Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-26 / 121. szám

2 fOLNÄ MEGYEI NEPiTJSÄQ 1963. május 26 Több mint ballagás A meghívó kicsit késve érkezett, tegnap reggel adták át, de gondolatébresztőnek éppen a legjobbkor jött. Mögöt­tünk ez a kemény és hosszú tél, és ez a sok esőtlen nap. Ez az időszak, amikor azt mondja a földműves, hogy könnyű gaz­dálkodni, ha minden kedvez, de tessék ilyenkor megmutatni. Meg­mutatni! De hát éppen, az feszül mindegyik fiatalemberben, ha csak nem koravén és nem cinikus, hogy megmutassa erejét, tudá­sát, tehetségét, ezzel együtt szívét és leikét. A magyar mezőgazda­ság még soha annyira nem igényelte a szakembert, a tudást, mint ezekben a hatvanas években. Tessediktől, az országot járó Móricz Zsigmondig sok jó nagyjaink szíve fájt az elmaradottság, a kultu- rálatlanság, a feudális viszonyok láttán. Mit lehetett tenni? Alig valamit. Egy világnak kellett elsüllyednie, hogy bekövetkezzék a változás, hogy létrejöjjenek a szocialista nagyüzemek, s hogy úgy hozzátartozzék a határhoz, a faluhoz a mezőgazdász, mint a föld­höz a májusi eső. Mindenesetre itt tartunk, ebben igen, de másban még nem, mert megkezdtük döngetni a világszínvonal kapuit. S éppen ehhez adott gondolatokat a Palánki Felsőfokú Mező- gazdasági Technikum második évfolyamának végzős hallgatóinak ballagásról szóló meghívója. Olvastam a harmincnégy fiatal ember nevét. Egyiknél-másiknál néhány pillanatig elidőztem. Vajon mikor ad majd hírt magáróí ZsiUi Ildikó, vagy Falusi Lajos, arról, s úgy, hogy az életben is jól vizsgázott. A tanulmány-osztályon nemrég hallottam: a hallgatók többsége üzemi ösztöndíjas. Már várják te­hát őket vissza, már számítanak rájuk, lehet produkálni, lehet bi­zonyítani. Velük együtt egy kicsit az intézet is vizsgázik. Palánk először indít útnak felsőfokú képzettségű szaktechnikusokat. Lehe­tünk annyira patrióták, hogy ezt jelentős megyei eseményként tartsuk számon... Tavaly ott voltam a fiatal mezőgazdasági szakemberek megyei tanácskozásán. A palánki intézet hallgatóinak csoportja velem együtt hallhatta az egyik állami gazdasági igazgató felszólalását. Az igazgató szépen és igazai beszélt: Olyan korban élünk, ami­kor az alkotó kedvnek nem állja útját semmi, szabadon szárnyal­hat a fantázia, s utánunk jövő nemzedékek sajnálkozhatnak, hogy nekik már nem adatik meg a legnagyobb élmény, a világszínvonal elérésén fáradozó igaz emberi élmény. Kell a tudás. De hiába minden diploma, ha nincs hozzá szív, ha hiányzik az őszinte meggyőződés, a pártos szemlélet.. A most út­nak induló szaktechnikusok soha ne feledjék: emberekkel dolgoz­nak majd együtt. Szeressék és becsüljék a dolgozó embert. Boldo­gulni az képes, aki nemcsak érti,érvényesíteni is tudja, hogy ná­lunk minden az emberért és nem ellene történik. Igényeljék a ta­pasztalt szövetkezeti gazdák tanácsait, segítségét: a munkatársak becsülése egyúttal önbecsülés. Nem formaság akar lenni ez az utolsó mondat, hanem őszinte biztatás: legyenek bátrak, okosak, erős hitűek, a jó munka a legnagyobb öröm szaktechnikus elvtár­sak! Sz. P. A termelőszövetkezetek megyei kongresszusi versenyének helyezettjei (Tudósítónktól). A megyed ter­melőszövetkezeti versenybizottság értékelte, a megyei tanács vb. pedig jóváhagyta a tsz-ek verse­nyébe benevezett gazdaságok ta­valy elért eredményeit. A megyei első díjat, 15 000 forintot és a vörös zászlót, a döbröközi Zöld Mező Tsz ér­demelte ki. Második a kurdi Uj Élet. s har­madik a várongi Petőfi Tsz. Ok­levelet és a megyei kongresszusi zászlót nyerték el. A járási ver­senybizottságok a közeljövőben értékelik majd a megyeihez ha­sonlóan a járási verseny ered­ményeit. Az I. helyezett 5000 forint jutalomban részesül, a má_ sodik és a harmadik helyezett oklevelet kap. A megyei termelőszövetkezeti versenybizottság felhívja a tsz- vezetők és tagok figyelmét, hogy az idei versenyre szóló beneve­zés még tart. A dombóvári járás közös gaz­daságai kivétel nélkül be­neveztek ebbe. A versenybizottság értékelte a gyengének minősült tsz-ek ta­valyi eredményeit is. Ezek szerint a megszilárdulásban legjelentő­sebb az előrelépés a szakályi Ka­pos Völgye Tsz-ben, a csibráki Viharsarok Tsz-ben, az izményi Gábor Áron Tsz-ben. lók. 9 három évvel ezelőtt együtt kezdte, még tanú Készülnek a szakmunkás­a csoportvezető Akikkel vizsgára. Ö, ez a szőke hajú, min­dig mosolygós, tizenkilenc éves munkáslány, már csoportvezető. A mesternek a helyettese a Bony­hádi Cipőgyár kettes számú tűzö- dei szalagján. Sok a dolga, külö­nösen most, a műszak vége felé. Az égjük fejtűző kicsit le van maradva. Ági odamegy pár perc­re, segít. Á következő pillanat­ban már a szalag másik végén van. onnét jelzett a lám;.a. hogy hívják. Közeleg a két óra, lassan szedelőaküdnek a tűzőnők, felke­rülnek a védőtakarók a gépekre ő és közvetlen felettese. Sebes­tyén Jánosné, a szalag vezetője még serénykednek, összeszedik a „maradékot” ami alkatrész-feles- i€?g egyik-másik munkahelyen maradt, az anyagokat. Utolsónak hagyjak el a szalagot, hogy rend­ben kapja meg a másik műszak. Bezártál mindent, Ágikám? — Igen. Piroska néni. — Jó, akkor mehetünk. Dobiét- elvtárs. a Bonyhádi Ci­pőgyár igazgatója mondja el. ho­gyan lett Fehérvári Ágnesből cso­portvezető. — Már a múlt évben felfigyeltünk a kislányra, aki mind az elméleti tárgyakból, mind a gyakorlati munkában megelőz­Tizenhárom csoport a Sárközi táncünnepen Mint már korábban jelentettük. Tolna megye kulturális szervei nagyszabású táncostalálkozót ren­deznek június 16-án, Szekszárdon a város szabadtéri színpadán. A végleges műsort a napokban állí­tották össze. E szerint az érde­kesnek és szín pompásnak ígérke­ző rendezvényen 13 tánccsoport lép közönség eb» az este,7 órakor kezdődő műsor keretében. Megyénkből a dombóvári, a ta­mási, a paksi, a sióagárdi tánc­csoportok mellett fellép a Szek­szárdi Állami Gazdaság Sárpilisi Népi Együttese és a Sárközi Táncegyüttes. Baranya megyéből a mohácsi tánccsoport és a Sze- bényi Népi Együttes mutatja be műsorát, Bácsból a Dávodi Népi Együttes és a kecskeméti Hírős Együttest láthatja majd a közön­ség. Fejér megyéből a megyei népi együttesen kívül a Dunaúj­városi Vasas táncegyüttes mutat­ja be műsorát, Veszprém megyé­ből pedig a megye központi népi együttese hozza el a veszprémiek táncos üdvözletét. A bemutatót a szakoktatók vitája követi. te a többit. Még fel sem szaba­dult, már szalagra tettük, a hónap elején pedig elküldtük