Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-05 / 103. szám
TOLNA MEGYEI NEPŰJSA6 I9S3. május 5. Á pincehelyi péró A stekót megolvasom — Rámszakadt a gunyesz El kell innen menni A péró ott csúfkodik a Pincehelyt Ozorával összekötő országút és a községi dögkút között. Balról rázúdul a kopott országút pora, jobbra orrfacsaró bűzt szállít a szél... Az árokparton fiatalasszonyok, kislányok mulatnak, twistelni tanítják egymást. A kunyhók előtt asszonyok, öregasszonyok, férfiak ülnek, napba mártják barna arcukat. Semmittevés, unalom terpeszkedik a pérón, nehezen mozdul itt az élet. A munka legyengít Itt van az országút mellett Horváth Ödön kunyhója. Kilenc négyzetméteres helyiség, tizenegyen laknak benne. Mellette új kunyhó épül, lehet 4—5 négyzetméter, ezt Ödön nagyobb lánya, a Kati építgeti magának. Kati tizenkilenc éves. Iskolába nem járt írni, olvasni, számolni nem tud... — A stekót azért megolvasom — nevet cinikusan, s ezen azt kell érteni, hogy a pénzt meg tudja számolni. Van egy hároméves kislánya, az apa itthagyta őket, 250 forint gyermektartást fizet, abból él Kati és a lánya. — Egyelőre nem dolgozom. A munka legyengít, dolgozni nem érdemes. Majd talán egyszer elzarándokolok Százhalombattára. Hallom, ott van valami fantázia, nem úgy, mint itt a faluban. Nézzük az új kunyhót, amelyet építget magának: siralmas perspektíva. Mellette lakik Farkas Julianna, aki lehet vagy nyolcvan esztendős. Ö maga nem tartja számon éveinek sokaságát. — Nem tudom, kérem szépen, jó uraim, hány esztendős vagyok. Látják, látják, így maradtam, teljesen egyedül, mindenki meghalt, és akik életben maradtak, itthagytak. Sivár kenyéren élek: ólakat pucolok, istállókat meszelek, azért kapok ezt, azt a polgároktól... így akar vajon a Kati is meg-' öregedni, mint a szomszédasszonya? — Nem vagyok bolond! Majd csak elvisz egyszer a szél engem is innen... Ozorán ha esik, itt beáznak a tetők Ozorán esik, itt már beáznak a tetők. A fiatal vajdával ismerkedünk. Hol dolgozik, hol nem. Az a baj, hogy nem tud se írni, se olvasni. Kerítés nincs, de kínai fa! igen Megdöbbentő az ismeretek hiánya. Az egyik kunyhó előtt népes csoport gyűl össze. Felteszünk néhány kérdést. — Ki ma nálunk a miniszterelnök? — Hallottak-e Hruscsov elvtársról? — Ki volt Petőfi Sándor? Egyetlen kérdésre se tudtak válaszolni. Csak néhány gyerek mosolyog sokatmondóan. A tizenegy éves Szarkali Ottó, a tizenhárom éves Horváth László, mindketten másodikosok, a tizennégy éves Horváth Vilma, aki negyedikes. Ök már ezt tudják, de nekik még nincs szavuk a pérón. Nagyon vastag, áthatolhatatlan- nak látszó kínai fal választja el a pérót a világtól. Vajon ide mikor ér el például az ismeretterjesztés megfelelő formája? Akik már elindultak Szarkali Gyuíáné csak látogatóba jött ide, ezen a verőfényes tavaszi délutánon. Látszik is rajta: nem ide való. Hét gyereke van. férje és két nagy fia Szászhalom- battán dolgozik. Havonta 4000— 5000 forintot keres a család, nyáron még többet is. Valamikor itt laktak, de elmentek innen, házat építettek a faluban és még egy külön házhelyet is vettek kertnek. Az asszony főleg-otthon dolgozik, a háztartást vezeti, de azért mást is csinál. Ilyenkor például csigákat gyűjt és jó áron adja el a földművesszövetkezetnek. Szarkaliné egyik lánya még itt lakik a pérón. Férje, Orsós István az építőknél dolgozik. Kunyhójuk a legrendesebb, hárman laknak benne, a házaspár és egy gyerek. Hatéves házasok. Orsósné, Szarkali Mária a sublótban keresgél. Két gondosan őrzött iskolai értesítőkönyv kerül az asztalra, amely azt bizonyítja, hogy a fiatalasszony férjével együtt egész télen tanult. Elvégezték az általános iskola első és második osztályát. Az asszony kitűnő eredménnyel. Életcélja, tervei? — El kell innen menni. Százhalombattára taláif érdemes lenne. Azt mondják, hogy lakást is kapnánk, ha becsülettel dolgozunk. Sokan elmentek már a péróróL Szarkali Mihály, Balog János házat vett a faluban, Sztojka Gyula épít, Sztojka György és Kovács József Gyánt-pusztára kerültek, ott a tsz-tői kaptak lakást, mert jó állatgondozók. Szarkali Gusztáv is épített. Mindannyit a munka emelte ki innen. Ezen az úton indult el Góman Gyula is, aki kétgyermekes családapa, fiatal ember. Belépett a pincehelyi tsz-be. Most a Kunyhót tatarozza, javítja a nauieim, s reméli utoljára, mert úgy itthagyja a pérót, mint a füst. JJe addig is néhány fát ültet a Gyula, azok őrizzék majd emlékét, örökítsék meg múltját. Gyula és mindenki, aki komolyan veszi az életet, elkerülhet innen. Csak ró kell döbbentenunK őket. állhatatosan, emberségesen: nem mi taszítjuk a falu széiere őket, hanem ők saját magukat kényszerítik arra, hogy itt iaK- janak a pérón. Gyenis János Á daimandi lovasok is indulnak a bácsalmási versenyen A pincehelyi pérón kirívó a. szegénység. A kunyhókban szek-^ rényt, asztalt alig találni, lavorj talán az egész telepen egy akad. t Rádió is egyetlenegy: Horváth! Ödön putrijában. ♦ Kutya viszont van bőven, egy egész falka. Miért tartják ezeket, mire vigyáz a rengeteg kutya, s miből él? — senki se tudja. Nagy sereg kutya nyüzsög Csu- rál Péterné kunyhója előtt. Illetve közös ez a putri, mert a Sztojka Cili is itt él. Mindkettő öreg, nagyon öreg asszony. A tanács már javasolta, hogy menjenek- szociális otthonba. Hallani sem akarnak róla. Sztojka Cili így vélekedik: — Az én lányom ott van. Otthonban. Nem mondom, jól él, eszik, tiszta mint egy nagysága; de jó uraim, nem szabad a lányom. Rab az, mint a ketrecbe zárt madár. Az egyik kunyhó mögül előcihe- lődik Horváth Mária, Sztojka József élettársa, öt gyermek anyja. — Fát adjanak, elnök úr, mikor mehetek fáért? — nyaggatja a velünk lévő tanácselnököt. Mit akarhat a fával? — Rámszakadt a gunyesz... Most itt állok hetedmaigammal, pőrén, ki fog nekünk házat építeni? Még fát se adnak az emberfiának. A férje vajon hol van? — Dolgozik az kérem, pucolja A Daimandi Állami Gazdaság sütvényi üzemében tartott sportlovakat felkészítették a május 4 —5-én Bácsalmáson tartandó területi lovasversenyre. A versenyen nyolc magyar félvér ló vesz részt. Ezt megelőzően április 28-án Siitvényben bemutató háziversenyt rendeztünk. Kezdő lovaink részére egy, a haladók számára 1,20, az idősebb lovainknak 1,30 méteres ugrással. A háziversenyen mintegy 200 főnyi néző vett részt. Szabó Mátyás levelező Korszerűsítik az utat Dombóvár és Hogy ész között. A megye járási székhelyei közül már csak Dombóvárral nincs pormentesíteti; úttal való összeköttetése a megyeszékhelynek. Ha ez a szakasz elkészül, akkor Dombóvárról is gyorsan el lehet jutni Szekszárdra. Nemcsak az út pályája, hanem vonalvezetése is korszerűbb lesz, több kanyart átvágnak, új nyomvonalat jelölnek ki az útnak. A földmunkák nagyobbik részét géppel végzi a Kaposvári Közúti Üzemi Vállalat. Május 8: a Nemzetközi Vöröskereszt napja Május 8-át világszerte a Nemzetközi Vöröskereszt napjaként tartják nyilván. Az idén ennek a dátumnak annyiban nagyobb a jelentősége, hogy á Nemzetközi Vöröskereszt ebben az évben ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. A jubileum alkalmából érdemes visszapillantani a Magyar Vöröskereszt eddig megtett útjára, a mintegy 90 ország nemzeti segélyszervezeteivel fennálló együttműködésre. A Magyar Vöröskereszt — amint a szervezet központjában elmondották — 1879-ben alakult meg. Az öt világrész csaknem valamennyi nemzeti társaságával érintkezést tart fenn. . Tevékenyen részt vesz a Magyar Vöröskereszt a nemzetközi segélyakciókban, természeti elemi csapások idején. Az elmúlt évben 15 ország kárt szenvedett lakosságának mintegy hárommillió forint értékű segélyt nyújtott. A legnagyobb értékű-, küldeményeket Algériának juttatta, szerepelt a segélyezettek között Dahomey, Tunisz, Vietnam, Kuba. A segélyek többnyire ruhából, élelmiszer- és gyógyszerféleségekből állnak. 7\7e yf gok, megtelítődik velük az ember és valami ellenállhatatlan kényszertől hajtva, egyszerűen nein lehet hallgatni. Itt vagyok most én is. Beszélni kell, rendezni a dolgokat, elmondani azt is, ami furcsán keveredik bennünk és gyakran nehezen tisztul. Gondolom, igy lehet ezzel más is. Nem tudom, mennyire sikerül, de szeretném elkerülni a naiv rácsodálkozást, a lelkendező felkiáltást, hogy jé, lám, . nálunk ilyen is van. így hogy a tavaly volt, és még mindig csak lábadozó ottani szegénység nem azt mutatja, hogy a szövetkezeti gazdálkodás istencsapás, hanem mást mutat, és mást jelent. A szóbanforgó pártmunkás mindezt nagyon jól tudta, de gyakran találkoztam olyan nézettel, amely Miszlát és a többi, néhány gyenge tsz-t hangoztatva, ámuldozni felesleges. A pozitív és sötétnek, bizonytalannak látja az a negatív hősökről lenne most szó, akik itt közöttünk élnek és annyira velünk élnek, hogy szinte észre sem vesszük ilyen, vagy olyan mivoltukat. A szemlélődő, a világ változásait figyelemmel kísérő, politizáló embert a sokfajta ellenállás időnként megzavarja. Ennek következtében úgy összekeveredhetnek benne a jelenségek, hogy életünkben egy- ♦szer mindent feketének, másszor mindent rózsaszínűnek lát. Ez azért nem is csoda, hiszen a nagy változások korát éljük. Az a pártmunkás, aki tavaly egész szövetkezeti mozgalmat. Ez pedig nem más, mint tömény pesszimizmus. Egyúttal indokolatlan borúlátás is. Mert ilyen lencsén keresztül torzítva látja az ember a világot. Viszont oktalan és kincstárinak nevezhető optimizmus, ha az aparhanti, a döbröközi és a többi, számtalan jó tsz ismeretében rózsaszínűnek ítéljük meg máris a szövetkezeti mozgalom egész helyzetét. Mint mindenben, ebben is a tárgyilagosság a biztos eligazító. Az a fajta tárgyilagosság, amely a szövetkezeti mozgalom egészét veszi szemügyre, mert így (Nem a lelkendezés, — a lelkesedés.) Még pontosabban, hamis az a nézőpont, amely az üres, önző, anyagias tsz-elnököt, tanácselnököt, vagy gazdasági vezetőt úgy állítja középpontba, hogy nem engedi észrevétetni a nagyszerű, igaz emberek sokaságát. Pedig a negatív hősök jelen voltától észre kell venni a pozitív hősöket is. Érdemes ezen elgondolkodni. Jómagam főleg azért tűnődtem el rajta, mert úgy vettem észre, bárhol forduljon meg az ember, a rossz vezetőről nyomban beszélnek, azokról gyakran írnak a lapok is. Ez nem baj, inkább az a furcsa, hogy néha már úgy látszik, mintha a pozitív hősök nem is léteznének. Felesleges persze felkiáltani, hogy igenis, vannak, hiszen a dolgok rendje, hogy nemcsak a regényekben, az életben is vannak. Inkább néhány érdekességre számítható epizódról beszélnék. Miszlára ment ki segíteni a termelőszövetkezet megerősödését, kaphatunk teljes képet az egész- az árnyéks^ékeket a faluban. deir®n8eteS bajt látott, még több pa- séges fejlődésről, és ez ad biztos abból amit keres, higgyék el, nemé^aszt hallott. Fájdalmas es tra— támpontot arra, hol, mikor mdo- futja semmire... ’ ♦gikus meghasonlást idézhet eTő költ, és mikor természetes a lelZajt csap a fát követelő asz-Jegy ilyen szituáció és könnyen kesedés, hol, mikor van helye a szony, mire odajön Szarkali And-♦látja reménytelennek, hiábavaló- rás. Sudár, jól öltözött, szép arcújnak az ember az erőfeszítéseket, fiatalember, ő most a vajda. éDe csak az az ember, aki ilyen Mári, ne káricálj... Hát igen, {helyzetben nem bír Miszlánál tóiétól* B elvtársak, rosszak a kunyhók. Haj beavatkozásnak, a kemény bírálatnak. E száraz magyarázkodás csupán azért kívánkozik ide, mert mai életünkben egyre gyakrablátni, és aki nem tudja, ban a lelkesedés ás indokolt. arátaimnak már elmeséltem és nem maradhat meg bennem a szó alen- gyeli tangazdaság élüzemavatásá- róL Nagy János, az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatóságának vezetője hívott meg az ünnepségre, s ahogy ez már lenni szokott, megkezdődtek a beszédek, kiküldöttek méltatták a tangazdaság munkáját, dicsérjék,, peesze gßgr gal a dolgozókat, akik úgy az ünnepség vége felé már azon izgultak, hogy mikor lesz vége a beszédeknek. A kiküldöttek elég röviden szóltak, sőt annyira takarékoskodtak ' a vendéglátók figyelmével, hogy még Nagy János elvtárs sem tartott tíz percnél hosszabb előadást, pedig neki igazán lett volna mondanivalója, mert ez a felügyelete alá tartozó tangazdaság a megyében szinte szellemi világítótorony.' A kastély folyosóin a tablók sokasága bizonyítja, hogy a szakiskola százszámra ontja a termelőszövetkezeteknek a szakmunkásokat, a szakembereket. De most nem ez az érdekes, hanem Fodor János igazgató, aki a gazdaságnak is, a szakiskolának is igazgatója. Mivel a köszöntőkre, az üdvözlő beszédekre illik válaszolni, felállt tehát Fodor János és megint csak úgy, ahogyan szokás, jobb munkára tett ígéretet, egyeDek között arra, hogy jövőre el szeretnék nyerni a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. Az ünnepségek és a gyűlések megedzik az embert, olyan szempontból is, hogy mikor érdemes és mikor felesleges figyelni. Egy ilyen záróakkord rendszerint nem érdekes. A hallgatóságot ilyenkor már rendszerint az foglalkoztatás* m iesz m ebéd. Csakhogy
