Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-01 / 100. szám
Váítozatlan jk kert már levetette rideg, hideg téli bundáját. Kipattantak az első rügyek, S a telek legvégében már ibolya nyújtogatja félénken apró kely- hét az avar alól. a Nap felé, mintha szomjas lenne. Az árokparton is serkedt a fű, s távolról már könnyű mezőillatot hozott a szél. Tavaszodott. Barackfák, mandulafák bontogatták tétova tapogatózással bimbóikat. Ismét a kapu előtt állt. Mögötte hat kemény év. Szálfaerdőként magasodtak, tornyo- sodtak háta mögött a hónapok. Nem számolta őket, s most, hogy egy kicsit bárgyún, csodálkozva nézte a kaput, kezdett Csak számolgatni magában. — Hetvenkét hónap, te jó- Szagú úristen... És mennyi nap. Nem vette észre, hogy az Utolsó, rövid mondatot már nemcsak magának mormolja, hanem teljes hangerővel belekiáltja a Világba, ebbe a hamarosan Csupavirággá váló tavaszba. Aztán mégis összerázkódott saját hangjának váratlan erejétől. Megijedt. Hátrább lépett, az árokpartról kezdte szemlélni a kaput. Semmi sem változott rajta. Ugyanaz a zár, ugyanaz a deszka, még a kopogtató is ugyanúgy van rajta, mint amikor elment. Egy pillanatra melege lett, anyját látta átmenni az udvaron. — Nem szólok neki — fordult meg a fejében. — Legyen teljes a meglepetés. . Másik kezébe vette át a bőröndöt, rántott rajta egyet, s a mozdulattól, válla rándulásától meglibbent a haja. Egy deres tincs a szemébe hullott, összehúzott szemmel vizsgálta, aztán ráfújt, visszaparancsolta a többi közé. A kutya nem szaladt eléje. Gyanakodva nézegette, mint az idegent. Anyja sem sikoltott, csak egy egész pici kis bugy- borékolás szakadt fel a melléből, amikor a konyhaajtóban találkoztak. Furcsa érzéssel fejtette le magáról anyja karjait, s botladozva lépett a konyhába. Lehet, hogy sírt, de a könnyek nem folytak végig az arcán, csak égették a szemét. Leült egy székre, várt. Az öregasszony körülnézte, megsimogatta a haját, megpaskolta az arcát. Ijedten rántotta el a kezét. — Te, neked ráncos az arcod... Röviden felkacagott. — Azt hitte talán, hogy sima lesz? Váratlanul megeredt belőle a szó. jén, hat évvel korábban. Csak a mozdulatai lassultak meg. Mintha remegne a lába. Gyenge, vagy csak az örömtől van ez a reszketés? Nézte az öregasszonyt, s próbálta magában összeállítani róla azokat a képeket, vagy inkább töredékeket, amelyeket megőrzött, még gyermekkorából. A kísérlet sehogy- sem sikerült. Egymás mellé került két mozaik, de a következő pillanatban már szét is esett, hogy újabb széthullásra ítélt kettőnek adja át a helyét. Ka- vargatta a levest, nem is tudta, mit eszik. — Mindegy — vonta meg a vállát. — Megeszem. — Tudod — telepedett mellé egy másik székre az öregasz- szony —, nagyon vártunk már haza. Gondoltuk, majdcsak eljössz, még halálunk előtt, hogy bűnödet levezekeld. Idegesen dobta le a kanalat. — Bűnömet? — kérdezte szorosra húzott szemmel. — Talán inkább maguknak lenne vezekelni valójuk. — Pszt — ihtette csendre az anyja —, apád felébred. Tudod, gyenge a szíve, nem szabad, hogy váratlanul találkozzon veled. Az életébe kerülhet... — Még mindig olyan kényes az öreg? — kérdezte ironikusan mosolyogva. — Akkor inkább