Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-27 / 97. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1963. április 27. Ameddig a takaró ér * ­s '' J A múlt héten még Sióagárdon dolgoztak, most meg már itt a zom- bai Parasztbecsület Tsz majorjában építik a magtárt. Úgy jön Zombára Nagy József kubikosbrigádja, mintha haza jönne. Két évvel ezelőtt, amikor a tsz-nek építették az istállót megbarátkoz­tak a tsz tagjaival, és csak erősödött a barátság azóta, hogy kivá­ló minőségű munkát végeztek az Istállónál, A harminckét vagonos magtár építését egy hónappal a határidő előtt fejezik be. Hőgyészen tartotta ülését a MÉSZÖV felügyelő bizottsága A Földművesszövetkezetek Tol­na megyei Szövetségének felügye­lő bizottsága — munkatervének megfelelően — első alkalommal tartotta ülését vidéken, a Hőgyész és Zomba egyesült szövetkeze­tek székhelyén. A választott tes­tületet Szoboszlai Jenő a MÉSZÖV szövetkezetpolitikai főosztályá­nak vezetője ^tájékoztatta a föld­művesszövetkezetek egyesülése után kialakult helyzetről. Majd dr. Bársony Róbert, a testület elnöke tett jelentést a felügyelő- bizottság első negyedévi munká­járól. A felügyelő bizottság ülésén je­len volt és felszólalt Nánási László, a SZÖVOSZ felügyelő bizottságának elnöke is» Orszá­gos tapasztalataira alapozva több fontos javaslatot tett a MÉSZÖV és a szövetkezetek felügyelő bi­zottságainak további munkájára vonatkozóan. A megbeszélésen tanácskozási joggal részt vettek a járási köz­pontok felügyelő bizottságának el­nökei és a helybeli szövetkezet választott testületének tagjai is. Határozatot fogadott el a felügye­lő bizottság, miszerint a második negyedévben a Szövetkezeti rend­szer társadalmi vezetői, a fel­ügyelő bizottságok minden szinten megvizsgálják a vezetés módsze­reit, egyes alkalmazottak munká­ját, valamint azt, hogy a szövet­kezet hogyan hajtotta végre a fel­sőbb szerveknek a kereskedelmi és vendéglátóipari egységek kor­szerűsítését célzó határozatait. Az egésznapos tanácskozás be­fejezéseképpen a megyei és já­rási felügyelő bizottsági tagok ven­déglátóik kíséretében minimális ellenőrzést tartottak. Hőgyészen a kereskedelmi egységekben, és ta­pasztalataikat a helyszínen cse­rélték ki a szövetkezet válasz­tott vezetőivel. R. E. A tanácsüléseken készült jegy­zőkönyvek tanúsága szerint az elmúlt öt év alatt gyakran tár­gyalták a nagymányoki strandfür­dő építését. A terv az 1958. ápri­lis 20-i tanácsülésen látott napvi­lágot, amikor a tanácstagok nagy lelkesedéssel fogadták el Kiss Fe­renc tanácstag javaslatát. A ja­vaslat úgy szólt: a tanács a köz­ségfejlesztési hozzájárulásból be­folyó pénzt tartalékolja egy strandfürdő építésére. írásba foglalták a község lakossága részéről vál­lalt társadalmi munka értékét, majd a tanácsülés a javaslatot elfogadta. Ezután hozzáfogtak a strand építéséhez szükséges pénz össze­gyűjtéséhez és az évről évre köz­ségfejlesztésre befolyt pénz tar­talékolásához. A strandmedence megépítése és az üzemeltetéshez szükséges víz nyerése — fúrott kutakból — 1 169 525 forintba ke­rült volna, az előzetes számítások szerint. A kabinok, a pénztár és egyéb mellékhelyiségek építésére, valamint a kerítésre és a terep- rendezésre a legszerényebben is egymillió forintot lehetett s2ámí- Wii. A tanács a határozatnak meg­felelően a strand építésére tarta­lékolta a pénzt, amelynek követ­kezménye az lett, hogy az elmúlt öt év alatt a község fejlesztésére jóformán egy fillért sem fordí­tottak, Ebben az időszakban a megyei tanács által biztosított 180 000 forintos célhitelből az ál­talános iskola bővült háromter­mes politechnikai műhellyel, de legalább százezer forint értéket tesz ki az a társadalmi munka, amelyet a lakosság végzett. A po­litechnikai műhely építését segí­tették a bányászok, a tsz-tagok és a pedagógusokkal az élen az is­kolások. Az idei tanácsválasztások előtt megtartott jelölő gyűléseken — mint már annyiszor — ismét fel­merült a strandépítés problémája. Megépül-e, és mikor? Mennyi pénzre van szükség, és eddig mennyi jött össze — kérdezték a választók. | A jelölő gyűlések előadói őszin- . tén válaszoltak. Elmondták — fi- j gyelembe véve az építési költsé- j geket — több mint 2 millió fo­rintra lenne szükség, s eddig 467 000 forint van biztosítva. A lakosság évente 85 000 forintot fi­zet községfejlesztésre, s így évek kellenek ahhoz, hogy a strand építéséhez szükséges költség meg­legyen. A jelölő gyűléseken a lakosság részéről számtalan javaslat és kí­vánság hangzott el. Az újtelepiek óvoda építését kérték. A belterü­leten lakók a vízellátás, a jár­dák és utak megjavítására tettek javaslatot. A ’ régi telepen a szennyvízlevezető árkok befedé­sét követelték. A lakosság több­sége általában úgy vélekedett, a tanács fordítson nagyobb gondot a község fejlesztésére. Az újonnan megválasztott tanács feldolgozta a jelölő gyűléseken elhangzott javaslatokat. ,Az el­múlt napokban megtartott tanács­ülésen a községfejlesztési és köz­ségrendezési feladatokat tárgyal­ták. Ismét szóba került a sokat emlegetett strandfürdő építésének kérdése. A tanácsülés napirendi pontját Szőts Titusz vb-titkár is­mertette. — A strandépítés költségére az év végéig körülbelül ötszázezer forint jön össze. Ha figyelembe­vesszük, hogy az öt év takaré­kosságának eredménye évi 85 000 forinttal számolva 500 000 forint, 15 év alatt jönne össze a még hiányzó 1 500 000 forint. Ez alatt az idő alatt a községfejlesztésre úgyszólván egy fillért sem hasz­nálhatnánk fel. Ennek hátránya ma is érezhető. Nagvmányok bá­nyász-község, a fejlődésben máris lemaradt a környező községek ALEKSZANDK NASZIBOV: EJTEKHELY a<z‘GíLbán Fordította: Szathmári Gábor 46. lévő díszes dobozból. Megszagol­ta, zsebkésével akkurátusán le­vágta a végét, s rágyújtott. Bejött a titkárnő. — Karl Krieger úr — mondta, s kérdően nézett az igazgatóra. Khümetz egy pillantást vetett a szoba sarkában álló hatalmas órára. Tizenegyet mutatott. Ép­pen akkor kezdte ütni. — Percnyi pontosan — dör- mögte az orra alatt Khümetz. — Igaz, ez a Krieger mindig pontos szokott lenni. Bólintott a titkárnőnek. Az ki­ment, s egy idősebb férfit enge­dett be a szobába: Kari Kriegert, a gyár irodafőnökét. Pedáns feke­te öltönyt, s csokornyakkendőt viselt. A szokásos reggeli jelentésre jött. Mindez az egyszer és min­denkorra bevezetett rend szerint folyt. Khümetz Igazgató saját ma­ga dolgozta ki e2t a rendszert, s igen hasznosnak tartotta. Krieger rövidre fogta a mondanivalóját. Néhány szóban elmondta az ügy lényegét, s átadta a főnöknek az azzal kapcsolatos iratot. Khümetz aláírta, s nyomban . visszaadta. Amikor az aláírni valókkal vé­geztek, Krieger összecsukta a dossziét és felállt. Khümetz ismét az órára nézett. A jelentés tizenöt percig tartott, pontosan addig, amennyi időt ki­szabtak rá. Intett Kriegernek, A kémelhárítók ezért Lizelre fordították a fő figyelmüket. Adolf Torp minden nap meglá­togatta az özvegyet. De az asz- szony rendkívül súlyos állapot­ban volt, a nagyfokú idegössze­roppanásból még mindig nem épült fel. Torp kitartó kérdezős- ködéseire folyton egy, és ugyan­azt erősít get te: ezekben a napok­ban állandóan tele volt a ház em­berekkel. Rengetegen jártak ná­luk, de hogy kik, fogalma sincs. Jóformán semmire sem emlék­szik. Vagy nem akar emlékezni? Torpban élt a gyanú, hogy ép­penséggel így van. De hát ez csu­pán feltételezés volt, semmi több. Az Abwehr felkutatta mindazo­kat, akikkel a gyárban, ahol Her­bert Lange a bevonulásig dolgo­zott, kapcsolatot tartott, vagy ba­rátkozott. Mintegy húsz embert jegyeztek meg a kémelhárító nyo­mozói. Otto Stalecker műszerész neve is a listán volt. A további nyomozás kiderítet­te, hogy ezek csaknem valameny- nyien ott voltak Herbert Lange temetésén. A fonal tovább gombolyodott. * Arthur Khümetz, a Gans-Beh- mer tüzérségi lőszergyár igazga­tója szivart vett ki az asztalon hogy elmehet. Az ajtónál azon­ban visszafordult az irodavezető. — Bocsásson meg, elfelejtettem jelenteni... Azt hiszem, találtam egy megfelelő embert — Sofőrt? — Igen. — Természetesen nő, mi? — Férfi, igazgató úr! — A keleti munkások közül? — Nem, — Hát akkor kicsoda? — Német, igazgató úr. — Azt mondja: német? — Igen. — És nem nyomorék? — Nem rokkant... Vagyis rok­kant, de nem abban az értelem­ben. Ép a keze, a lába, lát mind a két szemével. Nagyszerű sofő*, csak... Szóval volt egy kis szél­ütése. Meggyógyították, de a ka­tonai szolgálat alól egyelőre még felmentették. Úgy, hogy gyakor­latilag egészséges. Fiatal, erős, és nagyszerűen vezet kocsit. — De mi történt vele? — Bombázáskor kapta. — Krieger a halántéka mellett for­gatta a mutatóujját. — De hát mindez már régen volt, igazgató úr. — Szélütése volt? — Az igaz­gató félredobta a szájából a szi­vart. — Még csak az hiányzik, hogy egy hibbant elméjű vezesse a kocsimat. Jól megfontolta, ami­kor elhatározta, hogy ilyen sofőrt ajánl nekem? Krieger vállat vont. — ön dönti el, igazgató úr. Csak utasított, hogy szerezzek egy sofőrt, s azóta kétszer is szól­ni méltóztatott. De hiszen, hol ta­lál ma az ember egy egészséges fickót, aki ölbetett kézzel mun­kára vár? Nem akarja esetleg mégis megnézni ezt a sofőrt, igaz­gató úr? (Folytatjuk) fejlődése mögött. A strand terve­zése irreális tervezés volt. A köz­ség akkori vezetőit elbizakodottá tette a két üzem segítsége, és az üzemi dolgozók részéről vállalt társadalmi munka. Nagyobbat akartunk, mint amennyire erőnk­ből futotta. Az igaz, hogy az üze­mek dolgozói segítettek, s egy ki­csit a „csodavárás” hangulatába estünk. A jelölő gyűléseken el­hangzott javaslatokat megszívlel­tük, és felismertük, hibát követ­tünk el, amit korrigálnunk kell. Kérem a tanácsülés résztvevőit, vitassuk meg, továbbra is ragasz­kodjunk-e a strandfürdő építésé­hez, avagy az eddig összejött pénz felhasználásával a sürgős felada­tokat oldjuk meg — mondotta. A beterjesztést aktív vita kö­vette. A vitában ugyan megosz­lottak a vélemények, de amikor Németh János bányász — elnök­lő tanácstag — szavazásra tette fel a kérdést, egyhangúlag döntöttek arról, hogy a strand építéséről le­mondanak. A végrehajtó bizottsá­got bízták meg — a jelölő gyűlé­seken elhangzott javaslatok fi­gyelembevételével —, hogy a meglévő pénz felhasználására ké­szítsen egy költségvetési terveze­tet, hogy milyen beruházások ke­rüljenek megvalósításra. A nagymányoki tanácsülésen levonták az elmúlt évben elköve­tett hibák tanulságait. Ezt így fo­galmazták meg. A jövőben na­gyobb körültekintéssel kell ter­vezni, és olyan létesítményeket, amelyek sürgősségi szempontból elsőrendűek. A jó tervezés egyik feltétele, hogy a kivitelezéshez, a reális alap biztosítva legyen, s a jövőben csak addig nyújtózkod­nak, ameddig a takaró ér. P. M. Négy kiváló kisipari szövetkezet a megyében A megye kisipari szövetkezetei között már több év óta folyik verseny a „Kiváló kisipari szö­vetkezet” címért. A címet éven­ként, május elseje alkalmából ítéli oda a KISZÖV az előző évi eredmények alapján. A múlt évi munka értékelésé­nél elsősorban a lakossági javí­tás és szolgáltatás tervének tel­jesítését, e tevékenység fejlődését a lakossági építőipari tevékenység alakulását vették figyelembe. To­vábbi feltétel volt az exportter­melés, a méretes tevékenység és az egy főre eső termelés tervé­nek teljesítése, illetve túlteljesí­tése. A gazdaságosság, a társadal­mi tulajdon védelme, a munka- védelmi előírások betartása és egyéb feltételek — illetve ezek hiánya — kizáró okok közt sze­repeltek. A KISZÖV az elmúlt napok­ban döntött arról, hogy a megye kisipari szövetkezetei közül me­lyek érdemelték ki a „Kiváló kis­ipari szövetkezet” címet. Ezek a következők: Az Iregszemcsei Ve­gyesipari Ktsz, a Bonyhádi Ktsz, a Pincehelyi Vegyesipari Ktsz és a Bonyhádi Bőripari Ktsz. A Bonyhádi Bőripari Ktsz már a múlt évben is elnyerte a kitünte­tő címet, így most a cím meg­tartásáról döntött a KISZÖV. lapos- és csemegéstányérok fehér és színes kivitelben kaphatók. Figyelje az üveg-, porcelán-boltok kirakatait __ ________________________ (185)

Next

/
Thumbnails
Contents