Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-21 / 116. szám

1983. május SI, tóivá MFOYFf vaptusacs 5 A Népújság tanácskozó brigádja megvizsgálta Szezonnyitás a dunaszentgyörgyi Ezüstkalász Tsz öntözéses kertészetében Helyreállítják a belvízkárosult tsz-halastavakat Tolna megyében A Dunával határos és völgyek­ben bővelkedő Tolna megyében igen elterjedt a termelőszövetke­zetekben a halgazdátkodás. Az eltelt egy évtizedben mintegy ezer holdnyi halastavat építettek a közös gazdaságoké Évenként nyolc-tíz halastó épül a megyé­ben. így az idén is. A halászati termelőszövetkezetek is etetése* halastavi gazdálkodást folytatnak a Duna egyes holtágaiban, sőt a paksi halászati tsz korszerű minta-halgazdaságot építtetett és rendezett be. Az idei belvizek azonban nem " maradtak hatás­talanok a megyebeli halgazdasá­gokra sem, csaknem egymillió forint értékű kárt okoztak az j áradások a halastavakban. Szá~ | mos termelőszöyétkezet halas. : tavának töltéséi.- zsilipét, vagy árapasztóját elvitte az áradás, sót egyes helyeken a halállományt is. A károkat felmérték, s a helyre- ' állításban az állam segít a szö­vetkezeteknek. A . Közép-Dunán­túli Vízügyi Igazgatóság rövidé- j sen megkezdi a megrongált ha­lastavak újjáépítését, 1 kurdi Uj Klet Termelőszövetkezet 20 holdas krurnrliföldjél matadorozza Sárközi Mihály * képpel naponta 05—10 «ormalhoidun ve*ex el basonto inunkat. A Dalmandi Állami Gazdaság warvasdl üzemegységében a rend­sodró-gépek által előkészített szénát méláder viszi fel a pót­kocsira, így a szénabetak arítás teljesen gépesítve van. A „halak királynője99 a holt Dunában Angolnatenyésztés Tolna és Bocs megyében A Balatonon és a Velencei ta­von kívül Tolna és Bács megyé­ben is megkezdték az angolna- tenyésztésit. Tavaly télen és a na­pokban több százezer angolnaiva­dékot hegyeztek ki a faddi holt Dunába, a Tolnai Haltenyésztő Állomás kezelésében lévő holt Duna-ágban és a Bács megyei Sze- lidi-tóba. A most érkezett angol­naivadékokat jég között teher­autóval hozták Hollandiából. A télen kihelyezett mintegy 30- centiméteres kis angolnák jól ér­zik magukat a magyarországi édesvizekben, növekednek. A ha­lászok és a horgászok jövőre kezdhetik meg fogásukat, amikor már elérik 80 dekás súlyukat. A rabló angolnák az úgyneve­zett szeméthalakat, — köztük a keszeget — fogyasztják, s így több. eledét' jut majd a nemes- halaknak. azok jobban fejlődhet­nek. A „halak királynőjének" is nevezett angolnák gerinc- és szál­kanélküli húsa fejedelmi falat. Felnevelésük sem kerül semmibe, csaik arra kell ügyelni, hogy hat év alatt kifogják az alkalmas példányokat, máskülönben az ívás ösztönétől hajtva visszaván­dorolnak eredeti szülőhazájukba, a mexikói-öbölbe. FISCHER FERENC KERTÉSZ agronómus ideges. Talán kicsit túlzásba is viszi. Fiatal ember még, és türelmetlen, szeretné, ha úgy menne minden, mint a pa­rancsolat. . Fáth Lajos íőagronó- mus is ideges, de rajta nem lát­szik. Nyugodtságot erőszakol ma­gára, mert nem szeretne pánikot keltetni, mivelhogy az azért túlzás lernte, hiszen a késést még be­hozhatják. Délelőtt hordtak ki a területre egy nagy rakomány csö­vet. Vagy tizien állják körül a csőkutat és tanakodnak: a méret­tel bajok lesznek, nem illeszke­dik a cső. A kertész agronómus dühös. — így nem fog menni — ál­lítja. — Nyugalom, nyugalom — inti a főagronómus, s látom, a töb­bieknek éppen ez imponál: a hig­gadtság. Nincs sok értelme a kapkodásnak. A gépész megígéri, délután kezdődik a munka. Ez az ígéret kissé merész, mert a jelek mást mutatnak. A dunaszentgyör­gyi Ezüstkalász Tsz területén elő­ször kezdenek ekkora nagy terü­leten öntözni és a tanácskozó bri­gád tagjaival, Fenyvesi Ferenccel, a Megyei Pártbizottság munka­társával, Keller Jánossal, a járá­si tanács kertészével azt nézzük, hogyan sikerül az indulás. Hát, bizony akadozik. A 135 holdas kertészet öntözését, szolgáló cső- kutakat még tavaly augusztusban fúrták, és most, amikor a víznek folynia kellene,, kiderült, hogy a kutak beiszapolódtak. Erre nem gondolt eddig senki és ez csak napokkal ezelőtt derült ki, ami­kor megkezdték a palántázást. Márpedig a beiszapolódással szá­molni kellett volna, s , jóval a palántázás megkezdése . előtt fel kellett volna erre - hívni a tsz- vezetők figyelmét. Ezenkívül még arra is, hogy esetleg nézzenek körül valamelyik kqzgj,í, ^zóróffc jes öntözéssel foglalkozó gazda­ságban. Keller JánoS járási kertész azt mondja: — A tsz vezetői nem számoltak azzal, hbgy milyen problémák jelentkezhetnek. Ügy kezdték meg a palántázást, mint­ha semmi mást nem kellene ten­ni. csak megindítani a motorokat, és a szórófejek máris permetezik a vizet. — A járási ember szájá­ból furcsán hangzik, ez az utóla­gos bölcsesség. Keller elvtárs ma­ga is érzi. és amíg átvágunk a földtáblán, a másik csőkúthoz, elmeséli, milyen nagy gond egy járási előadónak kijutnia a terü­letre. A termelőszövetkezeti iro­dáig könnyen eljut ő maga is, de a határba körülményesen, nehe­zen. Sérelmezi, hogy a járási me­zőgazdasági osztályok megnöve­kedett felelősségét sokan hangoz­tatják, ám- ugyanakkor az osztály nem rendelkezik elegendő és a terület átfogására alkalmas jár­művel. Mindössze egy gépkocsi- I a turisták. val rendelkeznek. Motorkerékpá­rok kellenének. — A falvakat buszjáratok kö­tik össze, ós a vasút, csakhogy nekem ide is ki kellene jutni,- ahol most vagyunk. Ez pedig leg­többször a szerencse dolga — mondja Keller János, s nehéz vele vitatkozni, mert látjuk, hogy mellette szól itt, a dunaszentgyör­gyi határban is minden érv. Ta­lán nem lenne ez a huza-vona az öntözés beindításával, ha 'gyak­rabban megfordulhatna a terüle­ten. A HATÁRSZEMLÉT TARTÓ helyi vezetők csoportjával megér­kezik Wenhardt Imre párttitkár. Az asszonyok felé int, akik pa­lántáim ak. — Sajnos, vagy húszán kan­nákkal hordják a palántázók után a vizet, locsolnak. Drága mulatság. A majorból hordjuk a vizet, pedig van hat csőkút. A gépi palántázás ment. de abba kellett hagyni, mert nem lehet öntözni — a párttitkár hangjában elégedetlenség bújkál. Fischer Ferenc pedig kimondottan ború­látó. Amikor a néhány napos ké­sésről beszél, úgy érzi az ember, hogy erejét meghaladó felelősség­gel és feladattal bízták meg. In­dulatos kitöréseit könnyen lehet félésnek tekinteni. Viszont az az igazság, hogy joggal nyugtalanít­ja a kezdés létező, nagyobb bajt is okozható gondja. Szerinte há­rom oka van az öntözés megkez­dése körüli huzavonának. Elő­szói': későn kapták a berendezé­seket. Másodszor: a műszaki át­adást