Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-23 / 118. szám
2 TOLNA MEG VEI NÉPÚJSÁG 1963. május 23. Magánlevél közügyben As erkölcsi feddhetetlenségről Kedves S. K. Elvtársi Elmarasztalod a falu közvéleményét és mentegeted közös ismerősünket, aki elvesztette a tekintélyét. Azt mondod, meg kellene nekünk őt védeni a falu szájától, mert jó tsz-elnök, sokat köszönhet neki a falu. Mi lesz, ha ezt a kitűnő embert lehetetlenné teszik, azért, mert elkövetett egy hibát, egy olyan hibát, amely eltörpül érdemeinek nagysága mellett? Igazad van abban, hogy közös ismerősünk kitűnő tsz-elnök. Valóban sokat köszönhet neki a falu. tehetségéhez, szorgalmához, a közügyekben tanúsított becsületességéhez nem is férhet semmi kétség. Érdemeit mindig el kell ismernünk, tisztesség illesse őt azért, amit a tsz felemelkedéséért, megszilárdításáért tett, éppen a legnehezebb időben, mostoha körülmények között. Érdemei azonban nem mentik hibáját. Ismerősünk megengedhetetlen szerelmi kalandokba keveredett, olyan kalandokba, amelyek családi botrányokba fulladtak és megbolygatták a falu nyugalmát. Azt állítod erre: magánügy a szerelem, ebbe nem szólhat bele a falu és ehhez nincs nekünk se közünk. Valóban lehet a szerelem magánügy is, de ez a szerelmi kaland közüggyé vált, a falu közügyévé és éppen ezért nem mehetünk el mellette mi sem szótlanul. Azon kár vitatkozni, hogy jogosan szól-e hozzá a fálu egy olyan »magánügyhöz«, amely családok felbomlásához vezethet? A tény az, hogy a falú ehhez hozzá szólt, véleményt alkotott, olyan véleményt, amely elmarasztalta a tsz-elnököt. Lehet, hogy egy növénytermesztő tsz-tagot ilyen élénken nem marasztalt volna el a falu. Megcsóválták volna az emberek a fejüket, s az élet ment volna zökkenő nélkül tovább. A tsz-elnököt azonban elmarasztalták, »magánügyéből« közügyet csináltak, sokat beszélnek róla, figyelik a fejleményeket és éreztetik a tsz-elnökke] tekintélyének csökkenését, megvonják tőle régi bizalmukat. Miért van ez így? Azért, mert a falu magas igényeket támaszt vezetőivel szemben, megkívánja, hogy vezetői erkölcsileg feddhetetlenek legyenek. A falusi vezető is, de általában a vezetők bizonyos mértékben példaképek is. Szakmai és egyéb tudásban, de erkölcsileg is' olyan színvonalon kell állniok. hogy a velük dolgozó beosztottak példát vehessenek róluk. Ez természetes követelmény, mert én is azt fogadom el vezetőmnek, akit nálam különb embernek tartok. Egyébként mi indokolná azt, hogy ő rendeltetett engem irányítani? Az emberek öntudatának növekedése, szocialista tudatuk kialakulása egyre magasabb követelményeket támaszt a vezetőkkel szemben. így van ez a szóbanforgó faluban is, ez vonatkozik tsz-elnök ismerősünkre is. Jó vajon, hogy ez így van? Nekem az a véleményem, hogy jó. Az a véleményem, hogy a vezetők legyenek erkölcsileg is feddhetetlenek! Tekintélyük né' Válami nimbuszon alapuljon, hanem emberségük, tudásuk, jellemük magasabb színvonalán. Ismerősünk tekintélyét is ez alapozta meg, s mihelyt megsértette aa érvényben lévő erkölcsi normákat, ez a tekintély ingataggá vált. Harmadik személy, felettes szerv nem alkalmas arra, hogy ismerősünk tekintélyét visszaszerezze. A megtépázott tekintélyt csak ő tudja visszaszerezni, ha alkalmas erre. Ha pedig nem alkalmas, akkor vállalnia kell a következményeket. Nehéz és az emberek öntudatának növekedésével egyre nehezebb lesz jó vezetőnek lenni. így van ez faluban, városban, tsz- ben és máshol is. A vezetők erkölcsi feddhetetlensége nem szólam, hanem az eleven élet tartalmával telített valóság, rendszerünk, korunk valóságos követelménye. Ehhez kell igazodnia minden vezetőnek: ma jobban, mint tegnap és holnap még jobban, mint ma. Mit tegyünk hát tsz-elnök ismerősünkkel? Elvtelen mentege- tés helyett segítsünk rajta. Döbbentsük rá hibájára, ébresszük fel benne a felelősség érzetét és buzdítsuk helytelen cselekedetének saját maga által történő elítélésire. Ha erre lesz ereje, ha a nyil. vánosság előtt is képes lesz leszámolni hibájával, akkor nem is lesz szükségünk mentegetni őt, akkor ő megmenti saját magát. Elvtársi üdvözlettel: GYENIS JÄNOS Ülést tart a Megyei Tanács VB A Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága pénteken, május 24-én ülést tart a szokásos munkarend szerint. Szabópál Antal vb-elnök jelentést terjeszt elő a lejárt határidejű vb-hátározatok teljesítéséről és a feladatkörben tett intézkedésekről. Ezt követően Kalmár József, Szekszárd város tanácsának elnöke beszámol a A szocialista címért vetélkedő brigádok életéből Az alap megvan, csak a lehetőséget kell biztosítani Az E. M. 44. sz. Állami Építőipari Vállalat (Budapest, V.-ker. Kossuth L. tér 13-15.) azonnal felvesz budapesti munkahelyekre kőműves, ács, állványozó szakmunkásokat, építőipari könnyűgépkezelőket, kubikosokat, férfi segédmunkásokat. Szállást és napi egyszeri étkezést biztosítunk. Munkaruha és — vidékieknek — tanács-igazolás szükséges. Szakmunkások szerszámot hozzanak magukkal, (23) lakásépítési tervek végrehajtásáról, s a következő évek lakásépítési programjának előkészítéséről. A következő napirendi pontban Vancsa Sándor pénzügyi osztály- vezető jelentést tesz a tanácsi vállalatok 1962. évi gazdálkodásáról. E napirendi pont keretében tárgyalják dr. Teszler Vendelnek, a munkaügyi osztály vezetőjének jelentését a múlt évi bér- és létszámgazdálkodásról. A bejelentések című napirendi pontban döntenek több magánjellegű kérelem sorsáról, ezenkívül szerepel az előterjesztésben több termelőszövetkezet és más szerv birtokvitá- ja. Ez alkalommal értékelik a termelőszövetkezetek múlt évi versenyeredményeit és döntenek a kitűzött jutalmak odaítéléséről. Az ezzel kapcsolatos előterjesztést Szűcs Lajos mezőgazdasági osztályvezető teszi meg. Mándi Gyula művelődési osztályvezető a középiskolai tanulók szakmai képzésével kapcsolatban tesz jelentést a megye helyzetéről, s az idevonatkozó rendelkezések végrehajtásáról. EGYMÁS SZAVÁBA VÁGVA mondják véleményüket. Hol vitatkoznak, hol tényeket rögzítenek, a másik percben már azt bizonygatják, hogy van kiút, hisz amit másutt meg lehetett valósítani, náluk is lehet. Ez a rögtönzött vita a Szekszárdi Faipari Vállalat klubhelyiségében zajlik le, s ezt egyetlen kérdés váltotta ki: van-e lehetőség a szocialista munkabrigád mozgalom meghonosítására? Mindkét fiatal, Péterbencze István, a furnírozó és Hetesi János, a fényező is bizonygatja, hogy a lehetőség megvan náluk is. Sőt egy évvel ezelőtt ők már hozzá is kezdtek a szervezkedéshez, de akkor csak néhány hónapig bírták az iramot. S hogy aztán lemondtak a vetélkedésről? — Sok minden közre játszott ehhez, a legdöntőbb az volt, hogy kedvünket vesztettük — mondja Hetesi. * — Hasonló körülmények között vajon kinek lett volna kedve? Annyit sem törődtek velünk, mint a legelőre hajtott csordával — veti közbe Péterbencze. Igaz, ami igaz, alaposan kedvüket szegték ezeknek a fiataloknak a tavalyi állapotok a Faipari Vállalatnál. Nemcsak, hogy nem becsülték meg kezdeményezésüket, egyszerűen figyelembe sem vették. Pedig nem is a legrózsá- sabb állapotok között volt akkor a vállalat. Elég ennek bizonyítására annyi, hogy évi tervelőirányzatukat nyolcvan százalékra teljesítették mindössze. A fiatalos lendület, lelkesedés, felkarolása pedig segíthetett volna. No, de múlt időben beszélnek már ezekről az állapotokról, változás történt a vállalat vezetésében, friss erők kerültek a termelés irányítói közé. Egyszóval olyannyira változott a helyzet, hogy az első negyedévben — a múlt év hasonló időszakához viszonyítva — közel két százalékkal termeltek' többet. Pedig a hosszantartó hideg alaposan próbára tette erejüket és tudásukat. — így aztán sor került ránk is. A szakszervezeti bizottság felhívását ‘ épp a napokban tanulmányoztuk át. A régi vetélkedések felelevenítését kérik tőlünk, a szocialista brigádmozgalom meghonosítását — szólal meg újra Hetesi János. HOGY ÉS MINT? — vitatjuk a kérdést. A fiúk bizonygatják, az alap megvan, A furnírozók, Péterbencze kezdeményezésére már megalakították a brigádot. A négy fiatal szakmunkás úgy döntött, hogy a három fél műszakban dolgozó lányokat is befogadják a brigádba. — Hogy mielőbb betanítsuk őket, kell az utánpótlás. Szorít bennünket a terv, s