Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-13 / 60. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAtí 1963. március elsők — az egymillióból Egymillió csibét keltetnek ki az idén a Tolnai Baromfikeltető Állomáson. Február közepén rakták be az első tojásokat a kcltetőgépekbe, a napokban keltek ki az első kis- csibék. Felső kép: A „legügyesebbek” már kibújtak a tojásból. Oldalt: Ládába rakja, szállításra készíti elő a csibéket Rohr- bacher Mihályné, az üzem dolgozója. ÉJSZAKA A POSZTON A „kritikus" időpont nem tehet — Este tíz óra. A váltást a járókelők közül talán senki sem vette észre, a rendőr pedig elindult megszokott kőrútjára. Az utcán még sokan járnak, s csak amikor a mozielőadás is véget ér, akkor néptelenedik el a város központja. A forgalom úgyszólván csak j a vendéglők környékére összpontosul. Az üzletek neonreklámjai színes fényeiket szórják a nedves aszfaltra, de a kevésbé fényes utcákon is csend van, legfeljebb hazaigyekvő sietős lépések kopognak. A rendőr is látszólag kényelmesen sétál, azonban közben mindent alaposan szemügyre vesz. Nem kerülik el a figyelmét a lehúzott redőnyök lakatjai sem és azt is pontosan emlékezetébe vési, hogy a taxi ott áll-e a helyén. Miközben arról beszélgetünk mi mindenre kell figyelemmel lenni a szolgálatos rendőrnek és szükség esetén miben adhat segítséget — gyorsan múlik az idő. Éjfélkor egy rövid időre ismét élénkül a forgalom. Záróra van a szeleszárdi vendéglőkben és egyre gyakrabban csapódik a Kispipa meg a Szabadság ajtaja. Odabent a pincérek már hajtogatják össze az asztalterítőket és amikor a rendőr végig sétál az asztalok között a „makacskodó” vendégek is jobbnak látják sze- delőzködni. A nótás kedvből sem lesz csendháborítás, mindenki békésen hazafelé indul. (Jó lenne ha kivétel nélkül minden nap így történne). — Amiről az éjjeliőr És amiről igen A következő színhely a bérházépítkezés környéke. Az éjjeliőr kis szobájában melegszik a kályha mellett. Együtt járjuk körül az építkezést. — Ezek könnyen mozdítható darabok — mutat a rendőr a szö- gesdrót-tekercsekre — még sincsenek megfelelőképpen elzárva. A cementes zsákok raktárában az ajtó nyitva áll. Az éjjeliőr mentegetőzik: — Elveszett a kulcsa ... — De hiszen itt van a zárban. — És a rendőr még fordít is egyet rajta. — Erről igazán kellene tudnia! — Nemcsak ezt az egy helyet kell nekem ellenőrizni... Az irodaház építkezésénél is én vagyok az éjjeliőr. A rendőr röviden jegyez a noteszába. Holnap megy a levél a Komlói Építőipari Vállalatnak, mert egy éjjeliőrrel nem biztosított az építkezésnél felhalmozott anyagok őrizete. Ki felhet azért, ha addig tűnik el valami, míg az éjjeliőr a másik építkezést járja körül a város egy másik pontján? A parkban találkozunk az ügyeletes tiszttel. Csendben, fegyelmezetten hangzik a jelentés: — Százados elvtárs, Láng Antal ... jelentem minden csendes, különös esemény nem történt... lépéseik aztán együtt távolodnak, folytatják a körutat mígnem világosodáskor megérkezik a váltás. M. M. Miért és meddig van szükségünk a háztáji gazdaságokra? Idén 100 000 hektoliter tejet, 19 millió tojást, 25 vagon baromfihúst 15 000 sertést vár az ország a háztáji gazdaságoktól Sokat beszélünk mostanában a háztáji gazdaságokról. Vannak 1 olyanok, akik azt hiszik, valami »visszalépés«-féle mezőgazdasági politikánkban az, hogy egyre-másra hajtogatjuk a tsz-tagok háztáji gazdaságainak nagy jelentőségét. Pedig nincs szó semmiféle visszalépésről. Sőt! Annak ellenére, hogy továbbra is elsődlegesnek tartjuk a közös gazdaságok fejlesztésének ügyét, úgy kell felfogni a háztáji gazdaságok kérdését, mint annak a politikának egy részét, amely a szocializmus teljes felépítésére irányul ma hazánkban. A háztáji gazdaságokkal kapcsolatos politika tehát nem átmeneti megoldás, hanem szerves része mező- gazdasági politikánknak. A háztáji gazdaságokban még rengeteg kihasználatlan tartalék rejlik. Ezeknek a tartalékoknak teljes kiaknázására szükségük van a tsz-tagoknak, a termelőszövetkezeteknek és az országnak, is. Vétkes könnyelműség lenne tehát legyinteni a háztáji gazdaságokra, vagy szükséges rossznak tartani létezésüket, fejlődésünk jelenlegi szakaszában. Hívjuk segítségül a számokat Tehát ez a csökkenés a nemzeti vagyon csökkenését jelenti. Jelenleg Magyarországon a termelőszövetkezetek szántóterületé, nek 16,4 százalékát művelik a háztáji gazdaságok. A tsz-tagok háztáji gazdaságában találjuk a szarvasmarha-állománynak több mint 40, a tehénállomány 50, a sertésállomány 43—45, a baromfi- állomány 50—55, a gyümölcsfaállomány több mint 40 százalékát. A paraszti portákon sokezer olyan épületet, ólat. istállót találunk, amelyek nagyon alkalmasak apróállatok, tojótyúkok, húscsirkék, házinyulak, kacsák, libák, pulykák, stb. tenyésztésére. Tolna megyében a háztáji gaz. daságokhoz tartozik több mint 40 000 hold föld, ebből mintegy 35 000 hold szántó. Az állami felvásárlás adatai szerint megyénkben a felvásárolt tejnek több mint 37. a tojásnak majdnem 94, a sertésnek több mint 14, a szarvasmarhának 33, a vágóbaromfinak 20 százalékát, ezenkívül jelentős mennyiségű gyümölcsöt, bort, zöldséget _ adtak tavaly a háztáji gazdaságok. Statisztikai adatok szerint országos átlagban egy-egy termelőszövetkezeti család a közös gazdaságokból mintegy 2 hold föld termékét viszi haza. természetbe részesedés címén. A tsz-ben előállított termésnek 35—40 százaléka kerül részesedésként a termelőszövetkezeti tagok portájára. Bizonyíték az aggályoskodóknak Az ismertetett számok már önmagukban is sokat elárulnak és bizonyítanak. Néhány érvet azon. ban még fel kell sorolni, hogy meggyőzzük azokat, akik még ezek után sem tulajdonítanak a háztáji gazdaságoknak komoly jelentőséget. Két évvel ezelőtt érdekes felmérést végzett a Központi Statisztikai Hivatal. A felmérés számszerű adatait közöljük az alábbi táblában. Bemutatjuk a termelőszövetkezeti családok jövedelmének alakulását, a közös gazdaságok egy holdra eső bruttójövedelmének függvényében. A tábla I. rovatában tüntetjük fel a vizsgált tsz-ek egy hold földjére jutó bruttó-jövedelmét, a II. rovatban egy tsz-tagnak a közösből származó évi jövedelmét, a III. rovatban egy tsz-családnak a háztáji gazdaságból származó évi jövedelmét forint értékben. I. II. III. 2500 alatt 5006 8424 2500—3000 7052 9166 3001—3500 8366 9350 3501—4000 980.3 9511 4001 felett 11 950 10 517 A számokból érdekes összefüggést láthatunk: minél jobban gazdálkodik a tsz, tehát minél magasabb a közös gazdaság egy holdra jutó bruttó-jövedelme és a tsz-tagoknak a közösből származó jövedelme, annál nagyobb a háztáji gazdaságokból származó jövedelem is. Ennek az a magya. rázata, hogy a közösből kapott jövedelem egy részét a tsz-tag a háztáji gazdaságon keresztül realizálja. (Például a terményt állatokkal eteti meg, s az állatokat értékesíti). A feltárt összefüggésből adódik a következtetés: a háztáji gazdaság sajátos jellegű magángazdaság szocialista viszonyok között, ugyanis anyagilag érdekelt a közös gazdaság fejlődésében. Érv a háztáji gazdaságok lét- jogosultsága mellett az a tény, hogy korlátozottan ugyan, de al. kalmasak árutermelésre. Termékeik tehát bekerülnek a népgazdaság vérkeringésébe és hozzájárulnak a szocialista felhalmozáshoz; Figyelemre méltó érv az is, hogy a háztáji gazdaságokban jelentős számú olyan családtag (háziasszony, öreg) talál elfoglaltságot, aki csak idényszerűen tud dolgozni a közösben. Ez nemcsak a foglalkoztatottság szempontjából hasznos és produktív, hanem hasznos olyan szempontból is, hogy a háztájiban lekötött családtagok munkacsúcsok idejére munkaerő-tartalékot jelentenek, időlegesen részt tudnak venni a közös munkában. Amiért mindannyian felelősek vagyunk Az tény, hogy a szövetkezeti nagyüzemek fejlődésével az egyes termények felvásárlási aránya megváltozik a közös gazdaságok javára és á háztáji gazdaságok rovására. Nyilvánvaló, hogy a tsz-ek évről évré több tejet, •tojást,- húst, gabonát, zöldséget, gyümölcsöt és egyebet értékesítenek. Az is biztos, hogy az állatállomány évről évre nő a közös gazdaságokban, így a háztáji és a tsz között ezen a területen is arányeltolódás megy végbe. Mindez törvényszerű velejárója fejlődésünknek. Az viszont most még nem törvényszerű, hogy a háztáji gazdaságok állatállománya és áruértékesítése évről évre csökkenjen. Pedig sajnos ez a tapasztalat. A háztáji gazdaságok áruértékesítése a múlt évben majdnem 22 százalékkal volt kevesebb, mint 1961-ben. Példáu^ az értékesített szarvasmarhák száma 16, a serié, seké pedig majdnem 15 százalékkal csökkent. A Központi Statisztikai Hivatal Tolna megyei Igazgatósága 21 községben állatszámlálást végzett és megállapította, hogy egy év alatt _ a szarvasmarha-állomány majdnem 11, a tehénállomány 8, a sertésállomány 1,5, az anyakocaállomány több mint 20 százalékkal csökkent. Megdöbbentő például, hogy Dunakömlődön több mint 40. de na|yon sok községben 10—20 százalékkal csökkent egy év alatt a tehenek száma. Döbröközön több mint 56, Duna. kömlődön 54, Majoson 55, Tolna- némedin 58 százalékkal csökkent az anyakocák száma. Nagy- mánvokon, Tabódon egyel len anyakoca van a tsz-tagok háztáji gazdaságában. Sajnos vannak olyanok, akik nem tartják komoly veszélynek ezt, amit a statisztika elárul. Pedig nagyon határozottan meg kell mondani, hogy a háztáji állatállomány a nemzeti vagyonnak éppen olyan része, mint a közös gazdaság állatállománya. Helytelen szemlélet, káros gyakorlat A háztáji gazdaságok szerepe elsősorban a tsz-családok ellátásában jelentős. Ezenkívül azonban nagy jelentősége van, mint már láttuk, az ország ellátásában is. A múlt évben húsz vagon baromfit, 15 millió tojást, 93 000 hektoliter tejet, 12 600 darab sertést, 6000 vágómarhát vásároltunk fel a háztáji gazdaságokból. Az irányszámok szerint idén 25 vagon baromfit, 19 millió tojást, 100 000 hektoliter tejet, 5000 vágómarhát, 15 000 sertést kellene felvásárolni a háztáji gazdaságokból. Az a szemlélet, amely lebecsüli a háztáji gazdaságok jelentőségét, káros gyakorlatra vezet. A káros gyakorlat abban nyilvánul meg, hogy a tsz vezetősége nem gondoskodik kellő mennyiségű takarmányról, nem viseli szívén a közös mellett a háztáji állatállomány ellátását is. Pedig a helyesen kialakított anyagi érdekeltség, a különböző premizálási és részesedési formák lehetőséget adnak a takarmánynövények hozamának emelésére, így a háztáji állatok ellátására is. Komoly problémák vannak a háztáji állatok tömegtakarmányokkal való ellátásában. A szálastakarmányok hozamának emelése mellett segíthetünk a probléma megoldásában, a rétek, legelők megjavításával, az utak melletti füvek hasznosításával, vagy például azzal, hogy a háztáji földeken is elvégezzük az őszi mélyszántást és az egyéb termésfokozó talajművelési -munkát. Most hivatkozunk arra, hogy az aszályos esztendők takarmány- . kiesése okozta a háztáji állatállomány nagymértékű csökkenését; De vajon tavaly megtettünk-e mindent azért, hogy például kellő mennyiségű tarlóvetéssel, kukoricaszár lesilózásával pótoljuk a kieséseket és ellássuk á háztáji állatállományt is? Feladat, amelynek megoldása nem tűr halasztást Vannak olyan nézetek is megyénkben, hogy a tsz-tagoknak nagy része kényelemszeretetből nem törődik háztáji gazdaságának fejlesztésével. Ez a nézet meglehetősen kényelmes álláspont, mert benne van a lemondás is arról, hogy tovább fejlesszük a háztáji gazdaságokat. Mindenesetre eljutunk majd odáig, hogy nem éri meg a tsz-tagnak háztáji gazdaságban pepecselni. Eljutunk odáig majd akkor, amikor a szövetkezeti nagyüzemek minden tekintetben olyan magas színvonalon gazdálkodnak, hogy nem lesz érdemes, de nem is lesz szükséges a háztáji, gazdaság. Éppen úgy nem lesz akkor majd szükség a háztáji gazdaságra, mint ahogy most nincs szükség arra, hogy a parasztcsalád otthon szövögesse fehérneműjéhez és ágyneműjéhez a vásznat. Ma még azonban nem tartunk itt. Szövetkezeti gazdaságaink mai színvonala mellett még szűk. séges a népgazdaságnak is, de a tsz-tagnak is a háztáji gazdaság fenntartása és a lehetőségekhez mért fejlesztése. A kedvezményes süldőkoca-kihelyezés, a tojótyúkok kicserélése nagyhozamú fajtákra, a szerződéskötések rendszerének tökéletesítése, takarmányjuttatások és más ösztönző akciók legyőzhetik a kényelemszeretetet, érdemessé tehetik a háztáji munkát. Az a feladatunk tehát, hogy ezekről a lehetőségekről sokat beszéljünk, tegyük a lehetőségeket valósággá és segítsünk a tsz-t^Thnak m^gukra- találni a háztáji gazda-tgok körülményeiben. Gyenis János
