Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-20 / 66. szám

1963. március 20. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 A Béla-tér — a régi megye­háza boltívei alatt —át-, meg átballagó történelem — szelíd nekifelejtkezéssel engedi el magát, ott, ahol kezdődik az emelkedő, és a Bartina utca. Ha szive van ennek a város- ősszel egyszer vasárnapra vir­nak, akkor talán ez a szíve. radóra tűntek fel a megállókat Nem abban a lüktető értelem- jelző táblák. Az autóbusz hét­ben, ahogyan ezt más váró- köznap reggel és este tömve, sokra értené az ember, hanem Állandó törzsutasaitól a kalauz másként. Csendességével, ott- . nem kéri a jegyet, mert a honosságával, s valami sajátos törzsvendégek bérletesek. Fő­hangulatával lüktet. Letekint leg diákok, leginkább diák­ra a Kálvária-hegy és a Kis- lányok. Talán nincs is itt. ezen Bödőnél áttekint a völgyre, a a részen más fiatal, csak diák: folyópartra. A patak nyáron a fuvaros lánya elsős, a dará­úgy bújik meg a házak alatt. lósé már negyedikes... S amikor mintha attól félne, hogy fel- a Béla-téren kifogy a savanyú, fedezik: ilyenkor gyerekhad káposzta, akkor lassú méltó­iéba] rajta keresztül, de a ságeal ereszkednek le a vá­mostani olvadáskor a dombok- rosba a Bartina utcán a demi­ról vastag folyamok csobognak zsonok. Egy. kettő. aztán bele. S nagy úr a patak. Úgy megint: egy-kettő. A demizson mcgduzzasztja magát, hogy at- szinte jelkép. Gazdája méltó­tól lehet tartani, pulykamérgé- Sággal viszi, mint valami cí­ben még majd fel talál kapasz. mert. Igaz is. jogos is a méltó­kodni a Bartinára. sag. hiszen a fonott üvegekben Vasárnap harangszó terül e szelíd dombok tüzes vére szét a Béla-téren. ahol ima- van: nyári napsütés és őszi könyvet szorongató nénikék illat. Meg a sok fáradtság. Mert csoszognak és aprókat csettin- szívet gyönyörködtető a dóm­lenek, cuppognak, talán az bök koszorúja, pompája, méltó­ebédre gondolnak. Az asszonyok . sága. de permetezővel a háton hagymát, almát árulnak, és ott nem könnyű mulatság le és fel topognak órákig a portéka kő- iái ni rajtuk A domb másik fül, mellettük üres tejeskanna' oldalán már mutatja magát az a házakhoz reggel korán ki- új romantika. A Szekszárdi Á>­hordták a tejet. Az egyik asz- lanti Gazdaság szőlészete. Ott a szony idős is. ráncos Is, sa- drága földet valóságos beton­vanyúkáposztát árul. ő marad erődítmények őrzik, legtovább. Vedrekből favillács- A hósapkát felszippantotta a kával méri a savanyúságot, és tavaszt ígérő napocska. A sí­bőven mér. Ennél finomabb pálya, amit a gyerekek csinál­savanyúkáposztát a környéken tak. rég elolvadt, de nem szűnt sehol nem árulnak. Állítólag nteg. sőt szinte kivirult a le­birsalmával csinálja, nem vad- génvkékben a jókedv. Úgy szá ízű, nagyon is finom. guldoznak egész nap lefelé a lejtőn kerekes korcsolyáikkal. Jf i'enc óra után autóbusz mint a vihar. Vasárnaponként liheg keresztül a téren, és övék a Bartina. Magasszárú nagy akarással lódul neki a tornacipőt húznak, és melegítőt. Bartinának. Utas ugyan nincs Frissek, egészségesek ezek a benne, de "őt magát« az asz- gyerekek, gondűző • nevetésük, szonvok jól és alaposan szem- virtuskodó kiáltozásaik nélkül ügyre veszik. Pedig már nem szegényebb lenne a városrész, újdonság. Még valamikor az Ha majd a szölőskertekben ki­FéSéviizázadott át táncolt Már ismétlő iskolás a Jancsi gyerek, amikor odaáll az apja elé egy vasárnap reggel: — Édesapám, adjon egy kis pénzt, hadd menjek el a többiek­kel táncolni. — Nem adok — hangzott a válasz —, minek neked a pénz. hiszen még táncolni sem tudsz. Mit is kezdenél te a többi legé­nyek és lányok közt? Elszontyolodott erre a gyerek, de feltette magában, hogy ha tö­rik, ha szakad, de megtanul táncolni. De könnyebb ezt kigondolni, mint megtenni. De jött rá alkalom. Az egyik lakodalomban az öreg Báli pa­pának olyan kedve kerekedett, hogy táncra perdült. A fia. a Jan­csi gyerek jól eszébe véste a mozdulatokat. Amikor aztán a szülők nem voltak otthon, kivonult az istál­lóba, megfogta a jászol deszkáját és igazítgatta a lábát az ellesett mozdulatokra. Gyakorolta, ropta a táncot a maga szórakozására, meg azért, ne mondhassák, hogy ő nem tud táncolni. Nos, a tudománya bemutatása után már neki is járt a pénz vasárnaponként. S az immár fiatalemberré avanzsált gyerek ala­posan neki is veselkedett a táncolásnak. És ebből adódott az újabb baj. Mert nem sok idő kellett hozzá, s most már az apa fogta elő a fiát, imigyen: nem kapsz többet egy huncut krajcárt sem! Nem győz téged az isten sem csizmával. Az történt ugyanis, hogy az egyik csizmadia nagyon elhamar­kodott ígéretet tett, amikor az apa megrendelésére az ifjú Bálinak csizmát készített. — No, ha ezt a csizmát egy fél éven belül széjjel rúgja a fiú — mondta a mester az öreg Bálinak — akkor én irigyen csinálok egy másikat neki. Kettes lakodalom következett éppen, az pedig akkoriban egy hétig is tartott. Az ifjú Báli aztán addig járta a sárközi táncokat, hogy két nap, egy éjszaka után az elkopott, levált talpú csizmát ki kellett cserélni. Elámult a csizmadiamester. Igaz, állta a szavát, de mindjárt meg is mondta: többet ilyen vásárt nem csinálok. Honnan is gondolta volna, hogy ezek virtuskodtak az ö bőrére: ki tudja elrúgatni a menyecskével a papucsát? Ez pedig úgy tör­tént, hogy addig kellett fárasztani, amíg a levegőbe lehetett emel­ni a menyecskét tánc közben, s akkor egy hirtelen oda-, vissza­fordulás, és a papucsok szanaszéjjel repültek. Aki azonban ismer­te o sárközi menyecskék tánctudományát, gondolhatja, nem volt véletlen, hogy egy csizma ráment. * így kezdődött a sárpilisi Báli János bácsi többi mint fél év­százados táncos pályafutása. Mert a felszabadulás után megalakult Sárpilisi Népi Együttesben természetesen neki is jutott hely. Sőt a Sárköz régi táncai, feledésbe merült táncmotívumai közkinccsé váltak, újra felébredt a sárközi népi táncművészet, s magasabb művészi színvonalon él, gyönyörködtet. S a nép állama megbecsüli a hetvenhárom éves táncost. Leg­utóbb kapta meg a népművész megtisztelő címet, s most e nevet megillető nyugdíjat. (i-e) Bartina pattan az első bimbó, a fa­lúdnál, a Remete utca sarkán, késő estig ülésezik a gyermek­tanács. A nagyobbak rátarti- sággal vesznek _ abban részt, akik meg már a mezőgazdasági technikumba járnak, azok csak a járdáról figyelnek. Mire virágba borulnak a fák. szinte varázsszóra tűnnek fel a halkan lépkedő párok. Suttogva beszél­nek, pedig nem hallja, és nem is zavarja erre felé őket senki TVemrég, vasárnapra virra. ^ dóra. ott, ahol a lejtő a patak felé sírnál, az út közepe beszakadt. Fakorláttal vették körül és kővel temetik be. Va­lamikor pince lehetett ezen a helyen, aztán utat építettek fö­léje. Tavaly a Bartina közeié ben tátongott egy hasonló üreg, mintegy bizonyságként, hogy nem­zedékek cserélődtek, századok múltak, de a szőlő-kultúra volt is, lesz is. A régi pincék így árulkodnak. Bortermésre terem­tődött. szőlőnek való ez az ál­dott vidék, és akik itt élnek, azok enélkül nem tudnának lé­tezni A házak kusza egymás mellé és fölé emelkedő soka­sága nagyszerű látvány. Elég egyszer látni, hogy ne feledje el az ember soha. A völgyben kakasok kukorékolnak, a tele­vízió-antennán madár tollász­kodik. s mintha Háry János kocogna valamelyik pince felé. hogy az ászokfán üldögélő, kék- köténves szekszárdi polgárok - nak elmesélje újabb kalandjait. Estefelé csendesség takarja be a házakat, a Bartina hamar pihenőre tér. De csak látszó­lag, mert ha Háry János még élne és hazafelé bandukolva bekukucskálna az ablakokon, hát ugyancsak meglepődne. Va­lami furcsa masinát látna, úgy­szólván minden második ház­ban: a televíziót. Ezt üli körül szertartásos áhítattal kicsi és nagy. A Bartinában már ez is az új romantikához tartozik. Szekulitv Péter Akinek sokat tapsoltunk A vidék Kossuth-díjas színésznője Amikor a köz­lemény megjelent az idei Kossuth- díjak odaítélésé­ről, portréja alatt ezt olvashattuk: Kassai Ilona a Déryné Színház művésznője a színház együttesé­ben végzett több mint tíz éves ál­dozatos művészi munkájáért része­sült a magas ki­tüntetésben. Nevét, szinte az ország minden ré­szében ismerik. A színház alapító tagjai közé tarto­zik, s azok között volt mindig, akik leglelkesebb hir­detői és terjesztői voltak a művészét­nek vidéken. Eső­ben. hóban, fagy­ban, betegséggel küszködve sem maradt le sóba a társulattól. Tehet­sége révén helyei s kapott volna más színháznál is. élhetett volna egv városban, egy színháznál. Ö azon­ban inkább a Déryné Színházai választotta magának. Legutóbb Szophoklesz örök­becsű Antigonéjának címszerepé­ben láttuk Szekszárdon. s Tolna megye több helységének művelő­dési otthonában. Alakításáról egy kritika keretében már szől­őink. de egészítsük ki ezzel azt a korábbi megállaoítást.: Szo­phoklesz nagyszerű tragédiáját mély. őszinte átéléssel tolmácsol­ta. Olyan kontaktust sikerült megteremteni a közönséggel Á nápolyi nem védőétel..: Marónátron, kénsav. nátrium- hipoklorit góze száll a festődé­ben. s ezért ezen a munkahelyen védóétel illeti meg a dolgozókat. Fogyasztják is éppen. Nápolyit, kekszet. Doktor Szelényi Béla és dr. Hidasai István, a KÖJÁLL képviselői azonnal kifogást is emelnek. — A nápolyi nem védöétel. — fordulnak egyszerre Toronyi Ala­jos főkönyvelőhöz, aki az ellen­őrzés során kíséri az orvosokat. Utána is néznek a dolognak, s kiderül, hogy a szekszárdi Pa­tyolatnál a védőétel árát odaad­ják a dolgozóknak, hogy vegye­nek azt, amit kívánnak. S ez helytelen. Ezen a munkahelyen C-vitamin tartalmú védőételt kell adni. s például a nápolyi ezt nem lartalmazza. A KÖJÁLL munkatársai éppen azért keresték fel a Patyolat üze­mét, hogy megállapítsák, mely műhelyekben milyen és mennyi védőitalt illetve védőételt kell kiutalni és biztosítani a dolgo­zóknak. A szemle alatt természe­tesen észrevesznak más hiányos­ságot is. A festődé előtt az udva­ron tárolják a savas balonokat, és nincsen mindegyiken vessző­fedő. — Savraktár nincsen? — kérdi dr. Szelényi Béla. — Csak átmenetileg tároljuk a balonokat az udvaron, árunak kellett a hely az eredeti raktár­ban, — mondja a főkönyvelő. Soron következő műhely, a gőzölő. Ahogy belépünk a sza­badból, a sűrű párától nem lá­tunk semmit. Fiatal lány, Hor­váth Erzsi dolgozik itt, s nincsen könnyű dolga a gőzben. Megkap­ja a védőitalt, a szódavizet, de azt mondja, nem bírja a gyomra. Valami más védőitalt kell. hogy megállapítsanak számára. — Javaslom, hogy termoven­tillátort szereljenek fel ide a gő­zölőbe. — mondja Szelényi dok­tor, — hogy ezt a nagyfokú pára­képződést elkerüljék. TermoventillátorraJ több mun­kahelyet is egészségesebbé tehet­nének a Patyolat-telepen. A KÖJÁLL keddi szemléje is ezt a amelyben mindenki megértette Antigoné tragédiáját, a nagyje­lentőségűi, sorsforduló igazi tartal­mát. Kitüntetés alkalmából szokás jó kívánságokat mondani. Mi " a Tolna megyei közönség nevében Kassai Ilonának sok sikert kívá­nunk. s azt. hogy minél sűrűb­ben találkozzunk vele megyénk színpadain. Szerkeszfőségi üzenef Erdélyi Istvánnak. Decs í 8. út' 17. sz. Levelére válaszolva közöl-' *JSUt: A mötorkerékpár-javíliissah kapcsolatos, immár egy év ótá' húzódó ügyét illetékes szervekkel megbeszéltük. A decsi szövetkezet utódjához forduljon panaszával, a motorkerékpár-javító részleg ve­zetője. és a szövetkezet elnöke panaszát rövidesen elintézi. Úgy tudjuk, pillanatnyilag a szüksé­ges alkatrész nem áll a szövetke­zet rendelkezésére. célt szolgálta. fTTTTVTTTTVTTTTTTVTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTyTTTTVyTTT KATICA Úgy állt az ajtó- — Mindig ban, hogy figyelni belábad a szemem, tudjon a folyosóra is. amikor arra gondo- meg bennünket, be­szélgető partnereit lesz belőlem — kőr­is szemmel tudjon zeti ápolónő! Nem is tartani. Háttal, a fe- tudom, milyen volt a nyo­könny- abban a nagy morúságban ? Halkan, vádlón be­lőle , mi voltam, s mi szél. Azoknak a fi­llérre mázolt kórházi múlt. ajtófélfának támasz­Mert ha olva­zenhét éveseknek o vádló szavával, akik kicsi gyerekkorukban nem kapták meg a kodott. Vékony, fe- háborút, az nekem hér kezével úgy ját- csak történelem, az som a második világ- szeretetét.- Néhány hét múl­szadozott, bánatos, idősebbeknek élmény nagy zavarban, mint is. amikor lánykérő áll a — Nem házhoz. Katica, most megérteni szüléimét csak egy rövidke kis sem. *Maguk férfiak. va vizsgázom. Körze­ti ápolónő. leszek. Csak dolgozni fogok, tudom Sokat. Nagyon sokat, hogy felejtsem a múltat, és közelebb hozzam magamhoz a szünetet tartott, ép- másképp gondolkod­pen oda ért élete tör- nak, mint a nők. Más jörőí iénetének elmondása- lelkiviláguk van. Mit Késő ban, hogy megbete- tudják magúk, mit gedett nevelőanyja, érez egy tizenhét éves áll az a Hóban és aki őt gondozta hat leány, aki még csak még mindig nem fő­árrá emlékezik any- gyoU kl a szóból Ä éves kora óta... éjszakába nyúlt az idő. Katica — Nem is tudtam jóból, hogy tizenöt folyosón már eloítot hirtelen hogy mi felfogni, éves korában jelent- is történt, kezeit érte először. Hozzászoktam már a amikor már ták a villanyt, szo­bánkba a Hold be­keres- világit, az teszi lehe­betegségekhez, a be- ni” tudna, hogy ma- tővé megkülönböztet - legekhez. Hisz élet- gához vegye. „Gyere, nj a tárgyakat hivatásnak választót- édes tam az emberek gyó- édes gyílását. De ez mégis úgy úgy megdöbbentett. Hát ők nem Aki legközelebb áll hozzám, az betege­déit meg. súlyosan lányom, így lányom, meg édes lányom..." tudtak Szundikálva!: a be­tegek a fehér ágyak­ban. Gyógyulnak: Lassan. De gyorsab­volna megtartani ma- ban, mint a lelki se­gítik mellett úgy. besiiltek. Rövid szünetet tart. mini ezrek és ezrek, Ü>álková&y

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents