Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-21 / 67. szám
2 TOLNA MEGYEI NfiPŰJSÁÖ 1963. március 21. A Nemzetközi haladás élvon a Iá baN A magyar proletárforrada99 lom még a vakot is látóvá teszi. A proletárdiktatúrára való átmenet formája Magyarországon egészen más, mint Oroszországban: a burzsoá kormány önként lemondott, a munkásosztály egységét, a szocializmus egységét azonnal helyreállították kommunista program alapján” — ezt írja Lenin 1919. májusában a magyar munkásokhoz intézett üzenetében. A nemzetközi munkásmozgalom halhatatlan vezére rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított a Magyar Tanácsköztársaságnak. Európában létrejött második proletárdiktatúrában látta igazolni Lenin azokat a tételeket, amelyek szerint a szocialista forradalomnak vannak általános érvényű törvényei. De ugyanakkor minden szocialista forradalom az adott ország gazdasági, politikai fejlettsége, történelmi múltja miatt sajátos vonásokat is tartalmaz. A forradalmak sajátosságait jelentős mértékben meghatározhatja a nemzetközi helyzet alakulása is. Erre jó példa a Magyar Tanács- köztársaság. A magyar burzsoázia nem tudott megbirkózni a belső nehézségekkel, nem tudta elfojtani a munkásosztály harcát, s ezekhez járult a Vyx-jegyzék, amely a győztes antant hatalmak nevében diktált feltételeket. Ez olyan megpróbáltatást jelentett, amit nem bírt el a burzsoázia. Kénytelen volt a burzsoá kormány lemondani. Miért volt oly nagy- jelentőségű a nemzetközi munkásmozgalmak számára a magyar tapasztalat? Mindenekelőtt azért, mert a jobboldali szociáldemokraták és a burzsoázia élesen támadta az orosz forradalmat, igyekezett meghamisítani azt, rágalmazta a szocialista forradalmat, s minden eszközt felhasznált a tömegek forradalmasodá- sának megakadályozására. A magyar proletáriátus harca eredményeként 1919-ben már történelmi példa igazolta, hogy a' szocialista forradalom nem orosz sajátosság, hanem egyetemes érvényű. ' A Magyarországon 1919-ben kibontakozó szocialista forradalom minden részletében iga. zolta a szocialista forradalom nemzetközi érvényű tételeit. Kisajátította a volt kizsákmányoló- kat, megfosztotta a földbirtokosokat hatalmas földbirtokaiktól, s állami tulajdonba vette az egyházi földeket is, s ezeken a területeken megkezdte a termelő- szövetkezetek szervezését. Ezek a termelőszövetkezetek a mai állami gazdaságokhoz voltak hasonlók. Szervezte a kisiparosok szövetkezeteit is. Tolna megyében is volt néhány ilyen ktsz. Csak alig több, mint 4 hónapig állta a Tanácsköztársaság a burzsoázia meg-megújuló támadásait, fennállása idejének többségében kénytelen volt a frontokon védelmi és felszabadító harcokat folytatni, mégis azt tapasztaljuk, hogy ilyen nehéz körülmények ellenére is a magyar proletárdiktatúra megtette az első lépéseket a tervgazdálkodás felé. A munkáshatalom széles körfűen bontakoztatta ki a kulturális forradalmat. Intézkedéseit az internacionalizmus elvei vezérlelték. (Segíti a Szlovák Tanácsköztársaság megalakulását, dicsőséges honvédő háborúja eredményeként figyelemre méltó intervenciós seregeket vont el az oroszországi frontokról). AJ agyarországot számtalanszor lr± találjuk a nemzetközi haladás élvonalában, amint magasra emeli az emberi haladás zászlaját. A nemzetközi munkás- mozgalom legnagyobbjai 1848— 1849-ben büszkén hirdették a magyar forradalom igazát, nagy- szerűségét, haladó szellemét. 1919-ben Lenin méltatta Magyarország harcát, élenjáró szeredét. »Az egész világon a munkásosztály . minden becsületes tagja a ti oldalatokon áll. Minden hónap közelebb hozza a proletár világforradalmat. Legyetek szilárdak! A győzelem a tiétek lesz!« — írja Lenin. A nemzetközi munkásmozgalomnak nagyjelentőségű történelmi hagyaték áll rendelkezésre. Egy ilyen hagyaték a Magyar Tanácsköztársaság, amelynek tanításai sok tekintetben elévülhetetlenek. S napjainkban, amikor a nemzetközi munkásmozgalomban élénk eszmecsere folyik, a Moszkvai Nyilatkozatokban foglalt egyik-másik elv alkalmazásáról, és végrehajtásának módját illetően, akkor nem érdektelen hivatkozni 1919. március 21-ré. Pártunk VIII. kongresszusa kimondotta azt a történelmi jelentőségű tételt, amelv szerint hazánkban leraktuk a szocializmus alapjait. Ahhoz, hogy sikeresen oldottuk meg a kapitalizmusból a szocializmushoz vezető, átmeneti korok nagy problémáját, abban közrejátszott az, hogy megszívleltük nagy történelmi múltunknak, a Tanácsköztársaságnak tanításait. Konxultáeiós Megkezdik a korszerű legelőgazdálkodási módszerek gyakorlati elterjesztését Oj módszert alkalmaznak az idén a mezőgazdaságban a tudományos kutatási eredmények gyors és megbízható gyakorlati elterjesztésére. Az új módszert a korszerű öntözéses legelőgazdálkodás technológiájával vezetik be, amely több évi nagyüzemi kísérlet után most megérett a széles körű megvalósításra. A több száz holdon folytatott kísérletek szerint a korszerű legelőgazdálkodással az ősgyepek terméshozama három-négyszeresére növelhető. Az eddig semmire sem használható területeken létesített mesterséges legelőkön pedig holdanként 180—200 mázsa fűtermést lehet elérni. Az országban összesen mintegy félmillió holdon lehet megvalósítani a korszerű öntözéses legelőgazdálkodást. Ennek révén a fű- illetve a szénatermés annyival növekedne, amennyi évente 450 000 mázsa marhahús vagy tizenöt- millió hektoliter tej előállításához elegendő. A korszerű legelőgazdálkodás megvalósításának nincsenek különleges feltételei, a kísérletek alapján várható üzemi eredményeket viszont csak akkor lehet elérni, hogyha az egyébként egyszerű agro- és zootechni- kai eljárásokat helyesen, megfelelő időben hajtják végre. Ezért a kutatások, kísérletek alapján a Földművelésügyi Minisztériumban kidolgozták a korszerű öntözéses legelőgazdálkodás részére a mező- gazdaság első komplex technológiai utasítását. A legelőgazdálkodási technológia részletesen feltünteti a legelő létesítésének és hasznosításának munkaerő-, gép-, és anyagszükségletét, valamennyi munka- folyamatát pontos időbeosztással, s azokat a termelési és gazdaságossági mutatószámokat, amelyeket az utasítás pontos betartásával el lehet érni. Tavaly kísérletképpen már több gazdaságban alkalmaztak ilyen egyedi technológiai tervet, az idén viszont már kinyomtatják a korszerű öntözéses legelőgazdálkodás technológiájának sémáját. Ez 25 „típustervet” tartalmaz, a talaj, az öntözési mód, az állat-létszám és a hasznosítási cél különböző változatai szerint. A technológiai tervet még a nyáron eljuttatják valamennyi érdekelt állami gazdaságnak és termelőszövetkezetnek. Az ipari termelés fejlődésének üteméről Miért haladja meg továbbra is az iparfejlesztés üteme a mezőgazdasági termelés fejlesztésének ütemét? Gyakran hangoztatjuk és hivatkozunk pártunk VIII. kongresszusának a határozataira, hogy gazdasági fejlődésünk döntő kérdése napjainkban a mezőgazdasági termelés gyors fejlesztése. Amikor népgazdasági kérdésekről beszélünk, mindig elsősorban a mezőgazdaság problémáit emlegetjük és sarkalatos kérdésnek tekintjük azok megoldását. Különöse kidomborodik ez megyénkben, tekintve, hogy nálunk uralkodó helyzetet tölt be a mezőgazdaság. Sokan azt hiszik, hogy a mező- gazdasági termelésnek ez az előtérbe helyezése háttérbe szorítja most az ipari termelés fejlesztését. Mondogatják is — főleg megyénkben az ipari vezetők —, hogy az ipar nálunk valamiféle másodlagos szerepet tölt be, a mezőgazdaság lett az édes gyermek és az ipar a mostoha. így van-e ez vajon? Az ipari termelés elsődleges fejlesztése elvesz- tette-e jelentőségét? Nálunk most ezekben az években érvényesül-e továbbra is az ipari termelés fejlesztésének elsődlegessége, vagy ezt a szerepet átvette hazánkban a mezőgazdaság? Mit mondanak második ötéves tervünk mutatói? Az ipari és mezőgazdasági termelés egymásra van utalva, ezernyi szál köti egymáshoz az anyagi termelésnek ezt a két nagy ágát. A mezőgazdaság az ipar nyersanyag-bázisa, az ipar pedig a mezőgazdasági termelés nélkülözhetetlen feltételeit: gépeket, berendezéseket, vegyianyagokat biztosít. A népgazdaság egyik legfontosabb kérdése az, hogy helyes arány alakuljon ki az ipari és a mezőgazdasági termelés között. Ennek az aránynak a helyességétől függ többek között mindkét nagy termelési ág további fejlődésének lehetősége, s ettől függ nagyrészt népünk élet- színvonalának alakulása is. Tudjuk, hogy az ötvenes évek elején baj volt ennek a két termelési ágnak egymáshoz való arányával. A mezőgazdaság fejlesztésének a rovására is iparosítottunk, s ez a gazdaságpolitikai felfogás hozzájárult azokhoz a káros aránytalanságokhoz, amelyek első ötéves tervünkben kialakultak. A mezőgazdaság átszervezésével, a szocialista nagyüzemek uralkodóvá válásával új lehetőségek és objektív szükség- szerűségek alakultak ki az ipar és a mezőgazdaság kapcsolatában. Olyan arányokat kell tehát kialakítani — figyelembe véve a nemzetközi munkamegosztásban rejlő lehetőségeket — amelyek megfelelnek ezeknek a szükség- szerűségeknek, és amelyek lehetővé teszik mindkét termelési ág gyorsabb fejlesztését. A mezőgazdaságban van most a legtöbb tennivalónk: meg kell erősíteni a szövetkezeti nagyüzemeket. Ez a feladat azonban nem öncélja a mezőgazdaságnak, hanem nép- gazdasági érdek, érdeke az iparnak és feltétele az életszínvonal további emelésének. Hogyan tudjuk a szövetkezeti nagyüzemeket megszilárdítani? Hogyan tudjuk a mezőgazdasági termelést most nagy mértékben fokozni? Talán úgy, hogy az iparfejlesztés rovására fejlesztjük a mezőgazdasági termelést? Szó sem lehet erről. A mezőgazdaságot csak úgy tudjuk továbbfejleszteni, hogy elsőrendű feladatnak tekintjük az ipar gyorsabb ütemű fejlesztését. Ezt a tényt tükrözik második ötéves tervünk mutatói is. Az ipari ternás’.ést 48 —50 százalékkal, a mezőgazdasági termelést 22—23 százalékkal emeljük. Tehát az iparfejlesztés üteme kétszerese a mezőgazda- sági fejlesztés ütemének. Miért gyorsabb az iparfejlesztés üteme ? Ennek több oka van és már elöljáróban meg kell mondani, hogy mindig is gyorsabb lesz az ipari termelés üteme a mezőgazdaságénál. Sőt, minél jobban előre halad gazdasági életünk fejlődése, a két termelési ág fejlesztési üteme között, annál nagyobb eltolódás lesz az ipar javára. Ezt az eltolódást a mezőgazdasági termelés "további fejlesztése is szükségessé teszi. Vegyük sorba a legfőbb érveket: 1. A mezőgazdasági nagyüzemek fejlődése évről évre több gépet és üzemanyagot kíván. Azelőtt a mezőgazdaság nagyrészt maga állította elő termelési eszközeit, például a vonóerőt (ló, ökör) és ezek üzemanyagát (takarmány). Ma már az ipar állítja elő a mezőgazdaság termelési eszközeinek egyre nagyobb hányadát. A példánkban szereplő állati vonóerő helyett gépi vonóerő dominál, ennek üzemanyaga pedig szintén ipari termék. Ha még az öntözés, a kemizálás (műtrágya, növényvédelem, antibiotikumok stb.) és a talajjavítás perspektíváját is figyelembe vesszük, akkor nem kétséges, hogy a mezőgazdaság fejlesztésében még nagyobb szerepe lesz az iparnak. 2. A mezőgazdaság termékei egyre bonyolultabb ipari feldolgozáson mennek keresztül. Például a város azelőtt az élelmiszerek nyersanyagát közvetlenül vette át a mezőgazdaságtól. Most, és a jövőben az élelmiszerek nyersanyagai egyre inkább átalakulnak, míg eljutnak a fogyasztóhoz. (Kész, félkész ételek, mirelit készítmények, stb.) Ugyanez vonatkozik egyéb mezőgazdasági nyersanyagokra is. 3. Az ipari nyersanyagoknak mind nagyobb hányadát teszik ki azok az anyagok, amelyeket nem a mezőgazdaság, hanem maga az ipar állít elő. A textíliák alapanyaga régen a kender, len, gyapjú volt, ma és a jövőben fokozódó szerepet kapnak ezek helyett a szintetikus ipari anyagok. A mezőgazdasági (növényi, állati) eredetű zsírok, szeszek, olajok helyett is a vegyiipar termékei hódítanak teret. 4. Az emberek életszínvonalának emelkedésével szükségszerűen együtt jár, hogy a fogyasztásban nő az iparcikkek aránya. Minél jobban emelkedik a fogyasztás színvonala, annál nagyobb az arányeltolódás az élelmiszerek rovására és az iparcikkek javára. Persze, ez nem jelenti, hogy az élelmiszerfogyasztás nem nő, da nem növekszik olyan gyorsan, mint az iparcikkek fogyasztása. Az élelmiszerek fogyasztásának vannak határai. De az iparcikkek fogyasztásának határa az uralkodó szükségletekhez képest úgyszólván végtelen. Mit mutatnak a további fejlődés távlatai? Tehát egyértelműen eldőlt a kérdés: az ipari termelésnek továbbra is gyorsabban kell emelkednie a mezőgazdaság termelésénél. Erről még átmenetileg sem mondhatunk le, mert enélkül nem tudjuk továbbfejleszteni mező- gazdasági nagyüzemeinket és nem tudjuk emelni az életszínvonalat. A fejlődés perspektívája, a négy felsorolt indokból már látható: minél tovább halad előre a fejlődés, gazdasági életünkben annál nagyobb lesz a szerepe az ipari termelésnek. Van azonban még egy érdekes jelenség, amely végleg eldönti a kérdést, mégpedig az, hogy: ipari üzemek úgyszólván korlátlanul telepíthetők, a mezőgazdasági üzemek telepítésének korlátokat szab a termőtalajok területének nagysága. Ezért a termelékenység emelkedése szükségszerűen a mezőgazdasági lakosság csökkenését eredményezi, mint azt látjuk a Szovjetunió, a szocialista országok és a fejlett kapitalista országok példáján. Minél jobban növekedik a mezőgazdasági munka termelékenysége, annál kevesebb ember képes kielégíteni az ország mezőgazdasági termények iránt megnyilvánuló szükségleteit. A mezőgazdaságban felszabadult lakosság szükségszerűen az iparba áramlik, tehát az iparfejlesztésnek olyan irányúnak kell lennie, hogy ne torpanjon meg a mező- gazdaságban felszabadult lakosság foglalkoztatottsága. Felesleges tehát minden kétség: az ipar soha, még átmenetileg sem lehet nálunk mostoha gyermek. Népgazdaságunknak — az iparnak is — érdeke most a mezőgazdasági termelés gyors emelkedése mezőgazdasági nagyüzemeink erőteljes fejlesztése. Ezt azonban csak úgy tudjuk megvalósítani, hogy egy pillanatra sem mondunk le az ipar elsődlegességéről, az ipari termelés lényegesen gyorsabb ütemű fejlesztéséről. Gyenis János A PÁRTÉLET HÍREI Tamásiban a községi pártalap- szervezet titkári értekezletet tartott. Az értekezleten a termelő- szövetkezetek párttitkárai, az erdőgazdaság, az állami gazdaság és a gépállomás párttitkárának bevonásával a tavaszi mezőgazdasági munkákkal kapcsolatos tennivalókat tárgyalták. • A Simontornyai Bőrgyárban a taglétszám növekedése lehetővé tette, hogy a két nagyobb üzemrészben külön pártszervezetet hozzanak létre. A talpüzemben Botos János timárt, a krómos üzemben Varga Lajos művezetőt választották meg a pártszervezet titkáráinak. A döbröközi községi pártalap- szervezet vezetőségi ülést tartott. Az ülésen a párttagok és a tö- megscfv-zoti aktivisták tanács- választási munkáját értékelték. A második napirendi pontban a politikai oktatásról volt szó. * A Dombóvári MÁV Építési Főnökségének üzemi pártszervezete vezetőségi ülésen tárgyalta a szocialista brigádmozgalom tapasztalatait és a további feladatokat. Az ülésen meghívott brigádvezetők javasolták, hogy a dolgozók szakmai továbbképzésének érdekében hasznos lenne egy gépipari technikum létesítése Dombóvárott. • A duzsi termelőszövetkezet pártvezetősége kibővített ülést tartott. Tarr Viktor, a tsz elnöke a tavaszi munkákra való felkészülés eredményeiről tájék- 'rita a pártvezetőséget. Határozatot hoztak, hogy a hiányzó néhány hold őszi kalászos helyett kukoricát a homokos területeken pedig borsót vetnek.
