Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-14 / 87. szám
tTJfcNÄ MEGYEI iTEPIjJSÄQ rseB, SarfSs K, CÖLÖPVERŐK Tavaszi szóváltás Simontornyán v \ A vitatott 13 hold — Traktorosok az irodában Félóra kell ahhoz, hogy a többmázsás, hegyes végű vasbeton- coiöpőt beverje a földbe a gép. Utána felhúzzák a verőfejet, kicsit odébbtolják az egész szerkezetet és máris jöhet a következő cölöp. Kötesd központjában dolgozik a Hídépítő Vállalat cölöpverő brigádja, a községet átszelő patakra építenek új hidat, A nyáron ugyanis korszerűsítik a Kölesd—Kistormás—Varsád—Gyönk közötti utat. Nemcsak a burkolatot cserélik ki, hanem sor kertil majd a kanyarok »kiegyenesítésére«, több helyen új nyomvonalat jelölnek ki az útnak. Az útépítőket — mint mindenütt — itt is megelőzik a hídépítők, hogy mire elkészül az út, a híd is készen legye«. Visnyai László, a simontor- nyai Kossuth Tsz fiatal agromómusa az íróasztalnál ül és a papírt eltolja' maga elől. •— Ezt a munkát nem igazoljuk — mondja. Traktorosok állják körül, mindannyian erős, edzett emberek. Visnyed László határozott, megismétli. •— Nem vesszük át, ilyen munkát nem lehet csinálni. e- IVli baj van azzal a munkával? — kérdi bizonytalanul Bárdi József, mert róla van szó, arról a szántásról, amit állítólag ő végzett — rosszul. Most nem vállalja, hogy ő csinálta volna. De vajon ki? Az agronómus arról be- saöl, hogy a tsz, gépi munkák árát fizeti. A gépállomás tellát nem szívességből dolgozik, a sző- vetíkEsaetá é&dbe&e visaaní megkívAúa, i**& jó nonűségű munkát kapjanak, mert ilyen munkáért fizetnek, másért nem. Ez a fajta diskurzus ebben az irodáiban mindenesetre szokatlan. A tsz brigádvezetője hüm- mög, a gépállomási nem szól semmit, csak ír egyre sebesebben. — Mondom, nem igazoljuk, a magáét sem *— fordul az agronómus a DT vezetője felé. A hosszú, nyurga ember erre nyomban szabadkozni kezd. Azt állítja, hogy amikor szóltak, hogy baj van az ekével, nyomban leszállt a gépről és nekifogott a javításának. — Dehát szólni kell, enélkül 'egy jó traktoros nem veszi észre? Bérdi József és Varga Sándor a DT vezetője hallgat. Erre nem tudnak mit mondani. Összesen 13 és fél hold az a terület, amit a termelőszövetkezet agronómusa az elnök megbízásából nem hajlandó igazolni. Ez pedig baj, már a traktorosok szempontjából, mert vagy újból kell csinálni az egészet, vagy pedig nem kapnak érte semmit. Végül Jobbágy Istvánra, a termelőszövetkezet brigádvezetőjére hivatkozik a két ember. — Én le lettem állítva, nekem csak annyit mondott az elnök, hogy; tizenegy órára be kell jönni, — mondja a brigádvezető. Az ablakon kilátni az útra, ahol a három traktor az iroda előtt puíog, a DT a határban áll, mivel a traktorosok egytől egyig bevonultak az irodára. Mondom is az embereknek, hogy egyszerűbb lenne tán a tsz-vezetőinek hozzájuk kimenni, mégis csak furcsa, hogy ebben a dologidőben abbahagyják a szántást és bevonulnak. — Ez volt a parancs — válaszolják a traktorosok. Az agronómus megkérdezi. •— Kinek a parancsa. — Az elnök szólt és ón tovább adtam — állítja Jobbágy elvtárs, a termelőszövetkezet brigád vezető je. — De árról nem volt szó, hogy mindannyian bejöjjenek — így az agronómus kissé ingerülten. akarom is, nem is módon válaszol — Hát akkor nem vitatkozom. Nekem az elnök reggel azt mondta, hogy délelőtt 11 órára be kell jönni elszámolásra. Az agronómus a homlokát ráncolja. — Magának és a gépállomási brigád vezetőnek, de a traktorosok minek jöttek? Valaki elkottyantotta magát, hogy itt ez volt a szokás. Tavaly is így csinálták. Dekád elszámoláskor lehetett akármilyen sürgős munka felkerekedtek, traktorra pattantak és bevonultak mindannyian. •—így volt valóban — bólogat Jobbágy István. — Ez is megszűnik. Induljanak vissza elv társak, majd a brigádvezetőjükkel tárgyalunk, A traktorosok indulnának, de mi lesz ezzel a 9 holddal és négy és fél holddal. Abban állapodnak meg, hogy megnézik még egyszer, most már a gépállomás brigádvezetőjével. — Ott lehetek én is? — kiérdi a DT vezetője. Az agronómus int. — Nyugodtan. — Gyerünk ne ücsörögjünk —« szól az egyik traktoros és indul-r nánaik, de a brigádvezető megállítja őket, közli velük, hogy várjanak, mert szeretne néhány szót szólni hozzájuk. A fegyelemről, a felelősségről kezd kissé szónokias pózban,^elég általános dolgokról beszélni. A traktorosok unják, az agronómus is. Megkérdezem tőle: miért tart beszédeket, hiszen április közepe van. inkább ellenőrizni kellene jobban. Nem? ■ Azt' válaszolja erre, hogy nem lehet állandóan a traktorosok sarkában. Azt már nehéz lenne megállapítani, hogy miért nem, hiszen a brigád vezetőn ete egyébként az a dolga, a brigád ellenőrzése és irányítása. még tavaly is úgy volt ebben a harmatgyenge tsz-ben, hogy a traktorosokat nem ellenőrizte senki. A minőség keveset számított, s ezért ez az új rend szokatlan, de nagyon jó. A Kossuth Tsz-ben éppen az volt a baj, hogy kicsire nem néztek, hogy hiányzott az ilyen természetű fegyelem. Kápo- li elvtárs az új elnök a jelek szerint jó helyen kezdi a tisztogatást. Az agronómus az elnök utasítása szerint járt el. ugyanis amikor nem . igazolta a rossz minőségű munkát. — De ha maguk megkövetelik, mi is megköveteljük és munkát kérünk, mert jelenleg még nyújtott műszakban sem tudom kihasználni a gépet. — mondja Bíró Sándor, egy másik traktoros. I — Lesz munka — állítja határozottan a fiatal agronómus. A traktorosok elköszönnek. Nincs valami derűs kedvük; érthető, hisz ezt az új rendet még meg kell szokni, sz. p. Útban a front felé Memento: 1931. április 14-én kiáltották ki a Spanyol Köztársaságot A háziasszonyok üzeme Hímzett gyermekruhák, norvégmintás kesztyűk exportra — Hulladékból ülőpárnák — Egyhavi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedés Valóban, a Bonyhádi Háziipari Szövetkezet a háziasszonyok üzeme. Bonyhádról és harminc kilométeres körzetében lévő községekből, továbbá Hőgyészről és Tolnáról több mint kétszázan, többségükben háziasszonyok dolgoznak a szövetkezetnek. A bedolgozók a központban kiszabott ruhákat, a meghatározott fazonokat és formákat otthon készítik el, .saját termelési eszközeikkel. Mi mindent „gyárt" a. Háziipari Szövetkezet? Sokféle, hímzett gyermekruhát, kéziszövésű törölközőt, norvégmintás kesztyűt, ülőpárnát, fér-fi kötött holmit,. átkötött nylonharisnyát, fonott bútort. És még amit kér a kereskedelem, mert- a • Háziipar rugalmasan’ alkalmazkodik a. kívánalmakhoz. A szövetkezet termékei' eljutnak úgyszólván a világ minden tájára. Exportálnak többek között a Szovjetunióba. Csehszlovákiába, Ausztriábá, Irakba, Angliába, Finnországba, Ghánába és más európai, afrikai, ázsiai államokba. A múlt évben 290 százalékra teljesítették exporttervüket és olyan minőséget adtak át a külkereskedelemnek, amely, ellen úgyszólván egyetlen említésre méltó kifogást sem emeltek. Belföldi piacon a Déldunántúli Textil Nagykereskedelmi Vállalat veszi át termékeiket. Negyedévenként 3500 bébi- és lánykaruhát, 8000 kéziszövésű törölközőt, 30 000 1 ülőpárnát, 2500 féjrfipuló- vert és más cikkeket adnak át a kereskedelemnek. Ülőpámákat hulladékból, másra nem használható gyapotból, gyapjúból,. vattából és textíliákból készítenek. Nylonharisnyát olyan selejtanvag- böl’ kötnek, amelyet kilóra vásárolnak a gyárakból. A kilóra vásárolt selejtanyagot. ' félfejtik, majd "újra megkötik. Most tervezik és készítik elő a hiánycikkeknek számító ablakpárnák gyártását. ötletesen kfsebb darabokét készítenek majd ezekből, hogy különböző méretű ablakokba kényelmesen elhelyezhessék. A bedolgozók közül vannak, akik ebből a munkából élnek, havi 1000—1200 forintot keresnek. A legtöbben kereset-kiegészítésnek, mellékfoglalkozásnak, vagy éppen szórakozásnak tekintik a háziipari munkát. Jól jött a nyereségrészesedés is, amit a háziipari szövetkezet fizetett a múlt évi jó munkáért: pontosan egyhavi keresetnek megfelelő összeget kapott mindenki nyereségrészesedés címen. Van mivel dicsekednie a háziipari szövetkezetnek, de van panasza is. Tárolási nehézségekkel küzd, nincs módja raktárépítésre, üzembővítésre, mert nem kap beruházási keretet. Tervszerűtlen az anyagellátás, a RUTEX nem kellő ütemben küldi a megrendelt és szerződött anyagokat. Az a véleményünk, hogy háziipari szövetkezetekre egyre inkább szükség lesz az elkövetkezendő idoszakbin. Szükség lesz egyre inkább különleges termékeikre és a falusi asszonyok téli és mellékfoglalkoztatásában is nő a szerepük. Érdemes tehát fejleszteni, segíteni a Bonyhádi Háziipari Szövetkezet munkáját j is, jobban mint ahogy az eddig történt, • — Te honnan jöttél? — Tolnából. Ozora községből. A terepszínűre festett gépkocsi éles kanyart vett. Miklós István megkapaszkodott az ol- daldeszkából kiálló kampóban. A völgy cidrusfái porosak voltak. Távolból ágyúlövések hallatszottak. Tömpeorrú vadászrepülőraj húzott el fejük felett, a fasiszta állások felé. A mellette ülő tovább kérdezett. — Most érkeztél? Megrázta a fejét. — Nem, már „veterán” vagyok. Az elsőkkel kezdtem. Sebesülésem volt, kórházból jövök... Az útitárs felsóhajtott. — Tizenkilenc óta nem voltam Magyarországon. Mióta elbuktunk, bolyongok. Haixolok, hol itt, hol ott. Mindenhol ugyanaz a zászló, ugyanazok a célok. A sötétbőrű katalán sofőr énekelni kezdett. Szép hangja volt. A dal elnyomta a motor búgó sát. Megint egy kanyar következett. Majd meredek lejtőn haladtak lefelé. A napfény visz- szaverődött a sziklákról. Ut mellé állított sátor bukkant eléjük. Kéksapkás mili- cisták tartóztatták fel a kocsit. A sofőr igazolványt szedett elő. Megmutatta. Tovább robogtak. Apró településen vezetett átütjük. Néhány kiégett ház romja látszott. Az ágyúlövések egyre közelebbről és sűrűbben hangzottak. Néha géppuska-kattogást sodort feléjük a szél. — Rágyújtasz? — Kivett egy francia cigarettát a cifra dobozból. Sokáig bajlódtak az öngyújtóval. — Jártam a Szovjetunióban is — kezdte megint az ismeretlen, akit az indulás előtti percekben látott életében először, s á nevét nem tudta megjegyezni. — Láttam egy kolhozfalut. Élenjáró kolhozfalu volt. Olyan, ahol mindenki gazdag. Becsukta a szemét. Nagyon fáradt volt. Ozorára gondolt. Mikor jön el vajon az az idő, amikor Ozorán is mindenki gazdag lesz? Eljuthat-é mégegy- szer szerettei’ közé? Megérnek-e a harc gyümölcsei az ő életében? Néhány percre elnyomta az álom. Arra ébredt, hogy a vállát rázzák. Újdonsült ismerősének borostás arca hajolt, fölé. — Gyere! Az utat innét már gyalog kell megtenni. Veszélyes terep. Csodálkozva tekintett szét. Narancsfák tündököltek a vakító napfényben. Hirtelen úgy tűnt, mintha nem is az első vonal közelében lennének. H. T. i Olcsón, gyorsan és kifogástalanul vállaljuk eserépkályh á k készítését, tisztítását és átrakását. i Megrendeléseket oz alábbi címre kérjük: Szakály-testvérek Építőipari Ktsz, Szekszárd, Rákóczi u. 15. Telefon: 23—57. ’(127)
