Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-20 / 91. szám

2 TOT,NA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. április 20: Könyv készül a megye történetéről Helytörténeti könyv kiadására készülnek Szekszárdón. Ezzel el­sősorban az a cél, hogy szemlél- tetőbbé, a lakóterülethez közel- állóbbá tegyék az iskolai okta­tást. A müvet a levéltári anyag­ból állítják össze, de felhasznál­ják a megyére vonatkozó más le­véltárak és förrásak anyagát is. A könyv a megye római kori tör­ténetével kezdődik, de zömmel a honfoglalás óta eltelt időt öleli fel. A középkorból elsősorban a szekszárdi apátság, s a környék lakosságának küzdelmeit elevení­tik meg. A későbbi időkből je­lentős helyet kap a török pusztí­tás és a megye benépesülése. A megye parasztsága évszázadokon át nagy küzdelmet folytatott a földért a földesurakkal szemben. A XVIIL században Szekszárdón, Szakályban, Ozorán és Tolnán nagy parasztfelkelés bontakozott ki. A felkelés erejére jellemző, hogy külön rendelet kiadását har­colták ki Mária Teréziától. A me­gye történetének ez a része szé­lesebb körben még ismeretlen, s e könyvön keresztül kerül először nagyobb nyilvánosság elé. Ki­emelkedő része lesz a könyvnek a reformkor és a 48-as szabad­ságharc számtalan megyei ese­ménye. A reformkor idején az egyik választás idejére ágyúkkal erősítették meg a vármegyeházát, hogy a reformpártiakat megfé­lemlítsék. A 48-as események leg­dicsőségesebb része az ozorai dia­dal. Igen sok tanulságos ese­mény zajlott le a nagybirtoko­kon: rohamosan tért hódított a földbérlet, mint a kapitalizmus egyik jellemzője, s ezzel párhu­zamosan napirendre kerültek a parasztok újabb megmozdulásai, például az aratósztrájkok Nagy- kónyi és Ozora vidékén, A szá­zad elején kitört a kivándorlási láz. A könyvből megismerhetjük majd az örökbérlők és szabad­gazdák egyesületének mozgalmát. Ez egyébként Tolna megyéből in­dult ki és terjedt az ország más vidékein is. A könyvet 300 oldal­ra tervezik és a földosztás me­gyei történetével fejeződik majd be. Megkezdődtek a mű összeállí­tásának előmunkálatai és ha min­den jól megy, az év végére meg is jelenik. Új mozi Bogyiszlóit Bogyiszló sokat fejlődött kultu­rális téren az elmúlt években. Megépült egy korszerű művelő­dési otthon. Itt helyet kapott a mozi is, ez azbnban nem bizo­nyult jó megoldásnak, mert a mozielőadások mellett egyéb ren­dezvényekre is gyakran kerül sor a községben, igy aztán néha el kell hagyni valamelyiket, hely | hiányában. A falu vezetői ezért úgy határoztak, hogy új mozi­helyiséget létesítenek. Mór meg­vásároltak 70 000 forintért egy régi épületet, amit a közeljövő­ben átalakítanak. Az új mozi lé­tesítésének költségei közel fél millió forintot tesznek ki, s ezt a község és a MOKÉP közösen fedezi. Ahol LENIN MOSZKVA KÖRNYÉKI FALU: GORKI. Utcáin Lenin járkált. Itt beszélgetett a parasztokkal 1921. egyik januári estjén Vaszi- lij Sulgin házában. Ez a ház ma is a falu szélén áll. Falán emléktábla. Minden látogató, alá Gorkiba érkezik, feltétlenül megáll e ház mellett. Lenin Nagyezsda Konsztan- tyinova Krupszkája társaságában ment le a faluba. Történt ez január 9-én este. Vaszilij Sulgin házában sok parasztember gyűlt össze. Lenin az asztalhoz ment, levetette kabátját, s figyelmesen végignézett az összegyűltökén. Agyoncsigázott, földszínű arcok, elnyűtt ruhák. Az ország feldúlva, mindenütt az éhség volt az úr. — Hogyan lesz ezután? — erre a kérdésre vártak a parasztok választ. Amikor elhangzottak az üd­vözlő beszédek és a házban a csend vert tanyát, Lenin beszélni kezdett. Beszélt a fiatal szovjet köztársaságról, amely a belső el­lenforradalommal és az interven­Ulést tartót! a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság A Tolna megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság ülésén jelentős vizsgálatok eredményeiről tanács­koztak. A bizottság elé terjesztet­ték a háztáji és szórvány-gyü­mölcsösök helyzetéről, a sütőipa­ri vállalatok munkájáról, az er­kölcsi és működési bizonyítvá­nyok bemutatásáról végzett vizs­gálatok összefoglaló jelentéseit. A bizottsági ülés az előterjesz­tett vizsgálati anyagok nyomán határozatokat hozott és intézke­déseket javasolt. A háztáji és szórványgyümölcsösök vizsgálati anyagának részletes ismertetésé­re lapunkban visszatérünk. . 