Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-12 / 85. szám
2 TOT,NA MEGYEI NÉPÜJSAÖ 1963. április 12. öntudat és anyagi érdekeltség Februárban cikksorozatot írtunk: „Az aranybánya még sok kincset kínál” címmel. Cikksorozatunkban a termelőszövetkezeti munkadíjazással, az anyagi ösztönzés különféle módjaival foglalkoztunk, felvetettük az egyes formák előnyeit, hátrányait egyaránt. Hangoztattuk: receptet egy tsz-nek sem lehet adni, mindenütt az a munkadíjazási, premizálási rendszer válik be, amelyik helyesen számol a helyi adottságokkal, sajátosságokkal. Azóta sok tsz-vezetővel, mező- gazdasági szakemberrel beszélgettem ezekről a kérdésekről. Többen felvetették, hogy teljesen tökéletes, minden szempontból kifogástalan anyagi ösztönzési formát nagyon nehéz, talán nem is lehet találni. Majd minden módszernek van egy másik oldala is, amit ha nem vesznek kellően figyelembe, komoly zűrzavart, aránytalanságokat okozhat. A beszélgető partnerek között voltak olyanok is, akik mintegy csodaszernek tartván egy általuk kiválasztott ösztönzési formát, azt hitték, ez tökéletesen megold minden problémát. Szükségesnek látjuk még néhány gondolattal kiegészíteni a februárban leírtakat, hogy teljes legyen a kép és még inkább hozzájáruljunk a helyes szemléletek kialakításához. Nincs csodaszer Teljes meggyőződéssel elmondhatjuk, nincs olyan munkadíjazási, anyagi ösztönzési forma, amely — mint minden az anyagi világban, az életben — ne hordozna önmagában ellentmondásokat. A terven felüli termékből osztott prémium alacsony, vagy magas tervezésre is ösztönözhet, hatását, eredményét ■ befolyásolhatják a természeti tényezők. Az össztermésből osztott prémium más területek rovására ösztönözheti egyes területeken a munkát. Mindkét prémiumforma aránytalanságokat, bérfeszültségeket Okozhat, nem ösztönöz egyik sem a gazdaságosságra, a költségek csökkentésére, á közös javaival való takarékosságra. A munkaegység-rendszer elhomályosítja az egyéni érdekeltséget, mennyiségi szemléletet, normalazulást, rossz minőségi munkát eredményezhet. A garantált díjazás ugyancsak a munka mennyiségét ösztönzi közvetlenül, nem tesz egyértelműen érdekeltté a munka minőségében. És lehetne még tovább sorolni a különböző, más és más nézőpontból megmutatkozó ellentmondásokat. Természetesen a gazdasági vezetőnek az a feladata, hogy az ellentmondásokat feltárja, azok hatását ellenható tényezőkkel csökkentse. Ez azonban nem mindig sikerül, s ilyenkor megtorpan a hit, azt mondják: nem érdé- embereket és nevelni őket, fejmes foglalkozni az anyagi ösztönzés kérdéseivel. Azt most nem magyarázzuk, milyen nagy jelentősége van az anyagi ösztönzésnek, most inkább arról beszélünk, hogy ettől sem kell csodákat várni. Valóban nincs a mezőgazdaságban, de még az iparban, vagy a gazdasági élet egyéb területein sem olyan anyagi ösztönzési forma, amely önmagában mindent helyettesít. Az anyagi ösztönzés nem helyettesítheti a szakszerű, jó vezetést, a politikai munkát, az erkölcsi ösztönzőket, az emberek lelkesedésére, öntudatára való apellá- lást. Fő kérdés: a helyes összhang megteremtése Egy időben elhanyagoltuk az anyagi ösztönzést. Azt hittük, hogy felülről jövő irányítással, politikai munkával, erkölcsi ösztönzőkkel helyettesíteni tudjuk az anyagi érdekeltséget. Ma már ez nincs így. A hajlamosság inkább a másik véglet felé mutat: túlbecsüljük az anyagi ösztönzőket. Mindkét szemlélet káros. Az a helyes eljárás, amikor megtaláljuk az anyagi érdekeltségnek, a vezetésnek, utasításoknak, az erkölcsi ösztönzőknek és a politikai munkának az összhangját. Az a helyes álláspont, amely hangoztatja, hogy ezek a területek összefüggnek, dialektikus egységben vannak és a legkedvezőbb hatást egyesítve, egymással összhangban tudják kifejteni. Az anyagi érdekeltség túlbecsülésével nem mondhatunk le arról a lelkesedésről, amely vele jár a szocializmus építésével. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a nagy tartalékot, amelyet a munkához, termeléshez való új viszony jelent. Az élet tele van példákkal. Fejlődésünk bővelkedik hősies tettekkel, amelyeket nem az anyagi érdekeltség, hanem az emberek lelkesedése, ügyünk iránti odaadása szült. Gondoljunk csak az elmúlt télre. Semmiféle anyagi érdekeltség nem tudta volna pótolni az emberek öntudatát, amely komoly áldozatvállalásokban jutott kifejezésre. Februárban Kovács József ozorai tsz-elnök kért minket, dicsérjük meg a Döbrente- pusztai állattenyésztőket. Elmondotta, hogy a múlt évi keserves gazdálkodás okozta csalódások, a minimális részesedés ellenére is, nagyon nehéz körülmények között végzik el naponta pontosan, jól a munkájukat. Az ozorai példa nem volt egyedülálló megyénkben, az országban sem. Az emberek öntudata, lelkesedése, a közösség iránt érzett felelősség, hősi tettekre ösztönöz. Ezért nemcsak anyagilag, erkölcsileg is ösztönözni kell az leszteni öntudatukat, apellálni lelkesedésükre: akkor megy jól, kifogástalanul a munka. Az erkölcsi ösztönzők köréből egyet emelünk ki, a szocialista munkaversenyt. Termelőszövetkezeteinkben az elmúlt években a kelleténél kevesebb gondot fordítottunk erre, pedig szerepe nélkülözhetetlen az új tudat és életforma, a közösségi életérzés, a mindmegannyi szocialista jellemvonás kifejlődésének segítésében. A munkaversenyben testet ölt a dolgozók lelkesedése, realizálódik és továbbfejlődik az öntudat, kibontakozhat az egészséges virtus és kifejlődik az ember értékének helyes megítélése. Az anyagi ösztönzés összekapcsolása a munkaversennyel, mindenütt nagyszerű eredményeket hozott a múltban, és hozhat a jövőben is. Ugyanakkor maga a- munkaverseny egyben hatékony harcot jelent a kispolgári anyagiasság kísértő szelleme ellen is. Anyagi érdekeltség és anyagiasság Már magának, az anyagi ösztönzésnek olyannak kell lennie, hogy helyesen egyeztesse össze az egyén, a csoport és az egész társadalom érdekeit. Az olyan anyagi ösztönzés, amely túlhajtottan csak az egyén érdekeit tartja szem előtt, anyagiasságra vezet. Az anyagiasság azt jelenti, hogy az egyén a saját anyagi érdekeit, a csoport, vagy a társadalom érdekei fölé helyezi. A helyes anyagi ösztönzés egyoldalú alkalmazása is elvezethet az anyagiassághoz. Az anyagi érdekeltség elvének alkalmazása akkor helyes, ha együtt jár a kispolgári önzés a kapitalista szemlélet elleni harccal. Ugyanakkor formálni kell az új, a szocialista tudatot, amely a közösségi életérzés egyre szélesebb érvényesülését jelenti. Tehát az anyagi érdekeltség elvének helyes alkalmazása mellett is emelkedő színvonalú politikai munkát kell végezni, akkor érjük el célunkat, a szocializmus diadalát. Tudjuk, nem kell bizonygatni ma már termelőszövetkezeteinkben az anyagi ösztönzés nagy jelentőségét, azt már bebizonyította az élet. Amikor azonban az anyagi ösztönzés nagy jelentőségéről beszélünk, soha ne feledkezzünk meg arról, hogy ez önmagában — tehát jó vezetés, lelkesedés, öntudat, erkölcsi ösztönzés, politikai munka nélkül — nem hozza meg a várt eredményt. Gyenis János Hídépítők gondja — a gépkocsihiány I Délidő van A munkások I azaz Zsargó József, a kesző- 1----------------------- földbeszúrják hidegkúti Kapos-híd építésének az ásót, lapátot. Kiki elő-1 művezetője, szedi a batyuját, alkalmatos helyet keres, ahol kényelmesen elfogyaszthatja az ebédet Van, aki felfordított talicskára telepszik, van aki a katonás rendben összerakott deszkára, és vannak, akik — ahol éppen dolgoztak — a készülő töltés aljában sarjadó fűre. A túlsó oldalon, a betonelemekből összerótt felvonulási épület előtt néhányan egy motor- kerékpárral foglalatoskodnak. Göndör hajú, fekete bajszú fiatalember érkezik motoron a falu felől. Leállítja a motort, odalép a motorszerelést figyelő, Idősebb, szemüveges férfihez. — Na, Józsi bácsi, talán délutánra kapunk egy AKÖV-kocsit Tamásiból. — Akkor legelőször Tamásiba kell küldeni anyagot. Aztán Mezőkomáromba is kell vinni... — Meg vagyunk mi áldva ezekkel a teherautókkal... — jegyzi meg keserűen a fiatalember. — Végigtelefonáltam Szekszárdot, Székesfehérvárt, Dunaújvárosban az autóközlekedési vállalatokat. »Kérem ezt és ezt!« »Ki kéri?« Amikor mondom, hogy a Hídépítő Vállalat Keszőhidegkutról, azt mondják; »Házon kívül van«. A hidegkúti posta telefonforgalmát'szinte teljesen mi foglaljuk le... Nagy kiesés az nekünk, hogy március eleje óta nem kapunk gépkocsit — jegyzi meg egy nagy bajszú, szikár, idősebb munkás. — Ha nem lenne ez a mizéria, már elkészültünk volna ezzel a híddal. — Igen, elkészültünk volna, jóval a határidő előtt. Most még egy réteg betont, a kopóbetont kell ráhúznunk, de nincs sóder. Hiába áll ott az állomáson, hogyan fuvarozzuk be? Talicskával, vagy háton? A jövő hétén jönnek az aszfaltozok. Állnak majd azok is. nem tudnak munkához látni. És miért? Mert március eleje óta alig dolgoztak itt valamit a gépkocsik, amelyek munkájára szerződést kötöttünk a szekszárdi AKÖV-vel. Az elmúlt egy hónap alatt alig három napot dolgoztak... Jó, megértem, március elején az árvízvédelem lefoglalta a kocsikat, de hol van már az árvízveszély? Egy év alatt nem volt annyi gépkocsi- gondunk, mint most, közvetlen a befejezés előtt, egy hónap alatt — méltatlankodik Józsi bácsi, | Százharminc ember munkáját hátráltatja, hogy nem kapunk gépkocsit — teszi hozzá a fekete bajszú fiatalember, Auszmann Gyula technikus. — A Tamási Gépállomásnál meg kellett1 volna kezdenünk a munkát, és ött van Ozora, Tolna- némedi, Mezőkomárom, meg a többi munkahely... — lapoz a tervek között a művezető. — Huszonhárom munkahely, tizen- hávom-tizennégymillió forint értékben. Ha késik az anyagszállítás, késünk a munkával. És betonozni inkább szeretek nyáron, mint télen. | A hídépítő munkások az utolsó simításokat végzik a kétmilliós költséggel épülő ke- szőhidegkuti Kápos-hídon. Kerek egy évvel ezelőtt láttak munkához, s most a falu felől, a hídra vezető töltésnek adják meg a végső formáját, a pillérek mellett a partot kövezik. A munkanapló feljegyzései szerint december 15-én kezdték meg a betonozást és. hogy megkössön, a nagy hidegben gőzölték a 34 méter hosszú, 24,5 méter nyílású hidat. Gőzkazánt állítottak munkába, s a gőzt csöveken vezették a ponyvákkal letakart híd alá. Hónapokon keresztül szurkoltak, vajon sikerült-e a kemény hidegben végzett munka? Sikerült, ezt igazolta a nemrég kivágott mintadarab. 416 köbméter betont használtak fel, és 1600 köbméter földet mozgattak meg. És most, a befejezésért legalább annyira szurkolnak, mint a télen fáradozásuk sikeréért. Mert kellene még sóder a betonozáshoz, föld a töltéshez, közben költöz- .ködni más munkahelyre — de nincs mivel szállítani. I Az AKÖV-re szinte megoldhatatlan feladatokat ró a tavaszi csúcs- forgalom. A kocsipark kevésnek bizonyul, ezért kellett az elmúlt hónapban is visszamondani nagyon sok szállítási megbízást. Mégis, a nagy megterhelés mellett is meg kellene találni a módot — hiszen i csak egy-két teherkocsiról lenne szó, — hogy a hídépítő munkásokat segítsék tervük teljesítésében. Mert az idén a megyében épülő húsz nagyobb teherbírású híd az AKÖV-öt is segíti azzal, hogy biztonságosabbá teszi a közlekedést. BI. Murgai képeslap ísteíedih a faíuban Két művelődési mikrobusz Tolna megyében Nemrégiben lengyel gyártmányú mikrobuszt kapott Tolna megye. Az újjal együtt két művelődési kisautóbusz jár már a megyebeli pusztai településekre, félreeső falvakba. A két művelődési autóval lehetővé vált, hogy az addigi huszonhárom helyett/ harminckettő távoli helységet, gyakrabban keressenek fel. Azelőtt csak egyszer juthattak el egy-egy kis faluba, vagy pusztára a népművelők, ha sikerült, mert nagyon nehezek az útviszonyok, gyakran elromlott a kocsi és főleg az agregátor. Most már általában keresik fel havonként kétszer pusztai közönségüket. A művelődési autók segítségével mesedélutánokat, vetítéses if. júsági és felnőtt ismeretterjesztő előadásokat tartanak, játékfilmeket vetítenek, irodalmi estet, vagy bábszínházát rendeznek a gyakran csak úttalan utakon megközelíthető településeken. A TIT- előadókon kívül többször útra kelnek a műkedvelő művészeti csoportok is a művelődési autókon, legutóbb a szekszárdi, a bátaszéki és a tolnai bábszínjátszók és a tolnai gimnázium irodalmi szakkörének tagjai látogattak a járásba és vendégszerepeitek a messzire eső helységekben. Néhány helyen, a megyében összesen hat-hét pusztai településen, még könyveket is kölcsönöz a művelődési autó. amely eredetileg ezzel a céllal indult el tulajdonképpen útjára. Ma már azonban annyi a pusztai könyv- kölcsönző is — főleg az iskolákban —, hogy a könyvtári szolgá. lat ellátására alig van szükség. Centje János útkaparó vállára akasztotta kiskabátját és csendes ballagással elindult lefelé a völgybe: az elágazástól, ahol tábla mutatja Murga felé az irányt, lefelé lejt az út, egészen a falu közepéig. Olyan ez a pöttömnyi község ott lent a völgyben, mint valami bűbájos tündérke: Amikór köröskörül virágba borulnak a meggyfák, úgy tűnik, mintha koszorúval lenne befonva a házak nyája. Az útkaparó szolgálata mára letelt. Holnap majd újból kezdi, reggelenként az maga egy külön fáradság felfelé kapaszkodni. A télen volt igazán rossz. A jeges, fagyos útra állandóan szórni kellett a salakot, hogy a község ne legyen elzárva a külvilágtól. Centje János az az ember, aki soha nem siet, de mindig mozog, s amikor leteszi a szerszámot és hazaindul, akkor annak az a csalhatatlan jele, hogy a faluban estéledik. A házak előtt fiatalanzonyok álldogálnak. Talán már kész a vacsora és várják az embert. Egyik asszony gyereket dajkál, lehet, hogy éppen Baloghné, Balogh Mihály felesége. Náluk nemrég járt másodszor a gólya. Ez volt az a nap, amikor Balogh Mihálynak egyik szeme sírt, a másik nevetett, mert fiú helyett újból kislány született: hiába ez nem megy rendelésre. Különben ugyanolyan kedves lesz majd ez is. minha fiúnak született volna, csak egészséges legyen, jóízűket egyen és nagyokat aludjon. Ez a fontos. És ki tudja, lehet hogy1 Legközelebb mégiscsak fiú lesz ... A kiskertekben vadgalambok turbékolnak, de látni egyet sem lehet, mert rengeteg az ág és a fa. A pincénél dolgozó lányok és asszonyok szedelőzködnek: egész nap válogatták a krumplit, mára elég volt. Vár az otthoni munka, a jószágetetés. „Magad uram, ha szolgád nincs” — neveti el magát az egyik asszony, s motyóját kézbe véve hazaindul. A lányok frissek, nem mondaná róluk senki, hogy fáradtak, ők se beszélnek ilyet. Négyen dolgoznak a tsz-ben: Dörmer Erzsébet, Szabó Erzsébet, Kaifer Anna és Euger- schpach Katalin. Katalin menyasszony, Hessz András a vőlegénye. A lányokról és az asszonyokról Murgán a férfiember di- csérően beszél. A kalászosokat ezen a tavaszon is az asszonynép és a négy lány fej trágyázta. A férfiaknak alig volt gondjuk erre a munkára. Az agronómus még a határt járja. Lovon ül. Feltűnik a hegygerincen és utána eltűnik újra. Leereszkedett valahová a völgybe. Sötétedésig talán még a szőlőbe is eljut, ahol metszenek a gazdák. Olyan ez az agronómus akár a vércse, egyik völgyből a másikba száll. Kovács Bélának hívják, a Biritói Állami Gazdaságból került a községbe, egy jó hónapja érkezett, de már úgy ismeri a Tót-völgyet, a Hostelt, a Takács-partot, mint a tenyerét. Aztán meg keménykötésű legény.
