Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-19 / 115. szám

MIHAI BENIUC:

Keményebben

IVTár több mint egy hónapja hétről hétre megelevenednek a nagyobb művelődési házak. A községek fiatal színjátszói, táncosai és dalosai találkoznak, hogy bizonyságot adjanak arról; nem töltötték tétlenül a téli estéket, szorgalmasan készültek a Mátai Antal Kulturális Szemle idei versenyeire. Gazdagok, színpompásak ezek a vetélkedők, felvonultatják a népi kultúra hagyományaiban gazdag megye kincseit, s a legűjabbkori hazai és külföldi művészet egyes elemeit. Százak és százak szorgoskodtak dicsérendő türelemmel és szakértelemmel egy-egy vetélkedő anyagának összeállításán. S ez már önmagában is mutatja: az érdeklődés, a tanulni- és sze- repelni-vágyás nem csökkent, hanem inkább fokozódott nemzedékünkben. Az a tény. hor» szinte minden községből kerültek résztvevők valamely művészeti ágba, arról is tanúsít: szélesedett a kulturális vetélkedők, nevezetesen az idei kulturális szemlék tömegbázisa. Fiatalok és idősek vegyest álltak zsűri és közönség elé.

Ha azonban valaki megkérdezi: mit értékelhetünk leginkább az idei szemlék pozitív eredményeként, semmi esetre sem válaszolnánk, hogy elsősorban a résztvevők számának növekedését. Mert igaz, hogy többen voltak a körzeti bemutatókon és a járási döntőkön, mint a korábbi években, -de ez még nem mond sokat. A többet a színvonal bizonyosfokú emelkedésében látjuk. Abban, hogy — bár játékról, sze_ replésről van szó — mégsem elsősorban az egyszerű kultúrával való játszadozást, hanem a komolyabb, elmélyültebb öntevékeny művészeti munkát tükrözik a szemle rendezvényei. S ezt észre kell vennünk és táplálni, mint olyat, ami komolyabb, még a jelenleginél is nívósabb kulturális tevékenység alapja lehet.

Hubát követnénk el azonban, ha az idei szemlét csak úgy értékelnénk, ami egybehangzóan pozitív fejlődést mutat. A már említett színvonal-emelkedés mellett akad néhány tényező, s ezekről külön-külön szólni kell, mert könnyen lehetséges, hogy a komoly tábort szerzett vetélkedők valamiféle sablonba merülnek, gépiessé, mechanikussá

válnak. Már most is mutatkoznak ennek jelei. Odáig rendben- lévőnek látszik a dolog, hogy falusi öntevékeny csoportjaink gyűjtögetik, feldolgozzák és előadják a múlt, a történelem legszebb. legértékesebb és leghaladóbb hagyományait. Ezek nélkül elképzelhetetlen a népi kultúra életben tartása. Ám rejt ez egyféle veszélyt is magában. A túlzott múltápolás eltereli a figyelmet a mai művészet, a mai irodalom, a kortársi próza ápolásáról, propagálásáról. Márpedig nem érdektelen: mennyien és hogyan ismerkednek meg az izmosodó, erősödő mával, illetve annak művészi tükröztetésével. Legutóbb a Decsen rendezett járási döntőt néztük meg. A több mint 18 műsorszám közül jóformán csak egy XX. századi verset hallhatott a közönség, s meg kellett elégedni egyetlen jelenettel. holott szinte hetenként jelennek meg nálunk új tartalmú műsorfüzetek, könyvek, verseskötetek. Csak választani kellene közülük, a jelenleginél többet, s akkor a szemle rendezvényei jobban eleget tehetnének nevelő, emberformáló rendeltetésüknek, orosan az előbbiekhez tartozik az is, hogy sok helyütt még mindig nem tartanak megfelelő mértéket. A fiatal csoportokat, kórusokat és egyéni szereplőket erejüket meghaladó feladatokkal bízzák meg. Egy út- törőszemíén például több szavaló állt a zsűri elé. Mivel úttörőkről van szó, természetes, hogy többségük 10—14 éves gyermek volt. S mégis: repertoárjukban ilyen versekkel találkozunk: József Attila: Hazám. Arany János: Walesi bárdok, s több olyan költői alkotás, amelyeknek előadása komoly, mondhatnánk művészi felkészülést igényel. A serdülőkorú gyermekek erre a felkészülésre még nem eléggé erősek, így aztán elvész a művészi érték, elsikkad a mondanivaló, a költemény előadása deklamációvá degradálódik, s a szereplő és közönség egyaránt károsodik. Ami a gyermeket illeti: ha nem látja, hogy sikert aratott szavalata könnyen kedvét szegheti a továbbiakban. Ez pedig kétségtelenül veszteség, s lehet, hogy tehetséget térít le útjáról, aki ilyen feladatokkal terheji.

Több csoportnál láttunk egy

olyan jelenséget, amiből azt a következtetést vonhattuk le, hogy csali a szemlére, erre a néhány szereplésre toborzódtak. Amint azonban véget ér az iskolaév, befejeződik a vetélkedő. a csoportok felosztanak, hogy majd csak jövőre verődjenek össze ismét, így aztán a felkészülés nem folyamatos, kapkodóvá, elhamarkodottá válik. Pedig — s ezt a Sárpilisi Együttes példája bizonyítja — csak ott lehet elérni a kívánt színvonalat és eredményt, ahol a csoportokat állandóan együtt tartják, foglalkoznak tagjaik szakmai és egyéb irányú nevelésével. Ezen a problémán akkor lehetne segíteni, ha a köz. ségi KISZ-szervezetek. a tantestületek és mindenki, aki csak egy kicsit is hivatott erre, otthon foglalkoztatnák az öntevékeny csoportok tagjait. Ha nem is rendszeresen, de különböző időszakokban bemutatókat kellene számukra szervezni. Ez két okból is jó lenne. Az egyik: állandóan látnák a szereplők, hogy nem hiába dolgoznak. A másik: a csoportok vezetői is észre vennék, hol kell a műsoron csiszolni, hogyan lehet még összeková- csoltabbá tenni az együtteseket.

Én az Idők tartóoszlopa vagyok.

Talpkő a mélyben, hova szem se lát,

Úgy rejt engem a mélység, mint a Hangot Szép festmények s nehéz szimfóniák.

Lassan az öröklét útjára lépek,

Dg vállalom mindig e századot Elég annyit tudni rólam: az Ének Dermedt az arcomra, ha meghalok!

Minden utódok, kik majd felnyitjátok,

A véres márványtömböket a könnyebb Napokba, érezzétek meg, a lelkünk

Hiába égették keserű lángok,

Nem ejtettünk szemünkből soha könnyet, S viharnál keményebben énekeltünk.

Eljön a nap

Eljön a nap, mikor hiába hívjuk egymást, Szavunkra egyikünk már nem felel,

Szegett szárnyakkal lehull egy madár,

S riadt szemekkel les az ágra,

Miért nem száll ének a lomb közül;

Repdes a szárnyad, hogy fészkedbe szállj, Csapdos a földön, mint gyönge tenyér,

Meleg korall-cseppckben serken a vér —

És elbújnál sietve, — ki elől?

A magányban csak te vagy egymagad,

Melletted mintha egy szív dobbant volna meg. Miért, hogy többé nem dobog?

Ó, ha jobban szerettük volna egymást,

A z idei szemlék sikere bi- Jr%~ zonyítványt állított ki uz ifjúsági szövetségek és a pedagógusok munkájáról. Kezdetnek nem rossz ez a bizonyítvány. Egy azonban bizonyos: sokkal jobb is lehetne, ha. megfelelő szakmai jártassággal rendelkeznének a községek kulturális életének szervezői irányítói. Tapasztalataink szerint sokkal élénkebb, szakmailag kidolgozottabb a szemlén bemutatott anyag, ott ahonnan a népművelési szervek időszaki továbbképzésein rendszeresen részt vesznek. Fontos dolog ez, bár nincs minden vesződség nélkül. Munkából, pihenésből jelent kiesést annak, aki vállalja. Véleményünk szerint azonban megéri. Nemcsak azért, mert sikeresebb szereplést biztosít, hanem elsősorban azért, mert alaposabb segítséget nyújthat a szakmailag jártasabb vezető a csoportjának, s mindenkinek, aki egy kicsit is érdeklődik megyénk kulturális élete iránt.

Akkor talán ...

És egyszer majd csak magadban beszélsz,

Az üresség ölébe rejt,

Szavadra csak a csend figyel.

Ki terített fekete gyolcsot a tükör elé?

Holnap meg a tagsági könyvet Viszed el a pártba,

Hogy befizesd még az utolsó tagdíjat,

Az ebédnél lassan nyúlsz a kanál után.

Mintha csak valakire várnál.

De az üres székre nem ül le senki már,

Jól tudod.

Az őszi fasorok is majd hosszúra nyúlnak, Unalmasan nyújtóznak a lábad előtt.

S haza se hívogat senki és semmi már.

Ferencz Lajos fordítása

Miha? Beniua (sz. 1907-ben) az új román líra legjellegzetesebb képviselője.

A Román Népköztársaság írószövetségének első titkára, a Nagy Nemzetgyűlés képviselője, akadémikus. Költői munkásságának elismeréseként többször is részesült állami díjakban. Verseiben a román

folytatja, de nem zárkózik el a szabad vers modern formáitól sem. Költészetének legfőbb tárgya az átalakuló román élet, az újjá alakuló ember. E probléma izgalma hatja át szerelmi líráit is. E verseit Culorile toamnei (az ősz színei) c.

Sz. I.

klasszikus költészet formai hagyományait tizedik verseskötetéből fordítottuk.

^ HllllllimillNlit* . illlllllllJIUlllUll': -lllilimiimillim'. 'Ullimilllinillin •miUl!ll!Mltllli:i 'IIIIIIIIIIIIIIIIIHI' •IIHIIIIIIIIIIIIIIH IÍIIKIIIUMIÍIUÍIi HIIIIIIIIIHUIHUi- -HiIÍIÍUKIIIíHÍH' •IUUUUíUIiMUI^ -MimliliUiíDtii 4MHimi'!llh!!t- " . Uh'- Mllllinfllfirittll! •MIIHIIIIIIIIHIII« tllllllilíllllllHit

Vitezslaw Kocourek:

MENNYIT ISZIK

egy positiv hős?

TAMÁS MENYHÉRT:

Képek a gyár előtt

I.

Délután van, néhány perccel műszakváltás előtt. Nézem a gyárkapunál siető fiatal lányt. A kezében

modern táska himbálózik, haja copfos, tán vidéki, piros ajka mintha mindig mosolyogna, meg is nézi

mindenki, ő tovább rohan, s az ajtón oly fürgén lép be, hogy az árgus-szemű portás árnyékát sem veszi észre.

II.

Markos fiú toppan elém, twistet dúdol, s nagy homlokán, az aprócska ránc-gyíkok már vonaglanak is szaporán.

Mögötte egy deres hajú szaki ballag ftítyörészve, íörradásos, hosszú arcán meg-megbotlik a nap fénye.

Nicsak, Bogár! A kifutó kislány! Arcán mosoly-fürtök, a fiúktól lopkodta el a derűt, míg köztük sürgött.

A műszakok váltják egymáot: léptek crősödjíek, léptek halkulnak, és eosincs vége e hibátlan szívverésnek.

Viktor barátom regényt irt.

Kéziratában mintegy három- százötvenkilenc oldalon át bonyolítja napjainkból vett hősének konfliktusát.

Két hónap múlva hivatta a könyvkiadó szerkesztője, s így szólt:

— Munkája tetszett. Mind a tizenkét lektor kedvezően nyilatkozott a regényről. Ki fogjuk adni. De előbb még végre kell hajtania néhány változtatást, — tette hozzá és sokatmondóan felemelte a mutatóujját.

Barátom majd kibújt a bőréből örömében.

Lám, merészen belenyúlt a mindennapok életébe és elnyerte a lektorok jóindulatát.

Hát nem nagyszerű?!

