási sakktábla.

Ez a föld sosem ontotta még olyan bőségesen terményeit, mint az utóbbi években. Az elosztás sosem volt még ilyen igazságos, mint most. Ha a lőrinci paraszt végigtekint a határon, az egészet magáénak érzi.

A Borjúd felé kanyargó úton. ahol valamikor négyökrös szekér ballagott, most traktor robog végig. A Petőfi szövetkezetnek hat traktora van, s a közeljövőben tehergépkocsit vásárol.

A faluban 104 szövetkezeti nyugdíjast tartanak nyilván. Az 1772 holdon 244-en dolgoznak. Többségük negyven-hatvan év között mozog. A fiatalok derékhadát felszippantotta az ipar. A legfiatalabbak közül azonban, akik most hagyják el az általános iskolát már többen a faluban maradnak. A mostani harminc évesek a kisparcella keserves robotja elől menekültek a gépekkel dolgozó város felé. A most serdülő ifjú nemzedék már megtalálja a gépet falujában.

[Gyönyörködteti al.s^!L a

Ma már hetven holdem terül el. öt év alatt 170 holdra növelik területét.

Híres a szövetkezet baromfi- tenyésztése: tavaly 98 628 tojást értékesítettek, idén 114 000 a terv. hatvannégyben pedig 180 000 lesz.

— A „bőség kosarát” akarjuk — mondja kísérőm — amiből ..mindentó egyaránt vehet".

Lenyugvóban a nap. Vöröses fényben játszik a táj. Úgy érzem, mintha a nagy szellemóriás arca mosolyogna felém, elfeledve a diákköri könnyeket, melyeket a Sió-parton ejtett.

H. T.

Autósok!

Motorosok!

Figyelem!

A kötelező gépjármű-szavatossági biztosítás alapja UX Állami Biztosító Tolna megyei Igazgatósága - elmúlt negyedévben

következő károkat rendezte t

Bese Sándor dunaszetgyörgyi lakos 1961. október 30-án menyasszonyát, Fábián Margitot motorkerékpáron vitte Budapest felé, Adony és Ercsi között a 40. kilométerkőnél nekiment egy kilométerkőnek és Fábián Margit lábtörést szenvedett, a kár rendezésére 11 688 forintot fizettünk ki. A bonyhádi Ezüstkalász Tsz gépkocsivezetője 1961. január 5- én Mecseknádasd közelében a 6-os országos főútvonalon elütötte Gungl Margit mecseknádasdi lakost, aki súlyos sérülést szenvedett, hosszantartó beteg volt, a kárt 10 000 Ft összeggel rendeztük. A tengelici Petőfi Tsz traktorosa 1962 május 5-én a kölesdi országúton traktorával beleszaladt a 11. sz. AKÖV Gyönk felé haladó autóbuszába, a megsérült autóbusz javítási költségeire 4214 Ft-ot fizettünk ki.

Deli János szekszárdi lakos 1962. december 8-án Dunaújváros—Adony között a 6-os számú főútvonalon a 61-es kilométerkőnél összeütközött a Könnyűipari Minisztérium személygépkocsijával, amely súlyosan megrongálódott. A kifizetett kár összege: 22 786 Ft.

*

Az önkéntes gépjármiíbixt ásítás alapján a következő károkat rendezte az Állami Biztosító Tolna megyei Igazgatósága i

Majdan Mihály, Szekszárd, Széchenyi u. 16. sz. alatti lakos veje kirándulásra ment barátjával Pécsre 1962. december 9-én. Visszafelé jövet Pécsváradnál a síkos, jeges úton a személygépkocsi megcsúszott és az árokba zuhant, a gépkocsi összetörött, a teljes rend behozására 25 035 Ft-ot fizettek ki a károsult részére.

Horváth József, Szekszárd, Polláck u. 5. sz. alatti lakos 1963. január 24-én a 6-os főút 141. sz. kilométerkőnél Bonv- hád felé haladva személygépkocsijával a síkos, jeges úton megcsúszott és a 6 méter mély árokba zuhant. Autója súlyosan megsérült, javítására 6357 Ft-ot fizettek ki.

A fentiekből látható, hogy az Állami Biztosító a károkat minden esetben pontosan és lelkiismeretesen rendezi. A kártérítés készpénzben történik. A kárt 24 órán belül kell bejelenteni az Állami Biztosítónál.

AUTÓSOK! MOTOROSOK! MINDENKIT ÉRHET BALESET! SAJÁT ÉS CSALADJUK ÉRDEKÉBEN KÖSSÉK MEG AZ ALTALANOS GÉPjARMÜ-BIZTOSITAST. (98)

54.

Egy óra múlva csengett szobájában a telefon. Berlint kapcsolta a központ. Parancsot adtak át neki: azonnal, legkésőbb holnap térjen vissza Berlinbe.

Este felhívta újdonsült ismerőse is.

— Nos? — kérdezte.

— Beleegyezem. — felelte Upitz.

Ismét találkoztak, s megegyeztek a részletekben. Upitz azonnal kapott is egy feladatot, amelyet a jövőbeni munka előkészületéül szántak neki. Utasították, foglalkozzék az Abwehr, a Gestapo, a Zipo és a SD keleten működött szerveinek archívumai va), amelyek egy részét már Németországba szállították, hogy biztonságos titkos rejtekhelyeken őrizzék őket.

— Valahol az ország nyugati felén építéssé fel a titkos rejtekhelyeket, — parancsolta az új gazda. Ebben az esetben bármit is hoz a jövő. az oroszok számára meeközelíthetetlenek. hozzáférhetetlenek lesznek a rendkívüli értékű iratok.

Upitz egyetértett a véleménynyel. vállalta a megbízatást. Elbúcsúztak egymástól. Miközben kezet ráztak, még ennyit mondott a kém ügy nők:

— Az egészet gyorsan és a legnagyobb rendben kell elvégeznie. Jusson eszébe: ez a saját érdeke is. Hiszen maga azoknak az egyike lesz, akik a háború után a német titkosszolgálati hálózat vezetésére hivatottak. — Kiigazította magát: — A volt német titkosszolgálat hálózatának vezetésére.

Upitzot kellemetlenül érintette az a kiigazítás, de nem adta ki magát: bölcsen hallgatott.

Visszatért Berlinbe, s nem vesztegette az időt, hanem azonnal munkához látott. Kiderült, hogy jelentősen könnyebb a feladata. mint gondolta. A birodalom legfelsőbb biztonsági hivatala már utasítást adott ki. hogy létesítsenek néhány titkos rejtekhelyét az archívumok részére. Úgy látszott, hogy az új gazda

ALEKSZANDR NASZIBOV:

EJTEK HELY

az &Lbán

Fordította: Szathínári Gábor

keze igen messzire elér. Nem hiába ül tig ott Géniben.

A nehéz és bonyolult munkát — ameiyet a legnagyobb titoktartással végeztek — gyorsan befejezték. De a nagy titoktartás ellenére is valahogy rájöttek a szovjet felderítők. Néhány jelből ítélve Upitz úgy látta, hogy az oroszok éppen azon a környéken jelentek meg, ahol a keletről hozott legfontosabb inatokat gyűjtötték össze.

Miután a szovjet felderítők likvidálására és kézrekerítésére tett szokásos intézkedések nem jártak semmiféle eredménnyel, Upitz egy egészen eredeti, ravasz kombinációt eszelt ki. A tervhez a legnagyobb reményeket fűzték. A kombináció alapján előre várt eseményeknek be kellett következnie, méghozzá éppenséggel itt. Ostburgban. Ezért érkezett Upitz a városba

* .

A következő napon, ahogy Asz- ker és Khümetz visszajöttek Auschwitzból Ostburgba. Kari Krieger a Gans-Behmer gyár irodafőnöke, elkérte a Buickot az igazgatótól.

— Az én kocsim elromlott, igazgató úr. A fogaskerék áttétellel van valami baj. Most pedig sürgősen el kellene menni a szállító vállalathoz, hogv a számlázásban megállapodjunk.

— Vigye az enyémet. — mondta Khümetz,- — csak ne maradjon vele sokáig.

— Nem. nem maradok sokáig. Másfél óra az egész, vagy még annyi sem.

S Aszker és Krieger néhány perc múlva már kettesben mentek a kocsival a város határában lévő szállító vállalathoz.

— Meséljen. — szólt Krieger^ amikor a kocsi a város utcáiról az országúira fordult.

— Hogy van Schubert? — kérdezte válasz helyett Aszker.

— Köszönöm, nincs vele semmi különös. Ö kérte, hogy beszéljek magával... A napokban találkozóm lesz vele nálunk ...

Ahogy Aszker beszélt. Kriger mind komorabb lett, egyre mélyebbre hajtotta a fejét.

— Sok mindent tudtunk —* mondta szomorúan, fátyolos hangon, amikor Aszker befejezte az Auschwitzban látottakról szóló beszámolót. — Sokat. De nem mindent. Azt mondja, hogy a gázkamra befogadóképessége kétezer ember? Egy évvel ezelőtt ez a gázvesztőhely még nem volt meg.

Aszker egy másodpercre Krie- gerre nézett. Találkozott a pillantásuk. Krieger szögletes, szépnek nem mondható arca, széles, bennülő mandulaszeme szomorúságot tükrözött.

— Gondolom, hogy megvetheti, mennyire gyűlölheti a németeket! — szólt Krieger alig hallhatóan.

Mindketten hallgattak.

— Krieger edvtárs! Nem készített elő valamit az én számomra? — kérdezte kis idő múlva Aszker.

— Wiesbachra gondol?

— Igen.

— Valami keveset összegyűjtöttünk.

Krieger egy papírlapot vett elő, s hangosan felolvasta a szöveget, amely rajta állt.

— Semmi újabb. Ezt már mind ismerem, — jegyezte meg utána Aszker.