vissza is fordulok. Mert — az anyja felé fordult — a gyerek most is él. nem pusztítottam el. — Én istenem, adj neki erőt, hogy könnyebben bírjon szenvedéseivel — mormolta magában, halkra szűkített szóval a fohászt az öregasszony. — Ne ájtatoskodjék — szólt rá szárazon. — Ha még mindig ilyenek, akkor már megyek is Az öregasszony ijedten fel- sikoltott. — Csak azt ne... az istenért... vártunk... — Vártak? — sziszegett a hangja. — Csak azt nem tudom, miért? Úgy zavartak el hat éve, mint a kutyát, mert a falu szájára adtam magam a gyerekkel. Akkor cafka voltam, most meg „csak azt ne...” Csendesen nyikordult a szoba ajtaja, ősz hajú, csontos arcú ember lépett a konyhába. Feltűnően hasonlított a lányához. A két nő fel sem figyelt a lépéseire. Megállt az ajtóban, figyelte őket. Minden szó szinte a húsába mart, mintha kutya tépte volna róla azt a keveset is, amit az idő, az élet még meghagyott. Előrébb lépett. Árnyéka éppen az asztalra vetődött, s a két asszony megrettenve ugrott fel. — Szóval megjöttél? A fiatalasszony szótlanul, csendesen bólintott. — Itthon is maradsz? — Azt még nem tudom... Az öreg intőn emelte fel a kezét. — Az ember mindig tudja, hogy mit akar, azért ember. Pózolóan hatottak a majdnem kenetteljes szavak, s a fiatal- asszonyt nevetésre ingerelték. — Apóm is mindig tudta, mit cselekszik? Messzire nézett az öregember, a konyha sarkában pókhálót fedezett fel. — Igen, én mindig tudtam. — Ö, öregek kimeríthetetlen bölcsessége — fakadt ki a lány. — Hányszor hallgattam már. — Ha pedig itthon akarsz maradni, szót kell fogadni apádnak — emelte fel most a hangját az anyja is. — Mert anélkül nem lesz békesség a házban. — Még akkor is, ha nekem más tetszik, mint amit ő mond? Az embert vérig sértette ez a személytelen őzés. Megköszörülte a torkát, sarkonfordult, a szoba felé indult. A küszöbről visszanézett. Árnyéka megnyúlt, megnőtt, s a lány úgy látta, föléje magasodik, ő pedig meg- roskad az árnyék súlya alatt. Mintha odvas, korhadt belsejű fa dőlt volna rá, nemcsak a súlyt érezte, hanem azt a régi levegőt is, ami a fa üregében egy élet során megszorult, önkéntelenül megrázta a fejét. Aztán lehajolt, kézbefogta a bőröndjét, rántott egyet a vállán, s dacos arccal a kijárat felé indult. Már a kapuban járt, amikor hallotta, hogy anyja apró, szaggatott zokogással sír. Mégegyszer megállt a kapu előtt, szemét végigfuttatta a bim- bódzó fákon, majd tempós léptekkel elindult a kitaposott úton az utca vége felé. SZOLNOKI ISTVÁN TÉNAGY SÁNDOR: Meggyfa-keringő üveggömb-április márvány-lebegése: zendülő meggyfaliget, kerge parádé, szakadatlan tornyosodat, bizalom-sűrűség lihegő start, roppanó rost-feszülés, áramköri béke, tavasz, te, makulátlan csapadék, vakmerő, igaz manifesztum. a lét testén szép daganat — — Itt vagyok, itt vagyok! Ne tagadj meg, surran a vérem, lám, zúgnak a víz-teli árkok, ne tagadj meg, gazdag robajjal tódul a dal lám, magasba hanyatlik a meggyfa-menyasszony s forog a hitvesi ágyban, a szél-ölelésben, mint életem mása: égbőlszakadt bukógalamb. Porzó megadás, szerelem: emberi módra: látlak, tudom milyen vagy, tudom! Virágzik a rend, de hernyó röpköd lepke-alakban, szőrös, százlábú grimasz, undor, nyálkás kétszínűség jaj, nyíló bibeszáj, ugye nem lassíthat téged semmi fenyegetettség, semmi ragály, mert tudva a tennivalót pazarlód a szépet: szirom-születéstől a biztos magház-csontosodásig. DARÁZS ENDRE: Kész a ház, de... Kész a ház, de szerszámait máris összefogja, s megy a cserepés S hátra sem néz, úgy siet új házra S buzgalommal ott is cserepez. Aztán indul a következőre És kopácsol megint esteiig, így a sorból a sok gerendára, Másra már nem is emlékezik. Bárcsak ilyen verset tudnék írni. Hol mívesét sodorja a mű Tetőről még magasabb tetőkre, Pedig a mű olyan egyszerű S minden ember megérzi szépségét. Mikor árad estelentc fény Láthatárig és megy azon túl is Uj homlokzatok végtelenén ... fliN1: 4UWHIW. -wiuiiwmi». liwiioiii'vi. iHiiiiimnii!»»; -imiiimiiiiii' '«luimumm» 4<iuuiiMtmiu< 'Iiihhiiihiuiu« . -hiuihi! ‘jimnwMi' .wmmmm msmmm- ■'«HiMmnw-; iwinmlipa..:immiuinitj A „Svejk" édesapja — Még az a jó, hogy csak ráncos. Képzelje el, ha még ráncom sem lenne. Vagy mondjuk, arcom sem. Furcsa figura lehnék. Merednének a csontjaim, szabadon látszana az orrüregem, s a szemem helyén is csak két üres lyuk tátongana. Nevetséges lennék... Anyja egy kicsit megkökken- ten pillantott rá, mintha csalódott volna. Váratlanul érte a látogatás. Nem írt róla ez a lány egy sort sem — gondolta magában, s fején hátrább húzta a kendőt. Arca csak most látszott tisztán a konyha félhomályában. Olyan volt, mint a többi öregasszonyé, csak talán egy kicsit ráncosabb, elmélyültebb gondolatokat tükröző. — írhattál volna legalább — szólalt még végül az asszony. — Szóltam volna mindenkinek, hogy jössz... — Minek ide akkora csődület. Akkor sem kísért senki, amikor elmentem, most hát ne fogadjanak. — Hat év alatt sokat változnak az emberek. — Annyit nem, hogy mindent el lehessen felejteni, ami a rovásukon van — vált csípőssé a hangja. Az öregasszony kanalat, tányért vett elő. A lábast most is ugyanazzal a ruhával emelte le a sparheltről, mint annak ideInfanteriszt Jozef Svejk nem volt hős az első világháború csatamezőin. De ez az együgyü- nek látszó, sokszor ostoba humorú, csetlő-botló figura mégis megnyerte a maga csatáját. ■ Az emberség fegyverével legyőzte az embereket és népeket vágóhídra küldő „császári és királyi’’ bürokráciát, a vakfegyelem, az ostobaság és a korrupció „fekete —sárga világát. S amikor Bertolt Brecht — 1940-ben — valóban hatásosan akart tiltakozni a hitleri hódító hadjárat, a fasiszta tömegpusztítás ellen, az egyenruhába bújtatott, kis prágai kutyakereskedőt, a „Kehely”- hez címzett söröző törzsvendégét egyszerűen áthelyezte a második világháború, Prága náci megszállása körülményei közé. Svejk fogalommá nemesedett alakja nagy segítségére volt a nemrégiben nálunk is bemutatott Brecht-színműnek, mert a „derék katoná”-ban mindenki azt a kisembert látja és tiszteli, aki nem rakja zsebre a megaláztatásokat és az istennek sem dől be a demagóg szólamoknak. Miért kaphatott az éppen nyolcvan éve született — s negyven éve halott — Jaroslav Ha- sek egyetlen regényének hőse örök helyet az olvasók tízmil— Jaroslav Hasek emlékére — Hóinak szívében? Miért lett ez Svejk és a svejkek látszólagos