a tavalyi „eredményeket” nem akarjuk megismételni. Legalábbis a mi brigádunk nem — bizonygatja Péterbencze. — És mi lenne a következő lépés a cím megszerzéséhez? — tudakoljuk az ifjú brigádvezetőtől. — Ha én azt tudnám. A magam részéről döntöttem, technikumba megyek, de mi legyen a többiekkel, milyen formát válasszunk továbbképzésükhöz? — teszi fel a nagy kérdőjelet, Kirándulási „csúcsidény44* az iparitánuló-iskolában Tegnap korán reggel két autóbusz állt meg a szekszárdi helyiipari iskola előtt. Az egyikkel negyven építőipari tanuló indult Beremen dre, meglátogatni az ottani cementgyárat, a másikkal egy ugyancsak negyven főnyi csoport a Budapesti Nemzetközi Vásárra látogatott el. Az iskola gyakori „ügyfele” a szekszárdi 11. számú Autóközlekedési Vállalatnak, gyakran kér külön-autóbuszt tanulmányi kirándulás céljára. A fiatalok nemcsak elméletben és a műhelyekben tanulják a szakma tudnivalóit, hanem az intézet elősegíti, hogy megismerkedjenek az ország más vidékein lévő üzemekkel is. Ilyenkor, májusban, a tanév vége felé rendezik a legtöbb kirándulást. Nem ritka, hogy egy- egy reggel két—három különbusz is indul különböző irányba, ipari tanulókkal. kedden a Csepel Vas- és Fémművekbe látogattak el a lakatostanulók. Ma két külön-autóbusz viszi a nyomdász, cipőfelsőrészkészítő és ruházati ipari tanulókat Budapestre, ahol konfekcióüzemeket, cipőgyárakat és nyomdákat látogatnak meg. A hét végén a fodrásztanulók veszik igénybe a különbuszt, a budapesti fodrászversenyre mennek el. A kirándulások költségeinek nagyobbik felét az iskola fedezi, a többit maguk a tanulók. Az iskola az idén több, mint tízezer forintot fordít erre a célra. — Igen, igen ez nálunk is probléma, ha valami jó tapasztalatunk lenne. Jó lenne tudni, hogy mit tesznek más vállaltnál, hogyan haladnak tovább és mi az. amivel értelmet adnak vetélkedésüknek — tűnődik a fényezők brigádvezetője. Ennél a kérdésnél megtorpannak mind a ketten. Mert már nem a sablonos versenyformát akarják, abból elegük volt. És már nem is csupán a nagyobb termelési eredményekért akarják mozgósítani a brigád tagjait, többet ennél, ahogy ők egyszerű szavaikkal megfogalmazták, az emberi tudat formálásához kellene hozzákezdeni. — Miért nem -látogatnak meg néhány, a vetélkedés során kiváló eredményeket elért brigádot? — kérdezem a két töprengő fiatalt. — Talán sor kerül erre is, a vállalat igazgatója megígérte, hogy néhány faipari vállalatot egy-két emberünk felkereshet. Reméljük, hogy ez nem marad csupán ígéret — mondják. A KÉT BRIGÄD a termelés két döntő helyét képviseli. Szervezkedésük, mozgolódásuk az egész vállalatra kihat. A többiek most még csak kíváncsiságból figyelik őket, később azonban minden bizonnyal melléjük állnak. Éppen ezért érdemelnek meg minden segítséget a vállalat vezetőitől. Mert nem egészen sima az út, amelyen elindultak. A régi hibákból megmaradt még vetélkedésük értékelésének elhanyagolása. Hozzávetőlegesen számítgat- ják csak a brigádok tagjai, hogy a tervezett programból mit valósítottak meg. S azt is, hogy milyen ütemezéssel kell dolgozniuk az egyenletes termelés érdekében. Ha akadna a műszaki vezetők között, aki patronálná őket, köny- nyebb lenne helyzetük. Mert ismét csak bizonygatják, az alap megvan náluk az újtípusú munkaverseny megalapozásához és az akarat is. A vetélkedés kibontakozásához azonban lehetőség is kell, s ez már nemcsak rajtuk múlik. R. M. Kőművea éa tetőfedő axakmunkáaokat éa aegédmunkóaokat felvesz a Bonyhádi Építőipari Ktsz., Bonyhád, Perczel M. u. 5. sz. (146) BRIGÁDGYÜLÉ A Paksi Konzervgyár kádár- műhelyében gyakran tartanak megbeszélést munkaidő után. A napi, vagy a heti munkát beszélik meg, számbaveszik, mit teljesítettek a versenyvállalásból, hol van lemaradás amit pótolni kell, Most, a műszak végén azért jött össze a kollektíva, hogy eldöntse, kit küldjenek, a Budapesti Nemzetközi Vásárra. A gyár vezetősége ugyanis a szocialista brigádok egy-egy táját elviszi a kiállításra. A Petőfi brigád pedig egyike a gyár legrégibb szocialista brigádjainak egy hónap óta hely” címért versenyeznek. paksi konzervgyári kádárok már
