Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-08 / 56. szám
2 Tolna megyei népűjság 1963. március S. IJj technológiára tértek át a Bonyhádi Cipőgyárban A Bonyhádi Cipőgyárban a múlt év végén kezdték meg az előkészületeket a II. számú futószalagnál a goiser, illetve a goisex technológiára való áttérésre. A másik szalagon már évek óta az új technológiával folyik a termelés, a kettesen azonban egészen ez év január végéig a régi, klammer- technológiával dolgoztak. A goiser és az e technológia továbbfejlesztéséből született goi- sex-eljárással készülő cipők sokkal erősebbek és tartósabbak, a sárnak, nedvességnek jobban ellenállnak. A gyár idei exporttervében — ami az éves termelési tervnek mintegy harmadrészét teszi ki — már teljes egészében új eljárással készülő cipők szerepelnek. A felkészülés alapos szervező munkát igényelt. Több dolgozónak kellett új műveleteket megtanulni, új gépeket megismerni. Ezek a munkások — Müller Ferenc, Hámori Mihály, György Antal és társaik — munkaidejük lejárta után is bennmaradtak néhány órát, hogy begyakorolják a másik szalagnál az új műveleteket. Az alapos előkészületeknek köszönhető, hogy az áttérés — egy hónappal ezelőtt — zökkenőmentesen ment végbe. A II. számú szalag „Szabadság” műszakja kez-i dettől fogva export goisex-cipőket gyárt. Annak ellenére, hogy a megengedett export-tartalék 11 százalék, tehát az elkészült cipők B9 százalékának kell első osztályúnak, export-minőségűnek lenni, az egyhónapi termelés 91 százaléka lett első osztályú. A tervet a minőség terén tehát két százalékkal túlteljesítették. Teljesíti mindkét kör — a goiser- és a goisex-kör — a mennyiségi tervet is. Mint minden ilyen átállásnál, itt is lépcsőzetes normát alkalmaztak. Ez azt jelenti, hogy induláskor alacsonyabb a mennyiségi követelmény, ezt lépcsőzetesen emelik 100 százalékra. Február elején a goisex-körnek műszakonként 450—450 párat irányoztak elő. Ezt azóta 690-re emelték, majd március közepétől gyorsítják fel a szalagot a műszakonként! 850 párra. Ténylegesen már a múlt hónap végén túlhaladták a 690 párat, sőt volt olyan nap, hogy 750 párás termelést értek el. Vízgazdáiftodási társulás alakult a paksi járásban Vízgazdálkodási társulást alaki' tottak a paksi, a faddi, a duna- szentgyörgyi termelőszövetkezetek a kanacsi és a Biritói Állami Gazdaság és a Paksi Halászati Termelőszövetkezet. A vízgazdálkodási társulás a tamási járás Koppány-völgyi víztársulásának mintájára víztelenítést és talajjavítást, végez. Az idén 3400 holdnyi talajvizes területen lecsapolják a vizet. A társulásban résztvevők .érdekeltségüknek megfelelően közös ösz- szefogással csatornahálózatot építenek, de legelőször is megkezdik a meglévő de időközben eliszaposodott mellékcsatornák tisztítását. A későbbi tervek szerint talaj- javítással is foglalkoznak. Az eddig végzett talajtani kutatások eredményei igen kedvezőek. A dunaártéri területeken a talaj- szint alatt két méter mélyen korhadó szerves anyagot találtak, amelyeket felszínre hozva javíthatják á termőtalajt. A talajjavítás mellett foglalkoznak majd — ez egy későbbi terv — a víz hasznosításával is. A vízgazdálkodási társulás központja Dunaszentgyörgy, elnöke László Lajos, a helybeli Ezüstkalász Tsz elnöke. Levelezőnk írja: Ifjúsági találkozó Dunaföldváron A pestiek, az EMAG fiataljai I látogattak el hozzánk több mint harmincán. Nem az első találkozásunk volt ez, hisz a velük kötött kulturális szerződés során az elmúlt két hónapban többször rendeztünk összejövetelt, de eny- nyire sikeres egy sem volt. Kezdődött azzal, hogy a pesti fiatalok ellátogattak a Bútorlapüzembe munka közben ismerkedtek a du- naföldvári fiatalokkal, s este ezt az ismerkedést a közös szórakozással folytattuk. A kultúrteremben tartottuk meg a műsoros estet ahol egyaránt tapssal jutalmazták a helybeli és a pesti fiatalokat is. Hogy melyik volt a legsikeresebb műsorszám? Nehéz_ I lenne eldönteni és talán nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy a fiatalok jól érezték magukat. Volt alkalom a táncra is — melyhez a zenét az EMAG fiataljai szolgáltatták — s volt a beszélgetésre is. Sok szó esett a KISZ-alapszervezetek munkájáról, a véleménycserék hasznos útmutatásul szolgálnak. Az ifjúsági találkozón a leendő KISZ-tagok, a dunaföldvári nyolcadikos pajtások egy csoportja is részt vett. A legközelebbi találkozás színhelye Budapest lesz, az EMAG fiataljainak életével ismerkedünk közelebbről. Tóth Imre Divafbennaiaió A Divatáru Nagykereskedelmi | Vállalat tavaszi, nyári divatbemutatót rendezett Szekszárdon. Po- lereczki János, a vállalat dolgozója segített eligazodni a divatcikkek rengetegében. — összesen 150 féle női fürdőruha áll rendelkezésre — mutatott a tetszetős mintákra. — Az idén előreláthatóan az egyrészes fürdőruha lesz a divat, de kedvükre válogathatnak a kétrészes fürdőruha kedvelői is. Gyermeknapozóból körülbelül kétszáz féle lesz majd a boltokban, de természetesen csak ott, ahol a boltvezető előrelátó, s idejében gondoskodik a megfelelő választékról. Ezt a kiállítást ugyanis elsősorban a boltosok részére rendezték, hogy szakszerűen tudják összeállítani a rendelésű- kct. A nyakkendőknél új színek, minták dominálnak. A keresztcsíkos minták eltűnőben vannak, helyette kockás, hosszú csikozású és apró mintás nyakkendők hódítanak. Igen tetszetős az úgynevezett olasz modell. Eltűnőben vannak a műanyagnyakkendők, viszont a fémszálasak igen keresettek. A női divattáskáknál a drapp, vaj, csau, és szürke szín az uralkodó, és a magas külső. Említésre méltó a tiszta selyem férfi nyaksál, s az olcsó, ennek ellenére tetszetős, és jóminőségű köntös. Az egyik sarokban úgynevezett aratókalapok sorakoznak. Ezeknek az az érdekességük, hogy tavaly például az aratók legkevésbé használták, a balatoni üdülők viszont annál inkább. Akadt azonban már tavaly is olyan termelőszövetkezet, amelyik nagy mennyiséget vásárolt tagjai részére, s az idén ez minden bizoonv-l gyakoribb lesz. B. F. llálY á KOMMUNISTA VILáCCAZDáSáC IX. Alighogy megjelentek az ízléses kivitelű bulgár rádiók kirakatainkban, máris elterjedt a hír: »ime, hová süllyedt a világhírű magyar híradástechnika, a bulgároktól importálunk már rádiót is«. E rosszindulatú beállításnak kedvezett az is. hogy az első sorozatoknál kisebb minőségi kifogások is előfordultak. Ma már azonban elmondhatjuk, — s ezt a hibastatisztika is igazolja —, hogy a bolgár rádiók semmivel sem rosszabbak a hazaiaknál. Rádiógyártásuk színvonala pedig — a magyar szakemberek véleménye szerint — korszerűbb, termelékenyebb a mienknél. Ez érthető is, hiszen a rádiógyártás Bulgáriában új iparág, s így lehetőség nyílt a világ élenjáró tapasztalatainak alkalmazására. Az év végére már olyan kiváló minőségű, nagy_ teljesítményű, nyomtatott áramkörös bulgár készülékek is megjelennek üzleteinkben, amelyek a legmagasabb igényeket is kielégítik. Magyarország, minden híreszteléssel ellentétben, nem szünteti be a rádiógyártást, csak az előállított típusok számát csökkenti. Ahogy a Központi Bizottság tavaly júniusi gépipari határozata előírja: »A lakosság számára készülő híradástechnikai cikkek (például televízió, rádió magnetofon) gyártását — a nemzetközi munkamegosztás alapján korlátozzák, néhány típusra«. Ez a nagymúltú magyar híradástechnikai ipar hírnevét egyáltalán nem csorbítja, sőt öregbíti. Kisebb típusú választék mellett lehetőség nyílik a fejlesztőerő koncentrálására, s a korszerűbb készülékek nagy, gazdaságos sorozatú gyártására. A nemzetközi munka- megosztás bővülése a lakosság számára is előnyös, hiszen a rádió és más közszükségleti cikkek választéka új, jobb és olcsóbb árukkal bővül. Érdemes megjegyezni, nemcsak a késztermékek, hanem egyes híradástechnikai alkatrészekben is növekszik a nemzetközi együttműködés. Megállapodás született például a Német Demokratikus---------------—* * R ádió a kirakatban Köztársasággal, hogy egyes rádiócsöveket. tv-képcsöveket, izzólámpa-típusokat mi, másokat ők gyártanak, kölcsönös szükségletre is, az eddiginél nagyobb és gazdaságosabb sorozatokban. Az Orion és a berlini tv-, rádiógyár megállapodtak a szerelvénygyártás egységesítésében. Ez lehetőséget nyújt a két ország közötti választékcsere bővítésére. (Az importált készülékek javításához mindenütt hazai gyártású szerelési egységek is felhasználhatók). Távlatokban pedig megteremtik a szerelési egységek országok közötti gyártás szakosításának alapját. Az Orionban a hangszórók például ma, a nagy világcégekhez hasonlóan, több százezres darabszámban készülnek. Ha ilyen, és hasonló szerelési egységek gyártásában is nemzetközi szakosodás jön létre, a legfejlettebb világcégeknél is jobb minőségben, olcsóbban készíthetjük azokat. Hiszen ez a tömeges gyártás már megköveteli az automatizálást és lehetővé teszi a tudomány és technika legújabb vívmányainak alkalmazását, _ Nem az a baj, hogy egyikmásik területen szűkítik a gyártott típusok számát, hanem ellenkezőleg: ma már nagyon is sokféle termék készül nálunk, szétforgácsolva a műszaki fejlesztő erőket és a termelést. Ez a gépipar műszaki fejlesztésének jelenleg is egyik legnagyobb akadálya. Ha a KGST-országok megosztják egymás között például a háztartási gépek (hűtőszekrények, motorkerékpárok, stb) gyártását, s egy-egy tagállam lényegesen kevesebb típust gyárt, de nagy sorozatban, a nemzetközi együttműködés folytán üzleteinkben olcsó, és csaknem hasonló választék (a felesleges és drága luxust leszámítva) lesz, mint a nagy nyugati világvárosokban. (Mindez fokozottan érvényesül a termelő jellegű gépekre, amelyeknek se szeri, se száma). Persze, a jelenlegi szétforgácsolt termelési szerkezet megváltoztatása okozhat múló zavarokat, mi. nőségi hibákat, de egy fa ném takarja el az erdőt. Visszatérve a rádióproblémára: van a kérdésnek egy másik oldala is. Nem szabad híradás- technikai hagyományainkat egyetlen termékre leszűkíteni. A Bulgáriával kötött megállapodás lehető teszi, hogy termelő és fejlesztő kapacitásokat szabadítsunk fel a lényegesen, korszerűbb és bonyolultabb nehéz híradástechnikai cikkek (távbeszélő-központok, átviteltechnikai, mikrohullámú elektroakusztikai, adóvevő berendezések) gyártására. A rádió- és televízió-gyártást Székesfehérvárra koncentráljuk, s a telefongyár átviteltechnikai, az Orion mikrohullámú berendezések gyártására áll át fokozatosan, 1965-ig. A rádió- és televíziógyártás színvonala ezzel nem romlik, hanem javul, mert á székesfehérvári gyár többek között új, korszerű gyártószalagokat vásárol Csehszlovákiából. Hogy lehet mégis visszafejlődésről beszélni ebben az iparágban, amikor a híradás- és vákum- technikai ipar össztermelése a mostani ötéves terv időszakában 2,4-szeresére, exportja pedig 2,7 szeresére növekszik, s 1965-ben kereken tízmilliárd forint értékű terméket ad a népgazdaságnak; Nem könnyű feladat ez, hacsak az anyagszükségleteket is nézzük. Sokszáz milliós értékű kondenzátor, potencióméter, ellenállás, ferrit és finomkohászati anyag szükséges ehhez. Hát még hány millió mérnök és szakmunkás munkaórájára van szükség? De segít itt is a nemzetközi együttműködés. A magyar távközlési kutató intézet és a szovjet NIIR kutató intézet közösen dolgoznak a Druzsba mikrohullámú berendezésen, amely TV- és rádióláncot teremt a szocialista országok között. A Beloiannisz egy szovjet intézettel együtt fejlesztik a falusi telefonközpontok és berlini intézettel a Crosszbár telefonközpont elektronikus részét, és így tovább. Ha