Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-10 / 83. szám

2

TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG

1963. április 10.

nyugtalan ember

Üzemi életképek:

KÖZÖS „AKCIÓ

p*

EGY ÉVVEL EZELŐTT került Gróh József a Sárközi Népművészeti és Háziipari Szövetkezetbe elnöknek. A fogadtatás, az asz- szonyok részéről, nem volt valami biztató. Sárközben ugyanis tradíciói vannak a »nőuralom- nak«, mind a családi életben, mind a népművészeti szövetkezetben. Mégis megválasztották elnöknek. Néhányan személyesen, mások hírből ismerték jó szervező-készségét és tudták, ha férfi is, a szövetkezet ügyét jó kezekbe teszik.

Az újonnan megválasztott elnöknek nem volt könnyű a dolga. Le kellett győznie az előítéleteket,, meg kellett ismernie a szövetkezet felépítését, a munkát és a sárközi községekben szétszórtan dolgozó szövetkezeti tagokat.

— Az első hónapomat csaknem teljesen az ügyintézés megismerésére kellett fordítani. Az anyag- igényléssel, szállítással, beszerzéssel és az adminisztrációs munkával kapcsolatos ismerkedés az íróasztalhoz kötött — mondja az elnök. Az asszonyok körében ez szóbeszédre adott okot.

— Hol van az elnök? Ritkán jár ki közénk. Talán fél tőlünk? — adták egymás szájába a szót.

Amikor a megjegyzések hozzá is eljutottak, beszélgető szándékkal többször elidőzött a munkaátvevőben. Tartózkodás és fagyos csend fogadta. A beszélgetők rendszerint elhallgattak, vagy »no megyek «-kel elköszöntek és az utcasarkon folytatták a félbemaradt »tárgyalást«, amelynek szereplője az elnök volt.

— A szövetkezet belső életének megismerése és az igazgatósági tagok segítőkészsége biztonságosabbá tett. Ugyanakkor láttam azt is, hogy, bár nőket foglalkoztat a szövetkezet, alig van olyan megnyilvánulás, a szóbeszéden kívül, amely az asszonyokra általában jellemző. Hiányzott az öregek megbecsülésének kifejezése, a gyermekek iránti szeretet megnyilvánulása és az egymás iránti figyelmesség — beszél a kezdeti nehézségekről az elnök.

Egy alkalommal az igazgatósági ülésen szóvá is tette Gróh József, hogy az élet nemcsak számokból és a tervek teljesítéséből áll. A szövetkezetnek sok tennivalója van a nevelés, a »több megbecsülést, több szcre- tetet egymásnak« elv érvényesítése terén. Erről így beszél:

— Az első, ha jól emlékszem, februárban, a Juliskák névnapi köszöntése volt. Ezt követte a nemzetközi nőnap ünnepe, hús- vétkor és karácsonykor a gyermekekről és az idősebbekről való megemlékezés. Esetenként szerény ajándékokat vásároltunk, de nem is az ajándék értékét nézték, hanem a figyelem esett jól a megajándékozottaknak.

A TERMELÉS NÖVELÉSÉVEL

kapcsolatos intézkedések helyeslése sem volt egyöntetű. Raktárbővítés? Minek, tíz évig jó volt

Bürokrácia, vagy felelőtlenség?

Tevelen jóformán még el sem ült a téglagyár leállítása körül keletkezett bonyodalom, s máris újabb, zavart keltő intézkedés boj dította fel a falu hangulatát. A községből a lakosság igényeinek figyelembevétele nélkül elszállították a téglát. És ami még inkább fokozza az elkeseredést, többen a zombai TÜZÉP-telepen kifizették az árát. A téglát most már helyben nem szerezhetik be, esetleg egy kis szerencsével Hő- gyészen, vagy Bonyhádon.

Mi idézte elő ezt a furcsa helyzetet, amely méltán keseríti a tereli eket?

■ A gyár termelésének leállításával kapcsolatban annyit: népgazdasági érdekből a felügyeleti szerv rendelte el a téglagyár termelésének leállítását. A község 17 kilométerre esik a legközelebbi vasútállomástól. A termelt tégla 30 százalékát értékesítették helyben, a 70 százalékot tengelyen kellett a 17 kilométerre lévő vasútállomásra szállítani. Ezer tégla szállítási költsége 182 jo- rint volt addig, amíg Hőgyészev 79 forintba került. Az égetéshez szükséges szénszállítás költsége is jóval magasabb volt, mont másutt. Tevelen 4 forint 67 fillér volt mázsánként,- amíg Högyé- szen 1 forint 70 fillér. A Teveli Téglagyár leállításának ez a magyarázata, s bár kénytelen kelletlen. de most már a község lakói is elfogadják.

A dolog másik részéhez, hogy miért nem elégítették ki a helyi igényeket, nehezebb magyarázatot fűzni. A tégla helybeli értékesítés" a népgazdaság érdekeivel nem lett volna ellentétes. Sőt sokkal n---1r’ságosabb lett volna, ha nem k"ll elszállítani A T'öy- 'iocsikon Bonyhádra, onnét pedig vagonokba rakva az ország másik felébe, s ugyanakkor a lakosság igénye kielégítetlen marad.

Mi van a dolog mögött? Az, hogy a teveli téglagyár április 1-ével a Pécsi Téglagyári Vállalat kezelésébe került. Ez pedig azt jelentette, hogy a telepen raktáron lévő téglát értékesíteni kellett. A Bánya- és Építőanyag- ipari Egyesülés ezzel kapcsolatban megtette a szükséges intézkedéseket. Mivel Terel a Zomba és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet TÜZÉP-telepéhez tartozik, az egyesülés igazgatója személyesen járt el és 300 000 tégla átvételét ajánlotta. A zombai TÜZÉP-telep ettől mereven elzárkózott, bár a tárolással kapcsolatban is kedvező ajánlat történt az egyesülés részéről.

Ezután nem volt mit tenni, a félmillió téglát, mint készletet, bejelentették az Építőanyagénáló Vállalatnak, s megkezdték a teveli tégla elszállítását. Ez volt az egyik hiba, amely a zombai TÜZÉP-telep rovására írandó, a másik pedig, anélkül, hogy téglakészlettel rendelkezett volna, a hozzá forduló ügyfelektől papíron 100 000 tégla szállítására vett fel megrendeléseket. így maradtak a teveli építkezni szándékozók is tégla nélkül.

Kárvallottaknak érzik magukat, bár a TÜZÉP-teleptől a kifizetett tégla árát visszakapták. Valóban kárvallottak, mert ha sikerül Hőgyészen, vagy Bonyhádon a téglavásárlás, ezer darabonként 182 forinttal drágábban jutnak hozzá. Ennyivel drágítja meg a fuvarköltség, amelyet előrelátással és jobb szervezéssel meg lehetett volna takarítani.

PM.

a raktár. Persze, az új elnöknek ez már nem jó. Aztán a kultúrterem megszüntetéséről tárgyalt az igazgatóság. Ezzel kapcsolatban ilyen hírek voltak:

— Úgy látszik, itt kő kővön nem marad — mondták az építkezések láttán, a kákán is csomót keresők.

Az igazgatósági tagokra ezúttal is lehetett számítani. Bátran vitába szálltak az ágútokkal. A kultúrterem nem, vagy csak alig volt kihasználva. Sokkal gazdaságosabban lehet hasznosítani, mint az évi két-háromszori összejövetel megrendezésére. A gyűlések megrendezését a művelődési házban is el lehet intézni, vi- 1 szont az mindenkinek nagy se- • gítséget jelent, ha villanymeg- ! hajtású gépekkel előre elkészített 1 anyagot kapunk — mondták. A I raktárt pedig az évről évre növekvő termeléshez kell bővíteni — védték meg a saját határozatukat.

A KÖZGYŰLÉSEK és a termelési értekezletek tartalmasak. Az elmúlt év első negyedévi j közgyűlésén még volt személyeskedő vita. civakodás. Vita most is van, de nem személyeskedő jelleggel. A többség a szövetkezet ügyével foglalkozik, mert a szövetkezet ügye nem az utcasarkokon kerül megtárgyalásra, hanem a gyűléseken és a termelési értekezleteken. Az intrikusok és a bajkeverők pedig egyre kisebb területre szorulnak. Munka van bőven — erről gondoskodik az idei i 4 és félmillió forintos megrendelés. Aki pedig dolgozik, az nem ér rá az utcasarkokon órák hosszat diskurálni.

Az asszonyok elismeréssel beszélnek az elnök munkájáról. — Nem gondoltuk, hogy egy év alatt így belejön a szakmába. Az igaz. hogy addig nem nyugodott. amíg tisztába nem jött a dolgokkal.

— Nyughatatlan ember a mi elnökünk — vélekednek —, de nem a rossz értelemben vett nyughatatlanságot értik ezalatt. Becsülik benne az embert és az olyan párttagot, aki addig nem tud megnyugodni, amíg azt látja, hogy a szövetkezeti tagokat valami nyugtalanítja.

Pozsonyi Ignácné

A szocialista Május 1. brigád két tagja motorcsónakot készített magának. A lakatosok megszemlélték a csónakokat. Az egyikei öreg motorkerékpárból kiemelt es átalakított motor működtette. Mindkét motorcsónak-tulajdonos — Farkasdi Sándor és Hermann György — ezermester hírében állt a gyár munkásai körében.

— Kellene egy kirándulást szervezni! — ötlött fel a javaslat az egyik lakatosban, s ujjúval a konzervgyárnak majdnem szemben lévő dunai szigetre mutatott. — Az egész brigádot játszva átfuvarozhatjuk ezekkel a „Tócsákkal”.

Mindenki helyeslőén bólogatott.

Kisvártatva újabb javaslat hangzott el.

— Hívjuk meg a másik lakatos brigádot is, a „Békét”. Együtt dolgozunk! Nem árt, ha nemcsak brigádon belül, hanem a brigádok között is szorosabbá válik a kapcsolat.

A Béke brigád tagjai örömmel fogadták a meghívást.

Végre elérkezett a várva várt szombati nap. A Csónak utca iráNincs még egy éve sem, hogy Szekszárdon megkezdték a második ötéves terv legnagyobb Tolna megyei létesítményének, a mechanikai mérőműszergyárnak építését, de ma már állnak az épületek, és a fejépületet az üzemi konyha épületével összekötő folyosó kivételével tető alatt van valamennyi. így a kőművesek belső munkát végezhetnek, munkájuk egyre inkább független lesz az időjárástól. A kőművesek többsége most az ablakok elhelyezésével foglalkozik, közfalakat, üvegfalakat raknak.

Bár ma még az építkezésen dolgozó szakmunkások többsége kőműves, de szinte napról napra tolódik el az arány az egyéb, szakipari munkások javára. Há- I rom héttel ezelőtt kezdték meg ' a munkát a vízvezetékszerelők és

nyából indultak. Kétszer fordult a két csónak, míg a huszonöt embert a szigetre szállította.

Bőségesen vittek magukkal halat és bort. Gallyat gyűjtöttek, tüzet raktak a bográcsok alá, s amíg a hal megfőtt, barátságos futball-mérkőzést vívott a két brigád.

Sötétedéskor nekiültek a vacsorának. Kiürültek a tálak és a demizsonok.

Körülülték a tüzet és vidám énekre gyújtottak.

Tiszta idő volt. A paksi parton sétálgató párok meghallották az éneket.

A két brigád egyetlen karmester nélküli kórussá olvadt össze.

Az emlékezetes kirándulás óta eltűntek a kisebb súrlódások is, amelyek a Május 1. brigád és a Béke brigád között voltak. A két brigád szocialista módon támogatja egymást és sokat emlegetik a halászlevet, melyhez hasonlót egyeseit szerint még nem főztek Pakson.

H. T.

a központifűtés-szerelők. A fejépületben, ahol az öltözők, fürdők és az igazgatósági irodák kapnak helyet, valamint a gyár főépületében szerelik a vízvezeték- és a fűtés-hálózatot. Ma munkához látnak a villanyszerelők is, összesen huszonnégyen, megkezdik a villanyvezetékek elhelyezését. Pár nap múlva várják a- Kecskeméti Lakatosipari Vállalat szakmunkásait, akik a nagy csarnok felülvilágító ablakkereteit szerelik majd fel.

Az év végéig mintegy harminc millió forint értékű építési, szerelési munkát kell elvégezni a műszergyámál. A jövő esztendő első felében is lesz még dolguk az építőknek, de ekkor már a munkák zömét a szerelők fogják végezni, akik a gépeket, technológiai berendezéseket szerelik majd fel.

A fűtés- és vízvezetékszerelők már dolgoznak, ma munkához látnak a villanyszerelők is a mőszergyári építkezésen

Az egykori cselédek

Krónikásunk a fürgedi tanácselnök lélegzetvételnyi szünetet tart csupán, azt is azért, hogy időt engedjen a csodálkozásnak. Régi-régi emlékeket elevenít meg, s bizony aki ennek nyomán mérlegeli a mai Fürgédét, egyik bámulatból a másikba esik. Járjuk a huszonkét méter széles utcáit, meg-megállunk a takaros kis házak előtt és csak nagyon nehezen tudjuk elképzelni, hogy itt valamikor végeláthatatlan puszta volt.

■ — Az volt p>edig, közel ötezer holdon — bizonygatja kísérőnk.

— A puszta egyetlen épülete ott rogyadozott valamikor — matatja kezével a helyet. Tekintetünkkel követjük mozdulatát, de bizony nem látunk mást, mint a gyümölcsfákkal körül övezett, magas földszintes épületet. Az udvarban két kislány kergetőzött, anyjuk a virágoskertben az első palántát ültette.

— Itt játszottunk valamikor mi is, csakhogy nem ketten, hanem legalább negyvenketten. Bőséges volt a gyermekáldás a cselédemberek között. A hosszú épületben nyolc-tíz család lakott, családonként öt-hat, s néha tíz gyerekkel. Betevő falatjukért nagyon meg kellett dolgozni, a konvenciót nem adta ingyen Monte- nouvo Nándor herceg, a puszták akkori ura ...

Nézi az egészségtől \ majd kicsattanó gyerekeket, a palántázó asszonyt, s idézi azt az időt amikor az emberek értékét komenció- ban mérték.

— Tizennégy éves múltam, amikor elszegődtem a herceghez. Az intéző felbecsült fél körnende fejében szerződtetett. Hogy mit jelentett ez? Felét kaptam a 16 mázsa gabonának, a 20 kiló sónak, a 8 méter fának, az egy liter tejnek, s a 25 pengőnek. Pedig sohasem kezdtem később a munkát és sohasem hagytam hamarabb abba, mint a többiek. Később, amikor a tizennyolcadik évemet betöltöttem változott a helyzetem, háromnegyed koméi- ciót kaptam, az egészet csak akkor amikor túl voltam a katonaságon. Sokszort forrt bennem a méreg, dehát mit tehettem? Könnyen befogták a számat. Ha nem tetszik le is út, fel is út. .. Sok volt a munkanélküli, hallgatnom kellett.

Az emlékezés elkomorítja arcát, ráncokba szalad a homloka, de mindez csak egy pillanatig tart csupán. A jelen mosolyra deríti, s a gondolat, hogy a herceg őkegyelmessége mit szólna, ha meglátná a mai Fürgédét, már a hangos kacagást is kiváltja belőle. Felszabadultan nevet ahogy mondja: Nemcsak a község változott meg, a mi derekunk is kiegyenesedett azóta.

Fábián József tanácselnök szavainak igazáról meggyőződtünk fürgedi tartózkodásunk alatt.

A pusztai föld 190 holdján

Hogy a hercegtől és az intézőtől örökre megszabadultak, csak akkor hitték igazán, amikor a cselédházat földig lebontották. A felszabadulást követő második évben határozták el, hogy a puszta helyén községet építenek. Nem kellett bíztatni senkit a munkára, a falu apraja-nagyja ott szorgoskodott az első családi ház születésénél. Elgyönyörködtek benne, mondták is hasonló nincs hozzá még a megyében se. Azóta? Szépségben, kényelemben minden újonnan épülő ház magamögött hagyja a régebbit. Mondták azt is, hogy községüknek nem lesz párja az országban sem. Hitték is erősen, hisz két kezük munkája nyomán szépültek, gazdagodtak. Azóta meggyőződtek arról, hogy az országban sokhelyütt akad még hozzájuk hasonló szorgos nép.

Százkilencven holdon terjeszkedik ma a község, és úgy mond-