'H ’ 1 Jk. * ;’"T\ ^ ALEKSZÁNDR NASZÍbÖV: EJTEKHELY az -&lbán Fordította: Szathmári Gábor Stalecker kiment, s csakhamar egy barna öltönnyel és egy ing­gel jött vissza. Aztán megint el­ment, s használt cipőt hozott. — Ez az egész készlet, — mond­ta. — Az egyenruhát pedig gyor­san vesse le és dugja a dívány alá. Ha visszajöttünk, megsemmi­sítjük. Otto és Bertha elment. Aszker sietve átöltözött, s a tükörhöz lé­pett. Egy viseltes ruhájú, fáradt, megtört férfi nézett rá onnan, akin rendkívül esetlenül állt a bő, lötyögős ruha. — Jó ez, — mondta magában. Átrakta a zakó és a nadrág zse­beibe az igazolványait, a piszto­lyát, a cigarettát, a gyufát, s ki­ment. Staleckerék már az utca végén jártak. Aszker a látótávolságban követte őket. Megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor látta, hogy Bertha és Otto betér Lange házába. Az ellenőr­zés sikeres volt. Staleckerék sen­kivel sem beszéltek az úton, nem mentek oda az útközben elha­gyott megannyi telefonfülke kö­zül egyetlen egyhez sem. Amikor Staleckerék eltűntek Lange házának kapuja mögött, Aszker visszaindult. Nem sietett, alaposan szemügyre vett mindent, amit az utcán látott. Helyesen tette-e, hogy Ostburgban maradt? Herbert halála után úgy látszott, minden oka megvan rá, hogy át­menjen a szomszéd városba, arra, az ottani címre, amely a végszük­ségre szólt. Ám, ha elutazik, ma­gát ugyan megmenti, de a fel­adat teljesítése elhúzódik. Itt pe­dig még volt egy utolsó remény... És nem csalódott. Sikerült el­érnie a legfontosabbat: kapcsola­tot talált Staleckerrel! Miközben így elmélkedett ma­gában, az útkereszteződéshez ért, s azt vette észre: követik. Lehet­séges, hogy alaptalan a gyanúja? Nemcsak neki tűni úgy, hogy az imént szembejövő, német tiszt túlságosan fürkészve nézett rá? Aszker cigarettát és gyufát vett vett elő, s mintha véLetlenségből történt volna, leejtette a földre a gyufásdobazt. Amikor lehajolt érte, óvatosan visszanézett. Igen, nem tévedett; az a tiszt kimért léptekkel jött utána. Adolf Torp volt az illető. A határozott, erős jellemű cél­tudatos emberek a veszély pilla­nataiban határtalan nyugalmat, valami különleges rendezett és világos gondolkodást tudnak magukra parancsolni. Ennek bir­tokában a másodperc töredéke alatt képesek felmérni az adott körülményeket, kiválasztani a szükséges lépést, s gyorsan és pontosan végrehajtani, amit el­határoztak. A felderítőnek ez a felbecsül­hetetlen értéke tökéletesen meg­volt Aszkerban is. De mit tehet most ebben az idegen, ellenséges német város­ban, amelynek az utcái ilyenkor, a késő délutáni órákban ráadá­sul már néptelenek is? Aszker néhány száz lépést tett. Megállt a kirakatok előtt, mintha azokat nézné, s félszemmel min­dig visszasandított. A tiszt kitar­tóan követte. Ha Ászkor megállt, ő sem ment tovább, egy hirdető- oszlop vagy egy fa mögé lépett, Aszker végérvényesen megbizo­nyosodott. Tovább indult. Óvato­san zsebébe csúsztatta a kezét, megfogta a pisztolyt, s eltolta raj­ta a biztosító zárat. Még egy háztömb van hátra. Utána már egy emeletes épüle­tekkel szegélyezett utca követke­zik. S az egyik épületnek, — a saroktól a harmadiknak — több udvara van. Bizonyosan átjáró ház. Tegnap, amikor Lángéval Staleekerékhez tartottak, egy vak öregember újságokat árult en%él az épületnél. Igen, itt van, jól emlékezett. Valamivel arrébb, ahogy tegnap látta, egy keskeny kapualj az első udvar bejárata. Vagy ötven lépés még odáig az út. Aszker szíve hevesen vert. De hiszen erről az átjáróházről bi­zonyosan ez a tiszt is tud! Isme­ri és természetesen nem marad az utcán várakozni, hanem be­megy utána abban a hosszú sö­tét kapualjba. — Jól van, — mondta magá­ban Aszker. — Hadd jöjjön! S elérte a ház szürke kőrenge­tegét. Csak nehogy legyen valaki a bejáratnál! Vagy tizenkét méterre lehetett Lőle, amikor megpillantotta a hom­lokzati faltól kissé beljebb álló kaput. Nem volt ott senki. Vál­tozatlanul nyugodt, kimért lép­tekkel ment a kapualjig, s ami­kor eltűnt alatta, futni kezdett. Áhaladt a kapun, félreugrott, s a fal mellé, a kapu becsukott szár­nyához húzódott. Eltelt egy másodperc, kettő, s lépések hallatszottak. Rövid ár­nyék jelent meg a kapualjban. Aszker visszatartotta lélegzetét. Szívének dobogását is lehalkította volna most, ha tehetné. Az ár­nyék egy pillanatig mozdulatlan volt, aztán megnyúlt. A kapu­szárnyánál megjelent a férfi pro­filja. Aszker figyelmesen meg­nézte magas, szép homlokát, sza­bályos formájú orrát, energikus állát, a nyakán lüktető kis kék eret. (Folytatjuk) ciósokkal vívott elkeseredett harc­ban védi szabadságát és függet­lenségét; beszélt a feldúlt ország­ról és a pusztulás elleni harcról, a városi lakosság élelmiszergond- jairól, a munkás—paraszt szövet­ség megszilárdításáról, s arról, hogy át kell térni a kollektív földművelésre. Lenin felrajzolta a' jövőt, amikor majd gépeket, villanyt, rádiót kap a falu, ami- kbr felszámolják a nyomort s az egész parasztság megtanul írni- olyasni s minden házba járnak újságok, folyóiratok, könyvek ... Iljics őszintén, egyszerűen, ért­hetően beszélt. Mintha az új vi­lágba néző ablakot nyitotta volna ki a parasztok előtt. Aznap este sokáig elhúzódott a beszélgetés-. A parasztok ki­kísérték Iljicset, megköszönték előadását, jó egészséget kívántak neki. Lenin a ragyogó jövőbe vetett mélységes hitet hintett el szívükben. S valahányszor valami új érkezett Gorkiba, a parasztok­nak eszébe jutott Lenin, a Le­ninnel folytatott beszélgetésük. 1921. júliusában kigyulladt a villany a faluban. A parasztok elnevezték Iljics lámpájának. Az­óta a felismerhetetlepségig meg­változott a falu élete, a parasz­tok termelőszövetkezetbe tömörül­tek és sikeresen vezetik jól gé­pesített közös gazdaságukat. Az utcák két oldalán: új házak, a kis dombon áll a klub nagyszerű épülete. Minden gyerek iskolába jár. Az írástudatlanságot rég fel­számolták. A kolhoz a Vlagyimir Iljics ne­vet viseli. Amikor benéztem a kolhozirodára, szokatlanul nagy munka közben találtam az embe­reket. Kopogtak, csattogtak a szá­mológépek. A gazdaság nagy, nyolc falut egyesít, több ezer hek­tár földje, nagy állatállománya van. A hónap a vége felé közele­dik. A kolhoztagoknak pénzt Jpll fizetni. Nézem a bérlistát. Anna Buligina márciusban 70 rubelt keresett, de egyes fejőnők száz rubelnél is többet kerestek. Az elnök szobájában az új gyümölcsös telepítéséről vitatkoz­nak. Az elnök, Iván Bujanov, a szocialista munka kétszeres hőse figyelmesen hallgatja a vitatko­zókat. Szofja Gyenyiszova, a leg­fiatalabb brigádvezetó azért kar­doskodik erősen, hogy a gyümöl­csöst Gorkiban létesítsék. De rep- likáznak vele. Miért éppen Gor­kiban? Itt már amúgyis 85 hek­tárnyi gyümölcsösük van. A töb­bi falunak is kell gyümölcsös. Iván Pancsenko, a , kolhoz könyvelője behozza az okmányo­kat aláírásra. Tavaly a kolhoz­nak 1 millió 400 ezer rubel voli a jövedelme. S mivel kezdték? 1929-ben. amikor megalakult Gor­kiban a kolhoz, tíz tehén volt a közös istállóban, a társadalmi alap pedig 52 rubel 26 kopejkái tett ki. 52 rubel, és csaknem másfél millió!... Ajtó csikordul. Bujanov régi barátja, Mihail Sulgin lépett be: annak a Vaszilij Sulginnak a fia, akinek házában 42 évvel ezelőtt Lenin a parasztokkal beszélgetett. — Hozzád jöttem — mondta Bujanovnak. — Megyek átvenni az új baromfiólat, nem jönnél ve­lem? MIHAIL SULGIN túl van már a hatvanon. A kolhoztól nyugdí­jat kap. Otthon ülhetne az öreg, de ő már’hajnalban felkel és siet a kolhoz építkezéseire. A kol­hoznyugdíjasok tanácsa megbízta Sulgint, hogy ellenőrizze az épít­kezés menetét. Hát lehet ilyen­kor otthon ücsörögni?! Hamarosan Iván Bujanov js nyugdíjba megy... A tagok be­szélik, hogy Iván Kuhar, a fiatal agronómus nagyszerű utóda lesz az öregnek. A két öreg felért a dombtető­re. Innen jól látni az egész falut. A takaros verandás, és erkélyes házakat, a tetőkön magasodó tv- antennák erdejét. A nyílegyenes Kasiri országutat, a Pahra folyó hídját, s a folyó lankás partján az új kultúrházat, az új parkot, a sportpályákat. Bujanov és Sulgin lement az állattenyésztő telepre. Az istálló mennyezete alatt daru csúszkált. Hatalmas puttonyából erőtakar­mány hullott a vályúkba, a fejő­nők fehér köpenyben dolgoztak a „fenyőfa” fejőkészülék mellett. Nemrégiben amerikai farmer látogatott el Gorkiba. Búcsúzás­kor a vendég így szólt az elnök­höz: — Mister Bujanov, úgy látom, maguk megpróbálják utolérni Amerikát. — Köszönöm — felelte tartóz­kodóan az elnök. — De meg kell mondanom önnek, hogy kolho­zunk nemcsak utolérte az élen­járó amerikai farmergazdaságo­kat. de el is hagyta őket. Kolho­zunk kilencszáz mázsa tejet ter­mel minden száz hektár földterü­let után. Szürkület ereszkedik a falura. A két öreg kijött az utcára, ők hallották Lenint, Lenin tanácsá­ra átalakították a falu életét, lát­ták földieik, a falusi emberek igazi boldogságát. Jevgenyija Gyementyeva Jldi elő l.e.q o U'áq gxi í... A kerti törpe el­kelt, eltűnt gz ablak­ból, a Qsipkekesztyű is gazdára talált. Nem kínálja magát megvételre. A Rákóczi úton vé­gighaladva ritka ház, amelynek ablakában ne lenne valamilyen hirdetés • kiragasztva, azt tudatják, hol, mi van eladó. Két asz­talt és egy széket kí­nálnak megvételre, másutt alig használt ruhát, cipőt. Megint máshol albérleti szo­ba van kiadó, ugyan­itt savanyított répát lehet venni, azonkí­vül egy kályhát. Két hirdetés elol­vasása nyomán külö­nösen jót mosolyog­nak a járókelők. Az egyik jelirat figyel­meztet, támad, és rendre utasít. „Az ál­lam ellensége vagy, ha betöröd az abla­kot, mert a nép va­gyonát rongálod”, A felirat feleit mintegy igázolá jelentésként fénylik az Állami Biztosító névjegy nagyságú fémtáblája. A jóindulatú mosoly­gók persze nem tud­ják, hogy az ablakot már több esetben be­törték. Az írás arra figyelmezteti a vá­sott gyerekeket, ha csúzlival betörik az ablakot, az államot károsítják meg, mert a kár helyreállítá­sáért a biztosító fi­zet. Ismét egy felirat: „Sok szép színes és külföldi papírszalvé­tát lehet itt vásárol­ni.” Az érdeklődés nem lehet nagy. A papírszalvéta-gyűjté­si láz alábbhagyott, s ezzel együtt a keres­let is — függetlenül attól, hogy hazai gyártmány, avagy külföldön készült — minimálisra csök­kent. A vásárlók ér­deklődését felcsigáz­ni hivatott három mutatóba kitett pa­pírszalvéta színe erő­sen megfakult. Le­járt a szalvétagyűjtés ideje. A diáklányok kabalát vásárolnak, műanyagból készült matrózt, bokszoló fiút, vagy állatfigu­rákat. Ezeket cserél­getik egymás között, esetleg a színészké­peket gyűjtik. Távol áll tőlünk a szándék, bárkit arra agitálni, hogy a Hir­dető Vállalatnál, vagy esetleg az újság apróhirdetési rovatá­ban eredményeseb­ben hirdettessen. E kis íráson keresztül inkább az emberek szépérzékére apellál­nánk. A kesztyű, használt cipő, papír- szalvéták és a külön­böző portékákat meg­vételre ajánló cédu- lág helyett lehetőleg virággal díszítsük az ablakot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents