Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-17 / 88. szám
1 2 TOI,NA MEGYEI NÉPŰJSAG 1963. április II. Magánlevél közügyben: A szektás Mézetek csődjéről Gondolatok az irányítómunka színvonalának emeléséről Kedves F. M. Elvtárs! Komoly károkat okoznak nézeteid a munkahelyeden. Ahogyan a régi pártonkívüli értelmiségiekről, a kispolgári és polgári származású munkatársaidról beszélsz, ahogyan velük szemben viselkedsz, az megengedhetetlen. Kategorikusan kijelented, hogy „kutyából nem lesz szalonna” és minden differenciálás nélkül egy kalap alá veszel mindenkit, aki nem „munkáskáder", vagy akinek az ükapjáig nem tudod visszavezetni népi származását. Nem veszed egyáltalán figyelembe, hogy ezek az emberek már több mint egy évtizede szorgalmas munkával keresik meg a kenyerüket, s munkájukkal — akár tudatos ez részükről akár nem — a szocialista társadalmat építik. Bizonyára van még közöttük most is olyan, akinek jobb volt a múltban, vissza is sírja a „régi szép időket", szivvel-lélekkel nem csatlakozott még hozzánk. De még az ilyen ingadozó emberek is lojálisak rendszerünkhöz, betartják törvényeinket és beilleszkedtek társadalmunkba. Súlyos hiba lenne nem észre venni azt, hogy nálunk évről évre több szál fűzi rendszerünkhöz a „régi embereket”, a kispolgári, polgári származású dolgozókat. Munkájukon, jelen életükön a jövőre vonatkozó terveiken keresztül egyre inkább azonosulnak szocialista valóságunkkal. Gondolj csak arra, hogy gyermekeik a mi iskoláinkban nevelkednek, tudatukra, világnézetükre döntő hatást gyakorol a mai társadalmi környezet. Vagy talán azok a szép és büszkeségre okot adó eredmények, amelyeket a mi rendszerünk produkál, nem gyakorolnak hatást minden emberre, azokra is, akik még nem feltétlen hívei a szocializmusnak? Vagy azok, akiknek a munkája benne van a mi eredményeinkben, nem örülnek velünk együtt előrehaladásunkon? S te ahelyett, hogy ezeknek az embereknek azonosulását, a népi nemzeti egység megteremtését elősegítenéd, éket versz közénk és közéjük, bizonytalanságot teremtesz, elveszed ezeknek az embereknek a munkakedvét. Ki akarod őket rekeszteni társadalmunkból, abból a társadalomból, amely az övék is, nemcsak a miénk. Olvasd csak el Kádár János záró szavait, amelyet a Vili. kongresz- szuson mondott: „...a kommunistáknak, — de voltaképpen minden valamennyire normális politikai irányzatnak — arra kell törekedniük, hogy ne gyarapítsák ellenségeik számát, ne taszítsanak ellenségeik közé embereket, akik helyzetüknél, vagy szemléletüknél fogva saját táborukba vonhatók.” Emlékezz a közelmúltban rendezett hosszas vitánkra, amikor konkrétan személyekről beszéltünk, s akiket én is ismertem, azokról kiderült:’rendes emberek, mé g a legnagyobb rosszindulattal sem lehet rájuk azt mondani, hogy ellenségek. Nem tudtál elfogadhatóan érvelni, azt hajtogattad: nem mutatják, de titokban ellenségek, Szabad Európát hallgatnak és Nyugat felé kacsingatnak. Honnan veszed ezt, és egyáltalán mi bátorít fel arra, hogy alap nélkül ilyet tételezz fel emberekről? Nem .emlékezel már arra, mit eredményeztek az alaptalan gyanúsítgatások, az önkényes feltételezések? Sokat lehetne, erről, beszélni,.meg arról, mennyire károsak né- zeteid és minden, a tiédhez hasonló felfogás. Ezek a nézetek idegenek a párt politikájától és hátráltatják további fejlődésünket. Nézeteid káros voltát.még--az sem menti, hogy jószándékodat feltételezem. Akarva, akaratlanul megrekedtél valahol, nagyon távol a múltban és ha nem tudsz ebből a kátyúból kivergődni, saját magaddal is szembe kerülsz és elveszel nézeteid hínárjában. Jól nézz körül, tárd ki a szemed és a szíved, nyiss ablakot, hogy az áporodott levegő felcserélődhessék, friss, tiszta levegővel. Mert a te levegőd fojtó, tönkreteszi az egészséget és elsorvaszt benned mindent, ami érték, és ami jogot ad arra, hogy társadalmunk tudatos építőjének tarthasd magad. Üdvözlettel: GYENIS JÁNOS Kellemesen telt el a húsvét A megye húsvéti nyuszija ez gyermekek járták a házakat évben igen gazdag volt: az üzle- Kedves húsvéti rigmussal köszöntekben körülbelül 20—25 száza- tötték a rokonokat, ismerősöket, lékkai több húsvéti áru várta a s ezért piros tojást, süteményt, vásárlókat, mint tavaly. Meg kell no, meg természetesen pénzt kap- azonban jegyezni, hogy ez is ke- tak. Közben persze fogyott a vésnek bizonyult, oly nagy volt kölnivíz is. az ajándékozási láz. Pénteken, A fiatalok legtöbb helyen bá- szombaton legtöbb helyen már löztak. Különösén jól sikerült nem lehetett húsvéti árut kapni, táncmulatság vplt- Deesen. Sió- Minden csokoládé tojás, nyuszi agárdon családi estet, rendeztek elfogyott. Alaposan megcsappant az öntevékeny kultúrmúnkások. a játékboltok készlete is. Több helyen színházi előadás A megye minden helységében volt: a megyében vendégszerepeit megelevenedtek a húsvéti nép- a Déryné Színház, de más együt- szokások. Szekszárdon éppen úgy, tesek vendégszereplésére is sor mint a kis községekben, locsoló került. Terjed a vegyszeres gyomirtás örvendetesen terjed a vegyszeres gyomirtás Tolna megye termelőszövetkezeteiben. Néhány évvel ezelőtt még csak az állami gazdaságok alkalmazták a gyomirtásnak ezt a korszerű módját, most azonban már a tsz-ek is. Az idei tavaszra mintegy 600 mázsa Diconirt és más gyomírtószert biztosítottak a megye szövetkezetei részére. A rendelkezésre álló gyomírtószer mennyisége körülbelül hét és fél ezer hold gabona gyomtalanítására elegendő. Nemcsak a kalászosoknál alkalmazzák ezt az eljárást, kukoricánál is. Színes szőttes Tengelicen A múlt év végén Pakson népi táncegyüttes alakult, amelyet négy szerv: a járási művelődési ház, a járási ifjúsági ház, a ktsz, az fmsz patronál. Az együttes vezetését Bézi Sándor tanárra bízták, aki nagy hozzáértéssel segíti őket. A 25—30 főt számláló együttes most két órát kitöltő műsort ál* lított össze, amellyel már szerepeltek a járás községeiben. Ma- docsán, Dunakömlődön is fellépett az együttes, nagy sikerrel. Húsvét vasárnap Tengelicre látogattak, ahol Színes szőttes címmel mutatták be műsorukat. Délután 3 órakor a szőlőhegyen, este pedig a községben szerepeltek. Rauth János levelező, Paks A VIII. pártkongresszus nagy figyelmet szentelt a vezetés színvonala emelésének. A Központi Bizottság beszámolója a többi között megállapította: „Ha igaz az — márpedig igaz —, hogy a jelenlegi szakaszban a szocialista társadalom további fejlődése és megszilárdulása igen nagy mértékben attól függ, jól oldjuk-e meg gazdasági és kulturális életünk vezetését, akkor igaz az is, hogy minden vezető hely betöltésénél előírás kell, hogy legyen a hozzáértés, a szaktudás is”. Közvéleményünket, és nem utolsó sorban a vezetőket, élénken foglalkoztatják ezek a kérdések. Különböző nézetek és érvek csaprtak össze. Találkoztam olyan igazgatóval, aki barátilag közölte „magánvéleményét”: „Nem értem ezt a nagy felhajtást a vezetés körül. Szerintem — ezt gyakorlatból tudom —, hat, vagy tizenkét évvel ezelőtt kiélezett politikai harcok közepette sokkal nehezebb volt vezetni, mint most. Ma a dolgok szinte maguktól is mennek, mint a karikacsapás”. Szétvertük az ellenséges osztályokat, leraktuk a szocializmus alap- pait városon és falun — ez valóban új helyzetet teremtett. De abból, hogy jelenleg a társadalom minden dolgozó osztályának és rétegének érdeke a szocializmus teljes felépítése — ez az alapja egyébként a szocialista nemzeti gység politikájának —, egyáltalán nem következik, hogy a feladatok és a követelmények egyszerűsödtek. Ellenkezőleg: a politikai harc döntő sikerei után a kapitalizmust sokkal bonyolultabb területen kell most legyőzni, a munkában. A szocializmus alapjainak le-' rakásával az osztályharc nem szűnt meg, csak a frontvonalak Változtak. A fő front jelenleg a munka termelékenységének emelése. A kapitalizmusénál nagyobb termelési színvonalat kell elérnünk, hogy megteremthessük a javak nagyobb bőségét. S annak a politikai energiának nagyobb részét, amit eddig a volt kizsákmányoló osztályok felszámolása, majd a mezőgazdaság átszervezése kötött le, a gazdasági építő munka szolgálatába állíthatjuk. S ki merné állítani, hogy a szövetkezeti nagyüzemi formák tartalommal telítése: a szervezett, korszerű nagyüzemi módszerek kialakítása, a gyenge szövetkezetek megerősítése, a közösségi • tudat formálása, stb. egyszerűbb, mint maga az átszervezés. Hasonlóképpen az iparban is növekedtek a feladatok azzal, hogy mind a gyártás szervezésében, és módszereiben, mind a termék korszerűségében nem a régi - tőkés üzemeink, s a már általunk is elért eredmények, hanem a világ- színvonal a mérce. De ugyanígy az ipar szerkezeti átalakítása, á nemzetközi méretű munkamegosztás megszervezése-elsősorban a vezetéssel szemben támaszt új. eddig ismeretlen követelményeket. A VIII. kongresszusnak a vezetés színvonalára utaló megállapításai időszerűek és rendkívül figyelemre méltóak. Azt ma már senki nem vitatja, hogy minden területen hozzáértő, szakavatott vezetőkre van szükség. Előfordul viszont, hogy különbözőképpen értelmezik e nélkülözhetetlen követelményt. Van, aki azt hangsúlyozza, hogy ma a tudományos és technikai forradalom időszakában, korunk vezető egyénisége a mérnök, a tudományos képzettségű szakember. Mások viszont az évtizedes mozgalmi és gyakorlati tapasztalatokra, a politikai rátermettségre esküsznek. A párt politikája egyértelmű a vezetéssel szembeni követelményekben: nem a politikai hűséget cseréli fel a szakmai hozzáértéssel, hanem a szocializmus ügyéhez való feltétlen odaadás elsődleges követelménye mellett hangsúlyozza, kiemeli a szakismeretek létfontosságú szerepét. |7 kettős követelmény között nincs semmiféle ellentmondás. szorosan kiegészíti egymást. A rendszerhez való hűség nem szavakban, politikai deklarációkban tükröződik, hanem köznapi tettekben. A vezetőket sem feljegyzések és jelentések, hanem munkájuk szerint értékelik. Nem az számít ‘.tehát,'‘'ki hogyan „mozog” és értékeli önmagát, hanem hogyan dolgozik. S az a vezető segíti szocialista építőmunkánkat leginkább, aki alapos szakmai ismeretekkel is rendelkezik. Megfordítva is igaz: az egyéni tehetség és rátermettség teljes kibontakozása feltételezi Rendszerünk lelkes támogatását, határozott igenlését. Hazánkban a pártfunkciók kivételével bármely vezető tisztséget betölthetnek a pártonkívüliek is. A párt ezt 19íj7 óta többször is leszögezte. A közfunkciók betöltésénél tehát nem lehet az szempont, hogy párttagra az illető, vagy sem, kizárólagos mérce a szakmai és politikai rátermettség. A .párt vezető szerepe sem akkor érvényesül eg^ik, vagy másik posztón — légyen'az miniszteri, igazgatói, vagy személyzetis ájjlás —, ha oda feltétlenül párttag kerül, hanem .ha olyan ember, aki erre legalkalmasabb, mert az leginkább képes megérteni és hozzáértően segíteni a párt politikáját. Ilyen módon rendszerünkhöz hű párton kívüli szakemberek vezető funkcióba állítása nem csökkenti,. hanem erősítheti a párt vezető szerepét. Szó sincs elvi engedményekről. A vezetés lényeges követelménye — az értelmigégk munka terfné- szetéből is következik — az elősen fontos a mi rendszerünkben, amely a dolgozók széles tömegeinek támogatásával társadalmi méretekben .is tudatosan fejlődik. Ez a tudatosság a vezetésből egyrészt konkrét szakismereteket, másrészt, viszont a társadalmi'törvények . ismeretét igényli. Bármennyire is hangsúlyozzuk ma a szakértelem szerepét, mégsem ideálunk a „nem politizáló’’, csak a szakfeyületének, élő szakember. Mert jobb mérnök és jobb kutató az, akinek munkájára a magasfokú társadalmi tudatosság is jellemző. A vezető beosztások jó elr látása pedig * elképzelhetetlen olyan eszmei, világnézeti kérdéi sek tisztázása nélkül, mint hogy milyen az egyén szerepe és kapcsolata a társadalommal, a szőkébb közösségekkel. íme, csupán egyetlen példa. „Rossz a modora” — mondják gyakran arra- a vezetőre, aki türelmetlen beosztottaival, vagy féltékeny munkatársaira és nem segíti- azokat. Pedig többről van szó, helytelen szemléletről, idejét- i múlt gondolkozásról. S az illető I mindaddig aligha változtat modorán, amíg életfelfogásán nem változtat. Egy vezető, aki nemcsak saját, hanem beosztottai fejlődéséért, kezdeményező készségéért, alkotó munkájáért és szocialista neveléséért is felelős, aligha birkózhat meg sokrétű feladataival anélkül, hogy ne törekedne a tudományos világnézet, a marxizmus—leninizmus elsajátítására. A vezetés színvonalának emelése távolról sem olyan egyszerű feladat, ahogy ez az első pillanatban tűnik. Egyeseknél a szakismeret gyarapítása, másoknál a kommunista világnézet elsajátítása a soron levő feladat. S mindezen túl nélkülözhetetlen a gyakorlati tapasztalatok és módszerek megszerzése és fejlesztése. Aligha lehet jó vezető az, aki például mindamellett, hogy meggondolt, körültekintő és emberséges, nem tud adott esetekben határozott lenni, igent, vagy nemet mondani, s a népszerűtlen feladatokban is bátran dönteni. Vagy a vezetésben nélkülözhetetlen a szervezőképesség. A vezetőnek nemcsak saját munkáját kell tudnia, jól megszerveznie, — bár ez sem lényegtelen feladat. (Hány vezető energiáját emésztik fel apró-cseprő ügyek, a mindennapos diszpécserkedés!) De úgy szervezni tucatnyi, száz, vagy ennél is több ember munkáját, hogy mindenki képességeinek legjavát adhassa — ez, mondhatni, a vezetés művészete. A munka és üzemszervezés szinte kimeríthetetlen tartalékokat kínál, rendszerint minden különösebb anyagi befektetés nélkül az iparban is, a mezőgazdáságban is. Csak ismerői .,keU- a szervezés elméleti és gyakorlati kérdéseit és — kár volna tagadni — bizonyos adottságokra, szervezőkészségre is szükség van. Lenin még 1918-ban írta a szovjet hatalom soron levő feladatairól: „A Pépben, azaz a munkások és az idegen munkaerőt ki nem zsákmányoló paraszttömegek között szervezőtehetség rengeteg akad... akikben a szocializmus iránti hűség egyesül azzal a képességgel, hogy lárma nélkül (és a zűrzavar és lárma ellenére) helyes kerékvágásba zökkentsék nagy számú ember, erős és baráti együttes munkáját, a szovjetszervezet keretein belül.” Menynyivel könnyebb a dolgunk nekünk ma, 1963-ban. A gyakorlatban kipróbált és iskolázott munkás- és parasztvezetők tízezrei, a közép- és főiskolát, végzettek százezrei szolgáltatják azt az aranyalapot, amellyel — megint csak a vezetésnek különböző szinten — sáfárkodnia lehet, és kell jól sáfárkodnia. KOVÁCS JÓZSEF ________: -L...................................................................................—— 4 ”- . •; Ezerötszáz új traktort kapott az idén a mezőgazdaság Újtípusú munkagépek érkeznek külföldről A hazai gyárak szállítmányain kívül öt országból érkeznek folyamatosan a gépek a mezőgazdasági munkákhoz. Az idén már 1500 új traktort kapott a mező- gazdaság. nem számítva a múlt év végén „előszállítmányként” érkezet több száz erőgépet. Eddig Romániából küldték a legnagyobb tételt: 700'darab-45 lóerős Utostraktort. A Szovjetunióból- á talájforga- tásboz, szőlő- gyümölcstelepítéshez szükséges lánctalpasok, az NDK-ból eszközhordozó kerti traktorok érkeztek nagyobb számban. A legújabb típusú hazai traktorból, a D4—K70-esből több mint százat vettek már át ebben az évben a gazdaságok. Az NDK két új, a magyar mezőgazdaságban még nem alkalmazott géptípust is szállított: öt- méteres munkaszélességű vetőgépet és egy új konstrukciójú műtrágyaszórót, Lengyelországból pedig úgynevezett repítőtányéros műtrágyaszórókat vásároltunk. A szállítás gépesítésének fokozására a mezőgazdasági üzemek 500 traktorvontatású pótkocsit szereztek be az idén.
