Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-08 / 105. szám

4

TOT,Fi A MFCVFT ^TPfiR'TS

május 8,

Oskola Mesterek számára adatott...

H

it, hogy sok nem adatott, ízt mindjárt meg lehet állapítani. lS04-bol maradt fenn a leltár, amelyből ' megállapítható, hogy az oskcla vályogház volt, zsúpfedéllel. A szoba-konyhás épület tanítói lakás is, meg iskola is volt' egyúttal. Volt benne .egy kopott asztal, egy nyoszolya, két fogas, két hosszú szék az asztal mellett, a konyhában egy rossz almárium. Akkoriban még nagybetűvel írták az asztalt is, a nyoszólyát is, a szék az SZÉK volt, hanem ez nem segített azon, hogy az oskola könyvtára mindössze két kötetből -illott: a „Tanítás Módja” címűből, amely az oskolamesterek srri- mára adatott ki ,és a „Selyem eresztő Bogarakról való Taní- tás”-ból.

Hanem az egykori iskolamesterek több kritikát kaptak, mint a felszerelés. Elcsapott, sokfelé járt obsitosok, kimaradt kollégiumi diákok, vagy más munkára alkalmatlan emberek szegődtek el az iskolába. Az egyházi krónika csupa panasz. 1791-ben Karantsi Istvánt fogadták meg, aki — a feljegyzés szerint — „csupa őrült forma Ember” volt. Esztendőt sem tölthetett a községben, elbocsátották. Azonban a következő esztendőben sem jártak jobban. Akkor meg Musik Péter, foglalkozására nézve kántor, vetődött Hidasra. Azt írják róla. jó kántor volt, de rossz tanító.

je itt, mint egy esztendő. Hiába került 1803-ban a községbe a jóhírű, igaz, becsületes Szkhá- ro$i Pál tanítani, — az oskolamesterek a társadalmi ranglétra legalsó fokán állottak a közhiedelem szerint. Megjegyezték a felsőbb fórumok emberei, ha a tanítók méltatlanul felfelé tekintgettek, s ruházatuk uras volt.

őriznek itt a régi iratok igaz. becsülendő tanítói igényt. 1796-ból maradt fenn például az, amelyik így hangzik: „A gyerekek necsak télen küldessenek fel az oskolába, hanem nyáron is. még a legszegényebb, s fiaik segítségére szoruló emberek gyermekei is minden nap legalább két órát az oskolában töltsenek”.

Molnár Lászlóné, a bonyhádi gimnázium tanára meséli ezeket a régi történeteket.

— Apám, dédapám, szépapám is falusi tanító volt — mondja — innen ered érdeklődésem az egykori tanítói élet után. Már hosszabb ideje kutatom szülőfalum, Hidas iskola- történetét. Eddig a 19. század elejéig dolgoztam fel a témát. A továbbiakhoz a Budapesti Levéltárban keresek majd anyagot a nyáron.

A gimnáziumban irodalmat, történelmet tanít, vezeti a történelmi szakkört, kirándulni viszi a gyerekeit, s nem mulasztja el, hogy a községek nevezetességeire felhívja figyel- Jobban szereteti a menyecskék, . műket. Szeretné, ha minél töb- asszonyok körül mulatozni, ben kapnának kedvet a törté- mint; az iskolában időt tölteni, nelemhez, vagy régészethez. Neki sem tellett tovább az ide- (bencze)

52.

Heinz Upitz Gruppenführer elgondolkozva járt fel-alá ostburgi ideiglenes rezidenciájának kabinettjében. Időközönként megállt, az asztalon fekvő iratok fölé hajolt, aztán újra sétálni kezdett. Hosszú, nyugtalan lépésekkel rótta a szobát. A hír ugyanis, amelyet az imént kapott Berlinből — motoros különfutár hozta — alaposan mellbevágta. Meglepetésszerűen érte. noha bizonyos értesülésekből tudott nemcsak a Hitler személye ellen készülő merénylet terveiről, hanem arról a puccsról is. amelynek a Führer megsemmisítése után kellett volna bekövetkeznie.

Ha mindez azelőtt történik, Upitz gondolkodás nélkül bevetette volna valamennyi emberét, csakhogy minél előbb felgombolyítsa az összeesküvés szálait, megsemmisítse az összeesküvőket, aminek az árán egy. vagy akár két fokozattal is tovább avanzsálhatott volna felfelé.

Igen, így járt volna el, ha az összeesküvés nem ma, hanem mondjuk negyvenegy közepén történik. De ma már egészen más szemmel nézi a dolgokat, mint akkor. Túlságosan okos és jó szimatú politikus volt ő ahhoz, nagyon is jól kiismerte magát a világban végbemenő bonyolult események között, mintsem úgy viselkedjék, ahogy régen tette volna. Ma már minden jel arra mutatott, hogy Hitler számára közeleg a vég.

S ha ő elbukik, vele bukik a rendszer is. Akkor pedig jön a leszámolás órája. Upitz nem kételkedett benne, hogy a számonkéréstől való félelem hajtotta a merénylet és a puccs szervezőit is. Az összeesküvők abban reménykedtek. hogv ha e»v elvan

ALEKSZANDR NASZIBOV:

EJTEK HELY

a<z €

Fordította: Szathmári Gábor

Aki egyszer belép...

Káli konyha — Mert nein jöttek meg a vendégek — Több a készpénzes mint a hitelleveles íme, a megye legkorszerűbb bútorüzlete

Kint egyelőre még állványok fogadják a vevőt. Az épületet most öltöztetik új ..ruhába”, hogy külsőleg is vonzó legyen, lehetőleg becsalogassa a vevőt. Mert aki egyszer ide belép . ..

Terhes asszony lép az üzletbe. Hírt János üzletvezető eléje siet.

— Tessék.

— Konyhabútort szeretnék.

— Kérem, jelenleg ezt a Kati konyhát; merem ajánlani.

Az asszony hosszasan nézegeti, aztán kicsit elégedetlenül elhúzza a száját.

— Ez kicsi. Meg hát a formája is furcsa.

— Furcsa? Ez meglehet, hiszen teljesen új fazon és hát minden új furcsa eleinte. A tűsarkú cipővel is így voltak először, ma pedig minden nő azt hord. A méretére pedig azt tudom mondani, hogy manapság, a mai élet- körülmények között ez a legcélszerűbb. A háztartások korszerűsödése folytán egyre kisebb konyhaszekrényre van szükség. Ma már senki sem vásárolná meg azokat a régies „óriás-szekrényeket”.

— Az ára , megfelelne, dehát mégis ... A színe is szép. '

— Azt meghiszem. Sőt, ha akarja, variálni is lehet. Az ajtókat például, tessék csak% nézni, tetszés szerint lehet fordítani, tehát egyik percről a másikra más színűre lehet a szekrényt varázsolni.

Az asszony tovább nézegeti, ml pedig beszélgetünk, mert éppen egy kis lélegzetvételnyi idő akad: pár percig nem jön vevő.

— Az új és a régi itt az üzletben is összecsap egymással. Az új bútor új életmódot is jelent. Hiába, ez nem megy máról holnapra.

Az asszony elköszön, de azért az ajtóból még egyszer vissza fordul és visszalép a Kati konyhához, s ugyanúgy szemléli tovább, mintha abban a pillanatban látta volna meg.

Hiába, megragadta az új még akkor is, ha egyik percről a másikra nem tudott megbarátkozni vele. Lehet, hogy már éppen azt tervezgeti, hogy majd ő is vásárol az üzletben kész és félkész ételeket s aztán nem kell a fél életét a konyhában töltenie. Erre a célra pedig már nagyszerűen megfelelne ez is.

Egy asszony jön a lányával. Ők mindennapos vendégek. Először valami apróság miatt tévedtek ide a boltba, de ahogy beléptek és meglátták ezt a töméntelen sok szép bútort, végigjárták a helyiséget.

— Te lányom, ez jó lenne.

— Jó, de ez is.

— Az ám, az is, de milyen

szép.

Mindent szeretnének megvenni és nem tudják eldönteni, hogy a sok közül melyiket válasszák.

Nyílik a pénztárablak, egy idős néni ke ágyat vásárolt és annak az árát fizeti. Az üzletben néhány hónapja kezdték meg az árusítást, de ezek a forintok már jóval felül vannak a másfél milliós bevételen. Hiába, aki egyszer ide belép ...

Nem meséli el egyik vásárló sem, de az üzletvezető tudja hiszen született paksi, hogy végeredményben azelőtt is volt már minden lakásban elegendő bútor. Csakhogy az igények ma mégis csak mások. Akkoriban jó volt a nagypapától örökölt hetvenéves ágy és szekrény, amit valamelyik asztalos tákolt össze. A bútorüzlet nem is élt volna meg Pakson. Néhány évvel ezelőtt azonban kitört a ..bútorforradalom'’ elkezdték a padlásra hordani a régieket s helyükbe újat állítottak be. Ez szebb is volt, jobb is volt a réginél. Végül üzletet kellett nvitni Pakson.

Az ú j bútor persze nem mindig jelent teljesen új életet. Sok

esetben inkább csak az első lejtést jelenti afelé. A télen beállított az üzletbe egy vevő.

— Fotelokat kérek.

— Tessék választani.

Pár percen belül minden különösebb válogatás nélkül rámutatott négy fotelra.

— Ezekről kérnék cédulát.

— Bácsi, lehet ám hitellevélre is vásárolni és akkor részleten - kint fizethet.

— Inkább fizetnék most.

Fizetett is készpénzben. (Egyébként sokkai több a készpénzben fizető, mint a hitelleveles, pedig a forgalomnak körülbelül ötven százalékát (hitellevélre bonyolíthatnák le.)

A boltos nem sokkal később megtudta, hogy a fotelokat nem állították be a szobába, annak rendje és módja szerint, hanem egy sarokba vannak azonmód papírba csomagolva.

— Mert nem jöttek meg a

vendégek. — válaszolta a boltos kiváncsiskodására. y

Az 'is gyakori még, hogy megvásárolják a szép konyhabútort, berendeznek vele egy helyiséget, de aztán nem használják, hanem egy másik helyiséget használnak mint konyhát.

Vagyis gyakori, hogy dísznek, amolyan családi reprezentálásra vásárolnak.

Nem lebecsülendő azonban ez sem, mert aki eljut addig, hogy pénzt ad új bútorért, közel áll ahhoz is, hogy használja azt. vagyis, hogy otthon is új életet kezdjen.

Vontató áll meg nem messze az üzlettől. Leszáll a vezetője, ő is ide tart.

— Rekamiét szeretnék. Olyan kinyithatósat.

Rá is ül mindjárt az elsőre, amit megpillant.

— Ez megvárna holnapig, hogy a feleségem is eljöhessen?

Boda Ferenc

ütőkártyát tehetnek a háború győztesének asztalára, mint Hitler megsemmisítése, ezen az áron megvásárolhatják bűneik bocsánatát.

Igen, Upitz tudta mindezt jól. S hosszú töprengés után, mérlegelve minden „prót” és „kontrát” arra a következtetésre jutott, hogy nem kell zavarnia a puccsisták vizeit, mert ki tudja, mit hoz a jövő. Az opponensek erői meglehetősen nagyok, s mindjobban és gyorsabban növekszenek.

De nem látta értelmét annak sem, hogy csatlakozzék az ösz- szeesküvőkhöz, mert feltételezte: még nem teljesen érett rá a helyzet. Élni lehetett a gyanúval, hogy a puccs összeomlik. S a sikertelen kísérletért csak egyfajta fizetség jöhet: —■ a halál.

Hát ezért tartotta magát távol a pillanatnyi aktív cselekedettől, s választotta helyette inkább a raffináltabb manőverezést.

A motoros különfutár a puccsról hozott tájékoztató anyagokat. Kelet-Poroszországban, a Führer szállásának egyik termében, ahol Hitler épp>en értekezletet tartott, időzített bomba robbant. A bombát Klaus von Strapffenberg ezredes, a német tartalékhadsereg vezérkarának főnöke csemp>észte a terembe az aktatáskájában. Bekapcsolta a bomba időzítő szerkezetét, a Führer asztalára tette a táskát, s ő maga sietve távozott. A robbanás ereje akkora volt, hogy kidőltek a terem falai. A tanácskozás több résztvevője meghalt, sokan pvedig megsebesültek. Ám Hitlernek — valami érthetetlen véletlen folytán — szinte semmi baja sem lett. Hacsak nem számoljuk azt a halálfélelmet, amely a robbanás után hatalmába kerítette, meg azt a néhány jelentéktelen horzsolást, ami esett rajta.

Upitz tábornok fel-alá járt a szobában, cigarettára gyújtott, de az első szippantás után idegesen vágta a hamutartóba. Túlságosan gyengének találta a cigarettát. Pipát vett elő, amit Upitz csak a legritkább esetben szokott.

Az erős Keptsten valamelyest megnyugtatta. Ismét róni kezdte a szobát, le-fel. Tulajdonképpen semmi új sem volt a Hitler elleni merényletben. Először 1942. márciusának közepén jött Upitz- hoz reszkető tagokkal egy egészen megbízható kém, s közölte lélekszakadva, hogy a közeli napikban megölik Hitlert. De csupán mindössze ennyit sikerült kiszagolnia. A legcsekélyebb gyanúja sem volt. hogy ki és milyen módon követi majd el a merényletet.

Upitz megtudta, hol tartózkodik abban a pillanatban Hitler. Kiderült, hogy a Führer repülő- gépi éppen azelőtt néhány perccel emelkedett a magasba Szmo- lenszk repülőteréről, s Königs- bergbe tartott. Hitler a keleti fronton lévő német csapatok megszemlélése végett repült Szmo- lenszkbe.

Upitz egy óra múlva már Königsberg fölé repült egy gyorsbombázó gépjen. A Gruppenführer repülőgépje nem sokkal azután ért földet Kelet-Poroszország fővárosában, ahogy a Hitleré leszállt. Upitz azonnal a főhadiszállásra sietett. Ott minden a legnagyobb rendben volt. A Führer kedvenc kutyáját sétáltatta a parkban és a „Das schwarze Korp>s" fotográfusa előtt pózolt.

Upitz egy héten át egyetlen percre sem hagyta el Hitlert. Éberen őrködött a biztonsága fölött. De semmi különös nem történt. S csak jóval később sikerült kikutatnia, hogy a Führer halálának éppenséggel azon a repülőgépen kellett volna bekövetkeznie, amelyen Szmolenszk- ből Königsbergbe utazott. Upitz megtudta még annak az embernek is a nevét, aki a px>kolgép>et a repülőbe csempészte. Von Tres- kow tábornok volt az illető, a keleti fronton harcoló egyik német hadseregcsoport vezérkarának főnöke. A pokolgép valami ok miatt nem robbant. Később pedig aztán, hogy a repülőgép földet ért Königsbergben, s Hit- lea- kiszállt belőle, kivették onnan a katonák.

Valami hasonló eset történt 1943. végén is, Berlinben. De a véletlen ezúttal is megmentette Adolf Hitler életét.

Heinz Upitznak most ismét eszébe jutottak ezek az események, s vizsgálgatmi kezdte őket. Vajon az egésznek csak az az indítéka. hogy egyesek menteni akarják a bőrüket, s bizonyos magasrangú felső katonai körök ellenséges érzületet táplálnak Hitler iránt?

Upitz kezdettől fogva gyűlölte a katonai arisztokráciát, a hangoskodó. követelődző porosz családokat. amelyek nemzedékről nemzedékre maguknak happx>ltá.k el a hadsereg tábornoki, admirá- lisi és felmarsalli tisztségeit. Különleges privilégiumokat élvező, szigorúan zárt kasztot képeztek ezek a családok, s az ilyenfélék, mint Upitz, a közelükbe sem férkőzhettek. A családi katonai arisztokrácia ivadékai töltötték meg a speciális akadémiákat és líceumokat, s jóelőre várták őket a kedvezőbbnél kedvezőbb állások ' a tábornoki karban, vagy a külügyminisztériumban. Tüneményes gyorsasággal, a német katonai és diplomáciai gépezet kormányához fészkelték be magukat, biztosítva ezzel az évszázadok alatt kialakított porosz militarista politika megingathatatlanságát.

(Folytatjuk)

Mi hiányzik?

Hetek óta hiányzik már valami. Reggelenként, amint felébredek, s bekapcsolom a rádiót, figyelem az időjárást, valami szorongás félét, nyugtalanságot érzek. Hiányzik valami. Állapítom meg, de, hogy pontosan mi az ami hiányzik, nem tudom.

Ma reggel is felkelek, kinézek az ablakon, látom, siralmas az idő, esik az eső, szél fúj mérgesen. Tehát rossz idő van, ez sem hiányzik, De valami mégis hiányzik.

Bejövök dolgozni. Itt is rendben minden. írógépembe új szalagot fűzök. Megy a masina, fekete betűket hagy a fehér papíron. Valami hiányzik...

Délben, a jóízű ebéd elfogyasztása után kényelmes székemben elnyújtózkodva az élet múlásán

elmélkedem. Kényelem sem hiányzik.

öt órakor csomagolok, ballagok haza, virágillat, tiszta járda, csivitelö gyerekek, parkban üldögélő öregek, szerelmes fiatalok( Tavasz, az tavasz — már ez sem hiányzik...

Valamit keresek, kutatok régi újságok, könyvek között, kezembe kerül egy évvel ezelőtti lap, nézem a sárgulásnak indult rotációspapírt. Olvasom a híreket, régi, de most is izgalmas híreket. Mindjárt az első oldalon, a legizgalmasabb hírt: Góliáth-ról, az óriásbálnáról... Megvan, tudom már, mi hiányzik... a Cóliáth! Szép idők, régi jó idők, amikor még Góliáth-unk volt. amikor még láthattunk ilyen'szép. nagy. ronda állatot... Hát ez hiányzik nekem... — pj —