(Folytatjuk)

A lovássfiú

AHOGY A NÉMA PÁRVIADALT elnézem, Keppel Pistát is inkább egy betöretlen csikónak vélem, mint sem lovászfiúnak, öklével bökdösi a barna szőrű állat oldalát, aztán sörényébe kapaszkodik, s nagy gyönyörűséggel szemléli annak minden mozdulatát, izmainak táncát. Kezének szorítása akkor sem enged, amikor az alig két éves csikó lábai már a magasban kalimpálnak. Az álLat sem rest, a fogaival markolja meg a fiú ruháját nyaka táján s úgy összezárt állkapocs- csal nyerít, mint aki győztesnek véli magát.

— Korai még, hékás — mormolja, s a másik pillanatban már a hátára pattan, s szőrén ülve kezdi meg a vágtázást. Útjuk végén mind a ketten megnyugodnak, nagyokat fújva engedik szabadjára a bennük szorult levegőt.

— Találkozunk még Nebánts- virág —i simogatja most már nagy szeretettel a megcsendestült paripát.

Zsebébe cigaretta után matat, bosszankodik, amikor csak az üres doboz akad kezébe. Pedig jól esne most egy sziopantás. Tekintetével a csikóst, János bácsit kutatja, az öreg jó egynéhányszor kisegítette szőrűit helyzetéből. Jól számított most is, rágyújtanak mind a ketten. Mélyeket szippantanak és nagyokat, hallgatnak, jól megértik így is egymást.

KEPPEL PISTI pöttömnyi legényke volt. amikor örök barátságot kötött a csikósokkal. Amikor először bukfencezett le a lóról, könnyek nélkül maszatos | képpel fogadta: a2ért is lovász lestek János bácsiék, hogy elejét ■

vegyék az esetlegies kellemetlenségeknek eltiltották a fiút a lovak mellől. Hasztalan volt minden igyekezetük, ha az istálló egyik ajtaján ki tessékelték, visz- szaszokött a másikon. Pedig alig látszott ki a földből, éppen nyolc év körüli lehetett.

Riasztották később is: nem szakma ez a mienk, jobban tennéd ha tanulnál! — Hát nem szakma ez is, tudná ezt akárki csinálni? — volt a fiú válasza. É6 a makacs érvek megtörtele, befogadták maguk közé. Olyan munkát bíztak rá, amely már maga is próbatétel volt. Csutakolt, vakart, s hogy buzgóságát lássák még a zsebébe rejtett ronggyal is átfényesítette a csikók és a versenyképes parioák — mikor mit bíztak rá — szőrét.

Most mái- ő is „nyeregben" érzi magát. Évszámai mindössze tizennyolcat jeleznek, de máris úgy tartják nyilván a Dalmandi Állami Gazdaság sütvényousztai méntelepén, mint az egyik legjobb lovászt. Azt mondják, ha Keppel Pisti alatt fut a ló, melyet el akarnak adni. biztos hogv vevőre talál. Mert a gazdaság azért is öli a sok fáradozást a paripák neveltetésébe, hogy a világ minden táján növelje a magyar lovak hírnevét. Volt eset, hogy harmincezret ígértek, de áll az alku egy ötvenezer forintot ígérő paripára is.

— Ha rajtam múlna sohasem adnám el — tör ki belőle az őszinteség.

— Miért? — kérdd az öreg mellette.

— Nehéz ezt megmagyarázni, vegyünk csak egv példát... — keresi a szót a fiú.

— Teszem azt sikert aratott egy-két lovam a bácsalmási területi bemutatón, ha ezek közül egynéhány új gazdára is lelt, itt marad az országban. De mi lesz azokkal, amelyek május 23-tól az országos bemutatón nyerik meg a vásárolni kívánkozók tetszését?

— Hét külföldre vándorolnak — mondja az öreg.

— S vaj’, megkapják-e ott is a megfelelő bánásmódot?

— Csacsi gyerek, még mit nem gondol? — morfondírozik az idős csikós. Aztán fennhangon csak ennyit mond: a versenylóinak minden gazdánál egy a feladata, hírnevet szerezni!

A FIÚ ÉRTI IS, meg nem is az okos felvilágosítást. — Végtelenül büszke, ha sikert arat lovával és mégis mélységes aggodalom tölti el, ha meg kell válni tőle. A sikeres bemutatkozást pedig rendszerint ez követi. A lovas és a ló búcsút mond egymásnak.

— Éppen, amikor tisztába jönnénk egymás szeszélveivel — motyogja fennhangon.

— Látod, éppen ez a legszebb a mi szakmánkban, megteremtjük a dicsőséget, és a babérokat már másnak adjuk át — szól az öreg bölcsen.

MÉG ÍGV IS SZÉP, még így is

a legszebb — vibrál a gondolat a fiú agyában. S ha mégegyszer kezdené, talán épp ott, az első bukfencnél 'fogadná újra. hogy lovász lesz. Mert így érzi most tíz év után is, tizennyolc éves fejjel. A szakmák közül legszebbnek a lovászok életét tartja, ba erről nem is adnak bizonvítvánvt, csak néha-néha egy-egy bijétát...

R. M.

\