Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-06 / 54. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! TOLNA MEGYEI MAGYÁR SZOCIALISTA' MUNKÁSPÁRT TOLNÁ MEGYEI. BIZOTTSÁGA XIII. évfolyam, 54. szám. ARA 60 FILLER MEGYE! TA-NACS LAP]a Szerda, 1963. március 6. Vihar a Csatorna felett (8. o.) Svájcig „futnak” a Tolna megyei nyulak (5. o.) Három osztályba sorolták a szovjet űrhajósokat k a szovjet | 3jósokat r_J Hasznos, sokat ígérő tanácskozások A dolgozóknak a termelés és gazdálkodás irányításába és ellen, őrzésébe való bevonása, vala­mint a termelési feladatok ered­ményes megvalósítására való mozgósítás legfontosabb fórumai — üzemen belül —, a termelési tanácskozások. A kormány és a SZOT másfél évvel ezelőtt meg­jelent 1022/1961-es együttes ha­tározata szabja így meg a ter­melés; tanácskozások szerepét. A termelési tanácskozások kö­zül különös jelentőségük van azoknak amelyeket az év elején tartanak. Ilyenkor vitatják meg a dolgozók — a vállalat, illetve az üzemrész vezetőjének be­számolója alapján —, hogyan dol­goztak az elmúlt évben, milyen eredményeket értek el, milyen hibák fordultak elő. Hogyan tel­jesítette a vállalat, illetve az üzemrész a tervét, éves verseny- vállalását. Az elmúlt évi munka elemzése nem öncélú, azért van rá szükség, hogy a tanulságokat tel lehessen használni a soron következő feladatok megoldásá­nál. Mert e termelési tanácsko­zásokon a legtöbbet a tenni­valókról kell beszélni. Ismertetni a dolgozókkal a folyó évi tervet, azt, hogy milyen területeken, mi­lyen mutatóknál van szükség — és lehetőség — a túlteljesítésre, mit kell tenni ennek érdekében, kikérni a dolgozók észrevételeit, javaslatait. Ezeken a termelési tanácskozásokon beszélik meg, milyen szocialista kötelezettsége­ket vállal az éves terv teljesíté­sére, illetve túlteljesítésére az üzem, a részleg kollektívája, dön­tenek arról, hogy az elmúlt évi eredmények alapján kik érde­melnek jutalmat, kitüntetést, el­ismerést. Üzemeink zömében már lezaj­lottak az év eleji termelési ta­nácskozások, így tehát már lehet általános következtetéseket le­vonni arról, hogy mennyiben fe­leltek meg ezek az említett ha­tározat követelményeinek. Mindenekelőtt azt kell megálla­pítani,! hogy eddig soha nem tapasztalt aktivitás jellemezte ezeket a megbeszéléseket. El­tekintve néhány ritka kivételtől, a dolgozókat sehol sem kellett nógatni a vitára, hozzászólásra. Az egyik dombóvári vonatvezető — amikor rajta kívül még hár­man jelentkeztek vele egyszerre hozzászólásra —, azzal indokolta a kérését, hogy »-engedjenek előbb az elvtársak engemet felszólalni, mert hamarosan megy a vonatom és igen fontos mondanivalóm van«. Az állomás dolgozóinak termelési tanácskozását később idő hiány miatt kellett befejezni, bár még több felszólaló jelentkezett. Míg néhány évvel ezelőtt nem volt ritka a termelési értekezleten a személyes jellegű panasz, ma nem is hallottunk olyan esetről, amikor egy-egy felszólaló ne a termelés kérdéseivel foglalkozott volna. A Simontornyai Bőrgyár talpkikészítő üzemének egyik se­gédmunkása például azt kifogá­solta, hogy reggel, miután meg­kezdődött a munkaidő, néha két- bárom órát is kell vámiok. míg kocsit kapnak a szállításhoz. Kénytelenek addig tétlenkedni. — Megkapjuk arra az időre is az órabért — mondta —, de ez kárt okoz a gyárnak, mindnyá­jónknak. Az üzemek dolgozói egyre nagyobb szakértelemmel szólnak hozzá a termelés külön­böző problémáihoz. Sok üzemben gazdagodtak most új színfolttal ezek a tanácskozá­sok. A kis kollektívák meghány- ták-vetették, hogy körükben me­lyik szocialista címért versenyző brigád nyerje el a kitüntető cí­met. Nem egy üzemben ez alka­lommal jelentették be újabb bri­gádok, hogy csatlakoznak a moz­galomhoz. Száz, meg száz, sőt talán ezrekre menő egyéni és kollektív versenyvállalás született e tanácskozásokon. A vállalások igen változatosak, a termelékeny­ség emelésétől, a minőség javí­tásáig, a munkaidő jobb ki­használásától a szakmai képzésig sok minden szerepel a listán. A Bonyhádi Cipőgyár fiatal mű­vezetőnője, Klausz Jánosné töb­bek közt azt vállalta, hogy ez év végéig még megtanul azoq, a két gépen dolgozni, amiket a szalagján lévő gépek közül nem ismer. Az idősebb Pál Istvánná a náluk dolgozó tanulólányt se­gíti abban, hogy olyan gépeken is elsajátítsa a munkát, amilyen gépek a tanműhelyben nincse­nek. A gyár szabászai közül so­kan vállalták, hogy szakmai tan­folyamon vesznek részt, A dolgozók kérései — követe­lései — közt nemcsak a jobb munkaszervezésről, anyagellátás­ról, a biztonságos munka feltéte­leinek megteremtéséről esett szó. hanem több üzemben kérték a szakmai oktatás megszervezését, tapasztalatcserék rendezését. A Szekszárdi Vasipari Vállalat dunaföldvári üzemében például azt kérték a dolgozók, hogy ren­dezzenek részükre szakmai tan­folyamot, létesítsenek könyv­tárat, hogy képezhessék magu­kat, ezáltal jobban tudjanak dol­gozni. Mi az oka az eddig soha nem tapasztalt aktivitásnak? Kétség­telen, hogy ez mindenekelőtt a párt helyes politikájának és a dolgozók megnövekedett öntuda­tának a következménye. Ez egy­magában azonban nem lett volna elegendő. Arra a változásra is szükség volt, ami az utóbbi évek­ben bekövetkezett a vállalatok műszaki és gazdasági vezetői­nem szemléletében, vezetési gyakorlatában. Tudott dolog, és ezt talán bizonyítani sem kellett soha, hogy a tervek az üzemben, a munkapad mellett valósulnak meg. Ehhez munkások kellenek. De annak a felismerése, hogy a munkások segítségére igen nagy szükség van, már a tervek el­készítésénél, a munka megkezdése előtt, csak mostanában válik tel­jessé. És jobban megy a munka is. ha kikérik, figyelembe veszik a dolgozók észrevételeit, javas­latait. Igen alaposan készítették elő csaknem mindenütt a termelési tanácskozásokat. Ezeket a tanács­kozásokat, a termelés problémáit mélyen elemző műszaki konferen­ciák előzték meg, ahol részt vet­tek a műhelyek, részlegek veze­tői is. A műszaki konferencián (Folytatás a 2. oldalon) Az Egyesült Államok sietteti a Polaris-terv végrehajtását Merchant elutazott Rómából I Folytatódnak la tárgyalások az iraki kormány és a kord vezetők között Beirut (TASZSZ). Az „iraki forradalom nemzeti tanácsa” hét­főn Bagdadban közleményt tett közzé, amelyben vázolja a kurd kérdés megoldásának fő vonásait. A közlemény utal a kurd törzsek vezetőinek ama kijelentéseire, hogy a kérdést csak úgy lehet ■ véglegesen megoldani, ha elisme­rik a kurd területek autonómiá- j ját, biztosítják a kurdok részese- | dését az ország olajkincseiben és , fejlesztik a kurd föld gazdaságát és kultúráját. I A közlemény bejelenti, hogy í hétfőn Faud Aref államminisz­ter és Bab Ali földművelésügyi miniszter Szulejmanba, a kurd területek fővárosába utazott, hogy ott Barzanival, a felkelők vezető­jével tanácskozzék. Elutazása előtt Faud Aref han­goztatta: „Mindkét fél jóindulatot tanúsít. Mi a kérdés békés meg­oldására törekszünk." Külföldi sajtóértesülések sze­rint Barzani és a kurd felkelők vezetői elégedetlenségüket fejez­ték ki a tárgyalások elhúzódása miatt és a kurd nemzetiség érde­keinek azonnali elismerését köve­telték. Róma (MTI). Livingston Mer­chant befejezte római tárgyalá­sait és kedden reggel tovább uta­zott, Brüsszelbe. Kennedy atomügyekben utazó különmegbízottja hétfőn négy óra hosszat tanácskozott Fanfani mi­niszterelnökkel, Piccioni külügy­miniszterrel és Andreotti had­ügyminiszterrel. délután pedig az olasz hadügyminisztérium szakér­tőivel. Mint ahogyan — a közelgő vá­lasztásokra tekintettel — várható volt, a tárgyalásokról érdembeli kormánynyilatkozat nem jelent meg. A közlemény mindössze annyit mond, hogy „közvélemény­kutató jellegű beszélgetést foly­tattak a NATO többoldalú atom­erejének létesítéséről, amelyhez az amerikai és az olasz kormány már a múltban bejelentette csat­lakozását”. A miniszterelnökség, a Palazzo Chigi félhivatalos forrásai szerint két kérdés szerepelt a napiren­den: 1. olasz egységek esetleges fel­szerelése Polaris-rakétákkal, 2. amerikai Polaris tengeralatt­járók támaszpontjainak elhelye­zése a Földközi-tenger térségé­ben. Ami az első problémát illeti, az új amerikai stratégiai elképzelés szerint a kereskedelmi hajók is kapnának Polaris-rakétákat. Római körök szerint ez arra mutat, hogy az Egyesült Államok siettetni akarja a Polaris-terv végrehajtását nyugat-európai partnerei körében. Tekintettel pe­dig arra, hogy — Anglia kivéte­lével — a többi országnak’ belát­ható időn belül nem lesznek ten­geralattjárói, így esett a választás a rendes hajókra. Merchant római tárgyalásain szó esett arról is, hogy Olaszor­szág vegyen részt a többoldalú atomütőerő ellenőrző szervében. A Corriere della Sera ezzel kap­csolatban megjegyzi, e részvétel nem jelenti szükségszerűen azt. hogy az Egyesült Államok egy államközi szervnek engedné át az atomerő irányítását. Az „egyik kulcs" minden bizonnyal ameri­kai zsebben maradna. Livingston Merchant, Kennedy amerikai elnök különmegbízottja európai tárgyalásainak megkezdé­sével kapcsolatban az UPI köz­leményt tett közzé, amelyben taglalja a többoldalú NATO atomerők létrehozására vonatkozó amerikai -elgondolásokat«. TízmStliőrd az ország takarékbetét-állománya — Tolna megyében több mint Felberreg a telefon, az OTP Tolna megyei fiókja jelentkezik. Örvendetes hírről számolhatunk be, a takarékbetétben való pénz­takarékosságban országos szinten meghaladtuk a tízmilliárd forin­tot — közli Czéh Lajos fiókigaz­gató elvtárs. — És mit írhatunk ebből a megye javára? — Több mint 230 milliót. Tehát a takarékossági mozgal­mon belül nemcsak országos, ha­nem megyei szinten is jubilálunk, tartjuk a tavaly nyáron az or­szágban elsőként megszerzett cí­met, ..Takarékos megye” vagyunk. Az elmúlt évben közel 47 millió forinttal, ez év első két hónapjá­ban 45 millió forinttal növeke­dett a megye betétállománya, mely jelentős részét a zárszám­adások után a tsz-tagok hozták. 1950-ben a megye betétállomá­nya alig haladta meg a félmilliót. A múlt év végéig megközelítettük a 200 milliót. Huszonkét olyan községünk van, ahol a takarék- betétkönyvek száma meghaladja a családok számát, tehát „Taka­rékos község". A szekszárdi, a bonyhádi, dombóvári és paksi já- i rás kivívta magának a „Takaré­kos járás” címet — mondja Szi­getvári Ernő szakelőadó. — Mire takarékoskodnak as emberek, — kérdezzük a taka­rékpénztár vezetőjét. — Ezer jféle a cél, melyet a be­tétben takarékoskodó mintegy 2 millió 300 ezer ember maga elé tűz. Ennyi ugyanis az országban a betétkönyvben takarékoskodók száma, melyből megyénkben mintegy 65 ezer ember takarékos­kodik. örvendetes, hogy a takarékos­kodás mértéke az utóbbi években a vidék javára változott. Míg pél­dául 1956 december 31-én Buda­pesten 355, vidéken 187 millió forint volt a betétállomány, addig 1963. március 1-én Budapesten 4 milliárd 400 millió, vidéken 5 milliárd 600 millió forint taka­rékbetétet kezelnek az OTP-fió- kok, posták, és takarékszövetke­zetek. Nem elemzik az emberek, de érdemes feltenni a kérdést, nö­vekedett volna-e öt év alatt 7 és félszeresére a takarékbetétállo­mány, ha az emberek nem bízná­nak a jelenben és jövőben? A család jelene és jövője egy az országéval. A takarékbetét ala­kulása érzékeny műszerként jelzi a bizalom fokát. — A 10 milliárd takarékbetét állomány, illetve a megyei szép eredmények után mi a fejlő­dés perspektívája? — kérdez­zük. — A fejlődés nem áll meg. Van még ugyan az országban és me­gyénkben is család, melynek nincs lehetősége a takarékosko­230 millió dásra, kevés a kereset, de napról napra csökkennek az ő gondjaik is, remélhetőleg rövidesen velük is növekszik a takarékoskodók tá­bora. — Azon túl, hogy a nagy­arányú takarékoskodás előnyös az egyén és a közösség számára is, milyen egyéb eredményt je­lent ez még? — kérdezzük az OTP vezetőit. — Jelentősen növelhettük a dolgozók részére folyósítható hi­teleket, melynek hasznát főként azok élvezik, akik kislakásokat építenek. Tavaly több mint 500 családi ház építésére adtunk hi­telt, mely átlagosan 50 ezer fo­rintot tett ki. A megye jelenlegi betétállományából — a 230 mil­lióból — mintegy 180 millió‘fo­rint hitelt adhatunk ki családi- ház-építőknek, OTP-hitellel vá­sárolni szándékozóknak. Kétsze­res tehát az előny a takarékos­ságból. Akik megtakarított fo­rintjaikat takarékbetétbe helye­zik, kamatot is kapnak — melv- nek összege például a múlt év­ben közel 7 milliót tett ki me­gyénkben —. s megfelelő előtaka- rékosság mellett terveik megvaló­sításához hitelt is kaphatnak. Tervszerűség, gazdaságosság... — a munkahelyeken és a család­ban egyaránt — ez vezet ered­ményekhez! Otthon így mondják: a boldogsághoz.

Next

/
Thumbnails
Contents