Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-24 / 70. szám
8 TÖENÁ WPCYÉf WÉPŰJSAS W61 március 2*1 Mit ér a szakmunkás? Tavaly a dunaszentgyörgyi Ezustkalász Tsz-ben kis területen ugyan, de mégiscsak megkezdték az öntözéses gazdálkodást. Körülbelül 20 hold takarmány- répát és 8 hold uborkát locsoltak. Ez azonban akkor mégcsak próbálkozásnak számított,. sőt még inkább kísérletezésnek. Érdemes volt kísérletezni. A termelőszövetkezet vezetői és gazdái ugyanis megállapították, hogy szakértelem nélkül, hozzáértő emberek nélkül öntözéses gazdálkodást nem lehet folytatni. Még ott sem tudtak megfelelőéin boldogulni, ahol lehetett volna. Erre a kis területre is segítséget kellett hívniok a szomszédos Gerjeni Állami Gazdaságból. A tavalyi kísérletezés negatívumaival együtt sok, hasznos tapasztalatot adott az Ezüstkalász Tsz- nek. Az idén 140 holdra növelik az öntözött terület nagyságát. Erre viszont már idejében és jól felkészültek, elsősorban úgy, hogy gondoskodnak hozzáértő emberektől, öntöző szakmunkásokról. Gép van, víz is van, de. ez keveset ér, sőt esetleg semmit nem ér, ha nincs aki; bánni tudjon a géppel és vízzel. Éppen ezért az idei öntözési program sikere érdekében a szövetkezet igazgatósága, Deb- reczeni József traktorost elküldte a kenderesi öntözőgépész szakiskolába tanulni. Debreczeni elvtárs tanulmányait sikeresen elvégezte, és visszatért szövetkezetébe. Rá minden szempontból lehet majd számítani, nélküle viszont nem boldogulnának. Mire az öntözés megkezdődik, a termelőszövetkezet másik négy tagja szintén megszerzi a szakmunkás oklevelet a lengyeli szakiskolában. Rajtuk kívül évközben nyolc személyt küld a termelő- szövetkezet tanulni, az öntözéses gazdálkodásból szakmunkásvizsgát tenni. Március 25, 26, 27: Megyei verseny a szakma kiváló tanulója elmert A szakma kiváló tanulója címéit az 505. sz. helyiipari iskolában lesz megyei verseny március 25-én, 26-án és 27-én. A versenyt 12 szakmához tartozó ipari tanulók között rendezik. A verseny írásbeli része 25-.én és 26-án lesz, a gyakorlati és a szóbeli versenyre 26-án, és 27-én kerül sor. Az írásbeli és szóbeli verseny helye az ipariskola, gyakorlati részből a szekszárdi vállalatok műhelyeiben adnak I számot a verseny résztvevői. Napi 150 pár ^tuti/i" Szemmel is alig követhető, gyors mozdulatok váltják egymást, szemeket szaporítanak, majd fogyasztanak, speciális tűvel bánnak, aztán újabb sorra húznak a síkkötőn. A mozdulatok ritmusa összhangot ad a négy gépről. Kötik a falusi házicipők, a „tutyik” felső részét. Valahol a gép alatt növekszik a szár, még nem látszik belőle semmi. Százötször kell váltani a sort, míg kiemelik a gépből a felsőrészt. Szürke, és inkább hasonlít valamiféle csónakhoz, mint papucshoz. Hogyan lesz ebből az a posztószerű, fekete házicipő? Az asszonyok hajtják tovább a gépet, s Fritz Péter részlegvezető Végig vezet az üzemen. Át kell menni az udvaron, a fejelőbe, ahol formázzák a lekötött felsőrészeket. Majd vissza a posztó- sítóba. Gőzös és zajos a helyiség, a gépek forró vízében megy össze, filcesedik az anyag, s a festőüstből már feketén kerül ki. Szárítják, talpra varrják, s aztán szépítik. Alacsony asztal körül négy-öt asszony ül, az olló jár a