Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-16 / 112. szám

4 ToiiifÄ nrrcTFi vEpüjsXg 1963. május 16. „Felvezetik“ a komlót A Dalmandi Állami Gazdaság 45 holdon termel komlót. A gazda­ság dolgozói a közeli napokban fejezik be a komló felvezetését. Tanfolyam az alapszervi párttitkárok részére A járási pártbizottságok szer­vezésében egyhetes tanfolyamo­kat tartanak az alapszervi párt- titkárok részére. A tanfolyam célja, megismertetni az alapszer­vi titkárokkal a párt VIII. kong­resszusának határozataiból adódó gyakorlati feladatokat. Május 13- tól kezdődően 18-ig a szekszárdi, a tamási és a dombóvári járások­ban, 20—25-ig Szekszárd város­ban, a paksi és a bonyhádi járá­sokban tartanak tanfolyamokat. KIK szedik iegszaporábban a lábukat főzik a legjobb ebédet adják a legszórakoztatóbb műsort 7 Lázasan készülődnek 3 bony­hádi cipőgyári kiszesek vasár­napra. Vannak, akik megfelelő méretű bogrács beszerzésén fá­radoznak, mások verset tanul­nak, ismét mások a főzést gya­korolják. Ugyanis Bátaapáti és Üveg­huta környékén vasárnap rendezi meg a cipőgyár KISZ-szervezete immár hagyományos emléktúrá­ját, a szervezet fennállásának hatodik évfordulója alkalmából A túrára meghívták a többi, községbeli szervezeteket, és a2 úttörőket is. A cél; ismerkedés, a fiatalok közösségi, erkölcsi szellemi, fizikai nevelése. A nyolc főből álló csapatok­nak mintegy tizenkét kilométer utat kell megtenni, amelyen tíz ellenkező állomást kell útba­ejteniök. Az állomásokon egy meghatározott feladatot kell el­végezni a csapat minden tagjá­nak. A célbaérkezés után főzés­ből is vizsgázni kell a csapatok­nak, külön-külön ebédet készí­teni a magukkal hozott nyers­anyagokból. Ebéd után, délután pedig minden csapatnak műsort kell rögtönözni. A túra győztese az a csapat lesz. amelyik a kijelölt útvonal megtétele, az ebédfőzés, és a műsor után a legtöbb pontot szerzi. Az első három csapat ok­levél*- és tárgyjutalomban részesül, a cipőgyári alapszervezet legjobb csapata pedig a jubileumi kupát kapja. Az úttörőkkel együtt mint. egy százharminc-százötven részt­vevőre számítanak a cipőgyári kiszesek. A de esi szoknya Sokféle fajta szok­nya van. Ismeretes többek között a kri- nolin és a rokolya. Még az operett is azt mondja, hogy: ide nézz, csak, ide, rám, ropogós a rokolyám. Azután van másféle fajta szoknya is. Pél­dául a twist-szoknya, ez trapézaljból és két kantárból áll, az an­gol szoknya is isme­retes a női berkek­ben, ez teljesen egye­nes, hátul van rajta csak egy kicsi holl, ha slicc van rajta, akkor már apacsru­ha. Ha a slicc fűzős, akkor, akkor már az ördög tudja- hogy minek hívják... Van azután népvi­seleti szoknya. Ilyen a buzsáki, a kalocsai, a Kapós-menti, a sió- agárdi és a decsi. Mi­lyen a decsi szok­nya? Hát kérem, ez a szoknya lehet több szeles. Valahogy úgy mérik a szelet, hogj hány szélességű ru­haanyagból varrják A négyszeles az mái újén, az tekintély, sí csak úgy hullámzik, reng-ring — mái akin. Mert nem mind­egy, ki, hogyan in­dítja el. Emlékezem még jól fiatalabb éveimre, amikor le- génytoll kezdett pely- hedzeni államon, kü­lön gyönyör volt szá­momra, amikor a zsenge, szoknyaindí­tásban járatlan lány­kákat nagymamáik indították el