Egészen természetes, hogy vannak kívánságaik. Aki pénzért lektorál, annak lehetnek kívánságai. Csak nem vánia zsebre keresetét munka nélkül? Ez nem totó.

— Milyen -változtatásokról van szó? — kérdezte Viktor készségesen.

A szerkesztő komoly arcot vágott:

— József nevű hőse remekbe készült figura. Korunknak kifeI jező eszközökkel ábrázolt embere. Egy szociálisan érző. fiatal feltaláló, aki az emberiségnek ajándékozza a találmányát. De általános vélemény szerint egy kicsit sokat iszik. Őszintén szólva nincsen fejezet, amelyben ne

hajlana fel egy-két pohárral. Tulajdonképpen mindent megiszik, ami a keze ügyébe kerül: vodkát, rumot, konyakot, szilvóriu- mot...

— Igaz — felelte'Viktor, — no, de ki veheti ezt tőle rossznéven? Ahogy a cselekményből kiderül, a kapitalisták elsikkasztották a találmányát. Az ilyesmi megrendíti egy érzékeny ember lelki egyensúlyát. Az ital a legjobb búfelejtő. Akinek gondjai vannak, az iszik... pálinkát, rumot, szóval szeszt.

A szerkesztő elnézően mosolygott.

— Kétségtelenül így van. Viszont harcot hirdetünk az alkohol ellen. Minden villamosban ott függenek a táblák, amelyeken az áll, hogy „Igyál tejet, egyél sajtot!” — maga meg folyton borpárlatot önt le a pozitív hős torkán.

Viktor erélyesen védelmébe vette hősét, aki bizonyos fokig saját szüleménye volt. De a szerkesztő nem engedett.

— Kérem, — szólt enyhe szemrehányással a hangjában, pontosan átnéztem az egyes fejezeteket és megállapítottam, hogy József, a fiatal feltaláló körülbelül tizenöt liter vodkát, kilenc liter konyakot és ugyanannyi szilvó- riumot isiik meg. Igaz, hogy rumból csak három üveggel.

Barátom meghökkent. Harmincöt liter nem kis mennyiség. Végigsimított a haján, majd tárgyilagosan feltette a kérdést:

— Tehát mennyivel csökkent- sem?

A szerkesztő sértődötten tiltakozott.

— Ennyire nem befolyásoljuk az alkotói szabadságot. A szilvó- rium és vodka mennyiségének megállapítása egyedül a szerző joga.

— Értem — sóhajtott a barátom. — Talán felállíthatnánk egy tapasztalati normát? Ha a pozitív hős átlagos fogyasztása mondjuk öt liter, arcizomrándulás nélkül csökkentem a mennyiséget — egy magasabb eszme érdekében.

— Ez sematizmus — jegyezte meg a szerkesztő szigorúan. —

Az egyiknek már három liter is megárt, míg a másik nyugodtan ihat tizenötöt, vagy akár húszat. Mindig az ember adottságaiból és . képességeiből kell kiindulni.

— Jó, hát induljunk ki — egyezett bele, Viktor.

És nyomban hozzá is láttak, hogy megvizsgálják a főhős adottságait, vele született intelligenciája, a környezet hatása, akaratereje, barátainak és barátnőinek jelleme, megbántott lel- külete és egyéb körülményei alapján.

Mivel azonban egy szerkesztőségben nagy a sürgés-forgás, és állandóan cseng a telefon, nehéz koncentrálni, anélkül pedig bajosan megy a komoly munka.

Ezért azt ajánlotta a szerkesztő, hogy ugorjának át ■ a szomszédos kiskocsmába. Ott majd könnyebben megoldják ezt a fontos problémát.

így is történt. A nyolcadik pohár után tisztázták a tényállást és zseniális megoldást találtak.

— Nézd Viktor — mondta a szerkesztő, nem bánom, igyék, ha a természete megkívánja. De egy litert feltétlenül törölnöd kell. Ihat, de undorodjék meg az italtól, úgy, mint mi...

Erre ittak még egy pohárkával és sírvafakadtak. Bűntudatot éreztek, merthogy Józsefet megrövidítették egy liter pálinkával.

BOLDOG BALÁZS fordítása