Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-24 / 94. szám

ím. április U. «TOLNA OTEGYFT NfiPŰJSAB 5 Az első napok a labdagyárban A világos mű­helyben vadonat­új asztalok, varró­székek mellett szorgoskodnak a tanulók. Űj mes­terséget tanulnak, a labdavarrást. Valamennyien túl­vannak már az ínaskoron, van köztük huszonöt éves, de kétszer- ennyi idős is. Akad dolguk az okta­tóknak, a részleg- vezetőnek, magya­rázni, mutatni a fogásokat, de az eredmény nem marad el. Igyekez­nek a leendő lab­davarrók és ha Lévai Józsefné, Klimes Lajos, vagy Szilágyi Sándor oktatók — vagy éppen a részleg- vezető, Lénárt Ferenc — vala­melyiküknél az egyenetlen öltésre, a nem elég szoros varrásra hívja lel a figyelmet, biztos, hogy a következő darab már jó iesz. Hiszen egy-két esztendő múlva évi százötvenezer bőrlabdát — különböző méretű futballabdá- kal. kézilabdákat, vízilabdákat — kell itt előállítani és a leendő üzem munkásgárdájának a mag­va ez a huszonöt férfi és nő. A férfiak vannak kevesebben és nékik már volt korábban is némi közük a szakmához. Kovica Istvánnak a sógora szíjgyártó. Farkas József, aki eredetileg hen­tesnek tanult, az apja szíjgyártó műhelyében ismerkedett meg a szakmával. Zubonyi József a ci­pész mesterséget tanulta annak­idején. De asszonyok, lányok talán most látnak először varró­széket. — Ennél az asztalnál valamennyien vasutas-feleségek vagyunk — mondja Szentgyörgyi Józsefné. Az én férjem váltóke­zelő. — Eddig hol dolgozott? — Otthon a háztartási munkát csináltam. De most már meg­egyeztünk a férjemmel, hogy amikor én dolgozom, és ő nincs szolgálatban, ő végzi az otthoni munkát. Szerencsére jól tud főzni is. — Hol tartanak a tanulók a szakma elsajátításával? — teszem fel a kérdést Szilágyi Sándor oktatónak. — Természetesen a mennyiség még nem megfelelő, ahhoz több gyakorlat kell. De a minőséggel már nincs különösebb baj. Van itt olyan is, aki egy hét után már export-labdát varrt. Lévai József főmérnökkel a Simon tornyai labdagyártás rövid múltjáról és várható nagy jövő­jéről beszélgetünk. — Évekkel ezelőtt kezdtük meg Budapesten a kísérleteket Lénárt kollégával, az új üzemrész veze­tőjével együtt. — mondta Lévai elvtárs. — Korábban nálunk a futballabdákat import-marhabőr- ből készítettük. Itt beszerzési ne­hézségek voltak, ezért került be­vezetésre a „lótükörből" való labdagyártás. De mivel az utóbbi években — a mezőgazdaság gépe­sítése következtében — rohamo­san csökkent a lóállomány, keve­sebb lett a lóbőr is. Uj nyers­anyagforrás után kellett nézni. Megpróbálkoztunk a marhahasí­ték hasznosításával erre a célra. A bőrgyárakban évek óta hatal­mas mennyiség halmozódott fel ezekből a — főként méreten aluli, 5—18 négyzet deci méteres — hasítékbőrökből, amit nem hasz­nálnak tel semmire. Sikerült ki­dolgozni megfelelő eljárást ezek kikészítésére. Az új eljárással ki­készített bőr annyira alkalmas a labdagyártásra, hogy legutóbb is elismerő levelet kaptunk az MTSH-tól a mintaként küldött vízilabda kiváló minőségéről. Pe­dig köztudomású, hogy a vízi­labdánál kell a legtöbbet kibír­nia az anyagnak. — Hogyan kerültek Simontor- nyára? — Budapesten nem voltak meg­felelő lehetőségek az üzem fej­lesztésére. Egyébként is már évek óta érvényesül nálunk az az irányzat — több párt- és kor­mányhatározat is szól erről —, hogy új üzemeket vidékre kell telepíteni, önként adódott a le­hetőség. hogy egy nagy bőrgyár mellé telepítsük az üzemet, tehát a nyersanyag jelentős részét nem kell szállítani. Ha pedig a kiké­szítő üzem itt van. a labdagyár­tást is itt kell megszervezni. A Simontornyai Vegyesipari Válla­lat vállalkozott a dolog megszer­vezésére. jelentős segítséget adott a megyei tanács ipari, osz­tálya is, így tudtuk megkezdeni itt a hulladékbőrök feldolgozását. Meggyfanevelő telepet létesített a MEK Nagydorogon Az elmúlt 10 esztendő alatt mintegy felére csökkent me­gyénkben a cigánymeggyfa-állo- mány. Míg néhány évvel ezelőtt 100—150 vagon cigánymeggyet vettek át a felvásárló szervek, addig tavaly ennek már csak a felét. Pedig a cigánymeggyet a hazai ipar is többféleképpen fel­dolgozva. korlátlan mennyiségben tudja értékesíteni és az export- lehetőségek is nagyok. Mindeze­ket mérlegelve határozott úgy a Szövetkezetek Tolna megyei Ér­tékesítő Központjának a vezető­sége, hogy a kivágott, vagy ki­pusztult termőfák pótlására meggyfanevelő telepet létesít. A telep Nagydorogon lesz. A tél folyamán Pakson, pincében elő- csiráztatott meggymagokat — kettő mázsái — a héten vetik el. azzal a módszerrel, amellyel a zöldborsót szokták. Őszig itt nem is lesz munka. Akkor kiritkítják, és jövő ősszel, vagy 1965 tava­szán a cigánymeggyfákat kiadják a háztáji gazdaságokba. A kezdeményezés eddig egye­dül álló, s a sikert illetően a szakemberek nagyon óvatosak. De hozzávetőleges becslések szerint a két mázsa magból lesz annyi cse­mete, hogy az elmúlt években ki­pusztult termőfák 20—25 százalé­kát már ebből pótolni tudják. A meggyszezon idején pedig ebben az évben a. MÉK ismét fog három mázsa magot, s a nagydorogi te­lepet jövőre, azután pedig min­den évben folyamatosan, bővítik, így remény van arra, hogy öt éven belül Tolna megyében pó­tolják a kipusztított. nagvon igénytelen, de ugyanakkor érté­kes cigánymeggyfákat. R. É. kikészítését és a labdagyártást is. — Milyen lehetőségek állnak az üzem előtt? — Az országban még nincs bőr-sportárugyár. Talán itt sike­rül ezt kialakítani. Mert nemcsak a magyar futballnak — mint sportnak — van nemzetközileg is tekintélye, hanem a labdának is. Nemrég Svájcba szállítottunk hatszáz darabot, de kilátás van máp országokba irányuló, nagyobb szállítmányokra is. Ez is indokol­ná a fejlesztést. Mint Vági István elvtárstól, a megyei tanács ipari osztályának helyettes vezetőjétől megtudtuk, már készül az új üzem beruhá­zási programja, az év végéig a tervek is elkészülnek, jövőre pe­dig megépül az üzem. Évi száz- ötvenezer labda gyártására. J. J. Egy, a többszáz millió közül ALI Alival Nápolyban találkoz­tam. A nápolyi kommunista fiatalok klubjában. Története emlékezetembe vésődött. * Luandában született. Diák korában sokat olvasott. Szen­vedélyesen szerette az irodal­mat. Minden idejét a könyvek kötötték le. Egyszer egyik idősebb barát­ja, aki Párizsban járt egyetem­re, s nyári szünetben hazauta­zott Luandába, vékony, agyon­olvasott könyvet adott neki, s megkérte, hogy a legnagyobb titokban olvassa. Kíváncsian ütötte fel az első oldalt: Lenin neve állt rajta. A gyarmatok felszabadításá­ról volt szó a könyvben. Mohón falta a betűket. Átolvasta az éj­szakát. Néhány fogalmat nem értett. Ezeket feljegyezte ma­gának, s másnap kikérdezte ba­rátját, aki a könyvet adta. Úgy érezte, egy új világ nyílt meg előtte. Barátja szépirodalmi köny­vekkel is ellátta. Tiltott köny­vek voltak. Szocialista íróktól származtak. A baráti kör szervezetté iz­mosodott. Éjszaka á falakon felírások jelentek meg: Le a Salazar féle diktatúrával! Éljen a független, szabad Angola! A rendőrség nyomozni kez­dett. Eredménytelenül. Ali kap­csolatot teremtett a földalatti hazafias erőkkel. Megbízták egy illegális diáklap szerkeszté­sével. Sokáig eredményesen dolgozott. De a rendővkopók nyomára bukkantak. Lebukott. A szörnyű kínzások következ­tében elveszítette egyik szeméi. Két évi kényszermunka után sikerült megszöknie. Olaszországban csak ideigle­nesen tartózkodott. A Szovjet­unióba készült. Találkozni akart azzal az emberrel, aki a leg­nagyobb hatással volt rá. Ahogy mondta. Moszkvában első dol­ga az lesz, hogy felkeresi a Le­nin Mauzóleumot. Terveiről is szó esett. Szeretne nagy mű­veltségű újságíróvá lenni, a szovjet egyetemen tanultak se­gítségével, olyanná, aki írásai­val eredményesen tudja irányí­tani. lelkesíteni, szervezni An­gola felszabadításáért küzdő né­pét. H. T. Színpad és buszváró társadalmi murikából A diósberényiek légi panasza, hogy kultúrházuk színpada nem alkalmas színházi előadás meg­tartására. A fiatalok most elha­tározták. hogy társa dalmj mun­kában átépítik a kultúrtermet, felemelik és megnagyobbítják a színpadot. Mintegy 59 ezer fo­rint értékű munkát végeznek. Terveik szerint augusztus 20-án már megtarthatja első. ünnepé­lyes bemutatóját a faluban a Dé­ryné Színház. A faluban még egy nagyobb je­lentőségű társadalmi összefogás­ra kerül sor. A diósberénviek autóbuszvárót is akarnak építeni A helyi tanács anyagi támoga­tásával és a lakosság társadalmi munkájából ez is felépül a tél beállta előtt. az igazgatóhelyettes ? \IÍ*á r / • a a i //I az igazgatói Mit var az uj tanterv tol; gj* Tananyagmódosítást az életkori sajátosságoknak megfelelően — Uj tankönyveket Az általános iskolákban meg­kezdődtek a tantervi ismerteté­sek. Az oktatási reform alapján létrehozott új tanterveket az el­sők között a Tamási Általános Iskola nevelői munkaközössége előtt ismertették. Mit jelent a testület egésze szempontjából az új tanterv? — kérdeztük meg Forster Annát, az igazgatóhelyet­test. — Mindannyian régóta várjuk az új tantervet — válaszol — hi­szen arra hivatott, hogy az okta­tási munkában jelentkező prob­lémákat megoldja. Útmutatásával a nevelési feladatok könnyebben teljesíthetők. Már az előkészüle­tek idején megfigyelhettük, hogy nevelőink öntevékeny módon ku­tatják az új nevelési módszere­ket. kísérleteznek, hogy az órá­kon, a tanulók aktivizálásával kö­zös munkát végezhessen az osz­tály és a tanár, megoldják a sok­irányú foglalkoztatás kérdését. Megtanultuk, hogy az új módsze­rek önmagukban és tisztán nem alkalmazhatók. Célunk kell le­gyen a változatos, színes oktatás kialakítása. így például az úgyne­vezett rejtett feleltetés, amikor nem egy tanuló mondja fel a leckét, hanem a nevelő az egész osztálytól kéri számon — folytonosan fárasztó lenne. Egyik alsótagozatos nevelőnk a hangok tanításának rendjét cserélje fel sikerrel. Mindezeknek a kezde­ményezéseknek keretet ad az új tanterv. — A tanterv megvalósítása azonban tankönyvkérdés is — folytatja. — Úgy hírlik, hogy a nyáron megkapjuk az új könyve­ket és a tanmeneteket. Nagyon jó lenne, ha csakugyan így tör­ténne. A nevelők felkészülhetné­nek a következő tanévre, s ez megkönnyítené az indulást. Ezután szaktanárok véleményét kérdeztük meg. Csató'' Lászlóné. biológia—földrajz szakos neveiő a következőket mondotta: — Nagyon örültem annak, hogy az új tanterv figyelembe veszi a tanulók életkori sajátosságait. Évek óta problémát jelentett pél­dául az ötödik osztályban a föld­rajz anyag előadása, megértetése. Ekkor tanulnak először földraj­zot a gyerekek, s máris Európa általános jellemzésével kellett kezdenünk az oktatást, ami túl nagy ugrást jelentett az alsó ta­gozat után. Lehetőséget ad az új tanterv arra, hogy tárgyam közelebb kerülhessen a gyerekekhez a gyakorlati élethez. Eddig ezt a saját fejem után, úgy próbáltam áthidalni, hogy újsághíreket, rá­dió-, vagy tv-közleményeket vá­gattam Ki a diákjaimmal, s az azokban előforduló helységekről az órákon igyekeztem földrajzi, gazdasági, politikai ismertetési adni. így kerültek közel hozzájuk például az afrikai felszabadító mozgalmak. A fiatal tanárnő négy éve ta­nít, levelező úton szerezte meg diplomáját. A földrajzot nagyon szereti, érdekli tárgya, s ezért üdvözli örömmel az oktatás ja­vítását szolgáló új tantervet. — Helyes az, hogy előírja a reform a gyerekek földrajzi tá­jékozottságának nő^siését, VIH. osztályban biztosítani keli. hogy megyéjüket, szőkébb hazájukat részletesen megismerhessék. Ezen a szakon csak a 64—65-cs tan­évben vezetik be az új tantervet, de addig is annak szellemében dolgozhatok. Beszélgettünk Takáts Julianna magyar—történelem szakos neve­lővel, aki szintén az új tanterv életkori sajátosságokra vonatko­zó pozitívumait emelte ki. El­mondotta. hogy a történelemok­tatásnak színesebb, eseménvesébb könyvre van szüksége, s ezt ígéri a tanterv. De mi a véleménye a magyar új módszerű tanításáról? Sokan azt tartják, hogy a gyakor­lati életre nevelés szempontjai mellett az irodalmi ismeretek ok­tatása háttérbe szorul. — A hasznos vonások mellett a negatívumok eltörpülnek — mondja a fiatal tanárnő. — Nagy előnye az új tantervnek, hogy a nevelőnek szabad kezet ad a kötelező anyag mellett az aján­lott ismeretek méltatásában. Így az egyéni felfogas érvényesülhet, alkotóbb jellegűvé válhat mun­kám. Üdvös, hogy a szókincs-fej­lesztésre, nyelvhelyességi követel­ményekre súlyt helyez az előírás. Végül pedig egy szülő észx'evé- teleit említenénk meg. Várni Gyu- láné, a járási könyvtár munkatár­sa, a szülői munkaközösség elnö­ke mondta el véleményét: Fia IV. osztályos, éppen az új tanévtől kezdve befolyásolja majd tanu­lását az új terv. Az oktatás kon­cepciójából a gyakorlatibb neve­lés szempontja ragadta meg. — Szerintem a gyereknek ei mi korunkban erre is szüksége van — mondja. B. K.

Next

/
Thumbnails
Contents