temp­lomba. Kapospula községben. Az indí­tás úgy történt, hogy a leányt kiállítottál a kapu elé, arccal a templomnak — ka­tonák úgy monda­nák: arccal a menet­iránynak — és a leány . kilépett jobb lábával, az örejsziilő ekkor megbillentet­te a sok szoknya pu- fándlival tömött bal oldalát, ettől az in­dítástól kapta a szoknya a rengő mozgást, ami úgy tetszett nekünk, fia­talabb legénykék­nek... Hát a de isi szok­nya? Az igaz az is ilyen. Ezek az újabb twist-szoknyák mar nem ilyenek. A régi, jó decsi szoknyák, azok igen! Azok vol­tak az „igazi szép, régi jó idők”, amikor a decsi ember vasár­naponként kiállt há­za kapujába, és nézte a hímzett, tízezer öl­téssel varrott, gyö­nyörű szoknyaknlte- ményt. Hej, régi szép idők! Most megelé­gedhetünk ezekkel a feszes szoknyákkal. Mi fantázia van ezek­ben? esi szoknyával is! Es mi van alatta?! Kint van a napon, a decsi állomás mellet i por­tán. Kézzel hímzett, gyönyörű virágainak színét már a nap fa- kította, alatta fűzből font csibeketrec, ez alatt sárga, pihés na­poscsibék... Mivé let­tél, jó decsi szoknya! Mit rejt bő redöd? Hová romlott e világ ízlése... Hiába, tűz a máju­si nap, árnyék kell a naposcsibéknek: nap­ernyő lett a decsi szoknyából. A szocialista mezőgazdaság nagy eredménye A szemes termények: 1962. évi átlaghozama — rekord! Az elmúlt, 1962-es esztendő volt hazánkban a huszadik század leg­szárazabb éve. Ennek ellenére az ország lakossága jól élt. Volt és i van kenyér, hús, krumpli . . . ele­gendő. 1 Az egyszerű emberek nagy ré- ' sze ma már észre sem veszi ezt • az ellentmondást: súlyos termé­szeti csapás, aszály verte az or­szág földjeit, ennek azonban nin­• csenek következményei a nép élelmezésére. Hogyan is hárítot­; ták el nálunk az ínséget, a gabo­na- és a húshiányt? Erre a kérdésre választ talá­lunk a Központi Statisztikai Hi­vatal nemrég megjelent 3—4 szá­mú közleményében, amely első­ízben közli az 1962-es év végleges terméseredményeit. A számokból az derül ki, hogy az évszázad legaszályosabb évében termett a legtöbb sze­mes termény egy holdon. Ez a szocialista mezőgazdaság nagy diadala. Az adatok szerint 1962-ben összesein 66 millió 914 ezer mázsa­búzát, rozsot, árpát, zabot és ku­koricát takarítottak be. E ter­ményekből a termés az 1930— 1940-es évek átlagában például 60 millió mázsa volt. De a máso­dik világháború előtti évtizedben 7128 800 holdon termesztették ezeket a növényeket, 1962-ben azonban csaknem másfél millió holddal kisebb területről, ponto­san 5 665 300 holdról takarítottak be szemes terményeket. Kisebb területről tehát sok­kal nagyobb termést értek el, mert a holdankénti átlag­hozam az 1930—40-es évek 8,42 mázsás átlagáról 1962- ben 11,81 mázsára emelkedett. Közelebbről vizsgálva a hazai átlaghozamokat, kiderül, hogy szemes terményekből még soha olyan átlagtermést nem értek el. mint az aszályos 1962-ben. A legtöbb szemes terményt a magyar mezőgazdaság történeté­ben 1959-ben takarították be. 1959 nagyon kedvező időjárású, csapadékos év volt, ami kőris fél­millió holddal nagyobb területen vetettek szemes terményeket, mint 1962-ben. így az össztermés 66 és félmillió mázsa volt, hat és fél­millióval több, mint tavaly. Az egy holdra jutó átlaghozam azon­ban ebben a kedvező időjárású 1959-ben is csak 11,80 mázsa volt, azaz tíz kilogrammal kevesebb holdanként, mint 1962-ben. Egy­szóval az aszalvos 1962-ben több szemes terményt takarítottak min­den holdról, mint a korábbi leg­jobb évben! Ezek a számok mondanak va­lamit: a szocialista nagyüzem 1962-ben a terméssel bizonyította be fölényét a régi, kisüzemi ter­melési móddal szemben, és biz­tosította az ország lakosságának jó élelmiszerellátását. A gépesített őszi mélyszántás, nagy hozamú búzafajták, hib­rid kukoricák, vegyszeres nö­vényvédelem, több műtrágya és nem utolsó sorban a szö­vetkezeti parasztság kemény, szorgalmas munkája voltak azok a fegyverek, amelyek­kel a szocialista mezőgazda­ság sikerrel visszaverte az aszály természeti csapását. Emellett el kell ismernünk, hogy mezőgazdaságunk még aszá­lyos évben is nagyobb termést adhat a tavalyinál. Hiszen szö­vetkezeteink egy része 1962-ben még gyengén dolgozott. Tessék elképzelni, hogy az idő­járás „átlagos'’, nincs szárazság, és minden szövetkezetben jól dolgoznak — akkor kapunk majd fogalmat arról milyenek a lehe­tőségei a nagyüzemi szocialista mezőgazdaságnak! KISZ-tagok társadalmi munkája Alig múlt el pár nap azóta, hogy a kétyi KISZ-szervezetbe a nyolcadikos úttörőpajtásokat felvették. A bizalom, amit a KISZ-vezetőség előlegezett, meg­érdemelt volt. Ezt mutatta első közös munkájuk is. A falu központjában, a régi mély árok helyén az új út épí­tése óta parkosított rész van. Ez a kis terület már tavaly is vi- rágpompáha borult és a falu if­júsága az idén is így szeretné ezt látni. Ezért az ifjú KISZ­tagok az egyik este kapával, ásó­val, locsoló kannákkal, no meg palántával gyülekeztek. Nagy kedvvel dolgoztak és kezük alatt serényen haladt a munka. Az idősek közül, akik arra ha­ladtak, sokan dicsérték őket, hi­szen még este 8 órakor is. vil­lanyfénynél locsolókannával öntöz­tek, hogy a frissen ültetett pa­lánták az idén is üde színfolt­jai legyenek a falunak. Andorka Sándor levelező Al AXEKSZANDK NASZIBOV: EJTEKHELY a<z bán Fordította: Szathmári Gábor 59. Az idő pedig haladt. Az egy órahossza, amelyet Staleckernek adott a szovjet felderítő felkuta­tására, már letelt. Schubert aggo­dalma egyre nőtt. Nem hagyta nyugodni a gondolat: lehetséges, hogy Krause ezekben a percek­ben éppen Max Wiesbachhal be­szélget. Vagy az is lehet, hogy a beszélgetés már megtörtént, és Wiesbach — ha áruló — régi gazdái előtt áll, s tövéről-hegyé- re elmond nekik mindent? Az Abwehr épületének kapujául riadóautók fordulnak ki, marcona kémelhárítókkal megpakolva, s indulnak, hogy elfogják Krauset... — Bamra! — a sarokban álló falióra ütése most úgy hatott. mintha ágyúszó rezegtette volna meg a levegőt. Az idegein tán­coltak a hangok. — Bimm! Bamm! ... — kilenc egyforma ütés. S a telefon még mindig néma. Hol van Stalecker? Csak nem történt vele is valami? Elfogták volna az úton? ... Schubert változatlan nyugta­lansággal rótta tovább a szobát fel-alá. Ebben az idegtépő vára­kozásban szinte újraélte egész életét, elvonult előtte sok év iz­galma, eseménye. Látta magát az iskolapadban, Hamburgban, ahol gyermekkorát töltötte,' aztán a távoli Weimarban, az egyetem falai között, ahol természettudo­mányt