mert kétbalkezű (és kétballábú) a regény, amelyet nyomorgó, szelíd, valójában azonban meg alárendeltjük olyan színesen, írója be sem tudott fejezni, és nem alkuvó ellenállására. A érdekesen adja elő azokat. Fé-’ amelyet annyi üldöztetés ért, „Svejk" egy messzire tekintő, lelmetes irónia szikrázik ezekvégül is öt világrész népeinek forradalmár ítónak olyan re- ben a helyzetekbenl egyik legkedvesebb olvasmányá- génye, amely az élenjáró, leg- Hőseknek az lett a sorsa, hogy vá? Azért, mert a „Svejk” a haladóbb erők mellé szövetsége- egy prágai „szegénykórház" szo- XX. század első évtizedei kis- sül hív, féllábbal ugyan még a morú szobájában, viszonylag emberének csodálatos eposza és múlt világban élő, de az igaz- fiatalon hányja le, a legnagyobb maga Jozef Svejk olyan szatí- ságtalanSágot, az embertelensé- bajokban is vidáman csillogó, rikus és mégis vonzóan megraj- get, az, öntelt butaságot min- gunyoros szemét. Alkotó képzőit típus, olyan „telitalálat”, denkor leleplezni kész kisembe- zeletének szülötte, Svejk azon- mint Rabelais Pantegruel-je, Cer- reket. * ban ott küzdött — s nemcsak vantes Don Quijote-ja, Swift „Volt egyszer egy ember Bud- Brecht színmüvében! — a hitGulliver-je. Hasek — o prágai weisben...” Hány Svejk-anek- leri barbárság ellen, s ott küzd külváros fia — felismerte a dota kezdődik így, hány sza- ma is a forradalmárok, a szaNagy Októberi Szocialista For- bálytalanul kacskaringózó törté- badságharcosok, a legjobb ha- radalom jelentőségét, részt is net, amelynek — első pillanat- zafiak oldalán. Nálunk — névett (mint volt hadifogoly) a ban úgy tűnik! — nincs köze hány esztendő alatt — íöbb- polgárháborúban, a szovjet ha- ahhoz az eseményhez, amellyel százezer példányban adták ki talom oldalán. Tudta: a XX. kapcsolatban a bőbeszédű kutya- Svejk viselt dolgait, hallottuk század igazi hőse az öntudatos kereskedő-katona elmondja azt. kalandjait a rádióban, láttuk őt munkás, aki bátran küzd a né- Aztán kiderül: miért is találta fővárosi és vidéki színházakban, pék szabadságáért, a természet fel Svejkünk a maga létező, Filmről, sőt a bábszínház pódiu- megszelidítéséért, a háborúk vagy nem létéző budweisi, máról is szólt hozzánk ez a leg- okainak megszüntetéséért. Még- procskei, kratovi históriáit. Mert újabbkori mégis-hős, aki — Jo- is Svejkről írt könyvet, szatí- ezekben a történetekben min- zef Lada és Georg Gross raj- rikus hőstörténetet, erről a nem dig csődbe kerül az irigység, a zainak segítségével is — meg- forradalmár, nem nagy távla- hatalmaskodás, az önző gonosz- őrizte, s a jövőben is megőrzi tokban gondolkodó, de csúfon- ság. S a tündéri humorú regény emlékét a cseh nép. s az egész dáros józanságú, kedvesen bölcs talán legtüneményesebb részei emberiség nagy írójának, a figuráról. Ugyanis tudta azt is, azok, amikor Biegler kadét, Va- negyven éve elpihent, de ben- hogy a Lukas főhadnagyokkal, nek őrmester, s a többi híva- nünk, hálás olvasóiban elevenen a Katz páterekkel, a Bretschnei- tásos embernyúzó kénytelen élő Jaroslav tíasek-nek. der-féle sötét alakokkal szem- meghallgatni az emberitytízást ben még sokáig szükség lesz kigúnyoló svejkt anekdotákat, ANTAL GÁBOR