Peste, a „Szakma kiváló dolgozója” ver­senyre. Csak a hetedik lett, de így is „Kitűnően megfelelt” osz­tályozásé szakmunkás-bizonyít- ványt kapott. Kitűnően állta meg a helyét nemcsak a vizsgán, ha­nem a munkában, a szalagon is. Ágnessel Furcsa színek — remek élmények Az UNESCO kiállítása Dombóváron Az UNESCO vándorkiállítása az ország más helyein aratott siker után nemrégiben a dombóvári járási művelődési otthonban nyílt meg. Igaz, nem az eredeti műveket láthatja a közönség, hanem csak azok csodálatos reprodukcióit Ezek azonban hatásosan érzékel­tetik az eredetit, így aztán a kö­zönség ízelítőt kap a számára ed­dig még kevésbé ismert művésze­ti irányzatokból, művekből. A ki­állítás címe: Az impresszioniz­mustól napjainkig. Felsorakozik itt az impresszio­nizmus, a kubizmus, az absztrakt művészet és a többi izmus. Min­den kép külön meglepetés. Per­sze, a nézők zömének szokatla­nok a színek, vonalak, sokan haj­lamosak arra is, hogy megjegyez­zék; „nem ilyen a valóságos élet", de aztán észre sem veszi, hogy a kép előtt legyökerezett a lába, szemét nem tudja levenni a kom- pozídóról, s fokozatosan felenged benne az első pillanatok ellenke­zése. A Tahiti táj (Paul Gauguin­től) például az első pillanatban nagyon szokatlanul hat. Szokat­lan a formája, mondanivalója, egyaránt. A szokatlanságot persze mindenekelőtt az okozza, hogy nem igen ismerjük a Tahiti-i éle­tet. A fantáziánkat meghaladják a színek, de aztán csakhamar rájövünk, hogy ezek nincsenek is olyan messze az élettől, a termé­szettől. Picasso-tól a modern festészet egyik megteremtőjétől, két képet láthatunk. Az egyik: Gyerek ga­lambbal, a másik: Csendélet gi­tárral. Az előbbi az impresszio­nizmus jegyeit viseli magán, az utóbbi absztrakt mű. Az előbbi gyorsan meghódítja . a nézőt, a lágy, gyermeki arc, a gyengéd te­kintet gyorsan hat. Az utóbbi, az absztrakt mű idegen, szokatlan. Ez a kép különösen sok ellenke­zést vált ki. Ugyanakkor nem ki­csi azok száma sem, akiket meg­ragadnak a színek, a merész vo­nalak. Manet nevéhez fűződik az euró­pai piktúra megújítása. A nagy impresszionistát a csónakban cí­mű műve reprezentálja. A másik képe. A fuvolás fiit élénk színei­vel kelti fel az érdeklődést. Auguste Renoir, aki az imp­resszionizmusból kiindulva egyé­ni utakon járt, Az evezősök reg­gelije című képével remekel a kiállításon. A legjobban talán Georgia O, Keefe Fehér csűr Kanadában cí­mű képe hökkenti meg a nézőt. A fehér és fekete szín éles kont­rasztja messziről odacsalogat, az­tán pillanatnyi csalódás követke­zik, a forma naivnak hat, erősen eltér a többitől, de a következő pillanatban már a csűrben jár az ember — a fehér és fekete színek mögött, s azt kutatja, vajon mit is takarnak ezek a titokzatos színek. Franz Marc Kék lovak című műve ugyancsak meghökkentő. Kék lovak? Ki látott ilyet? A szí­nek messziről rikítanak, nem ke­rülheti el a néző a képet, s aztán a legellenkezőbb tárlatlátogató is „megadja magát”: ezek valóban lovak, mégha kék színben festet­te is meg őket a művész. Pompás élmény és tanulmány a kiállítás. . BODA FERENC — most máj-, a műszak után ráér — először a pesti versenyről beszélgetünk. — Nem lett volna semmi hiba. ha olyan munkát kapok, amit itt csinálunk. De a mi gj-árunkban még soha sem készült pömsz-cipő amit ott kapót; a társaság. Így hát azok voltak előnyben, akik ilyen könnyű, körömcipőt gyártó üzemben tanultak. De azért nem lett nagy baj, csak majdnem ki­futottam az időből. Ha ilyen ci­pőt kapok feladatul, amit itt gyártunk, az elsők között lettem volna. De így is megkaptam a szakmunkás-bizonyítványt, ez a fő. Most legalább nem kell egy­szerre két vizsgára készülnöm. A szakmunkás-vizsgán túl vagyok. — Másik vizsga is lesz még” — Igen. A gimnázium harma­dik osztályából. Ági, mint megtudom, két osz­tályt végzett már a gimnázium­ban, amikor „elszegődött'’ a gyárba ipari tanulónak. Tavaly aztán beiratkozott — levelező ta­gozaton — a harmadikba. Miért hagyta abba, mért kezdte újra? — Amikor az általánost befe­jeztem, a szüleim beszéltek rá. hogy menjek gimnáziumba. A nő­véred is érettségizett, te is végezd el a gimnáziumot, mondta édes­apám, aki maga is itt dolgozik a gyárban. Két. osztályt elvégeztem de nem valami nagy kedvvel Igaz, mindig jórendű voltam, dí nem volt kedvem folytatni. Eljöt­tem ide ipari tanulónak. Haszné vettem a gimnáziumnak, itt mái nem nagyon kellett a humár tárgj-akat tanulnom. Eltelt egy év akkor már rájöttem, hogy mégis csak jó lenne tovább tanulni. Ak­kor nem egyeztek bele, de tavaly- amikor már két éven keresztül mindig kitűnő volt a bizonyítvá­nyom. engedélyezték, hogy beirat­kozzak a gimnáziumba. Hát így lettem egyszerre harmadéves ipari tanuló és harmadikos gim­nazista. Még egy év tanulás és akkor jön az érettségi. Utána pedig, ha minden jól megy, a fel­sőfokú cipőipari technikum. A munkára terelődik, újra a beszélgetés. — Aztán van-e mint csoportvezető­tekintélye, nek? — Hát bizony, ezt a legnehe­zebb megszerezni. Mégis csak, egyike vagyok a szalag legfiata­labb dolgozóinak. Volt már eset, hogy amikor valakinek szóltam, hogy hibásan tűz. azt mondta, ne dirigáljak. De inkább megmuta­tom, ha valahol hiba van, hogy hogyan kell csinálni. Sőt, ha va­laki egy kicsit lemaradt, segítek. Erre aztán elszáll az indulat. — Mindegyik gépen tud dol­gozni? — A tűzőgépek közül vala­mennyin. A bukkoló és a rirtg- lizőgépet is ismerem, de ott egy­két hét kellene, hogy a szalag ütemét tartani tudjam. Magyar—bolgár baráti est Felsőnáuáu Lelkes hangulatú baráti esten emlékeztek meg a zsúfolásig meg­telt mózi teremben a felsőnánai dolgozók a bolgár és a magyar nép békeharcáról Török Alajos, a heljü népfrontbizottság elnöke megnyitó szavai után Hunyadi Károly országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront megyei titkára mi gyökereiről és új elemeiről be» szélt. A bolgár nép fejlődésének tükrében méltatta a szorgalma» felsőnánai tsz-tagok jó eredmé­nyeit és további lehetőségeit. Az előadás után filmeket vetí­tettek a bolgár termelőszövetke­zeti tagok munkájáról és tengéü­a két nép barátságának történél-1 parti üdüléséről. rTTTTTTTTTTTTTTVTTTTVTTTVTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTV'f A Tamási Tejüzemben azt a pillanatot lestük el, amikor a sajtkarikákat mérlegelik, s utána a háttérben egy süllyesztőn ke­resztül leeresztik a pincébe érlelésre. László János a kis Pannónia sajtkarikákat mérlegeli, -

Next

/
Thumbnails
Contents