Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-24 / 94. szám

1 4 Tolna megyei NflpűJSÁa 1363, április 21. A FARIZEUS János hümmögve olvassa az újságot és mérgelődve szól a fe­leségéhez. — Képzeld szívem, ma, a második, világ­háború után tizen­nyolc évvel, még mindig a faji msglcii- lönböztetésről írnak az újságok. Hát nem tanultak ' az embe­rek semmit a hitleri őrület következmé­nyeiből? Vajon mi­lyen sorsot szántak nekünk, másod-, vagy harmadrendű népnek a horogkeresztes fe­nevadak? Jobb. ha nem is gondolunk rá! Még szerencse, hogy volt a világon erő, amely megfékezte őket. És most Dél- Afrikában újra kez­dik. Újból divatba jött a koncentrációs tábor, a szögesdrót és a terror. Kopogtatnak. Az asszony kimegy, majd beszól a férjé­nek. — Egy cigány van 'itt, favágást, ásó­zást, vagy bármilyen munkát vállalna. Mit mondjak neki? — Küldd az isten csodájába! Mit akar itt ez a fickó? Csak ellógni a napot, de a fizetést szigorúan kö­vetelné. Ezeknek na­gyon ragad a kezük, jobb tőlük távol len­ni. Táborba kellene zárni őket. Ott csak egymástól tudnának lopni és állandó fel­ügyelet alatt lenné­nek. Az asszony kiszól az ajtón: — A maga részére nincsen semmi mun­ka nálunk. Csak menjen, menjen mi­nél előbb! És szemmel tartja, amíg el nem hagyja az udvart. R-Gy Időszerű a legeltetési biztosítás Az Állami Biztosító öt évvel ezelőtt vezette be a legeltetési ál­latbiztosítást, s az eddigi tapasz­talatok azt igazolják, hogy hasz­nosan. Tavaly például 5867 eset­ben fizetett kártérítést az or­szágban a legeltetési biztosítások alapján, a kártérítés összege meg­haladta az öt és félmillió forin­tot. Megyénkben 348 legelőre ki­hajtott — balesetet szenvedő, vagy betegséget szerző állat után — 234 200 forintot fizetett ki az Állami Biztosító Tolna megyei Igazgatósága. Ismét időszerű a legeltetési biz­tosítás. Az időjárás kedvező, a le­geltetés kezdetét vette, s a gondos gazda nem bizik a szerencsés vé­letlenben. Biztosítást köt a szarvasmarhákra, juhokra és lo­vakra. A biztosításra fizetendő díj nem változott: szarvasmarhák után 20 forint, lovak után 30, ju­Már szokássá vált, hogy a tizenhat/ éves fiatalok - ünnepé*, lyes keretek között kapják kéz­hez személyi igazolványukat. Pálfán ez április 18-án történt meg. A feldíszített teremben — ahol az ünnepséget tartották —, Németh József pedagógus kö­szöntötte a fiatalokat. Utána a rendőrkapitányság képviselője üd­vözölte a tizenhat-éveseket és hók után pedig 8 forint. A kár­térítés a szarvasmarhák és a lo­vak után ezer forint, a juhok után kétszáz forint. Ha az állat­tartónak háztáji biztosítása is van és szarvasmarhája a legeltetési idény alatt hull el, vagy kerül kényszervágásra a kártérítést mindkét biztosítás után megkap­ja. Kártérítés minden biztosított állat után jár, ha a közös legel­tetés időszakában bármilyen bal­eset (lábtörés, szögnyelés, hőguta, villámcsapás) vagy betegség kö­vetkeztében elhull. Akkor is, ha a legelőre ki- és behajtás közben, vagy az istállóban éri baj. Az időben megkötött legelteté­si biztosítás a végleges behajtás időpontjáig, illetve az év végéig biztosítási védelmet nyújt a be­tegségből. vagy balesetből elhul­lott állatok után. röviden méltatta az igazolvány jelentőségét, -fontosságát. Egy tizenhat éves fiatalokról szóló vers után érkezett el az ünnepség fénypontja, az igazol­ványok átadása. Hogy a nap örökké emlékezetes maradjon, Emléklapot és virágot is kaptak a fiatalok. Bendes Mária levelező 43. A teherautó fél óra múlva már Ostburg ellenkező szélén járt. Apró kertecskékkel körülölelt há­zak álltak itt, eléggé távol egy­mástól. Előttük a vasúti híd ha­talmas oszlopai látszottak. — Megjöttünk, — mondta Sta- lecker és már nyúlt is az ajtó felé. — Látja azt a két ablakos házat, ott a fák között. Krause? Amelyiknek le vannak húzva a redőnyei. Az az. — Látom. — bólintott Aszker. A teherautó jobbra fordult, s csökkentette a sebességet. Ismét kinyílt a kabin ajtaja. Stalecker és Aszker gyorsan kiugrott. A sofőr gázt adott, s a kocsi elment. — Mag se köszöntük neki. — mondta csendesen Aszker. — Még találkoznak, ha sikerül. Stalecker odament a ház abla­kához, s kettőt koppantott a re­dőnyön. majd kis szünet után még egyet. Az ablak mögül vissza­kopogtak. — Menjünk. — mondta Stale- eker. Elhagyták a .főbejáratot, ame­lyen jókora lakat lógott, s meg­kerülték a házat. A hátsó falon Aszker egy másik, kisebb ajtót pillantott meg. Stalecker meg­lökte az ajtót, előre engedte Asz- kert. majd bement maga is. Utá­na ráfordította a zárban a kul­csot. Villanykapcsoló kattant, s világos lett. A szobából az a férfi jött ki, akivel Stalecker né­hány órával ezelőtt találkozott. A következő pillanatban a férfi hangos üdvözléssel sietett Aszker felé. Stalecker meghökkent: Schu­bert. az ostburgi illegális anti­fasiszta mozgalom vezetője és Krause, akit nem ismerhetett, a szeme láttára borult egymás nya­kába. Mind a ketten valami külö­nös, ismeretlen szavakat mondtak, s összecsókolóztak ... Oszkár Schubert! Kerimovnak azonnal eszébe jutott a tavalyi nyár, Szilézia északi vidékének erdeje. Ö a „Steyr" volánjánál ült, mellett pedig — összekötözött kézzel — a kém iskola vezetője szórta villámló tekinteteit . . . Aszkerl azért küldték erre az út­jára,, hogy megállapítsa, hol van az iskola és likvidálja a fasiszta kémeknek azt a csoportját, ame­lyet a szovjet hátországban való tevékenységre képeztek ki. Ehhez be kellett volna kerülnie az is­kolába. De nem sikerült, bár el­követett mindent amit csak le­hetett. Nem maradt más hátra: el kellett fognia az iskola vezetőjét. Személyi igazolványt kaptak a pálfai tizenhat évesek ALEKSZ.ANDR NASZIBOV: EJTEK HELY <72 AíLbán Fordította: Szathmári Gábor Az összekötözött kezű iskolafőnö­köt abba az erdőbe vitte Aszker. ahol tudomása szerint az egyik koncentrációs . táborból megszö­kött fogolyesoport ütött tanyát ideiglenesen. Aszkernek értesíte­nie kellett őket: búvóhelyüket felfedezték, s az Abwehméí már készülnek az akcióra, amellyel lecsapnak rájuk . . . Ott, az erdő­ben találkozott először Schubert- tel. A kém iskola vezetőjének ki­hallgatása révén Aszker rendkívül fontos értesüléshez jutott. Ezeket haladéktalanul továbbítania kel­lett volna a szovjet felderítő­parancsnoksághoz. Aszkernek azonban semmiféle hírtovábbító eszköz nem állt rendelkezésére. Mi tévő legyen? Schubert azt ta­nácsolta neki menjen át a front­vonalon. ő pedig, az elvtársaival együtt, nekilát a kémiskola rneg- semmisitésének. ,.Az új adatok birtokában — érvelt Schubert — most már remélni lehet, hogy sikeres lesz az akció. .. Aszker később megtudta, hogy Oskar Schubert teljesítette adott szavát. De arról is hírt kapott, hogy az akció csaknem vala­mennyi résztvevője elpusztult. . . És Schubert — élve és egész­ségesen — most itt áll Aszker előtt. Boldogan mosolyog s hu- nyorítjá nagy, világos szemét. — Igen. — mondta hátra si­mítva erősen őszülő haját — me­leg helyzet volt az. Már azt hit­tem otthagyom a fogamat... De egyben vágy ok! És, ellenére min­den pokolnak, sikerült megérnem, hogy találkoztunk még ebben az életben. Stalecker. miután megértette a néhány szó lényegét, megfogta Aszker kezét, s erősen megszorí­totta. — Bocsásson meg barátom, — mondta Aszkernek — mo6tmár elhiszem, hogy német kommu­nista. — Én viszont most már nyu­godtan megmondhatom, hogy té­ved. Stalecker zavartan nézett Schu­bertra. — Hazamehet, ha akar Otto, — szólt Schubert. — Későre jár. Éjszaka van. — Igen, Oskar. — Stalecker Aszkerhez fordult. — Jó éjszakát, elvtárs! — Kezetnyújtott Keri­movnak, s közben elmosolyodott. — Az érzésem azért nem csalt: rendes emberrel hozott össze a szerencse. — No és az én érzésem? —• Aszker ravaszkásan hunyorított, — Én sem csalódtam, igaz? Stalecker elment. Schubert karonfogta Aszkert, bevezette a szomszédos szobába, s leültette a díványra. — Beszéljen. — Előbb néhány kérdésem len­ne. Működik Ostburgban az anti­fasiszta szervezet? — Igen. — És ön a vezetője? — így döntöttek. — És régóta van itt? — Kis híján egy éve. A kém- iskola likvidálása után csak hár­man maradtunk a csoportból. Átmentünk utána Lengyelország­ba. Vagy egy hónapig voltunk otti Később aztán utasítást kap­tam. hogy jöjjek ide. — Értem. — Aszker kis szüne­tet tartott. — Schubert elvtárs, nem ismeri véletlenül ezt a nevet: Max Wiesbach? — A ..Gans-Hehmer" gyár he­gesztője? — igen. Ő az. Ki kell deríte­nem, miféle ember ez. — Jót mondanak róla általában. — Közelebbről szeretnék utá­na nézni ennek a Wiesbachnak. És egyáltalán, megvalósítható lenne az. hogy figyeljék öt? Azt hiszem, igen. — Meg kell mondanom, hogy Wiesbach most mindennél fonto­sabb számomra. — Személyesen akar vele fog­lalkozni? — Az lenne a legjobb. Úgy lát­szik, egy darabig itt kell laknom a városukban. Schubert előtt érthetetlennek tűnt, miért érdekel egy szovjet felderítőt ennyire egy bizonyos hegesztő. De ő maga is tapasztalt illegális pártmunkás és konspirá­A fiatal lány fürgén ugrott ^ le a .homokfutóról. Mire édesapja és a fogatos lekászáló­dott, ő már az irodában járt. Zsuzsa gyakorló agronómus a paksi Ezüstkalász Tsz-ben. Mező­gazdász lány a javából. Bőrét barnára fogta a koratavaszi nap­sütés. A keskeny leánykéz olaj­foltos. — A répaföldön voltunk, dél­után a földesi határrészbe me­gyünk — mondja vidáman. Hogy miért választottam a me­zőgazdasági szakmát? Előrebo- csáthatom, hogy nem kényszerítő körülmények hatására. Szívem szerint választottam és nem azért, mert máshova nem vettek fel. Szüleim akarata ellenére lettem mezőgazdász. Édesanyám és apám arról akartak meggyőzni nem nő­nek való munkaterület a mező- gazdasági pálya. Amíg beszél, elnézem vékonyka alakját, keskeny kezét. Törékeny agronómus — állapítottam meg magamban. Lehet, hogy a fiatal lány valamit észrevett, mert így folytatta: — Tegnap gépet szereltünk, s az olaj megfogta a kezemet. A termelőszövetkezet nemrég kapott egy német gyártmányú erőgépet,, amelyet a répavetéshez kellett előkészíteni. A régi gé­pekhez szokott traktorvezető ne­hezen boldogult az új géppel. Amikor Zsuzsa felajánlotta segít­ségét furcsán nézett a lányra. Mintha csak azt mondta volna. — Majd meglátjuk ért-e a gép­iig a „kislány”, cAp ja 7 uzsa ahogy a tsz főköny- ^ velője mesélte — könyö­kig olajos lett, de a gép beállítása nagyszerűen sikerült. A traktoros előtt a „kislány” megalapozta a tekintélyt. — Biztos kézzel kezeli a kormányt is — mondta elisme­rően. Tóth Zsuzsa, a paksi Ezüst­kalász Tsz agronómus gyakorno­ka előnyös helyzetben van. Édes­apjával, Tóth Pállal dolgozik együtt, aki tapasztalt, mezőgazda- sági szakember és a tsz főagronó- musa. — Kislányomat valóban le akartam beszélni arról, hogy a mezőgazdasági pályát válassza. Nem hagyta magát. Viszont, ha Zsuzsa történetesen fiúnak szüle­tik ragaszkodtam volna, hogy ag- ronómusnak tanuljon. Nálunk családi hagyományként apáról fiúra szállt a mezőgazdasági pá­lya szeretete. A dédapám is me­zőgazdasági szakember volt, apá­mat pedig Pakson sokan ismerték. A felszabadulás előtt ezüstkalá­szos tanfolyamon tanította a pak­si gazdákat a szakszerű mező­gazdasági ismeretekre. — Már a tsz megalakulása .ide­jén. 1960-ban is szerettük volna Tóth Pali bácsit megnyerni a tsz számára. Az állami gazdaság ra­gaszkodott hozzá, s akkor egye­lőre le kellett mondanunk. Az idén, hogy agronómus nélkül ma­radtunk gondoltuk újra meg pró­Látnia báljuk szülőfalujába hazahívni. Hosszas levelezés, huzavona után végre teljesült régi óhajunk. Egy hónap óta nálunk dolgozik az apa és a lánya. Pali bácsinak csak egy kikötése volt, hogy a lányát gyakorlati időre maga mellé ve-, hesse. Szívesen tettünk eleget az apai kívánságnak és eddig még nem is bántuk meg. Zsuzsa ügyes, talpraesett lány, nem aféle tupí- rozott hajú, piros körmű kényes- kedő kisasszony — mondja Weisz Ferenc, a tsz elnöke. p edig ahogy az emberek el­^ mondták, akad,t egy-két okoskodó tsz-tag. — Még mit nem, két agronómus és az egyik nő. Egy fiatal kisasszony-féle, Nem lesz elég az egy homokfutó. Két határjáró kocsit kell beállíta­ni, egyiket az apjának másikat a lányának — aggodalmaskodtam. Korai volt az aggodalom. Tóth Pál főagronómus — bár szereti lányát — nem kényezteti el túlsá­gosan. Azt vallja: — Zsuzsa aka­ratom ellenére választotta ezt a nők számára nem éppen könnyű szakmát. Küszködjön a tudásért, ismerje meg a nehézségeket is. Zsuzsa szívesen ismerkedik a tsz munkaszervezésével, a tagok­kal és nem szívesen, de ez is hozzátartozik a gyakornoki élet­hez, a felmerült nehézségekkel. Apja nemcsak tanítóia, d° falán egy kicsit szigorú kritikusa is. — Néha úgy érzem nagy köve­telményeket támasztok az én vé- konydongájú gyakornokommal szemben. De úgy látom bírja, mert nagy benne az elhatározás. Örülök, hogy kedvvel és kitar­tással végzi munkáját. Ezt vár­tam is tőle, ha egyszer arra mert vállalkozni, hogy a családi hagyo­mány őrzője legyen. 'T’óth Zsuzsa az apja lánya.-*• Szíve szerint választotta a mezőgazdasági pályát. Jövőre vo­natkozó terveiről egyszerűen, pó­zolás nélkül beszél. — Egy évig apám mellett gya- komokoskodom. A következő gya­kornoki évben másutt, talán egv állami gazdaságban próbálok sze­rencsét, hogy minél nagyobb gya­korlatot szerezhessek. Egy kíván­ságom van. A gyakornoki évek után is a termelő munkában sze­retnék maradni tsz-ben, vagy állami gazdaságban. Nagyon el- • keserednék, ha irodában kellene dolgoznom, mint egyik évfolyam­társammal történt, akivel együtt végeztünk Keszthelyen. Nem be-; csülöm le, sőt nagyon is fontos, munkának tartom az adminiszt-| rációt, de én nem szeretnék ad- j minisztratív emberré válni. Azért I választottam a mezőgazdasági pá-1 lyát, mert szeretem a természetet. — mondja fiatalos hévvel. Apja elgondolkozva néz lányá­ra, inkább magának, mint ne­künk mondja. — Szeretném, ha ez a lelkesedés megmaradna még az esetleges csalód ások után is. Néhány év és én nyugdíjba me­gyek. Örülnék, ha a munkám folytatását reád bízhatnám. Pozsonyi Ignácné tor volt, s nem tett fel kérdése­ket, Ha nem mondta, hogy miért van rá szüksége, akkor nyilván­valóan nem akarja mondani, így kell eljárnia. — Itt lakni egy darabig, — ismételte Schubert. -— Akkor va­lahol dolgoznia kell. Legalizálnia kell magát. — Igen. — Aszker feláLlt,. s fel- alá járkált a szobában. — Van­nak nálam jó igazolványok. Na­gyon jó iratok. Nincs semmi fél­nivalóm, ha esetleg utánam néz­nek valahol. — Gépkocsivezetői igazolványa is van? — kérdezte váratlanul Schubert. — Hisz’ maga kitűnően vezet kocsit. Emlékszem, micsoda úton és milyen ügyesen vezette azt a „Steyrt” az erdőben. — A gépkocsivezetői igazolvá­nyom tökéletesen rendben van. De előbb szerettem volna meg­változtatni a külsőmet. Schubert kérdően nézett Asz- kerra. (Folytatjuk) Ms este Szekszártíore: Luxemburg grófja Ma este, nyolc órai kezdettel, a városi művelődési házban a Kecskeméti Katona József Szín­ház vendégjátékára kerül sor. A színház együttese Lehár Fe­renc: Luxemburg grófja című nagyoperettjét mutatja be, amely- * nek főbb szerepeiben Mucsi Sán­dort. Máday Endrét, Gyólay Vik_ tóriát. Szegő Zsuzsát, Komlós Józsefet láthatja a szekszárdi közönség. A darabot Lovas Eld it rendezte. •

Next

/
Thumbnails
Contents