tehát bekapcsoljuk a magyar kirakatban lévő bolgár rádiót; egyre tisztább hangon szól, a nemzetközi összefogás erejéről beszél, csak érteni kell internacionalista nyelven. Kovács József Az ácsbrigád A z ősszel gyakran valóságos nézőközönsége volt az irodaház-építkezésnek. Az érdeklődést az vonzotta, hogy kőművest alig lehetett látni, mégis, szemlátomást magasodott egyik emelet a másik után. Az eddigi szekszárdi építkezésektől eltérően itt a legnagyobb szerep az ácsoknak és a vasbeton-szerelőknek juto(tt. Az ácsoknak, Läufer Mátyás brigádjának jutott a legnehezebb, a legkényesebb munka. Nekik kellett a tervező elképzeléseit formába önteni, felépíteni gerendából, deszkából az épület egész vázát. Milliméter pontossággal... — Igen, a pontosság, a méretek szigorú betartása, ez volt a legfőbb követelmény — mondja Läufer Mátyás. — És mindamellett gyorsan dolgozni. Október negyedikén kezdtük meg a munkát és egy hónap alatt bezsaluztuk az alagsort és a földszintet. A szilvesztert úgy akartuk ünnepelni, hogy tető alá is hozzuk, de sajnos, az időjárás közbeszólt. Azért amikor csak az időjárás engedte, dolgoztunk. — Pedig nem volt könnyű fönt, a huzatban dolgozni — szól közbe Gilián Lajos, a brigád egyik legrégibb tagja. — Az ács nem dolgozhat kesztyűben, a hidegtől sokszor nem éreztük a körmünket. — — Vigasztalódj, most már jön a tavasz, ingujjra vetkezhetsz — biztatja az idősebbik Fodor Mihály. — A tavasz jön, mi pedig nemsokára megyünk innen. Csak valami olyan, komoly munkahelyet kapjunk, hogy együtt lehessen a brigád, akkor lehet dolgozni, nem úgy, ha itt is, amott is szöszmötöl két-három ember. Állítólag megkapjuk a tbc-kór- házat... — tervezget a brigádvezető. — Hát, ha ott is ilyen szép munka lesz, mint itt, akkor igen — bólogat Gilián. — Szépnek tartják ezt a munkát? Miért? — Nézze végig. Fel kellett használni az ácsmunka minden fortélyát. Minden egyes emelet zsaluzásához két vagon gömbfát, két és fél Vagon deszkát használtunk fel. Ez a legszebb munkánk Szekszárdon. Harminchét pillér... A földszinten csak hét féle. .. — Másutt is volt hasonló munkájuk? — Igen. Hidason a brikettgyár, Komlón a Béta-akna automata aknája, a Kossuth-akna trafóépülete. Szekszárdon a borkombinátnál a szőlőfeldolgozó, a törkölytároló. — Jól összeverbúválódott ez idő alatt a brigád ... Azért szeretnénk olyan munkára menni, hogy együtt legyünk továbbra is. Hamarosan eggyel többen leszünk. Most szabadul Simcsik Pál fia, őt is bevesszük a brigádba. — Nyilván egy helyről valók... — Dehogyis. Ahányan, annyi közsáaböl. Gilián bajai, a két Fodor dccsi, az öreg Ferenczi P. József szalatnaki, Ferencz Lajos kakasdi, Szimcsik máza-szászvári, jómagam kisdorogi vagyok — sorolja a brigádvezető. — A Szauter meg szekcsői... — A brigádvezetőnk sváb, a Gilián rác, a Szauter is sváb, mi öten meg székelyek vagyunk. Jobban össze se tudtak volna bennünket válogatni. — Kohán vagy te — tréfálkozik az öreggel Läufer. — Te, ha mégegyszer nekem ezt mondod, kidöntöm a beledet — fortyan fel tetetett haraggal az öreg. — Valódi székely vagyok, Kisküküllőből. A bocsko- rom ott hagytam el Baranyában, Szentlőrincen amikor eljöttem negyvenegyben... Egyformán jó szakember mindegyik. A székelyek hazájukból hozták magukkal szakmájuk minden csínját-bínját. Az idősebb Fodor például negyvenkét év óta forgatja a szekercét, a fűrészt. Dolgozott Törökországban, Bulgáriában. Romániában, Olaszországban. Érti a mesterségét Läufer Mátyás is, nem hiába esett rá a választás; legyen ő a brigád vezetője. — Előfordult, hogy mi találtuk meg a tervezői hibát... — Ez egy törzskönyvezett brigád — mondja az öreg Ferenczi. — Négy, öt, hat év óta együtt vagyunk, de még nem esett köztünk egy rossz szó. Ha megszomjazunk néha egy pohár borra, azt is közösen fogyasztjuk el... Bognár István
