Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-11 / 84. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 1963. április 11. Gyóisyuíás Szervezetlen végzik ei Ounaföídváron a zártkerti és szérvány-gyiimöícsösök növényvédelmét B orjak sütkéreztek a tavaszi napfényben. Nekidőlt a karámnak és órákig nézte őket. Nagy fáradtságot érzett. Átvirrasztotta az éjszakát. Látomások gyötörték. Szenvedélyesen magyarázó arcok kísértették. Úgy érezte, mintha a sötét szoba moziteremmé vált volna, s neki egy végtelenül hosszú filmet kellene néznie, amelyben gyakran ismétlődnek a kellemetlen jelenetek. Rövid időre elszenderült. Álmában bíróság előtt ült, s agya lázas gyorsasággal tákolta össze mindazt, amit védelmére felhozhat. Amikor felállt, nem jutott eszébe semmi, vad rémület kerítette hatalmába, s valaki hangosan nevetett a háta mögött. Felriadt. A felesége, hátán fekve horkolt mellette. Reggel az agronómusra bízta a munkaelosztást. Kerülte az embereket. A Lánc-völgyben, a karám mellett sárga, sápadt kosbort pillantott meg. A hártyás, murva leveleken harmatcseppek csillogtak. — Mi van veled? Megsértődtél? összerezzent. A párttitkár állt mellette. Vékony, korán ráncosodó arca sápadt volt. Szeméből jóindulat és értelem sugárzott. — Te mit csinálnál a helyemben? örülnél? Ezt érdemiem én? Miért törtem magam? Miért áldoztam fel az éjszakáimat, a vasárnapjaimat? Miért? Hogy mindenki kedve szerint rúghasson rajtam? Csend következett. A titkár arcára a szomorúság különös jelei ültek. Hangjában lefojtott indulat jzzott. — Hoztál áldozatokat? Tudom'. Ha nem tettél volna többet mint mások, nem is lehetnél elnök. Csakhogy te egy lényeges dologról megfeledkezel barátom. Mi, kommunisták sohasem azért hozzuk az áldozatokat, hogy legyen mivel kérkednünk. Mi nem feledkezhetünk meg arról, hogy a régi érdemek nem teremthetnek számunkra kiváltságos helyzetet, nem mentesítenek a hibákért járó felelősségrevonás alól. Elöntötte a vér az arcát. Érezte hogy homlokán veszedelmesen rángatózik egy ér. Kisgyermek korában mindig félt a vastagszemöldökű, hatalmas termetű embertől, aki a szomszédjukban lakott. A nyers erő félelmet keltett benne. Most a szellemi erő hozta egyre gyakrabban zavarba az utóbbi időben, amely a titkárból. ebből a csupaszív emberből áradt. Öblös hangja megtört, színtelen lett és rekedt. — Miért történt ez? Ki akartok nyírni? Tessék! Ne f árasszátok magatokat! Lemon.dok magamtól. Mikor fölálltál, azt hittem mondasz néhány szót az érdekemben. A barátom vagy! Vagy nem vagy az? Válaszoljon? Az vagy, vagy ném? Megtagadsz? Tagadj meg! Azt is kibírom. Tagadj meg! Ne törődj a régi időkkel, amikor együtt feszítettük neki vállunkat a munkának. Mit számít a barátság! Tagadj meg! Süllyedő ladikban nem érdemes úgysem kapaszkodni. Neked még nagy jövőd van. Iskoláid vannak, bújod a könyveket, szeretnek az emberek. A szélső borjú felállt. Nyújtózott. Bizonytalan léptekkel a karámhoz ment és tépte a gömbakácból készített oszlopról a rücskös fakérget. A titkár cigarettára gyújtott. Mellre szívta a füstöt. Homlokán elmélyültek a ráncok, amikor megszólalt. — Feri! Próbálj indulataidon uralkodni. Máskülönben nem megy ez. Különben sohase tudod megérteni azt, amit a tegnapi közgyűlésen kaptál. Hogy a barátod vagyok-e? Az vagyok! Jobban, mint bármikor. Szerinted ki a jóbarát? Az, aki hagyja, hogy elgennyesedjenek a barátja sebei, vagy az, aki mindent megtesz gyógyulása érdekében? Mit gondolsz? Segítettem volna én neked, ha megvédtelek volna azokkal szemben, akik jogosain bíráltak? Nem! Semmi esetre sem segítettem volna. A bírálat keserű piruláit le kellett nyelned ahhoz, hogy gyógyulhassál. Az utóbbi időben veszedelmes betegségeid támadtak. Nagy gazdasági eredményeket értünk el, és te azt képzelted, hogy ez kizárólag a te érdemed. Csalhatatlannak érezted magadat. Nfem hallgattál az emberekre. Akkor sem változtattad meg véleményedet, ha belül, valahol a lelked mélyén elismerted, hogy a másiknak van igaza. Presztízs kérdést csináltál belőle. Lépten-nyomon megsértetted a szövetkezeti demokráciát. Sértegetted az embereket. Durva hangon beszéltél velük. Beletapostál az önérzetükbe. Az emberek nem tűrik ezt! Mi neveltük arra őket, ha ne tűrjék. Mi öltük ki az emberekből a haj bókolást, az alázatosságot, a képmutatást. Fájt a bátorságuk, az őszinteségük, az hogy mindegyik más, más szavakkal ugyan, de egyet mondott? Az érdekedben mondták, amit mondtak, ezt jól jegyezd meg... Az érdekedben! Nem akar téged senki kinyírni, nincs erről szó. Meg akarunk gyógyítani! Ha a beteg nem veszi észre betegségét, a körülötte lévőknek kötelessége a figyelmeztetés. Távol a dűlőúton megjelent egy trait tor. Dohogása betöltötte a völgyet. Ellépett a karámtól. Megindult a falu felé. A titkár csendesen, lehajtott fejjel haladt vele egy- vonalban. — És a Pincés Lajosnak nem volt igaza? Alighogy kiröppent a száján a kérdés mar megbánta de nem tudta visszaszívni. — Vannak gyenge jellemű emberek — kezdte haragosan a titkár. — Az ilyenek mindig a hatalmaskodó, durva természetű, elbizakodott vezető árnyékában sütögetik a pecsenyéjüket. Hasznot húznak abból, ami az egész ügynek árt. Hízelgésükkel csak még jobban súlyosbítják a beteg állapotát. Ilyen ember a Pincés Lajcsi! Nem volt igaza, mert el akarta terelni a lényegről a figyelmet. Zavart akart kelteni. Szerencsére, elsősorban is a te szerencsédre, nem sikerült neki Különben is ... Megyénk legnagyobb zöldség- és gyümölcs termlő községében Dunaföldváion a négy közös gazdaság mellett a háztáji gazdaságok is jelentős mennyiségű zöldséget, de főleg gyümölcsöt adnak a népgazdaságnak. A zártkertekben és a szőlőskertekben több mint 10 ezer termő gyümölcsfa van. Főleg cseresznyét, meggyet és kajszibarackot termelnek a szórvány- és zártkerti gyümölcsösökben. A termésből, — ha az időjárás kicsit is kedvez — több mint 50 vagon gyümölcsöt adnak el a dunaföldváriak a földművesszövetkezetnek. Az értékesített áru minősége viszont sok kívánnivalót hagy maga után, mert a növényvédelmet évek óta elhanyagolják a községben. Ennek kárát látták elsősorban a termelők, mert mivel az eladott gyümölcs fertőzéses volt, alacsonyabb áron voltak kénytelenek átadni. De ráfizetett erre a népgazdaság is, mert a fertőzéses gyümölcsöt nem tudták exportálni. Ezeket a körülményeket mérlegelve, a községi tanács, a földművesszövetkezet és a négy közös gazdaság olyan határozatot hozott, hogy ebben az évben szervezetten kell megoldani a zártkertekben és szőlőskertekben levő gyümölcsös védelmét. Mert így és csakis így biztosított a feltétele annak, hogy a dunaföld- vári háztáji gazdaságokból annyi gyümölcsöt vásároljon fel a földművesszövetkezet, hogy 40 vagonnal exportálhassanak. A szervezett növényvédelem lebonyolítását a földművesszövetkezet és a termelőszövetkezet közösen vállalták. A földművesszövetkezet irányításával működő gyümölcstérmelő szakcsoport megvásárolja a permetezőgépeket, az fmsz beszerzi a növényvédőszereket, a termelőszövetkezet pedig biztosítja a szakmunkásokat. A földművesszövetkezet növényvédő telepet létesít a községben és a brigádok májustól június elejéig folyamatosan elvégzik a cseresznyelégy és a pajzs tetű elleni vegyszeres védekezést. A gyümölcsfa tulajdonosok a munka ellenértékét kifizetik, ami minimális, s a gyümölcsért kapott felárral sokszorosan megtérül. A cseresznyelégy-fertőzéstől mentes cseresznyéért kilónként nyolcvan fillérrel, a cseresznyelégy-fertőzéstől mentes üvegmeggyért egy fo rinttal, a pajzstetű és molymentes kajszibarackért pedig hetven fillérrel többet fizet a földművesszövetkezet. R. É. A titkár megállt. Széles bőrtárcát húzott elő belső zsebéből. Szétnyitotta és nagy kusza betűkkel teleírt, kockás papírt nyújtott át neki. Figyelmesen olvasta: Fantázia — kimérve „Kedves Titkár Elvtárs! Ne haragudjon, hogy tegnap este a szövetkezet elnöke mellé álltam. Sajnos a hatása alá kerültem. Éjszaka sokáig gondolkodtam az ügyön. Az a véleményem, meg kell fosztani funkciójától, őszinte híve: Pincés Lajos.” Amikor a levelet elolvasta, úgy érezte, mintha fekély fakadt volna föl benne. Sokáig hallgatott. Szégyellte magát. Erőltetett mosoly jelent meg arcán. Delet harangoztak. Végigmentek a falun A templom előtti italboltra mutatott és rátette kezét a titkár vállára. — Gyere „dokikám”, megiszunk egy kisfröccsöt, hogy jobban csússzon az ebéd. Haypál Tibor Húsvét előtti jelenet egy illatszerboltban: Fejkendős néni áll a pult előtt a vevők seregében. — Milyen legyen? — kérdi az eladónő udvariasan. — Valami jó erős szagú — feleli az idős asszony tanácstalanul. — Tessék, ibolyát, szegfűt, vagy akácot... , » — Jaj, azt nem, akácot nem kérek. Nem szeretem... — Hát milyet akar a néni? — Jó erős legyen! — „Fantázia” jó Icáit? — Az meg milyen? — kérdi csodálkozva, s miután megszagolta a feléje nyújtott kölnivizes üveget, mintha ezt tükrözné a tekintete: — Mi ebben a fantázia? Az eladónő gondolatolvasó is. így válaszol: — Ez jó erős, ebben van a fantázia. Bár én nem szeretem, mert túlságosan az... — Hát, akkor tessék egy másikból kimérni!... Az idő azonban drága, s most a türelem sem terem rózsát, azaz rózsaillatot. Az eladónő mégis jó- akaratú: — Ez ne befolyásolja a nénit, válasszon tetszése szerint! — Jól van. Tessék akkor abból a Fantáziából adni — kéri az idős parasztasszony, majd hozzáteszi halkan: — Nem igen értek én hozzá... S az Mlatszertárosnő kimér néhány dekányit a bódító illatú „Fantáziából”. (—bás) Iker-óriás Százhalombattán Művelődési estek Diósberényben A napokat már kint a határban töltik a diósberényiek is, s estére fáradtan érnek haza. Az estét pihenéssel töltik, a tsz-akadémia előadásaira télen járnak. Be is fejeződött az akadémia, március elején. Most a hallottak hasznosítására ad alkalmat a munka. — Egyik nap a sertéstenyésztőknél jártam — meséli Molnár Pál agronómus, — s csak úgy futtában, mert siettem, adtam valami útmutatást nekik ä munkához. Hát nem rámpirítottak, hogy a téli előadásomban másképpen magyaráztam a dolgot? Molnár Pál sok előadást tartott a művelődési estek keretében. Volt szó a növénytermesztésről, állattenyésztésről is. Akkoriban is örült a vezetőség, mert az előadásokat elég sokan látogatták, — és főként a fiatalok. Az agrónó- mus most azt könyveli el sikerként, hogy mennyire figyeltek. Így aztán nem haragszik a „pirításért”, inkább jónéven veszi hallgatói figyelmét. Huszonhárom alkalommal találkoztak a művelődési estek alkalmával a diósberényi fiatalok. A szakmai előadásokon kívül ideológiai, szépirodalmi, történelmi témákról beszéltek az előadók, rövidfilmek fejezték be a programokat. . '■— A jól kiválasztott témákkal, előadásokkal, sikerült lekötni a résztvevők figyelmét, mondja Molnár Pál. Inkább ezekre a művelődési estekre jártak a fiatalok, mint biliárdozni. De jövőre szeretnénk javítani a programon. Éppen az előbb említett eset adta azt az ötletet, hogy szakmai továbbképző tanfolyamot is indítsunk. Az elmúlt szezonban a művelődési estek keretében nagyon sokféle ismeretterjesztés került napirendre. Hasznosabb lesz, ha a különféle mezőgazdasági témakörökből szaktanfolyamot rendezünk. A legfontosabbat, az érdeklődést, tehát felkeltették a „művelődési estek”. Most már az érdeklődés irányítása a feladat. Két esztendeje még szántókkal és kukoricaföldekkel övezett kisközség volt Százhalombatta, Érdtől néhány kilométernyire. Ma: a legnagyobb építkezés színhelye Magyarországon. Úgy is mondhatnánk: a legnagyobb építkezéseké. Mert két iker épül itt: erőmű és olajfinomító. A kettő éppen úgy együtt él majd, mint az ikrek. A Barátság kőolajvezeték a finomító alatt kapaszkodik ki a Duna medréből. A négyezer kilométeres út után a százhalombattai határba áradó olajat egyelőre Szőnvben finomítják: 1965- től kezdve azonban már Százhalombatta veszi át a munkát. Hárommillió tonna olaj4 lesz a finomító évi kapacitása: annyi, mint jelenleg az egész magyar olajipar összes finomítójáé együttvéve. Erre a bázisra épül a legnagyobb magyar erőmű Százhalombattán, amely sok szempontból igazi „rekordot” jelent. Már a kéménye is rekord; kétszáz méter magas, a legnagyobb egész Európában. El is készült: az idei tél kemény hidege készen találta a hatalmas betonfelkiáltójelet. — „Rekord” persze maga az erőmű is: hatszáz megawatt energiát ad majd évente. Három ötven megawattos gépe lesz és három, százötven megawattos gépóriása. Ez utóbbi önmagában is igen sokat jelent. Akár néhány évvel ezelőtt is — még nem vállalkozhatott volna a magyar ipar ilyen teljesítményű gépegység előállítására. Emlékezzünk csak vissza: tíz esztendővel ezelőtt jogos büszkeséggel adtunk hírt az inotai erőmű építkezéséről, amely akkor az erőműépítés csúcsteljesítménye volt Magyarországon. Nos, a százhalombattai óriás annyit „tud” majd, mint öt Inota. Magyarországnak ez a legnagyobb erőműve olajtüzelésű lesz, szorosan együttműködve az „ikertestvérrel”, az olajfinomítóval. A kazánok a finomítóból kapják a táplálékot — s az erőmű áramának egy része, meg a felesleges gőz is az olajfinomítót táolálja. A két létesítmény beruházási összege tízmilliárd forint. Annyi,