hallgatott. Micsoda kés­hegyig menő diákvitákat rendez­tek ott az egyik kis sörözőben! Az újságokban közölt drámai távirat volt a leghevesebb viták egyikének tárgya: Sarajevóban megölték Ferdinand trónörököst. Lesz-e háború, vagy sem? És ha lesz, hogyan, mivel fejeződik be? Győz-e a nép? Ledobja-e végre az elnyomás és a rabság jármát? Aztán jött a háború. Filmsze­rűen peregtek előtte az esemé­nyek. Durva, a testtől elálló, naf- talin-szagú katonaköpenyben me­netelt a frissen behívottak között. Kétoldalt, a járdákon örjöngő. ovációzó tömeg, virágokat, szí­nes szalagokat hajigáltak a me­netbe. így kezdődött számára a hábo­rú. S egészen másként végződött. Az orosz frontról rácsos vagon­ban hozták vissza: az ellenség katonáival cimboráit, a háború ellen agitált. Elítélték érte. Előbb golyó általi halált szabtak rá, de aztán mérsékeltél: a büntetést. Tekintetbe vették, hogy a Vas­kereszt kétszeres kitüntetettje. Hősiességéért kapta a ..plecsni- ket" annak idején. Tíz esztendőt kellett börtönben ülnie. Ott kötötte véglegesen a sorsát Németország munkásosztá­lyához. Igen, tulajdonképpen minden ott kezdődött... Mintha tegnap történt volna, úgy emlék­szik a napra, amelven amnesz­tiát kapott, s szabadlábra kerüli Emmi várta a börtön-épület előtt. Emmi mindenütt vele volt. még a háborúban is. bár tízezer kilo­méterek választották el őket. s a börtönben is ... Igen, Emmi ott áll. kedvesen mosolyog, s nyújt­ja a kezét. Aranyló haja, a sze­me, minden olyan rajta, mint azelőtt. Semmiféle égi ragyogás nem kelhet vele . versenyre ... Azon a napon házasodtak össze — Emmi — suttogta magában Schubert, s elszomorult a szíve. Emmi már ninícs. Soha többé nincs. Megajándékozta egy kis­lánnyal, egy ugyanolyan kék­szemű, szőke lobogással, mint ő maga... De már a kislányt is elragadta tőle a sors. Tél volt, éjszaka, amikor letar­tóztatták, a családjával együtt Javában dúlt a második világ­háború, Hitler hadserege elszen­vedte rettenetes vereségét Moszk­va és Sztálingrád alatt. Abban .az időben rontottak rájuk a Gestapo emberei, amikor éppen befejezte a párt illegális lapjába írt cikkét. S tíz hónap sinylődés következett egy Prága melletti lágerben. Tíz hónap, amelynek minden napja, szinte minden órája kínvallatás­sal, a lassú halál gyötrelmeivel telt el. Emmi és a kislány nem bírta ki. ö pedig megszökött. Szeretett volna legalább hamvainak köze­lében maradni, de hát az ő élete a mozgalomé. S megszökött egy fogolycsoporttal. Olyan emberek­kel. akik a sok szennyben is meg tudták őrizni tisztaságukat, elvei­ket, s — ami szintén igen fontos volt abban a helyzetben — ere­jüket. Ez alig egy évvel ezelőtt történt. Akkor találkozott először azzal a szőke hajú. nyílt, világos tekintetű férfivel, aki Krausé Obersturmführer neve alatt dol­gozott. Egvszer látta — és meg­szerette. Mert van az úgy, hogy csak egy rövid órát beszél az em­ber valakivel, s nem tudja elfe­lejteni egy egész életen át!... Bátor és nagytudású. Schubert ezt azonnal észrevette rajta . . . — Bamm! — ismét ütött az óra. Fél tíz. Stalecker még min­dig nem adott élet jelt magáról. Mitévő legyen? Égy világos: to­vább nem szabad várnia! (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents