Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-02 / 77. szám

\ for,NA MEGYEI NÉPtfJSAG 1963. április 3. A piroskötéses dosszié Igen, ebben az esetben még az is mond valamit, hogy milyen a külseje a dossziénak. Gondosan piros műbőrbe kötötték, tetejére címke került, „Javaslatok Paks. Duna menti nagyközség fejlesz­tésére” — felirattal. És mindjárt az első oldalon leporelló mutatja be Paksot. Akik ismerik a közsé­get, azok is elmondhatják, hogy ilyen szépnek nerr\ látták. Ügyes volt a fotógráfus, lencséjét úgy irányította, hogy feltárhassa a vi­dék szépségét. A Duna túlsó part­járól vette fel a látképet. Nem is jó fényképész kellett az elkészí­téséhez. Csak olyan ember, aki szereti ezt a községet. Tovább lapozva az albumban, rendszerezett anyagot talál az ol­vasó Paks fejlesztéséhez. Külön fejezetek dolgozzák fel a község ipartelepének kialakítását, a köz­lekedés, az egészségügy, az ide­genforgalom helyzetét ós lehető­ségeit. Szakszerű, hozzáértő a ki­dolgozás, erre vall a problémák lel vetésének módja is. A kötet vége felé a szerző bemutatja ma­gát is: Gosztonyi János, a Tégla­gyári Egyesülés főmérnöke. 1917. óta paksi lakos, de azért vigyá­zott arra, hogy ne befolyásolja a tervek elkészítésénél a lokálpat­riotizmus. Ismeri a községet, és szeretné, ha Paks adottságainak megfelelően fejlődnék, ha kihasz­nálnák lehetőségeit. Érthető, hogy szakszerű a szö­veg. Gosztonyi János régi szak­ember, részt vett a debreceni Déry Múzeum, a keszthelyi mú­zeum és kultúrpalota tervezésé­ben és dolgozott' a pittsburgi egyetem magyar előadótermének tervein is. Az építész és tervező sokat segíthet községének. Az album, a mellékletek tanú­sága szerint megjárta a budapes­ti UVATERV-irodát, ahol a ren­dezési tervek készülnek, az Oszá- gos Tervhivatalt, az Idegenfor­galmi Tanácsot. Az illetékesek el­ismerő levélben köszönték meg Gosztonyi főmérnök munkáját, amelyet hasznosítanak majd a távlati tervek elkészítésében, amely támpontot ad ezekhez. Miért vágta ilyen nagy fába fejszéjét a főmérnök? Hivatali munkája is bizonyára sok elfog­laltságot ad, s egy ilyen album el­készítése nem egy napot igényel? Mit mond a főmérnök? — Harmadszor kapcsolódtam be Paks fejlesztésének ügyébe. Szeretném, ha a községem szé­pülne. nem sajnálom ezért a fá­radságot. Szeretek itt élni, hívtak már Pestre, Pécsre, Kaposvárra, de nem megyünk el Pálosról . .. 1959-ben megalakult Pakson a Hazafias Népfront városfejleszté­si akcióbizottsága, s ennek tagja lett Gosztonyi János is. Akkor fogott hozzá a piroskötéses dosz- szié tartalmának összegyűjtésé­hez. S az végső formáját az idén januárban kapta meg. Magáénak vallja a községi tanács, tanulmá­nyozza a járási tanács, mert támpontul szolgál Pate fejleszté­séhez.. A főmérnök, ha már kedvenc témájánál, Paksnáf tartunk, ér­vel most is községe mellett. — Európai nevezetességű a Sánc- hr . Évenként számtalan neves külföldi geológus is felkeresi, a szakirodalomban világszerte ne­vezetes az agyagbánya pleisztocén alapszelvénye. A Magyar Állami Földtani Intézet 1955-ben adta ki „A középeurópai pleisztocén ég­hajlati tagozódás és a paiksi alap­szelvény” című könyvét... A kirándulókon kívül neves tudó­sok is felkeresnek bennünket. In­dokolt az idegenforgalom kialakí­tása. Beszél a soron következő leg­fontosabb feladatokról. Az autó­busz-állomás tervezéséről, létesí­téséről, a járási SZTK rendelő- intézet helyének választásáról, a Duna-parti sétány elkészítéséről, a vasútvonal továbbépítéséről.. . Csak azt veszem észre, hogy is­mét Paksról van szó nem az ő munkájáról. A vízműnek, s más eredmények­nek örül, s annak, hogy segíthet­te megvalósulásukat. — bencze — "--------------------------------------7— ALEKSZANDR NASZIBOV: EJTEK HELY a<z € Fordította: Szatlimári Gábor Megjelent a Jelenkor Az irodalomkedvelők örömmel vehették tudomásul, a főként dunántúli jelentőségű irodalmi és művészeti folyóirat, a Pécsett szerkesztett Jelenkor erősödését. A folyóirat az idén mór havonta jelenik meg. Márciusi számát, mintha csak a modernség jegyé­ben állították volna össze. Prózai anyagában közük Hernádi Gyula: » Beszélgetés« című novelláját, Al­bert Gábor: Idegenek című novel­láját, Thiery Árpád regényének, a -Nagyvárosi rekviemének har­madik folytatását. Szerepel eb­ben a számban egy rovat, a -Mű­hely«, amelyben Bertha Bulesu mutatja be készülő novellájának változatait, vall azokról a gon­dolatokról, napi jelenségekről, amelyek hatásaként régi jegy­zeteiből írás született. A jegyzetanyag mai jelenségek­kel foglalkozik. Itt . találja az ol­vasó Konrád György: -Jegyzetek a huligánarchoz« című vita­cikkét, Demény János: Zenei köz­tudat és magyar valóság című írását, Angyal Endre Orff-ról írt jegyzetét, Selymes Ferenc az -Iván Gyenyiszovics egy napja« magyar -ferdítéseiről« szóló glosx- száját. Keresztiig Dezső. Pákolitz Ist­ván mellett több fiatal költő is szerepel a márciusi számban. Közük Weöres Sándor Mallarmé, fordításait is. A kritikai rovat, mai magyar írók, Fejes Endre, Baráth Lajos kötetével foglalkozik. Jelmezes karneválból — táborozás Úttörőcsapatunk farsangi jel­mezes karneválja jól sikerült. A szépen feldíszített terem l>en a szülői munkaközösség zenekara szolgáltatta a zenét. Nagyon bol­dogok voltunk, mert kipróbál­hattuk a községi tanács aján­dékát Is, az új jazz-dobfelszerc- lést is és a járási tanácstól ka­pott lemezjátszót. Evésből és ivásból sem volt hiány. A büfében málnát, több mint 10 fajta süteményt, torta­szeleteket és szendvicset lehetett kapni. A sül-menyeket az őrsök tagjai hozták, A műsorban szerepelt jelmez­bemutatás, tombolasorsolás, szív- küldi (lemezen) és szívküldi leve­lezés. A legötletesebb jelmezt Győri Zsuzsanna IV. osztályos pajtás mutatta be. Értékes tár­gyakat nyertek a jelmezesek. A tombola nyereménytárgyai között két torta is szerepelt, melyet a szülői munkaközösség tagjai aján­dékoztak a csapatnak. A tiszta bevétel 1600 forint, amelyet a táborozáshoz és a kiránduláshoz fogunk felhasználni. Kecskeméthy Zsuzsanna Tolnanémedi önkéntelenül adódik a gon­dolat: ebben a két esetben va­jon nem egy. és ugyanarról a rej­tekhelyről van szó? Emlékezzék vissza, minden egyezik: a rejtek­helyek berendezése, elhelyezése, az őrzés módszere... A tábornok felállt, fel-alá járt a szobában, majd Aszker mögött állt meg. — Az éjjel jelentést tettem a vezető elvtársnak. Megkérdezte tőlem: „Nem kellene-e inkább kockáztatnunk, s a Kárlslusteban dolgozó csoportot átdobni Ost- burgba? — Én nem tartottam ezi lehetségesnek. Végül arra a meg­állapodásra jutottunk, hogy in­nen küldünk felderílőt Ostburg- ba. Hadd nézzen utána minden­nek a helyszínen. Aszker fel akart állni. Likov ,a vállát fogta, s nem engedte fel­kelni. Az asztal túlsó felére ment, s fáradtan a karosszékbe ült. — Magának kell mennie, Ke­rimov eivtárs. Aszker bólintott. Likov megfogta az őrnagy ke­zét. — Mi már beszélgettünk arról, milyen nagy szükségünk van ezekre a dokumentumokra. Csak emlékeztetni szerelném a régi fa­siszta kémhálózatra, meg azokra az új kémekre, akiket a megszál­lók természetesen igyekeztek üsz- szeverbuválni, s amikor elhord­ták az irhájukat, itthagyták őket a felszabadítót^ részeken. Gon­dolja el, mennyi felbecsülhetet­len értékű információ van erről az összes gazemberről azokban az iratokban, amelyeket keresünk. De ez még távolról sem minden. Gondoljon bele, mennyi szovjet hazafit hurcoltak meg és küldtek halálba a Gestapo, az Abwehr és az SD kínzókamráibro! Hány em­berünk lelte kínhalálát a külön­böző Sonderkommandók és Ein- satzgruppék pincéiben és krema- tőriüWiáiban. Azokban" az archív­anyagokban bizonyosan megta­lálhatjuk, hogy éltek, hogyan har­coltak és haltak meg azok a hon­fitársaink. Aztán: különböző uta­kon olyan híreket kaptunk, hogy ezek a vadállatok embertelen, A SZÁZADIK TITKAI Kit szorít A nadrág? — Gong elolt és után — Próza mini kasszasiker (ömegirtó kísérleteket végeznek a hadifoglyokon. Oxigénszomjjal, ultraalacsony hőmérséklettel, ult- raalncsony légnyomással ölik meg őket. Mérgeket fecskendeznek be a foglyok ereibe, rajtuk próbálják ki a mérgező eszközöket, az új fegyverfajtákat: a gránátokat, az aknákat, a lángaknákat. Ki tud­ja. nincsenek-e minderről adatok a fasiszták titkos archívumaiban. S még egyszer hangsúlyozom: a hi tleristák ügynökhálózatának feljegyzései, iratai. Ezek a leg­fontosabbak. Nagy kár származik belőle, ha elkésünk velük. Min­den módon, bármi áron meg kell szereznünk ezt a dokumentációt. Vesve számításba: nemcsak mi érdeklődünk az archívumok után. Távolról sem. Nem bocsátja meg hazánk, ha ezek a dokumentu­mok. amelyekről szó van, más országok hírszerzőinek a kezére jutnak. Ebben az esetben a fa­siszta ügynökök új és veszedel­mesen energikus gazdákafSíapná- nak. — Mindent megértettem, tábor­nok elvtárs — mondta Aszker. — Megértette és felmérte, mennyire fontos az a feladat, amelyet meg kell oldania? — Igen. tábornok elvtárs. — Hány éve párttag, Kerimov elvtárs? — Három éve, — felelte Asz­ker. de aztán kijavította magát: — csaknem három éve. — Ezt a mostani munkánkat fontos pártmegbizatásnak tekin­tem — mondta Likov. — Úgy vélem, csak így gondolkodhat egy állambiztonsági tiszt. — Pontosan így. — Mindig eszerint cselekedjék. És még egy, gondoljon mindig hazánkra, népünkre, és család­jára. Higgye el. ez átsegíti a ne­héz órákon. — így végzem majd a munká­mat, tábornok elvtárs. — Ott... — Likov egy pilla­natra elhallgatott, s közben a főjével félre mutatott, — ott már tudják, hogy maga megy. Tudják és egyetértettek a választásom­mal. — Köszönöm, Szergej Szergeje- vics — szólalt meg rekedten Aszker. — Megfogadom önnek: mindent megteszek, hogy ... Nem fejezte be a mondatot, hanem hevesen megszorította Li­kov feléje nyújtott kezét. A megbeszélt napon Aszker ismét bement a tábornokhoz. Likov levette a szemüvegét — valami iratokat böngészett — s az asztal mellett álló karosszékre mutatott. — Mi jót hozott, Kerimov elv- társ? Aszker elmondta a tervét. A tábornok figyelmesen, elmélyül- ten hallgatta. Az egész terv igen bátor és szokatlan volt. Likov belenézett a feljegyzésbe, amit Aszker hozott. — Szóval Lange? — Igen, tábornok eivtárs. Ép­pen ő és nem Homann, bár min­den bizonnyal megfelelne ő is. De Georg Homann katonaszökp- vén.y. Katonaszökevény