Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-30 / 99. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPŰ.TSÁG 1963. április 36. A tamási járás az érdeklődés középpontjában Egy hét alatt 22 806 hold kukoricavetés — Fej-fej mellett haladnak a járások Április utolsó hetében tovább fokozódott a mezőgazdasági munkák irama. Az érdeklődés középpontjába a tamási járás került, mivel ott működik a legtöbb gyenge tsz és jórészt most dől el, hogy milyenek lesznek majd év végén a zárszámadások, sikerülje a közös gazdaságokat olyan mértékben megszilárdítani, amilyen mértékben adottak a lehetőségek. A tamási járás termelőszövetkezetei sokoldalú segitséget kapnak, anyagit is és szellemit is, a vetést, a szántást viszont a szövetkezeti gazdák helyett nem végzi el senki. Ez a járás tehát úgy is az érdeklődés középpontjába került, hogy miként dolgoznak a tagok, milyen módon akarják önmaguk is segíteni a gazdaságok megerősödését. Ez pedig csakis a munkán mérhető. Eddig a számok azt mutatják, hogy a járás területén örvendetes változás ígérkezik, az iparkodás szembetűnő. Annak ellenére, hogy rendkívül sok elmaradást kell pótolniok, minden jel arra mutat, a többi járással kb. egy- időben fejezik, be a tamási körzetben is a fontos és sürgős szántást, valamint vetést. A múlt héten 111 holdon vetették el a tamási járás területén a napraforgót. Az ottani közös gazdaságokban legnagyobb a heti emelkedést, de még mindig legtöbb a vetnivaló. 777 holdon kell földbe szórni a magot. Ezzel a munkával a paksi járás áll legjobban, 95.3 százaléknál tart. utána következik a szekszárdi, majd a bonyhádi járás. Szekszárd város határában a cukorrépát elvetették, a tamasi járás területén is mindössze 80 hold Cukorrépa vetésé" van még hátra. Nagyobb az elmaradás a dombóvári és a paksi járás közös gazdaságaiban. Megyeszerte befejezéshez közeledik a burgonya-, melőszövetkezeteiben a burgonyaültetéssel végeztek. A tamási járásban 86.7 Százaléknál tartottak a múlt hét végéig. Előtérbe került a kukorica- és a silókukorica-vetés meggyorsítása. A kukoricavetést illetően még szembetűnőek, nagyok az eltérések járás és járás között. A paksi körzet közös gazdaságai 59 százaléknál, a dombóvári járás termelőszövetkezetei 57.1 százaléknál, a szekszárdi járás termelőszövetkezetei 50.6 százaléknál, a bonyhádi járás tsz-ei 33.2 százaléknál, a tamási járás tsz-ei 27.7 százaléknál tartanak. Silókukorica-vetésben Szekszárd városban és a paksi járásban érték el eddig a legjobb eredményt. I A vekker reggel négykor csörög A keleti égbolt alján a keskeny, vilá___ gos csík a h ajnal érkezését jelzi. Hosnyánsz- ki András traktoros gépével ráfordul a széles földútra, és irány a major.' Ennek az éjszakának is vége. Négy óra. A főagronómus már talpon. Az egyik traktoros gépét segítette bevontatni, majd elindult az istállók felé, ellenőrizni az etetést. Kovács István állat- tenyésztő is előbukkan valahon- nét, csendes jóreggellel köszöntik egymást. A jószág rendben, a gondozók, mint mindig, ma reggel is fél háromkor kezdtek. Hatra a csarnokban kell lenni a tejnek, és ezért ez a túlkorai kezdés. Idős Németh István, Losonczi Imre, Deák Ferenc munkájában még a rosszakarat sem nagyon talál hibát. Itt tehát a főagronómusnak Tolna megyei siker Miskolcon Biber László lett az első, a vidéki kisipari szövetkezetek országos szellemi vetélkedőjén Vasárnap tartották meg Miskolcon, a Nemzeti Színházban a vidéki kisipari szövetkezetek dolgozóinak szellemi vetélkedőjét. Több, mint ezer érdeklődő várta izgalommal, hogy a tizenkilenc megye harmincnyolc versenyzője közül ki bizonyul a legműveltebbnek, kinek a képzettsége a legsokoldalúbb. Kik lesznek azok. akik majd három hét múlva Budapesten, a vidék—Budapest döntőn — 'amit majd a Televízió is közvetít, — képviselik a vidéki szövetkezeteket. '‘Néhány héttel ezelőtt minden megyében megtartották a vetélkedőket, mindenütt az első két helyezett került most Miskolcra. Megyénk szövetkezeteit Biber viselte, akik a Bonyhádon megrendezett megyei versenyen bizonyultak a legjobbaknak. A bonyhádi vetélkedő közönsége — de maga a játékmester is — úgy vélekedett, hogy Biber Lászlónak komoly esélyei vannak a miskolci döntőben az elsők közé jutásra. A remények most valóra váltak. A „többmenetes” küzdelemben, amelynek során igen nehéz iro- dolmi, művészeti, történelmi és természettudományi, valamint a szövetkezeti mozgalommal kapcsolatos kérdésekre kellett,-gyors és pontos választ adni, Biber László bizonyult a legjobbnak. A másik Tolna megyei versenyző, Kaszás Éva az ugyancsak előkelőnek mondható tizedik helyezést László, a Tolnái Fémipari és Sze- a vöröshere- és a lucemavetés. A I relő Ktsz elnöke és Kaszás Éva, a paksi és a szekszárdi járás ter- I Dunaföldvári CipészKtsztagjakép í érte el. ....................................................................................................... M essziről indultak A DÉVÁHOZ TARTOZÓ, Csángó-telepre is eljutott a hívó szó, amely 1941-ben Bácskába szólította a bukovinai székelyeket. A hívás reményt keltő volt és ők mentek. Birtokot, jobb életet kínáltak számukra. Elindultak, mert úgy érezték, őseik álma válik valóra, —* földet kapnak. Nem sokáig örülhettek a háznak, a földnek. Az ágyú moraja mind közelebbről hallatszott és 1944. szeptemberében éjszakai álmukból riasztotta fel őket a parancs: azonnal meneküljenek tovább. A két elcsigázott ló nehezen húzta a szekeret. A szekéren sebtében összepakolt holmi, tetején a család, a fáradt asszony, porlepte gyerekekkel. Éjszakai szállást az útmenti árok adott, az eső áztatta, szél fújta az útrakelt vándorokat. A szekérkaraván a Dunántúl felé vette ütját, ahol a vándorok 1945. tavaszán végre otthonra leltek. Sok idő nincs a beszélgetésre a pár perces szünet alatt. De nagyjából így lehetne vázolni György Antal és hozzá hasonló sok ezer székely család útját. A messziről érkezett székely családok közül sokan a bonyhádi járásban telepedtek lé, s találtak igazi otthonra. György Antal, az egykori erdei famunkás ma a Bonyhádi Cipőgyár dolgozója. Élete, üzemi munkássá válása talán egy kicsit különbözik azokétól, akik fiatalon taníthattak, s kerültek a gyámba. Neki sokk'allta nehezebb volt. — Szüleim nem tudtak taníttatni. Ahogy az apám, nagyapám, úgy már fiatalon én is erdei munkát vállaltam. A feleségem — hozzám hasonlóan — szegény favágó családból származott, gyereklányként az urak szolgálatába szegődött. Nehéz volt a mi fiatalságunk — mondotta és így folytatta. — örökké emlékezetes marad számomra 1954. szeptember 4-e, amikor először beléptem a gyár kapuján. Segédmunkásnak vettek fel az aljaüzembe. Amikor gépre tettek jó ideig a rámakalapáló gépen dolgoztam. Nem volt könnyű harmincöt éves fejjel a szalagon dolgozni egy olyan embernek, akinek a keze a fejsze nyeléhez szokott. A szaktársak segítettek és tanítottak, hogy a fogásokat minél előbb megtanulhassam —- emlékszik vissza az üzemben töltött első hónapokra. HETÉNYI JÁNOS az aljaüzem akkori művezetője (jelenleg az ipari tanulókkal foglalkozik) felfigyelt a szorgalmas és igyekvő György Antalra. A sarokfarágó gépre helyezte. — A szalagon dolgozók általában nem szeretik, ha egyik munkahelyről a másikra helyezik őket. György Antalnál sohasem tapasztaltunk emiatt kedvetlenséget. Látszott rajta, hogy szívesen tanul, ismerkedik a gépekkel. Aránylag rövid idő alatt több munkafolyamatot sajátított el, és [ ha a helyzet úgy. kívánta, „beugró” munkát, helyettesítést vállalt — mondja Odry Károly műszaki osztályvezető. Ide tartozik, és nem érdektelen beszélni arról is, hogy amikor szóba került, hogy a gyár átáll a goyser-varrott cipők gyártására, hónapokon keresztül heti 6 órát magánszorgalomból tanult. Mire az átállás megtörtént, tökéletesen megtanult dolgozni a kantványo- ló gépen. A MESSZIRŐL ÉRKEZETT György-család a Bonyhádi Cipőgyárban találta meg boldogulását, A férj után a feleség is a gyárba került. Szorgalmas munkájukért többször kaptak elismerést. György Antal két évvel ezelőtt megkapta a Kiváló Dolgozó oklevelet és rá hat hónapra a Kiváló Dolgozó jelvényt. A felszabadulás évfordulóján a cipőgyárban szocialista brigádokat avattak. A György-házaspár egyszerre kapta meg a Szocialista Brigádtag jelvényt. Fiuk, Antal életútja már összehasonlíthatatlanul könnyebb volt, mint a szülőké. Antit az általános iskola elvégzése után a gyár nevelte. A gyár vezetőségének javaslatára felvették a bőripari technikumba. Húszéves korában technikumi végzettségre tett szert. Apja büszke technikus fiára, akit a katonai idő letöltése után a gyárban visszavárnak. A György-házaspár rossz emlékként idézi a múltat. Dévától Bonyhádig az út hosszú és göröngyös volt, de a szebb és az emberibb élethez vezetett. P. M. kevés a dolga, inkább szokásból járja végig mégis minden reggel az istállókat és azért, hogy váltson néhány szót az emberekkel. Nem időz sokáig. Vele tart Kovács István állattenyésztő is, a szérüskertekbe indulnak... öt óra lehet az idő. Távolabb, a központi brigád környékén traktorok zúgnak, emberek cipekednek szerszámokat, olajoskannákat visznek. Nedves Ferenc, a tsz elnöke pedig magyaráz. Látta a főagronó- must, az is észrevette az elnököt, de most nem törődnek egymással. Ki-ki végzi a maga dolgát. Az elnöknek itt, ennél a brigádnál feladata az ellenőrzés, hogy olyan-e a munkaelosztás, amilyennek tegnap este eldöntötték. Különösebb fennakadás nincs. Nyirati .György traktoros a B 3-as táblába indul, kukoricát vetni. Kasza Pista, a vetőgép farosa int, mehetünk. A gépek nagy zörgéssel elindultak: kettővel kukoricát, eggyel lucernát vetnek, kettővel tárcsáznak, eggyel fogasolnak. Előző nap, vasárnap ugyanez volt a munka és a beosztás. Éjszaka pedig a vetőgépet vontató traktorok is foga- soltak, tárcsáztak, hengereztek. Hosnyánszki András megtankolta gépét, megreggelizett és ott porzik már ő is a távolban. Estig még gyúrnia kell. 24 órás, majd csak 6-kor kap váltást. Az elnök egyedül marad és cseppet eltűnődik. Reggel, öltözködés közben valami fontos dolog járt az eszében és most azon tűnődik, mi is volt az. Igen, igen, megvan. Elhatározta.- hogy megnézi a borjút. Egy előhasi üsző ugyanis tegnapelőtt megborjazott, de nagyon nehezen. Meg kell nézni, nincs-e vele valami baj. Megnyugodva látja, hogy nincs, tovább mehet, oda, ahol a gyalogerő készülődik a határba. A gyalogerő beosztása gyorsan megtörténik: krumpliültetés és műtrágyaszórás. Ez a növénytermesztők mai programja. A kertészek nem tartoznak ide. A főagronómus a fogatok indulását ellenőrzi, az idő pedig valósággal rohan. Mire a fogatok is elindulnák, már majdnem fél hét. A főagronómus és az elnök másmás irányból a2 irodába indul. Ott szoktak találkozni minden reggel. — Úgy ment minden, ahogy megbeszéltük? — kérdezi az elnök, , — Igen — mondja a főagronómus. — Nálam is. A reqgeli munkakezdés gondját ezzel letudták. Előfordul, hogy nem megy ilyen simán, de ma úgy látszik, szerencséjük volt. Jól kezdődik a hét. Az idő is kedvez. A főagronómusnak erről eszébe jut a gépállomás. Sajnos, korai még az idő, nem lehet telefonálni, de később okvetlenül beszól az igazgatónak. Addig is megnézi a sánci üzemegységet. Ide úgyszólván minden nap , kijár, mintha attól gyorsabban vonulna el a víz. Titokban valami csodában reménykedik. Itt most el is kelne, mert 1100 holdat még mindig víz borít, ebből sajnos 271 hold a búza, 183 hold az őszi árpa. Az elnök elvtárs az irodán marad, kérelmekkel, a háztáji földdel kapcsolatos panaszokkal foglalkozik. Ilyenkor, tavasz idején, sok a baj a háztáji földdel. Tíz óra felé jár az idő, amikor a főagronómus visszaérkezik. Jön az építési brigád vezetője is. A magtár és a kombájnszérti költségvetését mind hárman átnézik. Eközben a főagronómus lebonyolítja a telefon- beszélgetéseket. Tárgyal a növényvédő állomással és kéri a Nagydorogi Gépállomás igazgatóját, ha egy mód van rá, délután jöjjön el a termelőszövetkezetbe. Áz igazgató megígéri, négyóra tájt ott lesz. Tíz óra után az elnök és a főagronó________________mus együtt in dul a határba. A delet rég elharangozták mire visszaérkeznek. Megnézték, hogyan halad a vetés, a műtrágyázás. Az ebéd rövid ideig tart, várja őket a MEZÖMAG Vállalat embere. A megbeszélés felénél tartanak, amikor megérkezik a Megyei Tanács VB. mezőgazdasági osztályának helyettes vezetője. Ez a hétfői nap, már, ami a kiküldötteket illeti, elég csendes — elviselhető. Néha azonban egyik kiküldött a másikat éri. Az osztályvezető-helyettest a két tsz-vezető örömmel fogadta. Elújságolják neki, hogy a tagok szorgalmasan dolgoznak, s meg lehet nézni, valósággal él a határ. Meg is mutatják a vetéseket és megnézik a baromfitelepet. Valóban, pontosan működik a gépezet, csak a gép kevés, vagy még inkább a munka sok. összetorlódott minden. De hát éppen ez ügyben várják a Nagydorogi Gépállomás igazgatóját. Délután négy óra. Az elnök és a főagronómus ismét visszatér a központba, de az igazgató még nincs sehol. Ott várakozik ellenben az Állatforgalmi Vállalat felvásárlója. Elmondja, miért jött, s arról tárgyalnak vele a tsz-vezetők, hogy 30—40 hízó sertést néhány napon belül ismét át tudnak adni a vállalatnak. Ezzel hízóértékesítési tervük ütemszerű teljesítését illetően mór a június" hónapnál tartanak. Kis idő múlva berobog a nagyon várt vendég: a gépállomás igazgatója. Erős szópárbajra lehet számítani, s ezért a nagyobb diplomata, a főagronómus kezd tárgyalni az igazgatóval. Erőgépet és vetőgépet kérnek. Amiről beszélnek. azt ceruza alig bírja nyomon követni. A főagronómus: — Mi vasárnap is teljes erővel dolgoztunk. Dühös vagyok. A ti embereitek nem tartottak vasárnapi műszakot. Az igazgató: — Utána nézek. A főagronómus: — Mondta a Farkas, hogy beteg vagy, ezért nem akartalak zavarni. Száz hold szántás éget rettenetesen. Igazgató: — Igen. Főagronómus: — Ezenkívül a kukoricavetés, az a 400 hold. Vetőgépek kellenek. — Nektek hány van? — Kettő. — Nekünk hány van kint? — Egy. Még kellene kettő, és küllős kapa. így folyik a beszélgetés, s a végén az elnök és a főagronómus megnyugodva rágyújt a cigarettára, mert az igazgató elvtárs azzal zárja be a vitát, hogy meglesz! — Segítünk! Hat óra. Szállingóz nak a bri __________________ gádvezetők k ezdődik a napi munka értéke lése, a holnapi tennivalók meg beszélése. Eltart 8 óráig. Elég lé nyeges változás lesz másnap, mer bizonyos átcsoportosítást végez nek a víz miatt. Néhány növény féleség nem oda kerül, ahová ko rábban tervezték. Az esti megbe szélés után éjszakai ellenőrzés kö vetkezik. Mindketten indulnak, t főagronómus is, az elnök is... Éjfél előtt azért ma ágyba ke rülnek. S így telt el Kajdacson az Aranykalász Tsz-ben, áprilii 22-én, hétfőn, az elnök és a fő agronómús egy napja. A vekkel másnap reggel négykor isme csörög. Szekulity Péter
