Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-22 / 117. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. május 33. Az ünnepi könyvhét programja bő! Szombaton író—olvasó találkozó a szekszárdi régi megyeházán Országszerte május 25-én nyit­ják meg az idei könyvünnepet. Csakúgy, mint a korábbi évek­ben, most is komoly készülődés előzi meg a gazdag programú rendezvényt, amelynek során vi­dékre látogatnak íróink, s talál­koznak olvasóikkal. Megyénkbe az idén négy fővárosi író érke­zik. A könyvbarátok növekvő tá­bora Szekszárdon üdvözölheti Do- bozy Imre Kossuth-díjas írót, Solymár Józsefet, akit komoly si­kert elért filmjéről ismer a me­gye közönsége, Csanády Jánost, a mai költőnemzedék egyik jeles tagját, s Ténagy Sándor költőt. Iróvendégeink szombaton és va­sárnap találkoznak Szekszárd és több község könyvszerető embe­reivel. A megnyitó napján egy órától a megye székhelyén, a Ba­bits Mihály könyvesboltban ren­deznek író-olvasó találkozót. Itt vendégeink beszélgetnek az ér­deklődőkkel, s dedikálják is mű­veiket. Ugyané napon, délután 3 órai kezdettel a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat klubjá­ban a József Attila olvasómozga­lom legjobb aktívái találkoznak Dobozy Imrével. .Az ankéten a szerző Tegnap és ma című művét vitatják meg, majd levetítik a Tegnap című filmet. Este a ha­gyományoknak megfelelően, a ré­gi megyeháza nagytermében iro­dalmi estet rendeznek. Ezen Do­bozy Imre a mai magyar iroda­lom helyzetéről és feladatairól tart érdekesnek ígérkező tájékoz­tatót. Solymár József, Csanády János és Ténagy Sándor pedig műveikből olvasnak fel. Vasárnap Dobozy Imre és Csa­nády János a tamási járásba uta­zik. Délelőtt I regszemcsén talál­koznak a községbeliekkel, este pedig Tamásiban irodalmi esten szerepelnek. Solymár József és Ténagy Sándor a paksi járás ven­dégei lesznek, ök délelőtt a pak­si járási művelődési házban, dél­után Pusztahencsén, este pedig Gerjenben találkoznak olvasóik­kal. A könyvhét keretében Az év­század irodalma című kiállítást május 25—28 között Decsen lát­hatja a közönség,- június 1-től pe­dig — mindössze három napig — Bátaszéken mutatják be a Szek­szárdon komoly érdeklődést ki­váltott tárlat anyagát. Mindig földközelben I Általános elfogadott szokás, hogy mi­előtt munka közben keletkezett feljegyzéseit eldobja az ember, előbb alaposan átnézi. Megiratlan témák, elvégzetlen feladatok buk­kannak elő a telerótt papír­darabkákról, s spkszor különböző természetű életutak rakódnak össze egy egésszé, a más számára ren semmit sem formált a fő­iskola. Hamarosan meg kelleti azonban változtatni a véleménye­met. mert velem utazó ismerő­söm azt mondta: nagyon is so­kat változott. Csakhát ez a vál­tozás olyan, hogy jóformán le sem mérhető. Ott látja csak az ember, hogy a korábbi kőműves­segéd, most komoly felkészült­zitással követeltek meg a törekvő hallgatótól a főiskolán. Egy­azonban bizonyos: azt sosem fe­lejtette el, honnan jött. Hiába állatorvos, hiába űz értelmiségi foglalkozást, megmaradt a régi­nek. | Akkor is, amikor találkoztunk 1 1------------egy bírósági o lvashatatlan ákombákomokból. ségű szakember, több száz állat letiltást húzott elő a tárcájából. Házi építőbrigád a kocsolai 'Vörös Csillag Tsz-ben A helyi építkezések meggyor­sítása és olcsóbbá tétele érdeké­ben házi építőbrigádot hoztak lét­re a kocsolai Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetben. Az építőbrigád ebben az évben mintegy egymillió 200 ezer forint értékű beruházást valósít meg. Építenek egy 600 férőhelyes ser­téshizlaldát 750 ezer. forintos -költ­séggel. Ha ezt nem házilag ké­szítenék, a számítások szerint 1 millió forintba kerülne. Ezenkívül építenek hidegleve­gős szénaszárítót és egy 200 négy­zetméteres kombájnszérűt, Az épí­tőbrigád továbbá segítséget ad a tsz-tagoknak családiháá-éí>iték- ben, felújításokban, tatarozásnál, valamint más termelőszövetkeze­tek építkezéseinél- is.-——• Itt van például egy parszavas feljegyzés: mindig földközelben, s alatta kettős vonallal aláhúzva egy név: Debreceni Pál állat­orvos... A harmadik olvasásra, mintha csak varázsszó hívta volna, elém- toppant az ember. Debreceni Pál. Futó mosollyal nyugtázom, hogy még kétnapos borostás arca is felvillan, s azok a széles gesz­tusok is, ahogy magyarázta a dolgait a poros útfélen. Fél­kezével a Moszkvics fogantyúját markolta, a másikkal viszont gesztikulált. Hevesen, tűzzel, ahogy az olyan emberek szoktak akik érzik igazságukat, s bosz- szantja. türelmetlenné teszi őket a meg nem értés, vagy a vala­hol tapasztalt mulasztás, mecha­nikus, gépies eljárás. Poros volt a kocsi, s poros volt Debreceni Pál is. Ha netalán előbb nem hallok róla, nekem ugyan magyarázhatta volna, hogy ő állatorvos. Nem hiszem ej neki, s inkább mondom: legfeljebb bri­gádvezető valamelyik növény- termesztő brigád élén. Mert meg­néztem a kezét, s akár hiszik, akár nem: kérges volt, mintha csak előbb tette volna le a szer­számot. I Magamban még mosolyogjam is rajta, s gyorsan elkészültem a következtetéssel: ezen az embe­■ io ■ ■ —i­----------------------------------------­N épi műemlék-gondozás Szekszárdon A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum összegyűjti a né­pi műemlékeket. Múzeumba ke­rült az utolsó bonyhádi kékfestő­műhely régi berendezése, Antal Mihálynak, a takácsmesterség szekszárdi mohikánjának műhe­lye, s ott láthatók ezután a leg­korosabb szekszárdi fazekas: idős Tamás Józsefnek apáról fiúra ha­gyott szerszámai. Külön termet szenteltek a Tol­na megyei népművészet és nép­viselet állandó kiállítására, ab­ban bemutatják a híres sárközi szövő-, fonó-, és hímzőasszonyok munkaeszközeit is. A kiállított sárközi szövő háziműhely szerszá­mai között ma már ritkaságszám­ba menő darabokat őriznek, így például a szövőszék ősét: a rost­kötőt, kézi motollát, esztergályo- zott gombolyítót és az ősi mosó alkalmatosságot, a sulyokfát, „Hétmérföides táncoscsizma“ Tolna megyében Szekszárdon a magyar tájak legszebb népi táncaiból állított össze műsorcsokrot a negyven ta­gú sárközi táncegyüttes, Bézi László gimnáziumi tanár vezeté­sével. A hétmérföides táncoscsizma című, két órai időtartamú mű­sorban sárközi, kalocsai, tápéi, somogyi, rábaközi és más vidéki hagyományos táncokat mutatnak be, köztük a zalai tréfás seprű­táncot és Náfrádi László horto­bágyi Pásztortánc című szerze­ményét a színpadokon. A tíznél több népi táncból álló műsorral Szekszárdon, Pakson, Decsen, Pusztahencsén, Tengelicen és Tengelic-szőlőhegyen lépett fel si­kerrel a szekszárdi és sárközi fiatalok együttese, Csorba Géza népi zenekarának kíséretében egészségére vigyáz, s arra, hogy jövedelmező legyen az állat- tenyésztés. De talán csak ennyi, ezért írtam volna ezt a megjegy­zést a noteszembe? Vallatom a memóriámat, s megtalálom a kö­vetkező láncszemet: Debreceni Pál heveskedésnek látszó türel­metlenségét. azt a vehemenciát, ahogy próbál beavatkozni min­denbe. ami egy kicsit is össze­függésben van a szakmájával. S már hallom is szavait. Közeledik az ellés ideje, de hiába várnak szép szaporulatot, nincs biztosítva a nevelés, mert hiányzik a férő­hely. Az ég alá pedig nem lehet kirakni a malacokat. A férőhely, hiánynak már voltak komoly kö. vetkezményei: elhullott több ma­lac. Akkor azt írták a jelentésbe; ismeretlen betegség következté­ben. Pedig ismert a betegség, de- hát az állatorvos, de az igazgató sem tud fedelet húzni a jószágok fölé, ha nincs rá pénz. Mondom, Debreceni Pál kő­művessegéd volt hajdanán. Már felnőtt korba lépett amikor több évi kihagyás után ismét kézbe vette a könyveket. Sok mindent felejtett abból, amit az elemi iskolában tanult és abból is. amit a mestertől az állványon a fala­zásról, vakolásról s egyéb kő­művesmunkákról. Az is lehet­séges, hogy abból is hiányzik egy és más, amit olyan kínos preci­Nem őt érintette, hanem egyik munkatársát, egy állattenyésztőt, akinek valamilyen elnézés foly­tán az irodából a bírósághoz ke­rült a tüzelőrószlet ügye. Monda­ni is felesleges: az illető meg­ijedt, talán sosem volt még dol­ga bírósággal. És persze méltat­lankodott, hiszen nyugtákkal tud­ta igazolni, hogy ő befizette a részletet. Csakhát az igazolás­hoz, annak elismertetéséhez be kellett volna utazni a központba. A távolság majdnem húsz kilo­méter, s bárhogy igyekszik az ember, egy napba telik, mire el­megy, intézkedik és visszaér. És ez kiesés, munkából, keresetből. Ki intézze hát? Nyilván Pali bácsi, ahogy az állatorvost neve­zik még idősebb munkatársai is. Nem kellett kapacitálni, ígéretet sem kicsikarni tőle. Egyszerűen a tárcába került az irat, s Pali bá­csi révén az irodába. Lehet, hogy volt ott egy kis torzsalkodás is. ez azonban az ügy szempontjából lényegtelen. A lényeges, hogy el­intéződött a probléma. Hamarjában ennyi jutott eszem­be a régi feljegyzésről. S azt hi­szem nem is kell többet mondani Az elmondottak indokolják miért írtam a jegyzetbe azt a rövid mondatot, s miért húztam alá kettős vonallal Debreceni Pál dunaföldvári állatorvos nevét. Sz. I. Fogadónapon munkaügyben A BELÉPÉSRE FELJOGOSÍTÓ tűnt, hogy eddig nem dolgozott, „tessék” után jöttöm célja után j szakképzettsége nines. Azért men- érdeklődött. Szerencsére nem mint ügyfél, állásba helyezkedés miatt kerestem fel ifjú Klézli Ferencet, a Városi Tanács mun­kaügyi előadóját csütörtöki foga­dónapján. Ahogy elmondta, délelőtt 11 óráig 15 állást kereső nő és férfi jelentkezett. — Ez nem sok, álta­lában nagyobb a „forgalom”, s nem egyszer volt már példa, hogy 25—30 személy ügyével foglal­koztam. Március és április hónap­ban 200—200 álláskérést kellett nyilvántartásba venni — mon­dotta.-A beszélgetést kopogtatás sza­kította meg. Fiatalasszony jött, munkába helyezés ügyében. — Úgy hallottam — kezdte és elmondta, hogy a Bőrdíszmű Vál­lalathoz menne a legszívesebben, mert a barátnője is ott dolgozik. A kérdésre adott válaszokból ki­Befejezés előtt a dombóvári magtisztító ....... 8 m «V'.' ||ggi Két évvel ezelőtt kezdték építeni, ezekben a napokban mór átadásra készítik elő a dombóvári magtisztítót. Az impozáns, hat emelet magas épület a legkorszerűbb magtisztító gépekkel van felszerelve. Még a múlt évben üzembe állították, egyes részlegekben megkezdték a tárolást, és osztályozást. Főleg a Lengyelország részére termesztett és itt osztályozott, csomagolt fehér kukorica odott sok munkát. Most már ismét szezonra készülnek. A szakemberek néhány héten belül befe­jezik a gépi berendezés szerelését, átadásra előkészítik az üzemet és akkor hivatalosan is megkezdik legkorszerűbb üzemében. Az átadásra a jövő hónap elején kerül sor. munkát Dombóvár ne üzembe dolgozni, mert szak­munkás szeretne lenni. Alig csu­kódott be az ajtó a fiatalasszony után, újabb ügyfél jelentkezett. Közvetlenül a munkahelyről, az építkezésről jöhetett, az ebédszü­netet kihasználva. — Nem a magam ügyében jöt­tem, a lányomat szeretném el­helyezni. Lányomnak munka­könyvé van. A Szekszárdi Állami Gazdaságban, szőlőtelepítésén dolgozik, de munkahelyet akar változtatni — mondotta. A munkaügyi előadó feljegy­zést készített. Beírta az apa által diktált adatokat, a jelentkező ne­vét, születési évét, iskolai vég­zettségét, szakképzettségét, lakó­helyét, illetve a pontos címét. Az adatfelvételi könyvben van egy olyan rovat is, amelyre arra kell válaszolni, hogy az illető hol szeretne dolgozni. Az apa be­mondása szerint a fiatal lány szintén a Bőrdíszmű üzemben vállalna munkát. És mielőtt el­köszönne, érdeklődik, mikorra várhatják a munkába helyezésről szóló értesítést. TOVÁBB FOLYTATJUK a fél­beszakadt beszélgetést. Szekszár­don sok a munkát kereső. Külö­nösen sok a szakképzettséggel nem rendelkező nő. A férfiak el­helyezésével, munkába állításával kapcsolatban nincs különösebb probléma. Az építőiparban állan­dó a felvétel akár szakmunkás, akár segédmunkás elhelyezéséről van szó. A nők foglalkoztatott­sága már nem ilyen egyszerű. Nemcsak azért, mert a jelentke­zők hetvenöt százaléka nő és Szekszárdon a nők munkába állí­tása még nem megoldott, hanem azért is nehezebb, mert olyan igényt támasztanak, hogy több­ségben csak könnyebb munkát vállalnának, ötven jelentkező nő neve, adatai mellett a „Hol sze­retne dolgozni?” rovat bejegyzése szerint tizenkettő a Bőrdíszmű üzemben, hét a Herbáriához kéri magát, öten takarítónak, vagy irodai kézbesítőnek mennének el, huszonheten pedig „Könnyebb munkára” mennének. Munkába állításuk a vállalatok részéről jelentkező igények sze­rint történik. Gyakran előfordul, hogy a jelentkezést követő foga­dónapon már az iránt érdeklőd­nek, történt-e gondoskodás kihe­lyezésükről. A türelmetlenség in­dokolt. De ugyanakkor látni kell azt is, hogy Szekszárdnak a fel- szabadulás előtt alig volt ipari üzeme. A nyomda, a kórház, a selyemgubó-beváltó és petekészítő állomás foglalkoztatott nőket. (Az utóbbi csak idényjelleggel.) A FELSZABADULÁS ÓTA óriási a fejlődés és a türelmet- lenkedők mérséklésére nem árt egy kis összehasonlítást tenni. A felszabadulás előtti nyomdában húsz-huszonöt nő dolgozott állan­dó jelleggel, beleértve az irodis­tákat is. A kórházban szerzetes nők végezték a betegápolást, ki­sebb létszámban takarítónőket al­kalmaztak. A selyemgubó-beváltó és petekészítő állomás évenként három hónapig adott munkát és filléres napszámot 200—300 nő­dolgozónak. Vessük össze a szá­mokat. A Központi Statisztikai Hivatal Tolna megyei Igazgató­ságának kiadványa szerint Szek­szárd városban a legutóbb meg­tartott népszámlálás alkalmával 10 935 keresőt vettek nyilvántar­tásba, s ezek közül több mint négyezer a keresettel bíró nő. Ehhez nem kell kommentárt fűz­ni, de ennek ellenére is azt mondjuk, jogos a türelmetlenség, amely a nők foglalkoztatásával kapcsolatban megnyilvánul. Re­méljük ezt a problémát segíti megoldani az épülő műszergyár. amely sokszáz munkáskezet, nőt és férfit foglalkoztat majd. P. M.

Next

/
Thumbnails
Contents