nem lehetett megcsinálni, mert a meghatározott napra az AGROKER képviselőit hiába vár­ták. Végül: késett a kutak iszap- talanítása. A tanácskozó brigád május 17- én járt a kertészet területén és akkor ezen hibák miatt a palán­ták öntözéséi valóban kádakból, kannákból, és költségesen végez­ték. Ilyen helyzetben Fischer Fe­renc pesszimizmusa indokoltnak látszott, de mintha az előrelátás­sal nála se lenne minden rend­ben, A tsz nagy fába vágta a fej­szét. A tervek szerint a 135 hol­das kertészetnek 1963-ban 1 100 000 forinttal kell a tsz bruttó bevételét növelni. Ez az összeg 7 forintot jelent munka­egységenként. Nem mindegy te­hát, miiként fog ez az összeg zár­számadáskor jelentkezni. Ha ezek a kezdeti bajok állandósulnak, akkor attól lehet tartani, hogy a munkaegységek értéke csökken és érzékeny veszteség éri a tagokat. ÉRTELMETLEN DOLOG lenne persze felfújni a dunaszentgyör­gyi helyzetet, mert a mulasztások még pótolhatók. A néhány napos késés nem jelent helyrehozhatat­lan kárt. Csakhát azon mégis ér­demes eltűnődni; miért kell szám­talan apró hibával, s oly körül­ményesen kezdeni egy gazdaság­ban az új munkát, ebben az eset­ben az öntözést, úgy, mintha az országban először csinálnák? A negatív tanulság ebben az egy kérdőmondatban össze is foglal­ható. A tanácskozó brigád meg­vizsgálta a kertészet szakember­ellátottságát is, már ami az ön­tözési részt illeti. Négy berende­zést üzemeltetnek és az lenne az ideális állapot, ha legalább 16 ön­töző szakmunkás munkálkodna a területen. Egyelőre azonban —r a gépészeken kívül — még csak né­gyen rendelkeznek szakmunkás­oklevéllel. A termelőszövetkezet vezetői ezért úgy döntöttek, hogy mindegyik berendezéshez egy szakmunkást és három segéd­munkást állítanak. A segédmun­kásokat a szakmunkások betanít­ják. A négy berendezést a két öntözőgép üzemelteti. Szükség- megoldás. de még mindig jobb. paint képzetlen embert állítani,a. drága gépekhez. Sz. P. Külföldi turisták látogatnak a Sárközbe Egyre több hazai és külföldi vendég fordul meg a népművé­szetéről világhíres Sárköz fal­vaiban. Az idén már a nyugati turisták csoportos látogatására is számítanak. A vendégjárásra fel­készültek Decsen, a Sárközi Nép- művészeti Házban. A Sárközi Népművészeti Szövetkezet asz- szonyai, akiknek gyönyörű szőt­tesei és hímzései a földnek csak. nem minden sarkába eljutnak, ki­sebb ajándéktárgyakat, köztük sár­közi mintás könyvjelzőket, kis alátéteket, térítőkét, rojtos szélű »futókat* és hímes tojásokat ké­szítettek, hogy a helyszínen vá­sárolhassanak sárközi emlékeket Mint minden tavasszal, az idén is kicsinosították a jellegzetes régi sárközi parasztházból át­alakított népművészeti házat is, A tizenegy-oszlopos tornácú ha. zat hagyományosan hófehérre meszelték, • környezetét, udvarát szokásosan virágokkal díszítették A múzeumnak is beillő népművé, szeti házban százévesnél régebbi berendezésű, eredeti sárközi szo­bát, benne szunyoghálós, meny- nyezetes ágyat, díszes hímzésű párnákkal, a modern lakások díszére is váló zöldcsempés »sze­meskályhát«. íestett-faragott bú­torokat. színes szőtteseket, tányé­rokat és kancsókat láthatnak s látogatók. A Tolnai Textilgyár természetjárói a fadtli Dunán töltötték vasárnapot. A

Next

/
Thumbnails
Contents