Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-16 / 112. szám
4 ToiiifÄ nrrcTFi vEpüjsXg 1963. május 16. „Felvezetik“ a komlót A Dalmandi Állami Gazdaság 45 holdon termel komlót. A gazdaság dolgozói a közeli napokban fejezik be a komló felvezetését. Tanfolyam az alapszervi párttitkárok részére A járási pártbizottságok szervezésében egyhetes tanfolyamokat tartanak az alapszervi párt- titkárok részére. A tanfolyam célja, megismertetni az alapszervi titkárokkal a párt VIII. kongresszusának határozataiból adódó gyakorlati feladatokat. Május 13- tól kezdődően 18-ig a szekszárdi, a tamási és a dombóvári járásokban, 20—25-ig Szekszárd városban, a paksi és a bonyhádi járásokban tartanak tanfolyamokat. KIK szedik iegszaporábban a lábukat főzik a legjobb ebédet adják a legszórakoztatóbb műsort 7 Lázasan készülődnek 3 bonyhádi cipőgyári kiszesek vasárnapra. Vannak, akik megfelelő méretű bogrács beszerzésén fáradoznak, mások verset tanulnak, ismét mások a főzést gyakorolják. Ugyanis Bátaapáti és Üveghuta környékén vasárnap rendezi meg a cipőgyár KISZ-szervezete immár hagyományos emléktúráját, a szervezet fennállásának hatodik évfordulója alkalmából A túrára meghívták a többi, községbeli szervezeteket, és a2 úttörőket is. A cél; ismerkedés, a fiatalok közösségi, erkölcsi szellemi, fizikai nevelése. A nyolc főből álló csapatoknak mintegy tizenkét kilométer utat kell megtenni, amelyen tíz ellenkező állomást kell útbaejteniök. Az állomásokon egy meghatározott feladatot kell elvégezni a csapat minden tagjának. A célbaérkezés után főzésből is vizsgázni kell a csapatoknak, külön-külön ebédet készíteni a magukkal hozott nyersanyagokból. Ebéd után, délután pedig minden csapatnak műsort kell rögtönözni. A túra győztese az a csapat lesz. amelyik a kijelölt útvonal megtétele, az ebédfőzés, és a műsor után a legtöbb pontot szerzi. Az első három csapat oklevél*- és tárgyjutalomban részesül, a cipőgyári alapszervezet legjobb csapata pedig a jubileumi kupát kapja. Az úttörőkkel együtt mint. egy százharminc-százötven résztvevőre számítanak a cipőgyári kiszesek. A de esi szoknya Sokféle fajta szoknya van. Ismeretes többek között a kri- nolin és a rokolya. Még az operett is azt mondja, hogy: ide nézz, csak, ide, rám, ropogós a rokolyám. Azután van másféle fajta szoknya is. Például a twist-szoknya, ez trapézaljból és két kantárból áll, az angol szoknya is ismeretes a női berkekben, ez teljesen egyenes, hátul van rajta csak egy kicsi holl, ha slicc van rajta, akkor már apacsruha. Ha a slicc fűzős, akkor, akkor már az ördög tudja- hogy minek hívják... Van azután népviseleti szoknya. Ilyen a buzsáki, a kalocsai, a Kapós-menti, a sió- agárdi és a decsi. Milyen a decsi szoknya? Hát kérem, ez a szoknya lehet több szeles. Valahogy úgy mérik a szelet, hogj hány szélességű ruhaanyagból varrják A négyszeles az mái újén, az tekintély, sí csak úgy hullámzik, reng-ring — mái akin. Mert nem mindegy, ki, hogyan indítja el. Emlékezem még jól fiatalabb éveimre, amikor le- génytoll kezdett pely- hedzeni államon, külön gyönyör volt számomra, amikor a zsenge, szoknyaindításban járatlan lánykákat nagymamáik indították el templomba. Kapospula községben. Az indítás úgy történt, hogy a leányt kiállítottál a kapu elé, arccal a templomnak — katonák úgy mondanák: arccal a menetiránynak — és a leány . kilépett jobb lábával, az örejsziilő ekkor megbillentette a sok szoknya pu- fándlival tömött bal oldalát, ettől az indítástól kapta a szoknya a rengő mozgást, ami úgy tetszett nekünk, fiatalabb legénykéknek... Hát a de isi szoknya? Az igaz az is ilyen. Ezek az újabb twist-szoknyák mar nem ilyenek. A régi, jó decsi szoknyák, azok igen! Azok voltak az „igazi szép, régi jó idők”, amikor a decsi ember vasárnaponként kiállt háza kapujába, és nézte a hímzett, tízezer öltéssel varrott, gyönyörű szoknyaknlte- ményt. Hej, régi szép idők! Most megelégedhetünk ezekkel a feszes szoknyákkal. Mi fantázia van ezekben? esi szoknyával is! Es mi van alatta?! Kint van a napon, a decsi állomás mellet i portán. Kézzel hímzett, gyönyörű virágainak színét már a nap fa- kította, alatta fűzből font csibeketrec, ez alatt sárga, pihés naposcsibék... Mivé lettél, jó decsi szoknya! Mit rejt bő redöd? Hová romlott e világ ízlése... Hiába, tűz a májusi nap, árnyék kell a naposcsibéknek: napernyő lett a decsi szoknyából. A szocialista mezőgazdaság nagy eredménye A szemes termények: 1962. évi átlaghozama — rekord! Az elmúlt, 1962-es esztendő volt hazánkban a huszadik század legszárazabb éve. Ennek ellenére az ország lakossága jól élt. Volt és i van kenyér, hús, krumpli . . . elegendő. 1 Az egyszerű emberek nagy ré- ' sze ma már észre sem veszi ezt • az ellentmondást: súlyos természeti csapás, aszály verte az ország földjeit, ennek azonban nin• csenek következményei a nép élelmezésére. Hogyan is hárítot; ták el nálunk az ínséget, a gabona- és a húshiányt? Erre a kérdésre választ találunk a Központi Statisztikai Hivatal nemrég megjelent 3—4 számú közleményében, amely elsőízben közli az 1962-es év végleges terméseredményeit. A számokból az derül ki, hogy az évszázad legaszályosabb évében termett a legtöbb szemes termény egy holdon. Ez a szocialista mezőgazdaság nagy diadala. Az adatok szerint 1962-ben összesein 66 millió 914 ezer mázsabúzát, rozsot, árpát, zabot és kukoricát takarítottak be. E terményekből a termés az 1930— 1940-es évek átlagában például 60 millió mázsa volt. De a második világháború előtti évtizedben 7128 800 holdon termesztették ezeket a növényeket, 1962-ben azonban csaknem másfél millió holddal kisebb területről, pontosan 5 665 300 holdról takarítottak be szemes terményeket. Kisebb területről tehát sokkal nagyobb termést értek el, mert a holdankénti átlaghozam az 1930—40-es évek 8,42 mázsás átlagáról 1962- ben 11,81 mázsára emelkedett. Közelebbről vizsgálva a hazai átlaghozamokat, kiderül, hogy szemes terményekből még soha olyan átlagtermést nem értek el. mint az aszályos 1962-ben. A legtöbb szemes terményt a magyar mezőgazdaság történetében 1959-ben takarították be. 1959 nagyon kedvező időjárású, csapadékos év volt, ami kőris félmillió holddal nagyobb területen vetettek szemes terményeket, mint 1962-ben. így az össztermés 66 és félmillió mázsa volt, hat és félmillióval több, mint tavaly. Az egy holdra jutó átlaghozam azonban ebben a kedvező időjárású 1959-ben is csak 11,80 mázsa volt, azaz tíz kilogrammal kevesebb holdanként, mint 1962-ben. Egyszóval az aszalvos 1962-ben több szemes terményt takarítottak minden holdról, mint a korábbi legjobb évben! Ezek a számok mondanak valamit: a szocialista nagyüzem 1962-ben a terméssel bizonyította be fölényét a régi, kisüzemi termelési móddal szemben, és biztosította az ország lakosságának jó élelmiszerellátását. A gépesített őszi mélyszántás, nagy hozamú búzafajták, hibrid kukoricák, vegyszeres növényvédelem, több műtrágya és nem utolsó sorban a szövetkezeti parasztság kemény, szorgalmas munkája voltak azok a fegyverek, amelyekkel a szocialista mezőgazdaság sikerrel visszaverte az aszály természeti csapását. Emellett el kell ismernünk, hogy mezőgazdaságunk még aszályos évben is nagyobb termést adhat a tavalyinál. Hiszen szövetkezeteink egy része 1962-ben még gyengén dolgozott. Tessék elképzelni, hogy az időjárás „átlagos'’, nincs szárazság, és minden szövetkezetben jól dolgoznak — akkor kapunk majd fogalmat arról milyenek a lehetőségei a nagyüzemi szocialista mezőgazdaságnak! KISZ-tagok társadalmi munkája Alig múlt el pár nap azóta, hogy a kétyi KISZ-szervezetbe a nyolcadikos úttörőpajtásokat felvették. A bizalom, amit a KISZ-vezetőség előlegezett, megérdemelt volt. Ezt mutatta első közös munkájuk is. A falu központjában, a régi mély árok helyén az új út építése óta parkosított rész van. Ez a kis terület már tavaly is vi- rágpompáha borult és a falu ifjúsága az idén is így szeretné ezt látni. Ezért az ifjú KISZtagok az egyik este kapával, ásóval, locsoló kannákkal, no meg palántával gyülekeztek. Nagy kedvvel dolgoztak és kezük alatt serényen haladt a munka. Az idősek közül, akik arra haladtak, sokan dicsérték őket, hiszen még este 8 órakor is. villanyfénynél locsolókannával öntöztek, hogy a frissen ültetett palánták az idén is üde színfoltjai legyenek a falunak. Andorka Sándor levelező Al AXEKSZANDK NASZIBOV: EJTEKHELY a<z bán Fordította: Szathmári Gábor 59. Az idő pedig haladt. Az egy órahossza, amelyet Staleckernek adott a szovjet felderítő felkutatására, már letelt. Schubert aggodalma egyre nőtt. Nem hagyta nyugodni a gondolat: lehetséges, hogy Krause ezekben a percekben éppen Max Wiesbachhal beszélget. Vagy az is lehet, hogy a beszélgetés már megtörtént, és Wiesbach — ha áruló — régi gazdái előtt áll, s tövéről-hegyé- re elmond nekik mindent? Az Abwehr épületének kapujául riadóautók fordulnak ki, marcona kémelhárítókkal megpakolva, s indulnak, hogy elfogják Krauset... — Bamra! — a sarokban álló falióra ütése most úgy hatott. mintha ágyúszó rezegtette volna meg a levegőt. Az idegein táncoltak a hangok. — Bimm! Bamm! ... — kilenc egyforma ütés. S a telefon még mindig néma. Hol van Stalecker? Csak nem történt vele is valami? Elfogták volna az úton? ... Schubert változatlan nyugtalansággal rótta tovább a szobát fel-alá. Ebben az idegtépő várakozásban szinte újraélte egész életét, elvonult előtte sok év izgalma, eseménye. Látta magát az iskolapadban, Hamburgban, ahol gyermekkorát töltötte,' aztán a távoli Weimarban, az egyetem falai között, ahol természettudományt hallgatott. Micsoda késhegyig menő diákvitákat rendeztek ott az egyik kis sörözőben! Az újságokban közölt drámai távirat volt a leghevesebb viták egyikének tárgya: Sarajevóban megölték Ferdinand trónörököst. Lesz-e háború, vagy sem? És ha lesz, hogyan, mivel fejeződik be? Győz-e a nép? Ledobja-e végre az elnyomás és a rabság jármát? Aztán jött a háború. Filmszerűen peregtek előtte az események. Durva, a testtől elálló, naf- talin-szagú katonaköpenyben menetelt a frissen behívottak között. Kétoldalt, a járdákon örjöngő. ovációzó tömeg, virágokat, színes szalagokat hajigáltak a menetbe. így kezdődött számára a háború. S egészen másként végződött. Az orosz frontról rácsos vagonban hozták vissza: az ellenség katonáival cimboráit, a háború ellen agitált. Elítélték érte. Előbb golyó általi halált szabtak rá, de aztán mérsékeltél: a büntetést. Tekintetbe vették, hogy a Vaskereszt kétszeres kitüntetettje. Hősiességéért kapta a ..plecsni- ket" annak idején. Tíz esztendőt kellett börtönben ülnie. Ott kötötte véglegesen a sorsát Németország munkásosztályához. Igen, tulajdonképpen minden ott kezdődött... Mintha tegnap történt volna, úgy emlékszik a napra, amelven amnesztiát kapott, s szabadlábra kerüli Emmi várta a börtön-épület előtt. Emmi mindenütt vele volt. még a háborúban is. bár tízezer kilométerek választották el őket. s a börtönben is ... Igen, Emmi ott áll. kedvesen mosolyog, s nyújtja a kezét. Aranyló haja, a szeme, minden olyan rajta, mint azelőtt. Semmiféle égi ragyogás nem kelhet vele . versenyre ... Azon a napon házasodtak össze — Emmi — suttogta magában Schubert, s elszomorult a szíve. Emmi már ninícs. Soha többé nincs. Megajándékozta egy kislánnyal, egy ugyanolyan kékszemű, szőke lobogással, mint ő maga... De már a kislányt is elragadta tőle a sors. Tél volt, éjszaka, amikor letartóztatták, a családjával együtt Javában dúlt a második világháború, Hitler hadserege elszenvedte rettenetes vereségét Moszkva és Sztálingrád alatt. Abban .az időben rontottak rájuk a Gestapo emberei, amikor éppen befejezte a párt illegális lapjába írt cikkét. S tíz hónap sinylődés következett egy Prága melletti lágerben. Tíz hónap, amelynek minden napja, szinte minden órája kínvallatással, a lassú halál gyötrelmeivel telt el. Emmi és a kislány nem bírta ki. ö pedig megszökött. Szeretett volna legalább hamvainak közelében maradni, de hát az ő élete a mozgalomé. S megszökött egy fogolycsoporttal. Olyan emberekkel. akik a sok szennyben is meg tudták őrizni tisztaságukat, elveiket, s — ami szintén igen fontos volt abban a helyzetben — erejüket. Ez alig egy évvel ezelőtt történt. Akkor találkozott először azzal a szőke hajú. nyílt, világos tekintetű férfivel, aki Krausé Obersturmführer neve alatt dolgozott. Egvszer látta — és megszerette. Mert van az úgy, hogy csak egy rövid órát beszél az ember valakivel, s nem tudja elfelejteni egy egész életen át!... Bátor és nagytudású. Schubert ezt azonnal észrevette rajta . . . — Bamm! — ismét ütött az óra. Fél tíz. Stalecker még mindig nem adott élet jelt magáról. Mitévő legyen? Égy világos: tovább nem szabad várnia! (Folytatjuk)