kezükben, egyenletesre nyírják ,a posztórészt. Oda se néznek, csak csattog az ollójuk, ütemesen, mint odabent a kötődében, a gép. Mellettük egyszerű, régimódi guzsalyos orsózó dolgozik, ugyanitt a terem másik részében gépen fonják a szürke fonalat a kötőasszonyoknkk. A Paksi Cipész Kts<z kötött- cipö-részlege, ha nem is tartozik a korszerű üzemek közé, de az országban egyedül itt gyártják ezeket a házi cipőket. Kilenc éve foglalkozik ezzel a ktsz, s azóta megduplázták termelésüket. Ma már naponta 150 pár „tiityit” készítenek. A részleg büszkesége, hogy a ktsz tavalyi jövedelmének 83 százalékát termelték. Gyártmányukat az ország minden vidékén árusítják. Szükséges is az üzeni fejlesztése. Jövőre beköltöznek a Cipész Ktsz új üzemházába, s ott már korszerű gépekkel dolgoznak majd. A KIS OLASZ Hogy az ördögbe pottyanhatott ide ez az olasz? A Biciklitolva jókban láttam. Igen. Onnan ismerem. Ül az asztalon, kezében jókora ecset. , — Ciao Bambino! — köszöntőm mozivászonról xdepottyant de Si- ca-i ismerősömet. — Jó napot kívánok. Meglepődni sincs időm, mert ezek a betyárnak való fiúk már kacagnak. — ő az olasz — döcörész, nevetgél Áfpási. — A kis olasz — teszi hozzá Borza, a brigád tanulója, aki három évvel fiatalabb nála, de ö is Csak „kis olasz”-nak hívja. — Komolyan olasz vagyok — mondja Pauloni János — nagyapám, s apám is téglaégető. Ok valamikor a századforduló táján jöttek Magyarországra, és itt maradtak. Olasz állampolgár vagyok én is, 21 éves. — Olaszul beszél? — Nem! Egy szót sem! — Harsog a brigád. — De fel ne írja, az istenért, ez a libling, tudja, a lányok előtt. — Tehát se nem ír, se nem olvas olaszul? Nem is járt még Olaszországban? — Nem. — Mikor megy külföldre, „hazájába” ? —• Nem tudom, sokba kerül Meg nyelvet is kellene tanulni. De nem folytatja tovább a diskurzust, leugrik az asztalról, belemartja ecsetjét az olajfestékbe. Fütyül, mint két pacsirta egyszerre. Olasz dalt. Slágert. A legújabbat. Mert ha beszélni nem is tud olaszul, de olyan jó fülbemászóak ezek az olasz slágerek, hogy fütyülni még az is tudja, aki olasz, bár egy szót sem tud olaszul... És dolgozik tovább a brigád, a szocialista címért versenyző brigád az AGROKER székhazában. Csak úgy harsog a folyosó füty- tyüktől. Hiába, a brigádnak egy olasz polgár is tagjaPj. A nyári szpartalciádon is ott leszünk Ex a sportsxeretet A dombóvári járás asztalitenisz szpartakiádján Somogyi György JTST-elnök három fiatalembert mutat be: Először vannak Várongról szpartakiád versenyen. Míg Varga János és Falusi János az asztalnál bizonyította be, hogy ha először is vannak ilyen versenyen, nem adják könnyen a győzelmet — addig Varga József elmondta, miként kezdték el Vá- rongon a sportolást. — Nemrég alakult meg a sportkör Várongon. A községi tanács vezetői az új sportkör segítségére siettek és vásároltak egy pingpong-asztalt, melyet a művelődési házban azóta is használnak. Vasárnaponként rendszeresen játszunk mérkőzéseket egymással. Ilyenkor a környék középiskoláiba járó diákok is hazajönnek és izgalmas csaták alakulnak ki. Míg a tél folyamán felvető- dött. hogy részt kellene venni valamilyen versenyen is. Az első pillanatban magunk is meglepődtünk, majd lassan megbarátkoztunk a