Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-28 / 73. szám
2 TÓtNA MffGYTÍT íífiPtfJSA?? 1963. március 23, A piaci kosártól a közgazdaságig Kiváló főművezető Ilyenkor, mikor az. asszonyok a piacról, vagy bevásárlásról hazatérve olykor gondokat is hazahoznak magukkal kosarukban, s néha kifakadnak, kételkednek: érdemes volt-e / annyit áldozni a mezőgazdaság fejlesztésére? Kétségtelen, hogy a mezőgazdasági termelés egyes ágaiban időnként bizonyos lemaradások mutatkoznak és ennek következtében a lakosság ellátásában — az igényekhez képest — átmeneti nehézségek keletkeznek, így néha a burgonya, olykor a tojás, megint máskor a bab, vagy egyes zöldségfélék terén. Mindez annak ellenére van így, hogy a mezőgazdaság növekvő termelési és árutermelési feladatait általában teljesíti. A termelőszövetkezeti mozgalom támogatása a munkásosztály és állama részéről történelmileg szükségszerű, mert mint ahogy a parasztság nem volt képes egyedül letépni magáról a kizsákmányolás igáját, úgy egymaga nem képes megvalósítani a szocializmust sem a falun. A nagyüzem kialakításához szükséges beruházásokat (építkezés, gépek, öntözési rendszer, stb.) maga a dolgozó parasztság saját erejéből vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon hosszú idő alatt tudná megvalósítani. Márpedig nem mindegy, hogy a falun mennyi idő alatt szilárdul meg. ereszt mély gyökereket a szocializmus. Különösen egy olyan helyzetben, amikor az egész népgazdaság további fejlődése attól függ, milyen gyorsan sikerül a mezőgazdaságot az ipar szintjére emelni. Ez pedig egyaránt érdeke, mind a munkásoknak, mind a parasztoknak. Az állami támogatás célja A piaci kosártól így jutottunk el a közgazdasági kérdésekig. Ma azy egész világ mezőgazdasága a. nágyűzem felé tart. No, persze, más-más úton, és céllal. Ide kívánkozik, hogy a tőkés országokban is szükség van a mezőgazda- sági tőkés nagyüzemek kialakításának finanszírozására. Ebben nagy szerepük van az ipari- és bankmonopóliumok tőkebefektetéseinek, éppen a mezőgazdaság sajátos jellege miatt. A szocializmus viszonyai között az állami támogatással a munkásosztály állama azt kívánja elérni, hogy a termelőszövetkezetek viszonylag gyorsan korszerű, modern szocialista mezőgazdasági nagyüzemekké váljanak. Olyanokká, amelyek jövedelmezőek és eredményeikkel a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fölényét igazolják, beleértve ebbe természetesen azt is, hogy maximálisan kielégítsék a lakosság igényeit. Ezért a párt következetes agrár- politikájának eredményeként az állami támogatás, (a hitelek, kedvezmények) a szövetkezetek árutermelésének fokozására, az állat- állomány növelésére és a gazdálkodás színvonalának emelésére irányulnak. Mit kap a mezőgazdaság? Ha figyelemmel kísérjük a beruházások alakulását, megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdaság részesedése az összes beruházásokból állandóan növekszik. Az 1958- as évet megelőzően a mezőgazdaságra a beruházások 12—15 százaléka jutott, 1958. és 1962. között már a termelő beruházások 23 százaléka. Az átszervezés időszakában 19 milliárd forintot ruháztunk be, 1963-ban pedig 8,5 milliárd forintot tesznek ki a mezőgazdasági beruházások (ez az 1962. évinél 36 százalékkal több). Ezek után nem érdektelen megvizsgálni, mire fordítottuk a milliárdokat. Hogy csak néhány példát említsünk: 1958 és 1961 között 642 000 szarvasmarha, több mint másfél millió sertés befogadására alkalmas, korszerű férőhelyet építettünk. A gép- és traktorállomány az 1935, évi 7000 darabról 1962-re 48 000 darabra emelkedett. 1962-ben, tehát egyetlen esztendő alatt, több traktort kapott mezőgazdaságunk, mint amennyi az 1935. évi össz- állomány volt. Gyors ütemű a haladás az öntözéses gazdálkodás fejlesztése terén is. Míg 1939-ben összesen 24 000 kh. öntözött terület volt, 1959-ben már 126 000 kh, 1962-re már közel megháromszorozódott. 1959—1961 között az 1 kh. szántóra jutó műtrágya felhasználása is megkétszereződött. Miként térülnek vissza a milliárdok? A két egymást követő aszályos esztendő, miatt az előirányzott tervek sajnos csak részben valósultak meg, a tervekben ugyanis átlagos időjárással számoltak, de hol vagyunk az átlagos időjárástól? Ennek ellenére sem kell szégyenkeznünk fiatal, szocialista nagyüzemi mezőgazdaságunk termelésének alakulása miatt. Hasonló időjárási viszonyok között az elmaradott technikájú paraszt- gazdaságok terméseredményei katasztrofálisan csökkentek volna. Ezzel szemben 1961-ben 11 q, 1962-ben 10,3 q volt a búza termésátlaga kh-ként. (Az utolsó 10 év átlaga 8,5 q volt). Ha az 1962- es 10,3 mázsa helyett a 8,5 mázsás átlaggal számolunk, akkor 3,4 millió mázsa búzával termett volna kevesebb. A 10 év átlagához viszonyított terméktöbblet (nem tévedés) 20 ezer traktor értékével egyenlő. A közelmúltban tanulmány készült arról, hogy az utóbbi 62 esztendőben hogyan befolyásolta — áprilistól szeptemberig — a leVetik az előcsíráztatott burgonyát Tolna megyéből a mezőgazdasági termelők évtizedek óta több száz vagon újburgonyát szállíta-j nak a piacra tavasz végén, vagy! a nyár elején, ami mindig jól jövedelmez. Ezt a lehetőséget a megfelelő talaj adottságokkal renAz É. M. 44. sz. Állami Építőipari Vállalat (Budapest, V.-ker. Kossuth L. tér 13-15.) azonnal felvesz budapesti munkahelyre kőműves, ács, állványozó szakmunkásokat, építőipari könnyűgépkezelőket, kubikosokat, férfi- és női segédmunkásokat. Szállást és napi egyszeri étkezést biztosítunk. Munkaruha és — vidékieknek — tanács-igazolás szükséges. Szakmunkások szerszámot hozzanak magukkal. (ID I delkező termelőszövetkezeti gazdaságokban is kihasználják. Idén 961 holdon termelnek szerződés alapján újburgonyát. A területhez szükséges vetőgumót minden közös gazdaság idejében biztosította, úgyszintén a termelés szervezési feltételeit. így a többi között minden újburgonyát termelő szövetkezetben gondoskodtak arról, hogy a gumókat előcsíráztatva rakják a földbe. Megyénk közös gazdaságaiban ez idő szerint 115 vagon burgonya előcsíráztatása van folyamatban. Sőt a kajdacsi közös gazdaság tagjai a homokosabb területen már elrakták az előcsíráztatott burgonya egy részét. Legtöbb községben azonban még néhány napot várnak, amíg jobban felmelegszik a talaj. Ennek megfelelően — hőszabályozással k'«-teltetik, vagy éppen siettetik a vetőgumók csírázását. R. É. hullott csapadékmennyiség a kukorica átlagtermésének alakulását. Megállapították, hogy 62 év átlagában 346 mm, 1962-ben viszont csak 212 mm csapadék hullott az említett hónapokban. 1947-ben, amikor 189 mm csapadék hullott, 7,7 mázsa, 1962-ben pedig kh-ként 13 mázsa volt kukorica átlagtermése. Ha az átszervezés előtti viszonyok között ér bennünket a tavalyi aszály, a , kukorica átlagtermése nem ha- j ladta volna meg a 9 mázsát sem, 1 és így több, mint 9 millió mázsa i kukoricával számolhatnánk keve-, sebbet, amelynek ellenértéke i nem kevesebb, mint 46 millió dől-! lár. A kukorica átlagtermésének alakulása tehát már nem követi szorosan a csapadékmennyiség ingadozását. Mind a búza, mind a kukoricatermesztésben elért nagyszerű eredmények, a termelés korszerűsítésére fordított milliárdok mellett, szövetkezeti parasztságunk szorgalmas munkájának köszönhető. Persze a felsorolt, nem kis jelentőségű eredmények nem fedik el szemünk elől, hogy gazdaságilag meg nem erősödött termelő- szövetkezeteink is vannak, amelyek még hallatlan tartalékokat rejtenek magukban, de hogy szövetkezeteink általában egészségesen fejlődnek, azt különösen két örvendetes tény igazolja. Egyrészt a mezőgazdasági termelés az 1959 —61 évek átlagában (tehát a tömeges átszervezés időszakában!!!) az előző három esztendőhöz képest 8,5 százalékkal növekedett. Másrészt az állam által felvásárolt mezőgazdasági termények összmennyisége 1958-hoz viszonyítva lényegében több, mint 13 százalékkal emelkedett. Csupán a vágósertés-felvásárlás az 1955. évi 25 400 vagonról 1962-re megközelítőleg 30 000 vagonra növekedett. A felsorolt tények egytól-egyig azt igazolják, hogy érdemes áldozni a mezőgazdaság fejlesztésére?, s messzemenően nincs, és nem is lehet jggjsuk azoknak, akik csupán néhány kisebb jelentőségű', bár kellemetlen tényből vonnak le messzemenő következtetéseket. A példák egyébként azt is bizonyítják, hogy nem szabad sajnálnunk szocialista mezőgazdaságunk korszerűsítésére fordítandó támogatást, mert mint ahogy már most érezzük ezek eredményeit, a jövőben még busásabban térülnek meg. BOROS BÉLA Félkettőt fúj a gyári kürt, a szövők, előkészítők most indulnak el hazulról, hogy két órakor munkába állhassanak. A műszak kettőkor (vagy tízkor, vagy hatkor) kezdődik, de a főművezetőnek félórával előbb. Mire a szövői megjönnek, ő már bejárta az üzemet, megállt minden gépnél, megnézte a teljesítménylapokat, a gépet, a lánchengert, a szövetet. Mire indul a műszak, tudja, hol van hiba, hol kell hengert cserélni, a gépen igazítani, vagy éppen a szövőt figyelmeztetni valami hibára. Nübl Lénárt főművezető harmincnégy évvel ezelőtt került a Tolnai Pamutszövőgyárba. Ma egyike a gyár legjobb szakembereinek. Jó munkájáért kapta meg az elmúlt napokban a „Kiváló dolgozó” kitüntetést. ^ ________ K észül a dalmandi tanács második negyedévi terve Felfrissült a dalmandi tanács, tizenhét új tanácstag került be, és az előzőkhöz képest háromszorta több a nő. Annakidején a jelölő gyűléseken a választók ellátták őket „útraválóval”, hogyan, mit kellene tenniök körzetük érdekében. Már az alakuló tanácsülésen is többen szóba hozták; előtérbe kell helyezni . azokat a községfejlesztési munkákat, amelyek a lakosság érdekeit a legjobban- . szolgálják, vagy amelyek társadalmi munkával megvalósíthatók. A tanácstagok javaslatai, a jelölő gyűléseken elhangzottak figyelembevételével most készíti a vb a II. negyedévi munkatervet. A tanácsülések, vb-ülések napirendjét állítják össze, és azt, hogy milyen községfejlesztési feladatokat valósítanak meg ebben az időszakban. A megalakulás utáni első tanácsülést április 8-án tartják. Ezen a tanács munkaterve és a termelőszövetkezet idei termelési terve kerül napirendre. A községfejlesztés feladatai között — a javaslatoknak megfelelően — a napköziotthon építésének megkezdése szerepel. Mint Schiffer József vb-elnök elmondotta, eredetileg 1964-re- tervezték az építést, de meg akarják építeni ebben az évben, mivel már most rendelkezésre áll a szükséges összeg, 460 000 forint. Rendezik ebben az időszakban a Rákóczi utcát, mert nincs onnan vízlevezetés. Egyelőre nehézséget okoz az, hogy ehhez bizonyos területet ki kell sajátítani. Az átrendezéshez, ígéretéhez híven, társadalmi munkával hozzájárul a lakosság, mint ahogyan közreműködik a fásításban, a vadvizek levezetésében. A befejezés A mi vidékünkön 1944 őszén történt a felszabadulás, de a kezdés és a befejezés felemás állapotát éltük még a rákövetkezendő esztendő tavaszán is. Még pontosabban: az eszmélés korszakát. Ha visszagondolok, akkor eszembe jut, hogy elég egyszerűen történt minden. A leventéket össze akarták szedni, de megszöktek, szétszéledtek, a főoktató egyedül cipelte az állítólag nagyon fontos és titkos iratokat, hogy biztonságos helyre vigye azokat. Rajniss Ferenc lapja, a Magyar Futár, a befejezés előtti hetekben még megjelent a faluban. Az utolsó felvonást úgy tüntette fel, mint a végső győzelem kezdetét, a szovjet katonákat pedig torzonborz vadembereknek ábrázolta. A Magyar Futárnak hittek is, meg nem is az emberek. S egy reggelen, a tiszta időben messziről ágyúzás hallatszott, de a szekerek még százszámra indultak a szőlőbe, mert javában állt a szüret. A déli harangszó után kocsikaraván haladt keresztül a községen: menekülők tartottak Baja felé. hogy hol fognak majd megállni, azt senki nem tudta, de azért mentek, út és cél nélkül. A tanyákon, néhány szökött katona civilruhát, és néhány napra szállást kért. Azt mondták, megvárják a front átvonulását, és utána hazamennek. De hol a front? Ezt senki nem tudta. A tábori csendőrök partizánokat kerestek. Ezekről 6em tudott senki. A volskbundisták közül a gazdag parasztok csomagolni kezdtek, a szegényebbek kijelentették: ők bizony nem mennek sehová, azért léptek a volskbundba, mert lisztet és zsírt kaptak. Pakolás helyett megkezdték lemeszelni a győzelem, kiskapuk fölé pingált fekete, jelvényét. A Viktoria kezdő betűje, benne a horogkereszttel, ezekben a napokban már elég sok gondot okozott, mert hiába meszelték ót, mindenhogyan meglátszott, lekaparni viszont nem volt tanácsos, mert a helye árulkodott. Délután híre járt, hogy a helyi Führer felkötötte magát. Nem volt igaz, valaki csupán kitalálta. A helyi Führer ugyanis kiüzent szüreteiéinek. hogy azonnal fogják ki és hajtsák ■ haza a lovakat. A szekerek a hordókkal ottmaradtak. még tavasszal is ott voltak a dűlő végén, persze kerekek nélkül, mert a kerekeket, a lőcsöket valaki ellopta. Később eltűnt a szekéroldal, s apránként minden. A Führer pedig élment. Három sátorponyvás kocsit megpakolt, és' az ésti órákban elhagyta a községet. A módosabb gazdákból talán tizen, vagy tizenöten követték. A kisbíró ugyan kidobottá. hogy meneküljön min. denki, a dobolást parancsba kapta, a szöveget is, de a szöveghez azt is hozzámondta, »bolond, aki elmegy, úgyis utolérnek bennünket«. A szovjet csapatok egy kozákokból álló egysége másnap délután megjelent a falu határában. Baja felől jöttek, lóháton. Utána ez hetekig beszédtéma volt, mert a logika szerint a szovjet katonáknak Szeged felöl kellett volna érkezniük. Ijedtségtől ájul- dozva lapult a falu, de az ijedtség talán még félóráig sem tartott, mert észrevettük, hogy ezek a katonák fáradt, és igen barátságos emberek. Néhány bámészkodó gyereknek vöröscdllagos jelvényt adtak. Lovaikat nem kötötték a templomba, a papot nem akasztották fel, ellenben bennünket és’ másokat is megajándékoztak a kimerült lovakkal. Viszont ijesztgették a bur- zsujokat, de azokat sem bántották, sőt a bírót még meg is ölelgették. Mire ugyanis a szovjet katonák a faluba értek, a község bírája magára húzta bérese ruháját, ami az istállóban lógott. A katonák megkérdezték tőle, hol a burzsuj, erre azt mondta nekik, elmenekült, saját magára mutatva pedig bizonygatta, hogy »já sziroma csolovek«. Ez az ember ma a termelőszövetkezet brigádvezetője, egy esztendeje