is, kom­munista is, s ő maga vállalkozott. Likov fejbóüntássa! jelezte: tudja mire gondol. (Folytatjuk) Volt, akit szorított A nadrág. Bizonyára ma este is kerül majd Dombóváron olyan, aki kényel­metlenül feszeng a nézőtéren, s talán ott is hagyja az előadást, mondván: Dunai Ferenc vígjáté­ka megsértette. Nos, ha felborzo- lódtak az idegei, akkor tanácsol­juk, menjen ki egy percre a friss tavaszi levegőre, szívjon el egy cigarettát, s gondolkozzon... — Talán ez a legfontosabb eré­nye a szívemhez nagyon közel­álló darabnak, hogy gondolkoztat, s ebben van hosszú életének is a titka — jegyzi meg beszélgetés közben Rónaszéky András, a Dé­ryné Színház fiatal művésze, a darab főszereplője. — Száz elő­adást ért meg, közben sokan szid­ták, de még többen dicsérték. Kilencvenkilenc előadás az or­szág különböző falvaiban és a századik, a jubileumi, Dombó- várott. Nem kis teljesítmény egy mai problémát feszegető prózai darabtól, de legalább ilyen mérvű a színészektől is. Mert nem amo­lyan agyonszervezett előadásokról van szó, hanem egyben kassza­sikerről is. A Csárdáskirálynő és a Sybill után ötezer forintos ál­lagbevétellel az évad műsorá­ban harmadik helyre került. — Titokról azonban a siker ellenére se faggass — hűti le kí­váncsiságomat Rónaszéky András, — Az igaz, hogy sok dologból te­vődik össze a folyamatos siker, de ezek egyike sem titok. A szí- nészvilágban mindegyiket isme­rik... De azért mégis. A darab mi­lyenségén kívül kell lenni vala­minek, ami az előadást, a pre­mier elevenségében tartja, még a századik esetben is? Itt van például az elgépiesedés. A rész­cselekmények könnyen elválhat­nak a szövegtől. Mondjuk, van egy ilyen rész: a partner Szövege ez „nyisd ki az ablakot”. Az öt­venedik színrelépésnél már fel­szólítás sem nagyon kell. A színész elneveti magát. — Ilyen dolgokra különöskép­pen vigyázunk. Ezek felkészülé­sünk nagyon fontos részeit alkot­ják. Valahogy így: A gong előtt épp úgy készülök én is és part­nereim is, mint a függöny után. A szerep csak így őrizheti meg közvetlen újszerűségét. A közön­ség csak így kaphat minden rész­letében kidolgozott, szórakoztató előadást. Ezt azonban nem én ta­láltam ki... Neveket sorol fel, akiknek vi- ; selői szinte beavatták a pálya tit­kaiba, s akiknek még A nadrág sikerében is részük van. Solti Bertalan Kossuth-díjas, Kertész László és Lendvay Ferenc Jászai- díjas, Csongrádi Mária és Kal­már Tibor rendezők segítségét említi. És persze a tapasztaltabb pályatársak. Közöttük is legin­kább Szabó Samu Kossuth-díjas, Spányik Éva, Czéh Gitta, Patassy Tibor Jászai-díjas színészek, akiknek nagyon sokat köszönhet. Többek között azt is, hogy A nad­rág igazgatójának szerepkörében a századik sikeres fellépés ese­ményeit * jegyezheti fel emlék­könyvébe. Rónaszéky András fiatal szí­nész. Természetesen sokat, és sok darabban szeretne játszani. így nem indokolatlan a tervekre vo­natkozó kérdés sem. — Az első kívánságom — fog­lalja pontokba — hogy A nadrág még több előadást megérjen. A második kicsit körülményesebb Színházunk több bemutatóra ké­szül. Ezek közül szeretnék játsza­ni az Ilyen nagy szerelemben Ta­láros urat, a Koldusoperában Bicska Maxit, a Mayában pedig a táncos komikus szerepét. Har­madik kívánságom a dombóvári színházkedvelőknek küldöm. Kí­vánom, érezzék jól magukat, szó­rakozzanak jól ma este. A nadrág századik előadásán.., Sz. I.

Next

/
Thumbnails
Contents