Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-04 / 102. szám
TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1063. május 4. Újra felfedezett kincsek között Tárlat és tanulság ~ Új kiállítás a szekszárdi múzeumban Manapság már közhelyként hat ha egy-egv könyv megjelenésére, vagy egy kiállítás megrendezésére azt a kifejezést használjuk: hézagpótló. Mégis valahogy ehhez az elkoptatott szóhoz kell ragaszkodnunk mert legjobban ez foglalja magában a szekszárdi múzeum májusban nyitva- tartó kiállításának egyik legfőbb érdemét, azt, hogy ízelítőt ad a megye mái népművészeinek alkotásaiból. A kiállítást szigorú zsűrizés előzte meg, és ennek köszönhető, hogy a rendezők már valóban nemes anyagból formálhatták az új tárlatot. A rendezés — Kosz- tér Józsefné. Babus Jolán, dr. Német Pálné dicséretes munkája — a téma biztos ismeretében vonta egységbe mindazokat a szálakat, amelyeknek segítségével a látogató a legtisztább áttekintést kapta a megye mai népművészetéről. Az első vitrin anyaga Steig István iparművész fazekasmester munkáit süríti tizenkét darabban. Róla tudott, hogy neve nemcsak Szekszárd és a megye, hanem az ország határait is átlépte és ezt a hírnevet méltóképpen bizonyítja ez a tárlat is. Hasonló megállapítással kezdhetnénk Somogyi Magda iparművész, bonyhádi textil-szobrász munkáiról a méltatást. Csodálatos finomsággal kidolgozott bábui méltán keltik fel a látogatók érdeklődését. A dombóvári Szekeres István két faragott kürtje szintén a kiállítás szembetűnő érdekességei közé tartozik, akárcsak Határ József mözsi iparművész és a decsi Balásy Gyula művészi fafaragásai. Ifjú Tamás József, szekszárdi fazekasmester sajátos felfogásban készült munkái ugyancsak időzésre késztetik a látogatókat. A sárközi népviselet fejlődésének valóságos történeti áttekintését adja özvegy Pusztai Tóth János- né munkája, amely bábukon mutatja be a múlt század derekától az 1910-es évekig a sárközi viselet alakulását, formálódását. K ülőin figyelmet érdemelnek Német István simontornyai szíjgyártó remekbe szabott miniatűr munkái, bőrkulacsa, tarisznyái, dohányzacskó ja. Ritkaság számba megy ma már az az anyag, amelyik Komlósi Margit magángyűjteményét reprezentálja egy önálló vitrinben. Dér Józsefné szőttese és aprólékos gonddal megfestett hímes tojásai a bátai népművészet új erőre kapó hagyományairól beszélnek. Szabó Lajosnét nemcsak a kiállított szőttesekért illeti a dicséret, hanem a zombai népművészeti szakkör fellendítéséért is. Fábián Rozália festett szőnyegei a megye székely lakosságának távolról hozott sajátos népi kultúráját képviselik. Eöri Szabó Dezső kurdi faragóművész finomművű ládikója, ötletes kávéskészlete a szakma pontos ismeretéről beszél. Külön kell megemlékeznünk a szakkörök munkájáról, hiszen ezek a népművészet továbbélésének legfontosabb bázisai. A zsűri és a látogatók hivatalos és nemhivatalos dicséretét érdemelte ki a medinai, a pálfai és a hőgyészi szakkör. Hasonló elismerésben részesültek a sióagárdi munkák, és a váraljai szakkör vezetéséért Moldován Vilma szervező tevékenysége. Mindenképp hasznosnak bizonyult tehát ennek a kiállításnak a megrendezése mert, nemcsak a közönség jutott hasznos és szép ismeretekhez, hanem már az eddigi tapasztalatok szerint, ösztönzően hatott a megye népművészeire is. Monostori Miklós Vágják a lucernát a Szekszárdi Állami Gazdaságban A Szekszárdi Állami Gazdaságban a mai nappal befejezik a tavasziak vetését. A tavaszi munkákkal egyidőben csütörtökön a kajmádi területben megkezdték a lucerna kaszálását szénakészí- tée céljából. A lucerna a kajmádi kerületben szépen fejlődött, s legalább 45 centiméter magas. A szakemberek becslése szerint valamivel jobb a tavalyinál. A lucernát renden fonnyasztják, majd részben szénaszárító állványokon, részben hideglevegős szárítással készítik el. REFLEKTORFÉNYBEN /VWWWVWWWWWW^W^ as asszony, aki feleség, anya és diák is egyben KI TUDNA MEGMONDANI, hogy hol az a forrás, amelyből erőt merít, s amely fáradhatatlanná teszi a nőt arra, hogy egy kis család boldogulásának mindvégig észrevétlen kormányosa legyen. Hogy, ha kell anya legyen, háziasszony, feleség, vagy segítőtárs úgy is mint dolgozó nő. És mivel magyarázható, hogy a rengeteg elfóglaltság mellett tud arra is időt szakítani, hogy képezze magát, hogy újra beüljön az iskolapadba? A megannyi kérdés feleletre vár és ezt a feleletet most egy fiatal asszonykától, Horváth Józsefnétől, a Fomádi Állami Gazdaság dolgozójától várjuk. Hogy miért éppen őt választottuk? Talán azért, mert megtaláltuk benne a városi és a falusi asszonyok jellemvonásait. Mert egy kicsit városias, amikor hivatali munkáját, a bérszámfejtést végzi és a falusi asszonyokat képviseli, amikor kertjében a palántákat ülteti, vagy amikor a kapa fölött hajladozik, hogy a konyhára valót megteremtse a családnak. — Boldogulni akarunk — mondja egyszerű szavakkal. S hogy mit ért ezalatt? LEGYEN MEG a kényelmes családi otthon,' váljanak valóra az olyan igények is, amelyek mai életünk tartozékai. Hogy ne legyen különbség, legalább is ne nagy, a városban és falvakon, ez esetben a puszta központjában élő családok között. Horváthné kétkezi munkájával teremtette meg a kincset érő konyhakertet. Megtalálni abban mindent, amire egy háziasszonynak szüksége van. Igaz — ahogy ő elnevezte — rá megy az első műszakja. Az óra berregése hajnali négykor ébieszti, s mire a család felébred már az ízletes reggeli készítésében találják őt. Reggel nyolc után a háziasszonyból hivatali dolgozó nő válik. A számok rengetegébe búvárkodik, hogy a gazdaság dolgozói időben és rendben kapják munkabérüket. Ez idő alatt a három éves csöppségre, a család szemefényé- re az óvodában vigyáznak. — Szegénykém, egy kicsit megrövidül mostanában az anyai szeretetből, néba-néha az apja felügyelete alatt kell hagynom. De hát olyan régi kívánságomnak teszek most eleget, iskolába járok — mondja. Azt mondja régi kívánság, pedig az igazság az, hogy továbbképzését, az általános műveltség megszerzését a jelenkor sürgette. Körülötte mindenki tanul, nem akar ő sem elmaradni. Hogy mi haszna lesz majd a gimnáziumi érettségiből? Még nem latolgatta, az azonban mindenképp jóleső érzés, hogy munkatársai — köztük sok asszony kollegája — mögött nem marad el. Hogy egy kicsit fárasztó ez a sokrétű tevékenység? Nem tagadja, bizony sokszor, nagyon sokszor fáradtnak érzi magát. Hogy mi önti belé az új erőt? — Boldogok, igazán nagyon boldogok vagyunk, s ez pótol mindent — mondja. EZ AZ ÉRZÉS SERKENTI, mozgatja, teszi fáradhatatlanná, rajzolja a mosolyt arcára, ha kislányát az óvoda előtt várja, ha a kertből az első érett gyümölcsöt az asztalra tálalja, s amikor esténként meghitt kettesben a családfővel a holnapot tervezgetik. Ahogy a feladat szólítja úgy válik azzá, aminek lennie kell: anyává, feleséggé, dolgozó nővé és még diákká is. R. L. Juhásznap Szekszárdon A Magyar Agrártudományi Egyesület, a Tolna megyei Tanács VB. - mezőgazdasági osztálya, a Tolna megyei Állami Gazdaságok Igazgatósága, a Gyapjúforgalmi Vállalat szekszárdi kirendeltsége, a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottságának és a TIT-nek a közreműködésével május 9-én, csütörtökön Szekszárdon, a régi megyeháza nagytermében juhtenyésztés! ankéttal egybekötött juhásznapot rendez. Az ankét délelőtt 9 órakor kezdődik. Részt vesz azon dr. Schandl József, Kossuth-díjas akadémikus, mint az ankét elnöke. Vitaindító előadásokat tartanak: dr. Gaál László, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, az Állattenyésztők Társasága ügyvezető elnöke és Schweickhardt Béla, a Gyapjú- forgalmi Vállalat juhosztályának vezetője. 'R ALEKSZANDR NASZIBOV: EJTEK HELY a<z xíLbán Fordította: Szathmári Gábor 49. Érdekes. Nekem nem szólt, hogy menni készül. Krieger felállt, s fel-alá járt a szobában. — Mikor indulnak? — kérdezte. — Holnapután. — Igen, Most jut eszembe: tegnap megjött a rendőrség válasza, úgyhogy most már végleges az állása. — Köszönöm ... Szerettem volna említést tenni Wieebachról, a hegesztőről. — Igen, tudok róla. Schubert már beszélt erről. Foglalkozunk Wiesbachhal. Mire visszajönnek Auschwitzból, bizonyosan tudnak valami közelebbit Attól tartok, hogy ön téved ennek az embernek a megítélésében. Ma ismét utánanéztem. Csak jót mondanak róla. — Nem egészen értettük meg egymást. Én egyáltalán nem remélek tőle semmit. Csak pusztán szeretném megnézni egy kicsit jobban. Kiféle-miféle. Ennyi az egész. A következő reggelen, amikor Aszker a gyárba vitte az igazgatót Khümetz érdeklődött: útra- kész állapotban van-e a „Buick”. — Tegnap, amikor bevittem a garázsba, futólag megnéztem, igazgató úr. Azt hiszem fel kell majd nyitni a motort és alaposan meg kell nézni a hátsó futóművet. — Jól van, — mondta Khümetz — Csinálja meg, csak igyekezzen vele. Majd intézkedem, hogy adjanak maga mellé segítséget. Amint beértek a gyárba, Aszker külön színbe vitte a kocsit. Azonnal jelentkezett nála a műszerész, akit Krieger küldött. Otto Stalecker volt. Gyorsan végigvizsgálta a motort, aztán a kocsi alá bújtak. Aszker a hátsó tengelynél matatott, Otto pedig ellenőrizte a kormánykerék húzószerkezeteit, s a fékrendszert. Stalecker kezéből hirtelen kipattant a csavarkulcs. s erősen a kocsi széléhez vágódott, s látták: egy kis repedés támadt a karosszéria szélén. Aszkemek éppen kapóra jött ez. — Hívja fel Kriegert, — kérte Staleckert. — Mondja meg neki, hogy mi történt, s kérje meg, hogy küldjön egy hegesztőt. A legjobbat. Stalecker kimászott a kocsi alól, s a telefonhoz sietett. Aszker jól számított. Krieger Max Wiesbachot küldte, Wiesbach negyvenöt év körüli kellemes, nyílt tekintetű férfi volt Magas honilokát hullámos, őszülő haj keretezte. Értelem sugárzott a szeméből. Barátságosan üdvözölte Staleckert, akit régóta ismert a gyárból, fej biccentéssel köszönt Aszkernek, s a kocsi alá bujt. Tüzetesen megnézte a repedést, s óvatosan kopogtatta a környékét, hogy meggyőződjön, ott nincs-e hiba. — Folytassák a munkát, — mondta aztán. — A műszak vége felé idejövök majd, megmutatom, hová kell vinni a kocsit, s ott meghegesztjük. Wiesbach elment. Aszkei* és Stalecker ismét munkához látott. Megtisztították és kimosták, a karburátort, meg a szűrőt, megnézték a gyertyákat, az akkumulátort, megforgatták a kerékabroncsokat. Wiesbach öt órakor jött vissza, Aszker kivezette a kocsit a színből, s a hegesztőműhelyhez hajtott vele. Tíz perc alatt kész volt a javítás, — Köszönöm szépen. — Aszker kezet nyújtott a hegesztőnek. — Hálából meghívom egy pohár sörre. (Folytatjuk) E’ A gabócza !:ufafója zek a házak itt Decsen mind főutcára valók. A homlokzati zsaluk csu- kottan néznek az utcára, s ugyanígy, a magas kerítések elzárják a kinti forgalomtól a lakókat. A Kossuth utcába igyekszünk Kovács Józsefnéval. Kapujukon túl megmunkált, rendezett kert, szép, fehérre meszelt tornác fogad, csendjével, nyugalmával. .Pedig „gép”'is' ban a házban, szövőszék, amit még a múlt század végén készítettek, meg is kppgtt azóta rajta a sárközi díszítés. — A szövőszéken is csak akkor lehet igazán dolgozni, ha szívvel- lélekkel odafigyelhet az ember a munkára — mondja a háziasz- szony. Hát még, amikor kísérletezik. Mert ezzel is foglalkozik. Hiszen népművész, és azért kaphatta meg a címei, mert harmincéves működése során keresett, kutatott a sárközi hagyományokban, az a törekvése, hogy a régi mintákat felújítsa, mégpedig úgy, hogy a díszes, színes kézimunka, jellegzetességeivel simulhasson a modern lakásokba. Most, a mindennapi munka mellett, amelyet a szövetkezetben végez, a feledésbe merült gabócza mintáit, készítésének technikáját keresi. — Nem nyugszom, amíg meg nem találom — mondja. Már ott van előttünk az asztalon a kis párna, a négy himzőbabával, gombostűkkel. A gabócza kitűzéssel, a babáról tekeredő szálak bújtatásával, sodrásával készül. — Még nagyon lassan megy nekem, hiába fedeztem fel egyes mintamotívumokat, az igazi technikáját még nem ismerem. Járt a múzeumban, gondolta, hátha kap ott útbaigazítást. De leírást nem tudtak adni neki. Hallott egy idős asszonyról a faluban, aki még láthatta, hogyan készítették a régiek a gabóczát. Látta, de nem emlékszik már a módjára. — Von egy régi ingem, amit gabóczával díszítettek. Fölfejtettem a mintát kis darabon, megtanultam, hogyan kell a szálat vezetni a szirommintánál — mondja. — Sokat kell még dolgozni, hogy rájöjjek a helyes kéztartásra, a gyors munkára. Nem is szeretek most még beszélni a gabóczáról. A múzeumban csak biztatják a munkára, hiszen a sárközi minta kincs, gyarapodása érdekes a néprajzkutatás számára — könyvek sem adnak segtíséget. De Kovács néni azért biztos a sikerben. Hiszen szívvel-lélekkel tud a kézimunkára figyelni, hiszen tulipános ládájának kincsei, a saját tervezésű mintái mellette vannak, segíti majd a fantáziája, és a Sárköz hírében való érdekeltsége. B. K. Szénabetakarítási bemutató a Hőgyészi állami Gazdaságban (Tudósítónktól). A Hőgyészi Állami Gazdaság tabódi üzemegységében május 7- én szénabetakarítási bemutatót rendeznek, a bonyhádi járás termelőszövetkezeti mezőgazdászai és brigádvezetői részvételével. A bemutató során a vendégeknek módjukban áll tanulmányozni a lucerna teljesen gépesített betakarítását és a Vámosi-féle hideglevegős, szénaszárító üzemelését. A program második részében a korszerű itatásos borjuneveléssel ismerkednek jnajd a látogatók. A bemutatóra a Hőgyészi Állami Gazdaság szaktanácsadó programjának megfelelően kerül sor. Részt vesznek azon a bonyhádi járás másik két szaktanácsadó üzemének, az aparhanti Búzavirág Tsz-nek és a lengyeli tangazdaságnak a vezetői is. Vasárnap: járási tűzoltóversenyek Vasárnap, május 5-én kerül megrendezésre az első járási önkéntes tűzoltóverseny. Nagyszékelyben találkoznak a tamási járás községi, üzemi és termelőszövetkezeti önkéntes tűzoltócsapatai. Ezen a versenyen 54 csapat vesz részt. A járásonként megrendezésre kerülő versenyek — egy hét szünettel — ezután vasárnaponként .követik egymást. A szekszárdi járásból ugyancsak 54 csapat küzd majd egymással Decsen, május 19-én. A paksi járás 44 csapatának versenye Dunakömlődön kerül megrendezésre, május 26-án, majd a dombóvári járás következik, június 2-i dátummal, Dal- mandon. Ezen negyvenegy önkéntes tűzoltócsapat vesz részt. Szám szerint a legtöbb csapat a bonyhádi versenyen vesz részt, június 9-én, amelyen 61 csapat indul.
