Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-04 / 79. szám

ájSSTfe %­. Súlyos-tömören, gondozott park közepén fekszik a kas­tély, alig száz méterre a község központjától. A bejáratnál a tábla szűkszavúan csak ennyit mond: „Műemlék jellegű épü­let, épült 1760-ban, barokk stí­lusban”. Eredetileg az a Mercy gróf építtette, aM a környéket azokban az időkben német te­lepesekkel népesítette be. A kétszáz év alatt néhányszor gaz­dát cserélt a kastély, többször átalakították, s az egyik átala­kítás a magyar építőművészet nagy mesterének, Ybl Miklós­nak nevéhez fűződik. Utolsó tulajdonosai, az Appo- nyi grófok voltak, végül ők is áruba bocsátották. Az utóbbi tizennyolc évben volt üdülő, görög gyermekek otthona, és most — 1955 óta -— a Petőfi Sándor nevét viselő nevelőott­hon. Kétszáz éves, méternyi vas-* tag falait a község lakóinak a paraszt, jobbágyősöktől örök­lött, babonás tisztelete öleli kö­rül. Arról beszélnek, hogy a kastély első urának pallosjoga volt, hogy földalatti alagút kö­tötte össze a csicsói kápolnával. Az alagút egynéhány évtized­del ezelőtt állítólag még jár-* — Otthonunk relatív túlkoros gyerekek otthona — mondja az igazgató. — Vagyis, nagy ré­szük még az általános iskola befejezése előtt eléri a tizen­nyolc éves kórt, és nem tudja elvégezni a nyolc osztályt, amíg eljut az állami gondozás korhatáráig. Ezért indítottuk meg a mezőgazdasági szakmun­kás-, és az iparitanuló-képzést, olyan formában, hogy a lá­nyok dolgoznak, végzik az ipa­ri tanuló-iskolát, és közben jár­nak a dolgozók esti iskolájába. Nagy megerőltetés ez szá­mukra, de ha innen kikerül­nek, szakma lesz a kezükben. Tizennyolcán tanulnak je­lenleg a mezőgazdasági .szak­munkák második évfolyamán, tizennégyen elsőéves varróipari- tanulók Nyolc órát dolgoznak naponta, hetente kétszer ipari- tanuló-iskoíábah vannak, és es­ti tagozaton végzik a hetedik, nyolcadik osztályt. Ha ismeretlen téved az igaz­gatói irodába, biztosan megle­pődik azon, mennyi hagyomá­nyos és modem mintájú per­zsaszőnyeg díszíti. Gondolja; gazdag lehet ez az otthon, hogy ható volt. Az alagsor4 hajdan börtön és kínzókamra volt, amelynek nyomait- 1950-ben, az . akkori átalakításkor tüntették el. Annyi bizonyos, hogy a fő­úri pompa gazdag tárháza volt a hőgyészi kastély. A mostani klubterem az úgynevezett ja­pán szoba volt, keleti selymek­kel tapétázva, keleti bútorokkal berendezve. A lovagterem, ahol hajdan a bálokat tartották, most tornaterem. Ahány szoba, annyi színű, mintájú tapéta, értékes könyvtár, antik búto­rok... Egy részük múzeumok, anyagát gazdagítja, de nagy ré­szük eltűnt, szétszóródott, nyomtalanul. Az úrnő garderobjától — ahonnan csigalépcső vezetett az emeleti lakosztályba — nem messze, a sarokszoba valami­kor vendégszoba volt. Most igazgatói iroda, mellette a ta­nári. szoba... Itt4 küszködik a ne- i velőtestület Bardócz László . igazgatóval - az . élen a minden­napi gondokkal,.másfél száz ál- ' taiános iskolás, illetve felnőtt korú lány' gondjával. annyi’ szép és drága szőnyeg kerül ai igazgatói irodába. Ám, valamennyi szőnyeg itt készült az o,tthönban' Hét lány tanulja a szőnyegkötést, már második éve. Nagyon sok mun­ka fekszik a szőnyegekben. csak sajnos, nem tudják’ gyümöl- csöztetni. nincs, ahöl- értékesít­hetnék. Szívesen- vállalnának bedolgozást valaméjjlík; népmű­vészeti, háziipari ■ -szövetkezet­hez ’ csak lássa -el ’.Őket anyag­gal. Ha bárki;-.'meglátná, szí­vesen díszítené:-lakását ezekkel a szőnyegekkel. ; ' De nem is ezek a nevelőtes­tület legfőbb gondjai, hanem csupán részletei a nagy egész­nek — a nevelésnek. Az ott.hop lakói az ország különböző vidé- keiről, különböző. körülmények közül kerültek ide. S a neve­lők felá'data;' úgy1 nevelni őket, hogy majd hasznos, megbecsült tagjai legyenek a társadalom­nak. A gyerekek is feledik egy­kori rpúítjukat, s, nevelőikben nem csupán a tanítót, a szülőt is látják. A , nevelők ' nemcsak a tantárgyakat tanítják, hanem pótolják a hiányzó saGKK sae- setetet. A gyermekeknek nem egye­dül az otthon falai jelentik a közösségi életet. A kisebbek út­törők, a nagyobbak KISZ-ta- gok, úgy, hogy alig van né­hány, aki kívül van egyik, vagy másik szervezeten. Nem csa­pán az otthon szabályai szerint élnek, hanem az úttörők tizen­két pontja, és a KISZ szerveze­ti szabályzat szerint is. E szer­vezetek vezetőiből kerülnek ki az önkormányzat tagjai, és ez az önkormányzat a nevelőtes­tület egyik legjobb segítője. A tavaszi, napsütéses délután a gyerekekét kicsalja a parkba. Kergetőznek, hancúroznak a ki­sebbek, a nagyobbak kézimun- kázásba merülnek. Az úttörők­nek éppen spoi-tdélutánja van, egynéhányan épp a magasug­rást gyakorolják. A vidám zsi- bongást néha szakítja meg egy- egy éles kiáltás: — A karénekesek próbára gyülekezzenek! — Az ifjú vöröskeresztesek foglalkozásra gyülekezzenek a belső udvarban! A röplabdapálya szélén egy kis kócos twist-figurákat pró­bál. Apropo, twist... Mesélték, hogy a kastély gő­gös úrasszonya — meszalian- szot követett el, mert herceg­lány létére grófhoz ment fele­ségül, ám, megkövetelte a her­cegi titulust. Egyszer meghívott néhány lányt, akikkel a fiai együtt táncoltak a bálokban; mutassák be a legújabb tánco­kat^ a foxot, a charlestont. — Micsoda erkölcstelen tán­coki — háborodott fel a bemu­tató láttán. Olyan gyerekek otthona lett a kétszáz éves kastély,' akik na­gyon korai, tragikus évek után kezdenek új életet. Néha visz- szatérő lidércálommá válik itt a múlt; de á jövőjük ugyanaz lehet, mint bármelyik, a csa­ládi otthon melegében nevelődő gyereké. Egyik nyolcadikos kis­lány arról ábrándozik, hogy di­vattervező .lesz. Bár lassan, de itt begyógyul­nék a régi sebek. „ S hova lettek a kastély egy­kori urai? Kihaltak, leszárma­zottaik pedig külföldön élnek Az Apponyiak egyik rokonágá­ból, a herceg Lichtensteinekből az elmúlt években járt itt, Hő- gyészen látogatóban az egyik férfi. Nem tudták pontosan, de valami könyvelő, vagy efféle. Nővérének divatszalonja van Párizsban. No, éppen _ nem nyo­morognak, de most a maguk keresetéből kell élniök. Abból pedig nem telik olyan pompás kastélyok fenntartására, mint amelyeket itt birtokoltak. Meg­kopott, darabokra hullott az ősi címer... S a „hálátlan” pórnép, a ré­giek mostani leszármazottai? — Szép ez a kastély kívülről, s mert műemlék, fenn kell tar­tanunk, meg kell őriznünk. De belülről rideg, sötét, nyomasztó. Szívesebben lennénk mai, vilá­gos, derűs környezetben, amely­ben ott van a kulturált élet minden kelléke — vallanak az otthon mai gazdái. BOGNÁR ISTVÁN Tudomány—technika »ben a házban minden műanyagból ran! A szovjet főváros áj szenzációs látványossága ez a négyemeletes impozáns lakóház, amelyben a szó szoros értelmében a pincétől a padlásig, az utolsó szögig minden műanyagból készük. Valóságos műanyag-kiállítás, a falak, a mennyezet csakúgy mint a falak kü­lönleges szigetelő-hatású műanyagból készült. A falak vastagsága mindössze arasznyi: 10 centiméter, mégis oly erősen szigetel, hogy 32 C fokos hidegben is megmaradt a szobák 18—22 C fokos melege. Házak a bányák felett A Donyeck-Makejevka úttól balra, a város határában már a puszta kezdődött. A végtelen sztyeppe, amelyet csak itt-ott tar­kított a mezei virágok, bólogató napraforgók egy-egy színes folt­ja. Ma máj- azonban új lakó­negyed áll a tegnapi puszta he­lyéin. Az ilyesmi a Szovjetunió­ban nem ritkaság, de ez a do- nyecki lakónegyed mégis megér­demli, hogy felfigyeljünk iá. Mert itt egészen a legutóbbi időkig féltek emeletes házat épí­teni: bányavidék ez, ahol a na­gyobb építmények súlya alatt le­süllyedhet a talaj. A donyecki építészek azonban nem akarták: hagyni magukat, hiszen — mondták — miféle vá­ros az olyan, amelyben nincse­nek magas házak. Az állami vár rosépítő- tervező intézet helyi részlege végül is jelentős változta­tásokat eszközölt a szokásos pane-, les építkezési terveken. A felépíten dő házaikat nem 19, hanem 36 méter -hosszú épületszámyajtra. tagolták, s körben megfelelő vas­szerkezetekkel megerősítették. EtVéSáfe lakókörzetet terveztek meg úgy, hogy minden egyes épület pontosan a ház alapozása alatt futó vágatok közepére kerül­jön. így ha az épület idővel le­süllyed, a süllyedés egyenletesen következik majd be. Zaj ellen — fülvédő Ezt a tánácsot adták a londoni Central Hall-ban megrendezett ipari balesetvédelmi értekezleten és kiállításon. Ez a fülvédő-hang- tompitó olyan munkahelyeken tesz jó szolgálatot, ahol a lárma elleni védekezés problémát jelent, mint például a nehézipar szá­mos területén, különféle motorok próbajáratásánál. Erről a kis készülékről elmondták, hogy a legnagyobb védelmet nyújtja az­által, hogy csont- és légvezeték alkalmazásával csaknem mara­déktalanul kiszűri a zajforrásokat de ugyanakkor nem érinti á be­széd útján egymással történő érintkezés lehetőségeit. (MTI Külföldi Képszolgálat)

Next

/
Thumbnails
Contents