Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-31 / 76. szám
2 TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 19G3. március 31. Készül a húsvéti hímes tojás Dér Józsefné, a Sárközi Népművészeti Szövetkezet kormányki- tűntetett népművésze a húsvétra készül. Az idén csak Dér néni jóvoltából 800 hímes tojást ajándékozhatnak a locsolóknak. A PÁRTÉLET HÍREI Az MSZMP Pa lesi Járási Bizottsá ga kibővített ülést tartott. Az ipar és a mezőgazdaság helyzetével foglalkoztak. Megállapították, hogy a járás üzemeiben a -munkaerő-kihasználás ínég mindig- nem -kielégítő. Feladatként foglalkoztak a vezetés színvonalának' további emelésével és a'gazdaságos termeléssel. A mezőgazdaság helyzetéről szóló rész a növény- termeléssel, és az állattenyésztéssel foglalkozott. Különösen kihangsúlyozták a megkésett mezőgazdasági munkák mielőbbi elvégzését. * Sárszentlőrincen a pártszervezet taggyűlésén a 83 párttagon kívül 20 párton kívüli aktivista ,’is részt Vett. A párttaggyűlésén részletesen foglalkoztak az olyan premizálási módszerek alkalmazásával, amelyek a tagságot érdekeltté teszik a munkában. Határozatot hoztak, hogy a belvizek levezetésére vízvezető árkokat készítenek. * A Szekszárdi Járási, Városi Párt Végrehajtó Bizottság legutóbbi ülésén első napirendi pontként az ipari termelés alakulásával és az ezzel kapcsolatos pártpolitikai munka feladataival foglalkoztak. A járás- ipari üzemei teljesítik a tervet,-íainilt az újító mozgalom is. Hibaként merült fel, hogy egyes üzemekben még mindig magas a túlórák száma. A .második . napirendi pontban a ; pártépítésf. . különösen . a tag- és tagjelölt-felvételt .vitatták - meg. ; •' • . '• 2 ‘ - . Az elmúlt hetekben hírt adtunk árról, hogy Ozorán Egyetértés néven egyesült a- négy termelő- szövetkezet. A tsz-ek egyesítése u.tán • kimondták ■ á pártszervezet egyesítését is. Az egyesített párt- szervezet első taggyűlésén héttagú pártvezetőséget választottak. • A Bonyhádi Járási Pártbizottság VB ülésén pozitívan értékelték a termelőszövetkezetek elmúlt évi zárszámadásának tapasztalatait. Az ülés második napirendi pontjaként a kereskedelem hely- ' zetét vizsgálták meg. Előzzük meg az erdő- és avartüzeket! A tüzrendéxzeti hatóság felhívása A tűzesetek megelőzése érdekében az alábbiakra hívjuk fel megyénk lakóit és a gazdaságok vezetőit: Cigarettavéget, vagy égő gyufa- szálat ne dobjunk el. A szabadban tüzet rakni — az összegyűjtött gazt elégetni — csak szélcsendes időben, kellő felügyelet mellett szabad és csak olyan helyen, ahol a közelben éghető anyag nincs. Erdőben dohányozni, nyílt lángot használni, vagy a közelében 100 méteren belül tüzet rakni nem szabad. A tűzrakás —• égetés — helyét és idejét a községi tanács vb-nél gazdaságok vezetőinél, be kell jelenteni. Az égetés befejeztével a parazsat tökéletesen el kell oltani. Hoffer traktorral az erdő területére a nem szabad. A vasutak és forgalmas utak mentén az erdők vé-; delmére alkalmazzanak védőszántást. A határban elhelyezett szalma- és szénakazlakat szántsák körül. A vasúti pályaőrök kísérjék figyelemmel a vasút mentén — mozdonyszikrától — keletkezett avartüzeket. Gondoskodjanak arról, hogy az így keletkezett tűz éx'tékes létesítményre ne terjedjen át. Aki a határban, vagy erdőben, erdő közelében elhagyott tüzet talál, köteles azt eloltani. Amennyiben erre képtelen azonnal jelentenie kell a legközelebbi tűzoltóságnak. Aki a tűzrendészet! szabályokat megszegi, szabálysértést követ el és 500 forintig terjedhető pénz®*áfP9B m tartatBáie bemen»». I binsgggsü ietegfc- sújt»», A Tolnai Pamutszövőgyárban Gléringer Mihály műszaki vezetőtől kértünk tájékoztatást. Gléringer elvtárs elmondta, hogy az év első két hónapjában volt némi — inkább csak tizedszázalékokban mérhető — lemaradás, azonban a márciusi tervet — ezervetésben — 101, négyzetméterben 106 százalékra teljesítették, így sikerült a negyedéves tervet száz- és fél százalékra teljesíteni. A téli időjárás is okozott nehézséBONYHÄDI CIPŐGYÁR: fiz üzemekből jelentik a negyedév vé Befejeztük az első negyedévet. Hosszú idő óta nem kellet megküzdeni ilyen komoly nehézségekkel az üzemekben, mint ai elmúlt télen. A rendkívüli hideg, a tüzelőhiány, a szállítási korlátozások akadályozták a munkát. Üzemeink többségében azonban mégis sikerült teljesíteni az első negyedéves tervet, adósság nélkül foghatnak hozzá a következő negyedévi munkához. Ahol pedig lehetetlen volt elhárítani az akadályokat, felkészültek, hogy a következő hónapokban pótolják a lemaradást. Három vállalatnál, üzemnél érdeklődtünk, hogyan zárják a negyedévet, hogyan kezdik a következőt. TOLNAI PAMUTSZÖVÖGYÁR: 100,5 százalékos tervtelje tűié# geket, a tüzelőhiány miatt például többször le kellett állnia az írezőnek, azonban a nagyobb erőpróbára márciusban került sor. Igen sok — mintegy 80—90 gépet kellett átszerelni, azaz a géppel átállni új mintájú szövet szövésére. Máskor is a negyedév utolsó hónapjában kerül erre sor, azonban eddig legfeljebb 45—50 gépen kellett egy hónap alatt az átszerelést elvégezni. Egy hete már megkexdték a bedolgozást a második negyedévre A Bonyhádi Cipőgyárban érezték talán meg — a megye üzemei közül — a legkevésbé a telet. Persze, ez nem a dolgozókra vonatkozik, hanem a termelési grafikonra. Bár néhányszor akadályozta a szállítás rendszertelensége az anyagellátást, ezt mindig időben sikerült leküzdeni. A negyedéves termelési tervet —mint Dobler Istvántól, a gyár igazgatójától megtudtúk — 100 százalékra teljesítette a gyár, elkészült a tervezett mennyiségű exportcipő is. * Az exportnál egy bizonyos mennyiségű biztonsági tartalékol terveznek, illetve engedélyeznek a gyár felettes hatóságai, amit az elkészült cipőmennyiséghez viszonyítva százalékban határoznak meg. Ezt a biztonsági tartalékol — a tervezettel szemben — 1,6 százalékkal csökkentették, tehál javították a minőséget a gyár dolgozói. , Egyébként a második negyedévi indulás is teljesen zavartalan lesz, március 23-a óta már megkezdték az anyagok bedolgozását — szabását, csákozását, stb. — azokhoz a cipőkhöz, amelyek az új negyedév első napján kerülnek le az aljaüzemi szalagokról. TANÁCSI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT: A félév végéig akarják pótolni az első negyedévi lemaradást — A negyedéves terv teljesítéséről még nincs pontos képünk — válaszolta kérdésünkre László István elvtárs, a Tanácsi ’Építőipari Vállalat igazgatója — azt azonban biztosan tudjuk, hogy többmillió forint a lemaradás. Az oka ennek közismert, a hosszúra nyúló tél, a rendkívüli időjárás miatt nem tudtunk dolgozni, csak késve tudtuk megkezdeni a munkát. Tavaly is hasonló volt a helyzet, akkor mintegy hárommilliót kellett az esztendő hátralévő kilenc hónapjában pótolni. Abban reménykedünk, hogy a mostani lemaradás nem sokkal haladja meg az akkorit. Az egy évvel ezelőtti állapotokkal szemben azonban lényeges eltérést jelent az, hogy most sokkal jobban sikerült előkészíteni a munkahelyeket. Ezideig egyetlen esztendőben sem kezdtük ilyen alaposan előkészített munkahelyekkel a szezont. Valamennyi munkahelyünk el van látva anyaggal, tehát anyaghiány, munkaszervezési hibák sehol nem akadályozzák a munkát. Most megerősítettük a szak- és szerelőipari részlegeket, hogy ezek késlekedése miatt ne csússzunk ki a határidőkből. Úgy számítjuk, hogy a félév végéig sikerül pótolni a lemaradást. úgy jön a hajnal, mint az este — lassan és észrevétlenül. A sötétséget a magasból még a sarkcsillag fénye fúrja át, amikor a látóhatár peremén, az ólomszínű felhők között már a Nap tör magának utat. Előbb csak a határban fázósan összebújó. havas fűszálakat világítja meg, azután, mint a partra döngő hullám, egyye magasabbra csap, és láthatóvá válnak a távoli bokrok és fák. Ebben a korahajnali szín- változásban érkezik meg mindig Jani bácsi, a .termelőszövetkezet tejeskocsisa. — Pálinkás jóreggelt — köszönti vidáman a fejőgulyásokat, és tempós mozdulatokkal rakja le kocsijáról az üres tejeskannákat, aztán, szorosabbra húzza magán a báránybőr- bekecset, megtörni a öreg fapipát, és szemeivel kritikusan nézegeti a kérődző pirostarka teheneket. Régen találkoztam már Jam bácsival, kíváncsian nézem az arcát, ahogy elmerülten gondolkozik. Figyelem mozdulatait, hallgatom beszédét és megpróbálom felidézni benne azt a régi embert, akit senki sem tisztelt egykoron. Mindenki kiszolgáltatottja volt, még a Jgyével is csúfságot űztek. . csak Foltos Jánosnak hívták. Ezt a nevet nem az anyakönyvvezető jegyezte be. ez a név ajándék. Az urak gyakran ajándékoztak ilyen neveket azoknak, akik helyettük is dolgoztak. A kabátja, az egészen furcsa tákolmány volt. Más az eleje, wéz-si be* nadrágja sesp volt különb. Folt hátán folt, és nem afféle kicsi, szerényen meghúzódó, hanem eleven, kiabáló, nagy foltok. Lazán feküdtek egymáson, de ez nem bántotta Jani bácsit. Esténként aztán előszedte a nagy tűt a kvártélyon, és addig varrt, míg a fáradtságtól el nem aludt. Ebben az öltözékben álldogált Jani bácsi a város főterén. Itt ismerték meg a csarnokba járó asszonyok, és itt kapta a nevét. Valaki egyszer így szólt hozzá: »Jöjjön csak. maga foltos, vigye ezt a kosatejeskocsis... rat«. Másnap, harmadnap, mindig akadt egy kis munka» A név rajta maradt, és a becsületes nevét bizony senki sem ismerte. Becsülete több lett, mint a többi munkanélkülinek. Soha sem lopott, mindig pontosan elszámolt, minden fillérrel, mert vásárolni is küldték néha» Reggelente a téren várta a munkalehetőséget. Az is megesett, hogy elkészült a ligetbe. Leült a padra, szíttá a kis fapipát. Az eget nézte, látta, amint a szél hajtotta a fellegeket a kis faluja felé.. Milyen jó lenne édesanyjának üzenetet küldeni. Elmondani, hogy meny. nyit dolgozik és mégis csak minden második este tellett vacsorára. Egyik nap. úgy dél féké, amU&ps seggei, óta. éjőszw dott megpihenni, léült a téren, és pipázott. Egy-egy ismerős is akadt itt. Most éppen mellételepedett az öreg kútásó. Innen a térről ismerték egymást. Mindketten megtanulták tisztelni a keménygalléros urakat. Az öreg kútásó szeretett beszélni. Elmagyarázta Jani bácsinak, hogy egyik este milyen meglepetésben volt része. Elmondta sokszor, de soha se únta el a másik, — Jó volna egy kis kenyérke, még ma nem ettem egy falatot se! Ez Jánosnak szólt! Megértette a beszédet. Kis csomagban kenyér, meg szalonna. Kincs, drágán megfizetett kincs. Kosarakat, csomagokat cipelt érte. Bicskájával szelt egy darabot a kenyérből, meg a szalonnából is. Az öreg kútásó mohón kapott érte, és arcán boldogság vibrált. — Nagyon kedves magától -» sóhajtott az öreg. János vállat vont. Kedves.;! a fene... Zsebében megzörgeti a filléreket, a mai keresetét, — aztán a maradék kenyeret magához vette. — A mai napnak már vége — mondta János, és nyugodt, egyenletes lépésekkel indult az éjszakai kvártély felé... Jani bácsit, régen láttam őt. Most csak annyit tudok róla. hogy termelőszövetkezeti tag, tejeskocsis, szép háza van, jól él. Két fia a technikumban tanul, a városban. Abban a városban, ahol a régi Foltos János cipelte a kosarakat. ’ m gejsete László -» ; Ilyenkor télutón Abban az időben Kíváncsian nézem
