Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-01 / 50. szám

1963. március 1. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 lleí, élet. A KOCSMA KONKURRENSE H átat, fordított, a szélnek és ment a hosszú úton, amelynek két, oldalán zúz­marába öltözött katonákként álltait őrt a fák. Amikor ki­rohant a nagyteremből akkor még maga sem tudta, mit fog csinálni, csak nekilódult a ha­tárnak: átkozott a népség, rá­rontottak, vicsorogtak rá és szinte fel akarták falni, mint a veszett kutyák. Arra gondolt, az emberek hálátlanok, kímé­letlenek és kegyetlenek, mint ez a farkasordító szel. Nem ér­demes értük áldozatot hozni. Egy esztendővel ezelőtt jött közéjük, segíteni akart rajtuk, gatyába szerette volna rázni ezt a nyavalyás szövetkezetei, de rengeteg kudarc érte. Már a második héten észrevette, hogy minden alkalommal beleütkö­zik az értetlenség tömör falá­ba. A fák hallgattak az útszélen. egyetlen nagy fehérség a határ. A főagronómus pocsékul érezte magát, a Csonka-dűlőnél meg­állt. és neki támaszkodott an­nak a nagy fának, ahol a kudarc-sorozat kezdődött. Szer­dán reggel történt — jól, em­lékszik rá —, kéthetes műkö­dése napján. A fogatok lassú kocogással fordultak a Csonka, dűlőre. Leghamarabb Papp Ta­más ért: oda, és kezdte le­szórni a műtrágyás zsákokat. A papír kiszakadozott. — Szebben is lehetne, Papp elvtárs — mondta neki a fő­agronómus szelíden. - — Lehetne — válaszolta amaz, és csak azért is úgy ha- jigálta a zsákokat, hogy végig hasadjanak. A főagronómus tü­relmet parancsolt magára, tízig számolt és higgadtan válaszolt. — Papp elvtárs, ne így, a fe­le kárbavész, tudja maga, meny. nyibe kerül egy vagon mű­trágya? Papp Tamás vigyorgott. — Nekem semmibe, a 6az- dája úristenét, még annak is. aki rajtunk akar ispánkodni... Igen. éppen itt, ennél a fá­nál álít akkor is. Nem kezdett el kiabálni, Papp Tamást egy­szerűen galléron ragadta, és lerántotta a kocsiról. — Tisztulj innét, te szemét — sziszegte bele az arcába. Amaz csak vigyorgott. — Nagyon szívesen, főmókus elvtárs — húzta gúnyosra a száját és határozott léptekkel hazaindult. A többi fogata? nem szólt ugyan a fóagronó- musnak semmit, de egymás kö­zött példálóztak és sunyi ért­het belőle mondásokkal azokai a 'személyeket emlegették, akik autóbusszal érkeztek, de futva menekültek a községből. A fő­agronómus nem állta szó nél­kül. — Emberek! Nem értik? Ne­kem mindegy, én tulajdonkép­pen a maguk érdekében beszé­lek. — Törődjön a saját bajával . — kiabálta el magát váratlanul Suha József, aztán a gyeplőt a lovak közé dobta, és sógora után kocogott. Hat nap múlva a tehenészek­kel gyűlt meg a baja. Reggel fel hatkor kezdték a fejest, hat órakor Mihók már a takar Hiányosban fújta a füstöt, — Ki fejt? — kérdezte tőle. — Nincs szeme? A főagronómus elvette Mi- hóktól az üres sajtárt, újból végigfejte Mihók teheneit. Ti­zennégy liter tejel adtak még az állatok. — Látja, Mihók elvtárs, ti­zennégy liter maradt volna bennük. Háj nincs magának szíve? — Pénzem nincs, akkor di­rigáljon, ha nem lesz' kint a fenekem, ide nézzen, erről be­széljen. a kegyetlen szűzmá- riáját ennek a büdös világnak. A többiek körülállták. Ka­rászi, a legfiatalabb tehenés? a villa nyélét markolászta, és hideg, gyűlölködő hangon kö­zölte vele, hógv takarodjon a? istállóból. — Nem megyek, döfjék be* lém a villái, nem megyek — mondta az agronómus és te­hetetlen dühében sírni tudott volna. Kifulladva kiabálta, hogy így önmagukat teszik tönkre az emberek. — Legfeljebb rakásra dög­lünk, nincs köze hozzá, menjen — dürmyögte Karászi. A legközelebbi vezetőségi ülé­sen a ' főagronómus segítséget, támogatást kért. A vezetőségi tagok hallgattak, fejüket va­karták: Nehéz ügy, a tagok két éve nem láttak pénzt, meg­vannak vadulva. A járási ki­küldött azzal- vigasztalta, ne féljen, majd csak megtörik a. jég. Három hónap múlva ott akart hagyni csapot-papot. a járás nem engedte. Végül ab­ban maradtak, várja meg leg­alább a zárszámadást. Arról a főagronómus persze semmit nem tudott, hogy amikor Suha József a lovak közé dobta a gyeplőt és a sógor után ko­cogott, utolérve azt, nem . a főagror. óm üst szidta, hanem a sógort. — Disznók vagyunk. egytől egyig, érted sógor! — Értem Suha sógor, de ne csodálkozz, . valakin egyszer már ki kell töltenem a bosz­S7ÚI. Karászi pedig, aki a villa- nyelet markolászta, később ki­vágta a villát az istálló elé és Mihók felé fordult. — Én magát pártolom, de aki mától kezdve nem feji ki egy cseppig a tehenet, annak a belét eresztem ki. Föl akarnak fordulni, az isteníáját maguk­nak is, meg nekem is!... A zárszámadó közgyűlés már mutatott valami kevéske előre­haladást, de az elnöknek még mindig arról kellett beszámol­A modern férfiöltiizék másfél kilóval könnyebb a hagyományosnál A Ruházati Főigazgatóság sajtótájékoztatója A Belkereskedelmi Miniszté­rium Ruházati Főigazgatósága csütörtökön a Magyar Sajtó Há­zában filmvetítéssel és bemutató­val egybekötött sajtótájékoztatót tartott. A tájékoztatón Salgó Er­zsébet, a Ruházati Főigazgatóság vezetője beszélt a korszerű öl­tözködés kérdéseiről, előnyeiről. Az emberek ma már jobban öl­tözködnek, mind több ruházati cikket vásárolnak — mondotta többek között. Különösen a fér­fiaknál szembetűnő a változás. Űk általában túlöltözködtek eddig, átlagosan két kilóval több ruhát hordtak, mint a nők, s e súly­többletnek nemcsak a melegét, de a terhét is viselték. A korsze­rűen,. ..rétegesen” öltözködő férfi például ma másfél kilóval keve­sebb súlyt visel, mint a hagyo­mányos ruházatú. A kereskedelem felkészült ar­ra, hogy az idén minden évszak­ban ellássa a közönséget a mo­dern, a réteges öltözködés vala­mennyi kellékével. Tavaszra pél­dául felöltőkből gazdag választé­kot találnak a férfiak, s talán meglepő, hogy már 380 forintért rt kapható divatos átmeneti ka­bát. A modem öltözékek között viszonylag már nagyobb mennyi­ségben jelenik meg a szintetikus szálas pester és. jester szövetek­ből készült, gyűrtelenített öltöny. nia. hogy tíz hold napraforgó kintm aradt, 00 hold kukorica hó alatt telel, két üsző fel­fúvódott és így tovább. — Hol a felelős? — szólt közbe Papp Tamás —. álljon elő, az irgalmát a magjának. A főagronómus. felállt. — Én vagyok a felelős, ugye? — Maga. ha tudni akarja. Maga kapta a hatalmat, maga a felelős — hallatszott Karászi hangja. A főagronómus nem bírta to­vább: — Rengeteg csúfságot lenyel­tem. éppen elég áldozatot hoz tani, és még maguk mernek beszélni... Papp Tamás közbekiáltott. — Aki fizetést kap. ne be­széljen áldozatról... Ebben a percben kitöri a vihar. S most itt ál] a főagronómus, háttal a szélnek, itt. ahol ta­valy a műtrágyát hajigálták. Gyűlölettel gondol vissza a ki­vörösödött arcú, kiáltozó em­berekre. Utálkozva emlékszik a múlt esztendő minden napjára. Hirtelen fordult hátra, mert maga mögött hangokat hallott. A' falu felöl nyolc, vagy tíz ember iparkodott feléje, elől Karászi és Papp Tamás. — Leszámolni jönnek — gondolta a főagronómus. de nem bánta. Hátát nekivetette a zúzmarák fának és várt. Papp Tamás eléje állt. — Maga meg hová futott, mire való ez? Menjünk csak szépen vissza. Na, meg akar fagyni? — s esetlenül átnvalá- bolta a főagronómust és kicsit restellkedve nézett társaira., hi­szen a parasztember csak a kocsmában, a harmadik liter után szokott nyalábóckodni. — Mit akarnak? — kérdezte ■ fáradtan a főagronómus. — Nem engedjük el. — Nem Vágyunk bolondok . Megszólal Karászi is. — Néha rosszul szólunk, ne haragudjon ránk. Verje meg az isten, nem vagyunk mi csu­kások. — Néha én is rosszul szóltam. — Előfordul az még jövőre is. Gyerünk — mondta Papp Tamás és elindultak. Mire visszaértek a! faluba, a fákról olvadni kezdett a zúzmara Szeknlity Péter Először akkor jártam itt, amikor még dolgozott a vakolókanál, és a lás teremben rendszerezett rendetlenségben hevertek a lá­dák, törött asztallábak és székek. A szomszédos kis szobában be­szélgettünk Beck Ambrussal, a községi párttitkárral. A szépítés alatt álló klubhelyiségről folyt a szó. — Nős emberek klubját szeretnénk kialakítani, s ezt a nem hivatalos elnevezést is azért adjuk neki, hogy kifejezzük szándé­kunkat. A kiszeseknek már van klubhelyiségük Tevelen. s most azokat szeretnénk összevonni, akik nem tartóznak sehová. Ez per­sze nem jelentene, merev elhatárolást. hiszen a fiatalokat is szíve­sen látjuk majd itt. Ezen a beszélgetésen fogalmazódott meg az a törekvés is: a klub egyik célja az lesz, hogy az embereket elvonja a kocsmából. A legutóbbi találkozáskor pedig Rápolthy László, a művelődé­„Vajon sikeriil-e a karambol'’. Botz Dénes és Vánesa Mátyás a teveli klub biliárd-asztalánál. si ház igazgatója már a kezdeti eredményekről is beszámolhatott. A helyiségre most már nem lehet ráismerni. Otthonos a kör­nyezel. Az asztalon újságok hevernek, a kályha körül beszélgetők csoportosulnak. Az egyik sarokban felszisszennek a ..versenyzők", mert az egyik játékos .,gombát’’ lőtt a rés,-asztalnál. A szoba közepén halkan koccannak, a-billiard csontgolyóiy két fiatalember komolykodva figyeli a „karambolozás’' lehetőségeit. Az ablak melletti, asztalnál zörögve rakjál: fel a bábukat egy újabb sakk-partihoz. — Már kezd kialakulni a látogatók törzsgárdája — mondja Rápolthy László —, s egyre több embert hoznak magukkal. Az esti program egy részét még itt is a kártyázás teszi ki. azonban bizo­nyos vagyok benne, hogy ha a javításból megkapjuk a Munkácsy- televíziós készülékünket, a tv-nézes kerül előtérbe. Ha már az is működni fog, erőteljes konkurren.se leszünk az utca túlsó oldalán lévő kisvendéglőnek, pontosabban a söröskorsóknak, — M — Kincs a hé alatt Nőtt a szövetkezetek zöldterülete — Lesz jég a primőr árukhoz — Zavarmentesebb lesz a szállítás Sivárnak, élettelennek tűnik a táj. A fagyos hó ropog talpunk alatt Hideg északi szél csap ar­cunkba. Nagy József leguggol, ujjaival feltöri a jeges hópán- célt, kiszabadít körülbelül 20 négyzetméternyi területet és az elém táruló fekete földről lesza­kít egy ö forint nagyságú spenó­tot. — A mi kincsünk! Hó alatti föld feletti! A színe zöld! Találja ki mi ez? — mondja nevetve, majd rögtön szétoszlatja a nagy­nak tűnő példánnyal kapcsolatos illúzióimat. — Ha leszednénk mind a 10 holdról a havat, ekko­ra spenótot keveset találnánk. A többség alig haladja túl a fonni nagyságot. A szomszédos táblán sóskát bá­nyászott ki kísérőm a ..hópaplan" álól. Egv kilométerrel odébb sa­látára bukkantunk. — Tavaly kevés volt a hó. sok zöldség kifagyott. — jegyzi me.' útikalauzom — Idén bőven vau hó, de szeretnénk, ha már el­menne. Ahogy eltűnik, megjele­nik a piacon a zöldáru. A dunaföidvári termelőszövet­kezetek az idén 75 hold parajt szerződtek le a tavalyi 20 holddal szemben, a sóskával bevetett te­rület pedig 5 holdról 40 holdra növekedett. Kétszázötven ezer fej primőr saláta és másfél millió ..szabad földi” saláta várja a tavaszt hogy eljusson az ország külön böző pontjaira, s jónéhány ezer közülük külföldi utazásra indul ion. ■ . A szövetkezetek már megkap­ták a borsóvetőmagot. Ha elolvad a ho DunaföldVár határában, 410 holdon kezdik el a borsóvetést. A szövetkezetek összesen 766 hold zöldárut szerződtek lé az idén. A tervek szerint 260 hold borsó és zöldbab kerül másod­vetésbe. A MÉK az idén felkészültebben várja az átvétel és a szállítás le­bonyolítását. A primőr szállításá­hoz jég is» kell. Tavaly egyetlen deka saját jéggel sem , rendelke­zett a MÉK helyi kirendeltsége. A jeget Dunaújvárosból. Kecske­métről és nem egy esetben Bu­dapestről vásárolták. Ez évben harminc vagon dunai jeget ter­melték ki Dunnföldváron és tá­roltak jégvermekben. Még folyik a jégvermek 'felkutatása ' és7 a rossz állapotban lévő vermek ja­vítása. Jég van bőven! Csak a tá­rolási nehézségek akadályozzák nagyobb mennyiség felhalmo­zását. A MÁV is készül a zöldáru forgalom gyors lebonyolítására Kicsiny a rakfelület. A MÉK és a MÁV között tárgyalás folyik annak érdekében, hogy a MÁV idén két műszakot állítson be a rakodás és mázsalás meggyorsító' sa végett. A .szövetkezetek az idén többet tudnak segíteni az áruszállítás­ban és csomagolásban. Ma még kietlennek tűnik . a dunaföidvári táj. De megnyug­tató leltet bárkinek, csak egy kis képzelő eró kell hozzá, s a ' hó-- niezn alatt láthatóvá válik 'az utazó szántára a zöld kincs: nínelv a napok múltával egyre fejlődik, s bármennyire .is szívós a lei előbb-ulóbb ledobja magáról a takarót, hogy találkozhassék a nap sugaraival. (H)

Next

/
Thumbnails
Contents