Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-26 / 121. szám
A lOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG . DRODALMI MELLÉKLETE Népink szellemi seregszemléié — Árulja el nekem, hogyan csinálták maguk ezt? Mert én nem értem, nem tudom felfogni e dolgokat. Ha valaki odaát mondja ezt nekem, tudja, hogy kinevetem?! — erősen gesztikulálva, meglehetősen keresve a szavakat mondta nekem az ősz hajú, kövérkés férfi tavaly nyáron egy könyvesbolt kirakata előtt. Most. nézvén az idei könyvhét új, ízléses plakátját, eszembe jutottak az „amerikás magyar” elképedt mondatai. Több mint harminc éve vándorolt ki és a múlt nyáron hazajött látogatóba. Véletlenül ismerkedtünk össze egy utcai könyvárus bódéjánál. Amikor odaléptem, hogy megnézzem a könyveket, hallottam, faggatja az eladónőt. Kiejtésén érződött, hogy a régen ós keveset használt anyanyelv egy kissé ..berozsdásodott'’. A könyvárusnő nem győzött válaszolni a Mister kérdéseire. Észre se vettem ós máris benne voltam magám is a beszélgetésben. Rövidesen kiderült; amerikás ismerősünket az érdekelte, miért van annyi könyvesbolt, iépten-nyomon könyvüzletbe botlik. „Megéri ezt?” — kérdezte minduntalan De ez még nem elég, látta, hogy mozikban, guruló kocsikon is árulják. Azt nem kellett megkérdeznie, mint kiderült, ki veszi meg a könyveket. Mondta. hogy- látta a villamoson autóbuszon, presszóban, kávéházban, taxiban olvasnak az emberek. Együtt mutattuk meg a Misternek, hogy a sárga színű olcsó könyvek sem ponyvák, hanem szinte valamennyi klasz- szikus író műve — Megéri ez?... Nem értem..; Nem értem — ingatta a fejét — Odaát (mármint az Egyesült Államokban) is kiadták a háború és béke című Tolsztoj- regényt — mondta —. ám csak kivonatosan lerövidítve, csak az érdekes részt, kizárólagosan (ezt a szót sokáig kereste és nagyon örült, hogy rátalált, meg is ismételte) kizárólagosan az érdekes, izgalmas részeket Elfér az egész egy zsebfüzetben. Megéri? Igen, valaha ez is felvetődött talán. De ma már mindenki tudja, hogy a jó művekre sohasem fizet rá a szocialista állam! Még akkor sem. ha pillanatnyilag a főkönyv ezt mutatja. Az idei könyvhét, jó barátunk, mindennapi társunk a könyv ünnepe vagy talán igazában sokkal több ennél; az egész nép ünnepe! Könyvhetek eseményeiről is meséltem hirtelen- ismerősömnek, csak hümmögött, később már nem kérdezte, hogy megéri-e a dolog? Azt hiszem megértette, hogy nem egyszerű vagy rövidlejáratú üzletről van itt szó. (Előrebocsátom, hogy egy dupla fekete után elkísértem a közeli könyvesboltba. hogy a legfontosabbakból válogasson magának, bizonyítékul azok számára, akik nemi jöhetnek tán sose haza már, még látogatóba sem.) Más egyéb dologról is vitatkoztunk közben, de én szinte minden kérdésnél nyugodtan neki vethettem a vállamat kulturális forradalmunk legnagyobb eredményének a könyvnek mint erős bástyának, amikor válaszoltam feltett kérdéseire. Ezek is eszembe jutottak aí idei könyvhét kapcsán. Ha itt lenne a Mister, most újra dicsekedhetnék neki. Elmondanám, hogy az idei könyvhéter több mint 300 fajta könyv közül válogathatunk, amelyek két és félmillió példányban jelennek meg. Az is eszembe jut. milyen nagy utat tettünk meg Móricz Zsigmond könyvsátrától mostanáig, az ünnepi könyvhét könyvsátrainak százáig, amiket nemcsak a fővárosban, de az ország minden részén, a legkisebb faluban is megtalálunk majd. Nem elkoptatott szólam az tehát, hogy a könyvhét az egész nép ünnepe. Hiszen nemcsak írók és olvasók találkoznak. beszélgetnek el egymással néhány pohár bor mellett ünnepélyesen és nem ünnepélyesen, hanem az ország tájai, részei is kezet nyújtanak egymásnak. Azt. hiszem, nyugodtan leírhatom, hogy ma már a könyvhetek az egész nép szellemi seregszemléjévé váltak. Könyvkiadásunk sem minőségileg, sem mennyiségileg nem marad el az úgynevezett nagy népek könyvkiadása mellett, sőt többeket maga mögé utasít. Ezen a nagy könyvheti, ünnepi seregszemlén egyenrangú résztvevő író és olvasó. Vagyis a könyv ünneplése nem más. mint felmérés: a nép felméri saját képességeit, tudását és egy kicsit büszkélkedik tehetségével és eredményeivel. Igazán sajnálom, hogy tavaly nem tudtam önnek Mister, a nagy sietésben így megfogalmazni a választ, valamint azt sem, hogy e dologban ismeretlen és idegen fogalom e szó: megéri. Kiss Dénes Veszély és felelősségtudat Babitsról a2 a legenda járta, regény, száz valahány oldal. Más a felelősségvállalás értelmét, s ® hogy negyvenezer könyvet világban játszódik mindkettő, ■ bár félreérthetetlenül a hitleri olvasott életében. A szám nyílván felfogása, szemlélete, emberi ma- évekre és a mai bonni politikára túlzott, mert napi egy kötetes gatartása mindegyik írónak más, céloz, jelképrendszere jóval mesz- átlag sem lett volna elegendő s csak a felelősségérzet közös szebb mutat. A XX. században ennyi könyvre, még száz év alatt bennük, az a jó értelemben vett az emberi lélek került válságba, sem. De napjaink könyvtermelése írói bátorság, amely vállalja s a szellem nemessége nem min- mellett egy ilyen szám is jelen- napjaink történelmét, s a maga dig hatékony védőpajzs. Az era- téktelennek tűnik, hisz a világ módján feleletet is próbál rá bér vak ösztönökkel, az öncélú egy évi termése meghaladja egy adni. rombolással került szembe, mint emberélet olvasási kereteit; ki a hitlerizmus esetében, vagy az tud lépést tartani a világiroda- persze ez a felelősségtudat atomháború veszélyével. Van-e lommal? Az ars longa igazsága is * is másként jelentkezik kiút? Lenz az átmeneti egyénéi veszítette jelentőségét: a meny- mindegyikben. Lenz német, s érzi súlyt csak egy ártatlan meggyil- nyiség immár az áttekinthetet- és vallja, hogy számadással tar- kolásával tudja megteremteni, lenséget is jelenti. Nevek, könyv- tozik a mai nyugatnémet maga- Thiery halálosan fertőzött hőse a címek bukkannak fel, hogy hír- tartásért is. Válasza egyértelmű: magaválasztott halálba menekül, télén aláhulljanak, kiessenek az ha a világ válságba jut mindig mert a rajta kívül álló erő, amely emlékezetből, szaporítva az olva- egy ártatlannak kell elpusztul- immár több, mint a hetediziglen satlan könyvek számát. nia, akinek halála ugyan nem büntető végzet, mindenképp elAz irodalmi túlnépesedés korát engeszteli ki a sorsot, s áldozata pusztítaná, éljük, hisz a felfokozott olvasási csali átmeneti nyugalmat hozhat. kedv sem ér nyomába a mértani A dráma végén nincs kétségünk, A ki egymás után olvassa ezt haladványszerűen emelkedő hogy semmi sem fejeződött be, " a két könyvet, csüggedten mennyiségnek. A világhírt leg- mert az ártatlanok vére új áldó- kérdezheti: valóban ilyen tragi- többször a szerencsés divat vált- zatokat követel, valakinek ártat- kus korban élünk? Hisz két egy- ja ki, de hírnév és érték sincs lanul mindig meg kell halnia, — mástól távol, más társadalmi mindig arányban. Az olvasó szé- ez Lenz drámájának fájdalmas rendszerben élő, más felfogású dülten áll a könyvek rengetegé- tanulsága, s ugyanerre figyel- író, egyaránt a fájdalmas lemon- ben, megadással nézi az olvasás- meztet Thiery regénye is. A dás hangján szól. Persze az író ra váró kötetek szaporodását, s Nagyvárosi rekviem újságíróhőse nem jövendőmondó, s a hiányta- szívbéli örömöt érez, ha ebből a a felismert rádióaktív fertőzés lan ábrázolás a feladata. De ép- feltarthatatlan áradatból meg- ellenében vállalja az önkéntes pen ezzel figyelmeztet, jelzi a hallja a neki szóló hangot. halált, mintha azt akarná pél- veszélyt, s ne is várjunk tőle A két könyv, amely itt van dázni, hogy a tanú, az ártatlan többet. Társadalmi haszna is ez- előttem, ilyen. A véletlen hozta szemlélő számára nincs menek- zel mérhető le, mert a tanulsá- úgy, hogy egymás után került vés. A két munka itt találkozik, got mindenki levonhatja magá- hozzám, kiegészítve, teljessé téve az egyéni tragédiává sűrűsödő nak. S a tanulság — ha ugyan a hatást. Az égjük szerzője isme- modem végzetben, amely kő- helyénvaló itt e szó — a vál- retlen német író, Siegfried Lenz, zömbös iszonyattal sújt le a vé- ságba került emberre, a veszély- a másikat magyar író, Thiery letten áldozatára. be sodort értékre, amely életünk Árpád írta, Lenz munkája, az A regény is, a dráma Is más igazi értelmét jelenti, hívja fel a Bűntelenek, kétrészes dráma, oldalról közelíti meg napjaink figyelmet, Tüieryé regény, ne® is hosszú vajóságát, Lenz általában, keresi Csányi László követelményeknek, ha a gép- kocsipark már 'j// jóval megha- / ladta a mai mé- reteket. A hi- bak okait tehát végül az emberekben, a gépek irányítóiGyógyszerész ismerősöm idősebb ember. Takarékos életmódot folytatott mindig, s esztendőkön keresztül összeku- porgatoti annyit, hogy egy kis családi és állami segítséggel vásárolt magának egy kocsit. Amint ő mondta: nem luxusnak szánta: így könnyebben végzi szétágazó munkáját, egyszerűbb a faluból bejönni városi munkahelyére. És persze a család távol élő tagjait is könnyebben felkeresheti. Nyugodt embernek ismertem mindig, ezért igen meglepett, amikor a közelmúlt egyik napján felháborodva méltatlankodott: „Valóságos gengszterizmus amit az ember az utakon lát. Némelyik gépkocsivezető úgy hajt, mintha az ördögök zavarnák... Ezért van aztán a balesetek, az országúti szerencsétlenségek és gázolások tömkelegé..." Kicsit megnyugodott, ahogy első mérgét kifújta, s mindjárt elmesélt egy történetet. Ismerte az illető kocsitulajdonost, s úgy ismerte, mint aki el sem tudja képzelni, hogy az autóval anélkül is lehet közlekedni, ha az ember nem igyekszik elérni a hangsebesség határát. A kocsija két évig maradt épségben. Ha csak a kocsit nézzük, hát rábólintunk: egye fene. gyártanak helyette másikat. Az említett autósnak azonban egyben pusztulását is jelentette a karambol... Persze, általánosítani felesleges. Sok olyan személy- és tehergépkocsi közlekedik az országutakon. amelyek annak idején tisztesen leszolgálva az üzemidőt, elaggott állapotban kerülnek a roncstemetőbe. Az azonban kétségtelen, hogy jócskán szaporodik az országúti karambolok száma. Ha az okokat kutatjuk, találunk objektív jellegűeket is. így például ez: útjaink nem mindenütt felelnek meg a korszerű követelményeknek. Viszont az is igaz, hogy — amint szakértőtől hallottam — a mellékútvonalakon kevesebb a baleset! Miért? Az természetes: ezeken az utakon kisebb a járműforgalom. Ámde az is kétségtelen. hogy a járművezetők jobban is vigyáznak. A veszély lehetősége, ami ebben az esetben az út állapotából adódik, fokozott vigyázatra készteti őket. Gyógyszerész ismerősöm állította és szakértő barátom is megerősítette: a közúti balesetek többsége a jó állapotban lévő országos főútvonalakon történik. Itt is objektívnek látszik az a tény, miszerint az úton, jellegénél fogva is nagyobb a forgalom. De mégsem objektív ez a dolog. Már csak azért sem, mert ezeket az utakat kimondottan arra készítették, hogy még a jelenleginél is nagyobb forgalom bonyolódjék le rajtuk, s akkor is megfeleljenek a ban kell keresnünk. Ha elemezzük a közlekedési balesetek kiváltó okait, leggyakrabban ezekkel találkozunk: országúti fegyelem megsértése, a közlekedési szabályók betartásának különböző fokú megszegése, gondatlanság, ui- gyázatlanság, és Utas állapotban történő vezetés. Ezek egyikének elkövetésére sem képes a gép. csak egyedül az ember! De milyen ember? Erre vonatkozóan ismerősöm valahogy így válaszolt: az, aki semmibe veszi embertársait, akinek a gépkocsi valamiféle gátlástalanságot, „külön emberséget” ad. ű már nem is tartozik a földiek csoportjába, valamilyen magas, égi szférában él. Szélvédőüveg mögül csakugyan mást mutat a világ. Az egész egy dallamos suhanássá olvad össze, s direkt élvezet kinézni a száguldó járműből. Azt viszont időben jó tisztáznit meddig élvezet és honnan élet- veszélyes. Mert van egy ilyen pontja a kocsikázás élvezetének. S az ilyesféle élvezet túl- hajtását méltán nevezik gengszterizmusnak azok, akik holnap is szeretnének élni, s azt sem bánnák, ha holnapután sem kellene ezreket költeni arra a kocsira, amit tönkretett egy járművezető, mert sebesség. felelőtlenség, szabályszegés, részegség elnevezésű betegségben" szenved. Törvényeink paragrafusokkal védik az országút, a közlekedés rendjét. Rendőri szerveink éjt is nappallá tesznek a balesetek megelőzése, elhárítása érdekében. A tények — a balesetek számárvak szaporodása — azonban azt mutatják: a törvény és a rendőrhatóság ereje kevés a V'.indentől elrugaszkodva száguldó autósok és motorosok megfékezésére. Hogy ez megtörténjék, vagy legalább is csökkenjen a bekövetkezett, gyakran tragikus végű szerencsétlenségek száma, ahhoz az egész társadalom összefogására van szükség. Arra, hogy ne csak rendőri, ügyészségi és bírósági ügy legyen az országutak rendje, a közlekedés fegyelme, hanem egyformán ügye mindenkinek. Valahogy úgy kellene ennek kialakulni, amint kialakult az összefogás a gázoló és áldozatát cserbenhagyó járművezetők kézrekerítésére. Ez a legtöbb esetben sikerrel járt. S a siker reményével kecsegtet az is, há közügy lesz az országúti sebességgengszterek és gondatlan betyárok kordába szorítása, rendre tanítása. SZOLNOKI ISTVÁN TÉNAGY SÁNDOR: Szökőkútvaros Mozgás a szemnek, átülnek nyugalmas csörtet és: járok méltóságosan, vendég vagyok csak s a távolság most mégsem oly nehéz: szökőkutak, ezüst-vázú sátrak kínálnak az elfogódottságnak búvhelyet, pedig csak játék, élvezet, tudom, ezer varázslat-könnyűségű alak-változat; ha sokáig nézem, embert látok mindenütt, csak személytelenné tették arcukat, Ember: görnyedő hátgerinc, labdázó lendület, tornászlány-mozdulat, lehulló legyintés — pedig csak játék, élvezet vízl-mértan, pazarló alaktalanság, irányított keringés; s az ember. a mindenhol-jelenvaló. magát az anyagra rajzoló, maga is az anyagból való: szép törvényeket csinál s játékokat s ki elhiszi, hogy ősi juss ez így, habzó virágnak látja a szökőkutak bokrait s betonváznak a vízvonalak múló építményeit.