gondolattal. Később a járási TST felhívását is kézhez kaptuk: rendezzük meg a háziversenyt és vegyünk részt a körzeti versenyen is. Bödő Lajos vb- titkár el is küldte nevezésünket — mivel mi tsz-tagok a levelezésben nem vagyunk olyan jártasak, mint a vb-titkár. A háziverseny után már Szakcson ismerkedtünk a környező községek versenyzőivel. Mi lepődtünk meg legjobban, amikor a résztvevő öt csapat közül másodikak lettünk. Mi is örültünk, és velünk együtt •a község KISZ-fiatalsága. A KISZ-vezetőség nyomban közölte, hogy a verseny költségeit fedezi. A szakcsi körzeti versenyen elért jó szereplésünk alapján hívtak meg bennünket a mai versenyre is. . — Elnézést kérek, mennem kell, versenyre szólítanak — I mondta Varga József, majd két— I három lépés után visszaszólt: A nyári szpartakiádon is ott leszünk. — Ny — 22 éve annak, hogy egy vékony, fekete fiú jelentkezett felvételre a Si- montornyai Bőrgyárban : Kleiber György vagyok, lakatosinas szeretnék lenni. Felvették a fiút, és munkájával, szorgalmával elégedettek voltak. Pár hónap után munka közben az egyik inastársa hívta, hogy munka után jöjjön ki a labdarúgó-pályára. És Gyuri ettől kezdve rendszeresen járo- gatott az edzésekre. Hamar felfigyeltek játékára és 1941-ben — 16 éves korában — már az első csapatban játszott, mint középhátvéd. Hét éven át vasárnapról, vasárnapra örült játékostársaival együtt a győzelemnek, és szo- morkodott, ha kikaptak. 1948-ban, a szezon végén született meg elhatározása: abbahagyja a labdarúgást és játékvezető lesz, Lelkiismeretesen tanult, készült a vizsgára és így 1949-ben sikerrel vizsgázott Pécsett. A vizsgáztatók jó tanácsokkal látták el, melyet megszívlelt. Első mérkőzése Dombóvárott volt, a DVSE —Pécsi VSK ifjúsági mérkőzést vezette. Utána egymásután jöttek a mérkőzések. Vasárnapról, vasárnapra fogja a felszerelést és utazik a megye, Dunántúl különböze! helységeibe. 1957 óta WB Ufas mérkőzéseket vezet, NB 11-es mérkőzéseken mint partjelző működik, sőt az elmúlt évben már NB I-es tartalókrnérkő- zéseket is vezetett. A télen ellenőrző vizsgán vett részt Budapesten, ahol kiváló eredményével elérte, hogy továbbra is tagja az országos keretnek. A közelmúlt napokban, amikor pályafutásáról beszéltünk, szerényen csak ennyit mondott: Nekem minden mérkőzés egyforma. Tudom, hogy a járási csapatok — éppen úgy, mint az NB I-esek — a győzelemért küzdenek a pólyán. Egyformán készülök és egyformán komolyan veszek minden mérkőzést. Mindenesetre jóleső érzés, hogy munkámat elismerik. Ma reggel Kleiber György ismét fogja kis táskáját és elutazik, hogy mérkőzést vezessen. Feláldozza vasárnapját, pihenőinapját. Ez a sportszeretek Mai labdarúgó-műsor NB III. Szekszárdi Dózsa—Pécsi BTC 15.30 óra. Vezeti: Rozsnyai. Dombóvári VSE—Nagymányoki Bányász 15.30. V.: Széki. Siófok- Szekszárdi Petőfi 15.00. V.: Kristóf. Székesfehérvári MÄV—Kaposvári Honvéd 10.30. V.: Páidi. Nagykanizsai Dózsa—Bajai Építők 14.00. V.: Boros. Kiskunhalas —Pécsszabolcsi Bányász 15.00. V.: Besenyei. Mohácsi TE—Pécsi Bányász 15.30. V.: Völgyesi. Kalocsa I —Nagykanizsai Bányász 14.00. V.: Sümegi. Megyebajnokság. Bátaszék—Dunaföldvár 15.30. V.: Vindits. Hőgyész—Tolna 15.00. V.: Kleiber. Máza-Szászvár—* Gerjen 15.30. V.: Szabó I. Bony- hád—Dombóvár 15.30. V.: Ligeti. Kisdorog—Simontornya 15.00. V.: Schnierer. Szekszárdi Építők— Győré 11.00: V.: Váradi H. Fadd —Cikó 15.30. V.: Majoros. MII Wil HTTmwHininmiiirmwn — Hova, ilyen kora délelőtt azzal az éthordóval? — Ilyet még kérdezni is kell? Megyek a labdarúgó-mérkőzésekre. — De minek oda az éthordó? — Az Építők ifjúsági csapata 9 órakor — tehát pár perc múlva kezdi a mérkőzést. Utána következik a felnőtt csapat mérkőzése. Mire az véget ér, egy óra. Utána nem érdemes hazamenni, mert nem sokkal utána már a Dózsa csapata lép pályára, tehát legjobb, ha az ebédet is magammal viszem. — Szép ez a sportszeretet. Bár mindenki így szeretné a sportot. — A sportot szeretik mindenhol. A napokban hallottam, hogy a felsö- nánai iskola udvarán már elkészítették az ugrógödröket, már várják az atlétikai idényt. — Abban igaza van, hogy az ugrógödröket elkészítették, csak úgy látom, éppen azt nem tudja, hogy hol készítették el azt. — Felsőnánán. — Azt én is tudom. Ha nem tudná, majd megmondom: azon a röplabda-pályán, amelyet a tsz segítségével épített a röplabdacsapat. — Aztán mi van a háttérben? — Azt Felsőnánán jól tudják. Most már csak azt szeretnék tudni, hogy a kisorsolt megyebajnoki mérkőzéseket majd hol játszák le a röpisek. — Milyen híreket hallott még? — Van egynéhány. Kisdorogon a víz ellepte a pályát és így az használhatatlan. Az állami gazdaság, a tsz, és a községi tanács segítségével a sportolók a dombtetőn új labdarúgó- pályát építettek. Ma már ott játszák Simontornya ellen a mérkőzést. Fad- don viszont a szélsők okoznak gondot a vezetőknek. Kiss II., a csapat balszélsője, mindenáron el akarja hitetni a vezetőkkel, hogy 5 mást kiöregedett a csapatból. Miért, hány éves, 40? — Á, csak 26. Tudok egy dombóvári hírt is: Nemrég a Vasút NB Il-es asztalitenisz-csapata játszott bajnoki mérkőzést a DVSE sportcsarnokban, amikor megjelentek a kosarasok megyebajnoki mérkőzésre, és kis híján múlott, hogy nem kellett félbeszakítani a pingpong csatát. A vasutas vezetők szerint — és ezzel én is egyetértek — a többi egyesületek alkalmazkodjanak a vasút sportrendezvényeihez — és ne fordítva. — Egy hete beszéltünk a bonyhádi sakkozókról és megállapítottuk: nem helyes, hogy lemondják a mérkőzést. Ezen a héten viszont a Szekszárdi Petőfi mondta le a mérkőzést a Vasasnak, méghozzá szombaton este. > _ Jobb későn, mint soha. Éppen ezért ajánljuk a Megyéi Sakkszövetségnek, hogy vizsgálja felül az egész bajnokságot, és ha kell, erélyes intézkedésekkel •tegyen rendet. — Azt már nehéz lesz. Vasárnapról vasárnapra 14 embert utaztatni, még labdarúgásban is komoly feladat> nemhogy sakkban. Tehát legelőször itt kellene kezdeni a bajnokság módosítását. — Kár, hogy nem volt ott szerdán a labdarúgó-szövetségben és nem látta, hogy mindenkinek naptár volt a kezében és a Nepomuki Szent János nevét keresték. — Aztán minek? — Mert Sióagárdon ehhez a naphoz legközelebb eső vasárnapon van búcsú és akkor otthon szeretnének játszani. A Sióagárdiak peché- re az OTP karton-naptárain nincsenek a névnapok feltüntetve és így a sorsolást nem lehetett a Nepomuki Szent Jánoshoz igazítani. — Akkor most mi lesz? — Legfeljebb a búcsú napját igazítják a sorsoláshoz.
