Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-30 / 99. szám

i. Fiatalkorú bűnözők és felnőttek 4 _________________________________________.// 1 963. április 30. ALEKSZANDR NASZIBOV: EJTEKHELY a<z -&Lbán Fordította: Szatbmári Gábor TOLNA MEGYÉBEN felmér­ték a fiatalkorúak bűneseteinek körülményeit, s a tapasztalato­kat így összegezte az egyik je- lentésben dr. Bertha József, a megyei főügyész helyettese: „A fiatalkorúakra ható tényezők vi­szonylagosak, a fiatalok fejlődé­sére ható tényezők közt társa­dalmunkban nincs olyan, ame­lyik szükségszerűen az erkölcsi züllést, bűnözést eredményezné". Érdemes ezen elgondolkodni. Egyrészt azért, mert társadal­munk e téren is új körülménye­ket teremtett meg. Nincs pél­dául nyomor, ami a prostitúció­hoz éppen úgy elvezetett, mint a betöréshez. Nincsen „senkifia” még akkor sem, ha a szülők meghalnak, vagy — néhány ki­vételes esetben — elhagyják gyermeküket. Másrészt pedig ér­demes foglalkozni e megállapí­tással azért is, mert éppen eb­ből fakad egy másik fontos té­tel: „Nálunk nem beszélhetünk reménytelen esetről, nálunk nincs úgynevezett elveszett gyer­mek” Egy paksi kisfiú például má­sodszor került a Szekszárdi Já­rásbíróság elé: a szerencsétlenül összejátszó körülmények másod­szor is bűnözésbe sodorták. A bíróság mégis talált kiutat: szakmatanulás az ipari iskolá­ban, s a pedagógusok gondos felügyelete. (A szülők ez eset­ben — sajnos — nem igen jö­hettek számításba.) Azt persze nem lehet megmondani előre, hogy mi lesz a gyermek sorsa. Egy azonban bizonyos: minden feltétel adva van a megjavulá- sához. Hogy mennyire nincs remény­telen eset. az is igazolja, hogy legtöbb gyermek alkalomszerű­en követ el bűncselekményt. Nincs ráutalva, ugyanúgy el -is1 kerülhetné azt, de mint gyer­mek, nem tudja felmérni tetté­nek jó, vagy rossz voltát, még hiányzik belőle a kellő felelős­ségérzett, s egy adott alkalmi esetnél így is dönthet, úgy is. Megfigyelték azt is a fiatalkorú bűnözőknél, hogy például, ha lopnak, nem létszükségleti cik­keket lopnak. Arra nincs szük­ségük, mert ilyenben rendsze rint nem szenvednek hiányt. Ha­nem például galambot és nyu- lat, vagy játékszernek használ­ható technikai dolgokat. Ebben az a szenvedély jut kifejezésre, ami a serdülő gyermekben ter­mészeténél fogva kibontakozik: az egyik a biológiai, a másik a technikai dolgok iránt érdeklő­dik, s ha otthon nem biztosít­ják ehhez a feltételeket, lopásra vetemedik. Bátaszéken például egy kisfiú ellopta az egyik ház­ból a könnyen megközelíthető helyen tartott házinyulat. A bí­róság előtt azt mondta: „Azért tettem, mert szeretem a nyuszi­kat.” REMÉNYTELEN ESET az ilyen gyermek? S^ó. sincs róla. A szülők rendszerint könnyen meg­teremthetik az egyéni játékszen­vedélyek kielégítéséhez a feltéte­leket, s akkor feltétlenül csök­kenthetők az ilyen alkalomszerű bűnözések is. Társadalmunk meglehetősen sokat tesz a fiatalkori bűnözések ellen, azon túlmenően is, hogy megváltoztak az általános körül­mények. Most már arról beszél­hetünk, hogy a fiatalkorúak bű­nözése nem csak hatósági ügy, hanem egyre inkább társadalmi­vá válik. Az ifjúságvédelmi mun­kából a tanácsok és a küiönféle társadalmi szervek egyaránt ki­veszik részüket. Megfigyelik pél­dául, hogy egy-egy községben kik azok a fiatalkorúak, akikkel a szülők nem sokat törődnek, s ezért könnyebben belekevered­hetnek valamilyen bűnözésbe. Ezeket a' szülőket figyelmeztetik. A TÁRSADALOM ÖSSZEFO­GÁSÁNAK kimutatható az ered­ménye is. A fiatalkorúak ügyével foglalkozó megyei ügyésztől, dr. Bodonv Istvántól megtudtuk, hogy a múlt évben sokkal kevesebb fiatalkorú ellen kellett eljárni, mint 1961-ben. örvendetes adat ez. A csökkenő tendencia igazolja, hogy nem cél? tálán az ifjúságvédelmi munka, mert a bűnözés fokozatosan visszaszorítható. Akad azonban még tennivalónk. Mostanában a huligánkodás és az ezzel párosu­ló bűntettek elég gyakoriak. Ezt a fővárosban részben már sike­rült visszaszorítani, de most a vidéki városokban és nagyobb községekben jelentkezik. Több ilyen eset volt már Szekszárdon és Tolnán. A tapasztalatok sze­rint a KISZ többet tehetne e té­ren: a fiatalok helyes foglalkoz­tatásával, a szórakozásukról való gondoskodással sokat lehet tenni a huliganizmus ellen. Az egyik községben a KISZ helyi szerve­zete néhány fiatalt valósággal ki­közösített, mondván, hogy nem tisztességesen viselkednek. Pedig többet ért volna, ha türelemmel igyekeznek helyes útra téríteni őket. A kiközösítés után ezeknek a fiataloknak aztán nem maradt más. mint a kocsma és az utca, s a társaság egyik tagjával, már a bíróság előtt is találkoztunk. A SZÜLŐI FELELŐSSÉGET jobban fel kell vetni. Eddig több­nyire a kirívó esetekkel foglal­koztak, amikor a családi környe­zetet vizsgálták. A mérce ma jnár magasabbra állítható: nagyobb gondot lehet és kell fordítani azokra a bizonyos határesetekre is, amelyek eddig nem igen ke­rültek napirendre. A társadalom nem nézheti tétlenül, hogy a gyermekek sorsa bárhol is labi­lis körülmények között legyen. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a felnőttek példamutatásának jelentőségét. A gyermek a felnőt­tektől tanul minden rosszat. Akad olyan példa is, hogy a felnőttek valósággal nagyzásra tanítják a fiatalokat: szórakozóhelyeken pél­dául arra serkentik a társaságuk­ban lévő fiatalokat, hogy igyanak versenyt a felnőttekkel. Végül az­tán jót kacagnak, ha a berúgott gyermek valamilyen botrányt csap, megtámad egy felnőttet, vagy éppen a nőkkel szemtelen- kedik. Jó lenne, ha a jövőben felderítenék az ilyen eseteket és megfelelő módon felelősségre vonnák az ilyen felnőtteket. Min­den bizonnyal ez is hozzájárulna a felnőttek felelősségérzetének fo­kozásához. — Katikám, hogy tetszett a könyv? — Nagyon, Babos néni. Olyan izgalmas és szórakoztató volt, hogy egy este kiolvastam. Ha ta­lálna hasonlót... Babos Mihályné kitalálta a fia­tal lány gondolatát. Műszak vé­géig itt lesz. Ebédszünetben böngészte át a rendelkezésére álló könyveket. — Melyik lesz jó Katinak? — töp­rengett. Jól ismerte a lányt, jó munkaerőnek. Hibájaként csak egy dolgot róhatott fel. kevés az önbizalma. — Csak találnék egy neki való könyvet, ami segítene — mormol­ta félhangosan. Már az újonnan érkezett köny­vek között válogatott, amikor te­kintete megakadt egy címen: Lá­nyok — talán ez jó lenne. De hogy ajánljam, amikor még én sem ismerem. Mindegy. Kati egy nappal később kapja meg, előbb elolvasom — döntött Babos néni. Másnap — mint aki sok mun­kája közben megfeledkezett volna ígéretéről — átadta a könyvet. — Talán jó szórakozást nyújt majd Katikám, de ígérd meg, hogy nem sieted el az olvasási, hisz ráérsz két este is olvasgatni, aztán majd beszámolsz — mondta a lánynak. E rövid párbeszéd után Babos TOTNA MFC TFT WftPŰJSAfi •*s. Khümetz elgondolkozott. Aztán még néhány kérdést feltett Góbé­nak a katonáskodásról, a család­járól. azokról a gépkocsi-típusok­ról, amelyekkel eddig m^r dol­gozott. Aszker válaszai világo­sak és pontosak voltak. Minden arról tanúskodott, hogy Gube ki­egyensúlyozott ember, s' Khümetz nem sokat kockáztat, ha sofőr­jévé fogadja. Megszólalta telefon. Az igazgató azonnal nyúlt a kagylóért. — Khümetz, — mondta, s az arca nyomban felvidult. Örömé­ben még a székről is felállt. — Üdvözlöm. Gruppenführer úr! — szólt nyájaskodva a kagylóba. — Örülök, hogy hallom a hangját, s még jobban örülök, hogy nem felejti el a régi barátokat!. . . Hát hogyne! Én is. Mondja, kedves Upitz úr. nem reggelizne esetleg nálunk? A feleségem boldog len­ne. .. Sok a munka? Igen, igen. megértem. Hát mit csináljunk! Ha' a hegy nem megy Mohamed­hez. akkor Mohamed megv a hegyhez, ahogy keleten mondják... Ugv szeretném látni magát, azon­nal indulok. Khümetz letette a kagylót. Vidám volt, elégedetten dörzsöl­te a kezét, s mosolygott. Fütyü- részve lépett ki az asztal mögül, hogy levegye a fogasról a kalap­ját. Aszker felsegítette az eső- köpenyét. — Krieger, — szólt már az aj­tóból — foglalkozzék ezzel az emberrel. Felvesszük próbaidőre. — Ne kezdjük meg már most a kipróbálását, igazgató úr? — kér­dezte Krieger. — Az új sofőr esetleg el is vinné az igazgató urat. Khümetz megállt, s gondolkoz­va nézett Aszkerra. — Jól van, — mondta kis vár- tatva. — Vezesse Gubet a garázs­ba, s álljon elő a kocsimmal. Krieger és Aszker kiment a szobából. Aszker csakhamar meg­jelent a főbejáratnál az igazgató kocsijával. Khümetz már a jár­dán várta. Az új sofőr könnye­dén fékezett, kiugrott a kocsiból, s kinyitotta a hátsó ülés ajtaját az igazgatónák. — Az Abwehr épületéhez,' — mondta Khümetz. miközben be­ült. * Krieger a szemével követte a kocsit egy darabig, aztán vissza­ment a szobájába, s munkához látott. Kis idő múlva csengett a te­lefonja. — Tessék. — szólt Krieger a kagylóiba. — Igen, én vagvok .. . Nem. már nine«' szükségünk gép­kocsivezetőre. Éppen most vet­Mihálynét a könyvterjesztők közé soroltam volna, ha a másik perc­ben nem hallom vitatkozni az egyik fonónővel, aki erősen vé­tett a minőségi követelmények ellen. Nem állhattam szó nélkül: tulajdonképpen milyen beosztás­ban dolgozik a Tolnai Selyem­gyárban? — Gyártásközi ellenőr vagyok. — És a könyvek? — Propagandista vagyok. Nem a terjesztés a fő feladatom, ha­nem az, hogy az emberekkel megszerettessem a könyveket, s ez valamivel több. mint a ter­jesztés. Példákat sorol fel, amelyekkel pártmegbizatásának fontosságát bizonyítja. Négy évvel ezelőtt ö is úgy kezdte, mint a legtöbben, az embereket rábeszélte könyvek vásárlására, ügy tartotta akkor még. hogy az a fontos, minél töb­ben vegyenek könyvet. Csak ami­kor maga is rendszeres olvasóvá vált, jött rá. hogy fél munkát végez így. — Rájöttem, nem mindegy, hogy kinek milyen könyvet adunk a kezébe, különösen a fia­talságnak. A fiúk és a lányok is hajlamosak a kalandos történe­tekre. s hogy szórakoztassa őket. és le is kösse figyelmüket, bizony alapos előtanulmányt kell végez­tünk. fel egy megfelelő embert. — mondta, s letette a kagylót. A vonal túlsó végén, — egy vá­rosszéli telefonfülkében — Otto Stalecker akasztotta helyére a te­lefonkagylót. — Derék fickó! — suttogta ma­gában. Ez az elismerés Kriegemek szólt, Oskar Schubert legköze­lebbi barátjának és mozgalmi fegyvertársának . .. Hitler pártja a harmincas évek­ben minden addiginál lázasabban dolgozott a hatalom átvételének előkészítésén. A fasiszták erői — a pénz- és iparmágnások támoga­tásával — egyre nőttek. A horog- kereszt árnyéka vetődött a német népre. Csak a munkásosztály tu­dott volna ellenállni a fasiszták­nak. De Németország proletariá­tusát a szociáldemokraták áruló tevékenysége igen meggyengítette. A szociáldemokraták befolyása azokban az években még meg­lehetősen erős volt. A kommunisták józanul ítél­ték meg a helyzetet. Megértették: ilyen körülmények között számol­ni lehet azzal, hogy a fasiszták elérik céljaikat. S a párt egész sei'eg intézkedést tett, hogy a kö­zeledő veszély ne érje felkészület­lenül. Az első. amit tennie kel­lett: átmenteni az erők egy ré­szét, a mozgalom kádereit. S 1933. februárjának és márciusának azokban a tragikus napjaiban, amikor a Reichstag provokációs felgyújtása hozzásegítette a fa­sisztákat, hogy Führeriik átvegye a hatalmat, s amikor a roham- osztagok betörték a házak kapuit, hogy kommunistákat kerítsenek kézre, Németország munkásosztá­lyának pártja illegalitásba vonult. Az NKP néhány tagja és a párthoz közelálló akitivisták már jóval ezelőtt speciális feladatot kaptak. Ennek a lényege abból állt, hogy be kellett épülni Hit­ler pártjába, a nemzeti Szocialis­ta pártba, és különböző szerveibe, s ott gyökeret ereszteni, vagyis az ellenség soraiban dolgozni a pártnak. Ilyen megbízatást teljesített Karl Krieger, a párton kívüli köz­gazdász is. Megkönnyítette a helyzetét, hogy — amint ezt Ost­ni — mondja nagy meggyőződés­sel. Az előtanulmány nemcsak azt jelenti számára, hogy az ajánlott könyvet maga is ismerje, hanem hogy alaposan ismerje azt is, aki­nek ajánlja. Mint például Katit, az alig húsz éves fonónőt. így aztán biztos abban, hogy a könyv nem porosodik olvasatlanul a pol­con. Nézzünk néhányat az utóbb gazdát cserélt könyvekből. Hu­szonöt példány fogyott el, 'Nyiko- laj Aszanov: Hetet egy csapásra, húsz Szczepanski: Árulás, tizen­négy E. Morris: Hirosima virágai című könyvekből. Ezt csak az utóbbi napokban vásárolták tőle. — Nem is az eladott példány­számok az érdekesek, hisz ez nem tükrözi az olvasottságot. A gyári, s a szakszervezeti. könyv­tár több ezer kötettel rendelkezik, az olvasottságot inkább azok for­galmáról lehet lemérni. A pro­pagandista feladata más, talán ezt úgy lehetne megfogalmazni, hogy... Keresi a szavakat, s még mi­előtt kimondaná, nyurga fiatal­ember kopogtat az ajtón: — Babos néni. most vettem fel a fizetésem, itt vagyok a köny­vekért. Elviszem mind. a négyet, eddig már huszonkét könyvem van, s mind olvastam... bürg Ortsgruppenlei tere és a vá­ros más fasiszta főkolomposai tudták — kispolgári családból származott. Krieger apjának szőr- meáru-üzlete volt. Karl Krieger 1932-ben belépett a nemzeti szocialista pártba. A lakásán, a társalgó falára, kitette Hitler nagyméretű arcképét, a kártyaasztal bánsonyterítőjén pe­dig állandóan ott volt a „Mein Kampf’ bordó szattyán bőr be kötött, dísznyomású példánya. Ettől kezdve kettős életet élt Krieger, — állandóan telve ve­széllyel és örök izgalommal. Szüntelenül bizonyítania kellett a rendszer iránti hűségét. S Krieger ezt rendkívül nagy ambícióval tette. Aktívan részt vett példának okáért az 19.34-es júniusi esemé­nyekben, ugyanúgy, mint Heinz Upitz, ő is vadászott Ernst Rohm elvbarátaira, s könyörtelen volt azokhoz, akiket fel kellett kutatni és meg kellett semmisítenie. Igaz, a lelkiismeretének nem kellett tiltakoznia, ' hiszen ezek az em­berek bár Hitler opponensei vol­tak, de mégis megmaradtak ná­ciknak, a német munkásosztály féktelen ellenségének. Krieger helyzete a nemzeti szo­cialista pártban június után vég­legesen megszilárdult. Felvették az SS-be. utána pedig megkapta a ,.Gans-Behmer'' gyár irodaveze­tői állását, amely nem járt túl sok munkával, inkább magas fi­zetéssel. Khümetz igazgató rend­kívül becsülte a pontosságáért és szolgálatkész jelleméért, s telje­sen megbízott benne. •Ez volt Karl Krieger. Miután befejezte a —telefon- beszélgetést Staleckerrel, elgondol­kozva lapozta az új sofőr iratait. Majd gyorsírót hívott, s lediktált egy megkeresést a hamburgi ka­tonai parancsnokság részére, Hen­rich Guberól. — Ki írja alá? — kérdezte a gyorsírónő. — A gyár igazgatója. Tegye át gépbe, vigye be Khümetz úrnak aláírni és küldje el. A gyorsírónő fogta a jegyzet- füzetét és kiment. Krieger nyugodt volt. Tudta, milyen választ kap majd a gyár Hamburgból. Schubert bízta meg. hogy helyezze el a gyárban Krau­set. Krieger külön ebből a célból elment Hamburgba, ellenőrizte azt, amit előző nap telefonon meg­tudott: a kórház megsemmisült, s a katonai parancsnokságnak csak az ott gyógyított betegek névsora áll rendelkezésére. S az egyik név­sorban — amint erről Krieger meggyőződött —, ott állt Heinrich Gube neve is. Tíz nap telt el. Aszker. amikor egyik alkalommal találkozott a gyárban Kriegerrel, odasúgta ne­ki, hogy szeretne vele beszélni. Aszker nemsokára az irodavezető szobájában ült, s egy kérdőívet töltött ki nagy buzgalommal. — Ismeri ezt a nevet: Heinz Upitz? — kérdezte közben, sut­togva. — Az SS Gruppenführere? — Igen. Most itt van Ostburg- ban. s már többször kellett elvin­nem hozzá az igazgatót. — Jó ismerik egymást Upitzzal. Khümetz nagy fasiszta. „Hoche Schulet” végzett valamikor, és egyidőben Zellenleiter volt. Úgy­hogy eléggé utálatos figura. — Krieger elnevelte magát. — Jobb „gazdáról” nem is álmodhatott volna. S ráadásul régi tagja az SS-nek is. — Igen... — Aszker elgondolko­zott. A napokban hosszabb útra indulnak Khümetzzel. Nem más­hová. mint Auschwitzba. — Mit akar ő ott? Aha. értem már. Foglyokat Munkaerőt. (Folytatjuk) BODA FERENC f/V/rkWWVWJWfWWAAÍ/'Z,XUWWZÍ/f/l//««rílM#IVW%U\WlMW*W/.WlW/A‘AWAVA hogy megszerettesse a könyvet FELADATA,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents