Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-17 / 64. szám

8 TOLNA MEGYEI NEPtJSAG 1963. március 17. Hadjárat a televízió ellen? szinte állan- Egy idő óta | dóan napiren­den van a tele­vízió. Részben különböző statisz­tikai kimutatásokban, amelyek szerint az elmúlt két-három év­ben rohamosan szaporodott a TV-tulajdonosok száma. E fel­mérések szerint a vidéki váro­sokban, községekben, tanyákon hódított rohamosan teret, s a fő­városban, az ország összes TV- tulajdonosának száma nem sok­kal haladja meg az egyharmad- részt. Örvendetes a televízió ilyen rohamos térhódítása — mond­hatnánk diadalút.ia —, hiszen kul­turális forradalmunk újabb .esz­közét Üdvözölhetjük-!« bennél» A mai kultúra, az ismeretterjesztés olyan hordozója, amelyet,s' ha' eddig nem találtak volna fel, most kellene feltalálni. . Jórészt a szórakoztatás eszköze, műsorösszeállításában a film, a színház, a kabaré elég nagy te­ret kap. Lényegesen többet ad, mint a rádió színházi közvetíté­sei, egyúttal vizuális élményt is nyújt. Sokkal hatásosabb egy-egy színházi közvetítés, vagy egy TV-játék, mint a rádió hasonló műsorai. Elevenebb, élőbb a hír- szolgálata is, hiszen a napi ese­mények jó részét — még kül­politikai eseményekről is — ott láthatjuk a képernyőn. Emlékez­zünk csak Gagarin űrutazására, amely után a moszkvai fogadta­tást először láthattuk egyenes­adásból. Sokkal maradandóbb él­ményt nyújtott, mint bármilyen rádióközvetítés. És most olyan jelenségnek va­gyunk tanúi, hogy a televízió úgymond a mozi, színház és a sportesemények konkurrenseként lép fel. Azt tapasztalhatjuk, hogy mindegyik részen kialakulóban van a televízió ellenzőinek tábo. ra, sőt sportberkekben már pol­gárjogot nyer olyan követelés, hogy ne adjanak helyet a TV egyenes közvetítésének, mert az »^elvonja" a nézőket a sportese­ményektől. A nézőszám csökke­nését a televízió nagyméretű tér. hódításával magyarázzák. Hasonló megnyilvánulásokat tapasztalhatunk a mozi és a színházzal kapcsolatban is. kapcsolatáról Mi a helyzet A tv és a színház egyesek azt jósolják, hogy tönkreteszi a színházat, az lassú elhalás után meg is szűnik, mert a TV a házakhoz szállítja a szó­rakozást, a kultúrát. Valóban, a televízió kényel­messé teszi az embert, otthon, kényelmesen nézheti az előadást, akár házikabátban is. nem kell sötét ruhába öltözni. De elfogad­ható érv ez a TV ellen? Aligha. Mert a TV-tulajdono- sok jórésze ma is szívesebben el­megy színházba, ha olyan darab szerepel műsoron, amely látvá­nyosságával, színészi produkció­jával maradandóbb élményt ad, mint a bármilyen méretű kép­ernyő. A Szegedi Szabadtéri Já­tékok akárhány darabját a leg­több TV-tulajdonos szívesebben nézné végig a nézőtérről. És ha történetesen néhány ezerrel csökken is a színházláto­gatók száma, azt nyilván kiegé­szíti az, hogy közyetve ugyan, de újabb nézők ezrei, tízezrei je­lentkeznek, az olyan kis faluk, települések lakói, akik Bessenyei Ferencnek, Lukács Margitnak, Székely Mihálynak eddifj csak a hangját ismerték. Akiknek pe­dig a Cigánybáró jelentette a színházi élményt, azok most az Othello-val, a Windsori víg nők­kel, a Diótörővei ismerkednek. A vidék művelődésének érde­kében továbbra is közvetítsen a TV minél több, és minél jobb darabot. Kitűnő elgondolás volt például a vidéki színházak fesz­tiválja, amely nem csupán a fővárosi, hanem a vidéki szín­házi kultúrával is megismerteti a TV-tulajdonosok többezres tá­borát. Hasonló a helyzet a TV és a mozi kapcsolatával is. Bár itt valóban komoly versenytársa a televízió a mozinak. De vajon, a mozi örökérvényű szórakoztató, művelődési forma? Évszázadokig kötelező lesz az, hogy az emberek a mai mozi nagy tömegében él­vezzenek egy filmalkotást? Alig­ha lehetne erre igennel válaszolni. Tudomásul kell vennünk a té­nyeket — bár sokszor szidjuk a műsorszerkesztőket az ősrégi, és többször elővett filmekért —, hogy jelenleg a mozi a filmek forgalombahozatalában még el­sőbbséget élvez. De néhány év múlva nem lesznek olyan TV- filmek, amelyek méltó verseny­társai lesznek a mai filmalko­tásoknak? A televízió, mint konkurrens, látszólag a sportberkekben ka­varta fel a legnagyobb vihart. Egyes, sportvezetőké már-már va­lamiféle keresjäteshapiAratot hir. dettek a televízió ■ ellfea'ij! mond­ván. hogy a:legiíagyöóü ;k<j&önsé- get- innen vonj*'éÉ'V^hí'izabad megengednie htdjpívjji •.'televízió helyszíni közvetítés^ ad:k»hv egyes sporteseményekről" — mondják, és arra hivatkoznak, hogy külö­nösen a kis egyesületeket érinti érzékenyen a közvetítés. Anyagi- lag is, de egyébként is. valóban? Em éhezzünk csak a tavalyi bécsi osztrák—magyar mérkőzés közve­títésére. Sportvezetőink közül nem egy dicsekedett, hogy a bécsi, és a határmenti osztrák TV-tulajdonosok a Magyar Tele. vízió jóvoltából láthatták a Prá­terben lezajlott mérkőzést, mert az Osztrák Labdarúgó Szövetség nem engedélyezte a helyszíni közvetítést az osztrák televízió részére. Ha a kérdés anyagi oldalát nézzük, akkor is vitába kell szállni azokkal, akik a helyszíni közvetítésnek ellenzői. Ugyanis, ismerniük kell a szurkoló lélek­tanát. Ha valaki történetesen Honvéd-szurkoló, és a televízió a Dózsa—Dorog mérkőzést közve-, títi, valószínű, hogy nem marad otthon. Ha pedig nemzetek kö­zötti válogatott mérkőzés van,, rendszerint szövetségi napot tar­tanak, amelyen az alsóbb osz­tályú csapatok sem lépnek pá­lyára. Azt is fel kell hozni a televízió védelmében, hogy nem csupán futballmérkőzéseket közvetít, és éppen nagyon sok más sportág népszerűsítését segíti. Gondoljunk csak a cselgáncs-csapatbajnok, ságra, amelyet több tízezren néztek végig. Ugyanakkor a Sportcsarnok befogadóképessége alig kétezer. Végül, ha az anyagi oldalát nézzük, akkor jogos az ország félmilliónyi TV-tulajdonosának az igénye; a pénzéért látni is akar valamit. (Nagy többségük vidéki). Hat—nyolc—kilencezer forintot áldoz a készülékre, az antenná­ra, azonkívül ötven forint havi bérleti díjat fizet. Ugyanakkor a vidéki sportrajongók nagy több­sége évente legfeljebb három- négy esetben megy fel egy-egy futballmérkőzés kedvéért a fő­városba. De ha a helyi csapat jól szerepel, inkább kimegy annak a mérkőzését megnézni, mint a tv- közvetítést. (Nem véletlen, hogy a szekszárdi ökölvívásnak közel annyi rajongója van, mint a lab- darúgásnak). egybe nagyobb A televíziónak létjogosultsága lesz, mert egy­re inkább átveszi rokonának, a rádiónak a szerepét. Helytelen tehát az a törekvés, hogy elzár­juk akár a színházi-, akár a sportközvetítések, vagy a filmek bemutatása elől. A technika ro­hamos fejlődésének századában élünk, furcsa dolog hadakozni te­hát a technika olyan új vívmá­nya ellen, mint a televízió, hiszen az a nagyszerű benne, hogy a szórakozás, a művelődés minden formáját odaviszi az ember ott­honába. Annakidején talán így hadakoztak a rádió ellen is. Tu­domásul kell vennünk, hogy a televízió egyre inkább polgárjo­got követel és nyer, szerte a világon. Furcsa dolog tehát, hogy mi, akik a kultúra minden ágát az egész nép közkincsévé akar­juk tenni, mi hadakozunk ellene. Bognár István Természetjáró-szakosztályt alakit az Építőipari Vállalat A Tolna megyei Építőipari Vállalat dolgozói Szekszárdon a közelmúlt napokban szűkebb megbeszélést tartottak, amelyen a természetjárás kedvelői vettek részt. Dr. Pataki József, a Megyei Természetjáró Szövetség képvi­seletében rövid előadásban is­mertette a természetjárás szép­ségeit, örömeit. Néhány élményé­vel tette még vonzóbbá a szép sportot a vállalat dolgozói előtt. A megbeszélésen elhatározás szü­letett: 15 fővel a csoport március "24-én rendezi első kirándulását * Az Építőipari • Vállalat termé­szetjáró-szakosztálya hivatalos megalakulását március 21-én, csütörtökön tartja. Előrelátható­lag a szakosztálynak 25—30 tagja lesz. SPORT Máza vezet a megyei sakkcsapat-bajnokságai A januárban indult megyei sakkcsapat-bajnokságból hosszú ideig a kedvezőtlen időjárás és útviszonyok miatt csak nyolc csapattalálkozó lett lebonyolítva. A stagnáláshoz hozzájárult még az is, hogy egyik-másik sport­körben a szakosztályvezetők nem végeznek megfelelő munkát. A Bonyhádi Vasas versenyzői pél­dául a március 3-ra kisorsolt mérkőzésre azért nem tudtak elutazni, mert nem, jött össze. a csapat. A Dombóvári* Vásütriál is hasonló eset. fordult; elő, ezért a szövetség törölte” á DVSE csapa­9:5, Máza-Szászvár—Bonyháck 11.5:2.5, Sióagárd—Simontornya 10.5:3.5, Máza-Szászvár—Sióagáid 7.5:6.5, Szekszárdi Szpartakusz—» Sióagárd 7.5:6.5, Tolna—Bonyhád (játék nélkül) 14:0, Máza-Szász- vár—Szekszárdi Petőfi 7.5:6.5. Az eddig lejátszott mérkőzések és az elért pontok alapján a megyebajnokság állása (zárójel­ben a játszott mérkőzések1 száma): 1. Máza-Szászvár. . (3) 26.3 2. Sióagárd " (3) 23.3 3. Szekszárdi -Szpartájíusz (2) 16.3 4. Tolna (1)14. 5. Tamási (1) 11.5 6. Szekszárdi Petőfi (2) 11.3 (2) 6. (2) 2.3 tat. Részletes erédmények: Tamási —Simontornya 11.5:2.5, Szekszárdi | 7. Simontornya Szpartakusz—Szekszárdi Petőfi ‘ 8. Bonyhád 3ól sikerült sakk­verseny A szakcsi általános iskola jól sikerült körzeti sakk- és asztali­tenisz-versenyt rendezett a szak­csi körzet általános iskoláinak részvételével. Eredmények: Sakk Leány egyéni: 1. Haluza Ilona (Kocsolai II. Rákóczi Ferenc út­törőcsapat), 2. Szeli Magdolna (Naki József Attila úttörőcsapat), 3. Simon Erzsébet (Szakcsi Petőfi Sándor úttörőcsapat.) Leány csapatbajnokság: 1. Naki József Attila úttörőcsapat, 2. Ko­csolai II. Rákóczi Ferenc úttörő- csapat, 3. Szakcsi Petőfi Sándor úttörőcsapat. Fiú egyéni: 1. Bartók Géza (Kocsolai II. Rákóczi Ferenc út­törőcsapat), 2. Hamai István (Szakcsi Petőfi Sándor úttörő­csapat), > 3. Zrínyi János (Naki József ‘Attila úttörőcsapat.).. Fiú csapatbajnokság: 1. Kocso- Lai TI. Rákóczi Ferenc úttörő- csapat, 2. Szakcsi Petőfi Sándor úttörőcsapat, 3. Naki József Attila úttörőcsapat. Asztalitenisz Leány egyéni: 1. Schroth Éva (Kocsola), 2. Kelemen Mária (Nak) 3. Lotz Zsófia (Lápafő), 4. Gőgös és asztalitenisz- Szakcson Anna (Szakos), 5. Pállkovács Jú­lia (Lápafő). Leány páros: 1. Kapinya— Schroth (Kocsola), 2. Kelemen— Széles (Nak), 3. Gőgös M—Marosi (Szakos). Leány csapatbajnokság: 1. Ko­csola (Schroth Éva, Kapinya Ilo­na, Egyed Irma), 2. Szakes • (Gő­gös Anita, Rácz Ilona, Gőgös Má­ria), 3. Nak (Kelemen Györgyi, Széles Éva, Béres Mária). Fiú egyéni: I. Kiss János (Ko­csola), 2. Nagy János (Szakos), 3. Katz János (Lápafő), 4. Tóthpál Zoltán (Lápafő), 5. Hajcsár István (Nak). Fiú páros: 1. Bartók—Kiss (Ko­csola), 2. Nagy—Illés (Szakes), 3. Császár—Hajcsár (Nak). Fiú csapatbajnokság: 1. Kocso­la (Kiss János. Fülöp Géza, Blá- zsovics József). 2. Szakes (Bartók László. Nagy János, Illés Ferenc). 3. Nak (Hajcsár István, Császár Béla, Túri István). Vegyes páros: 1. Kapinya— Bartók (Kocsola), 2. Schroth— Kiss (Kocsola), 3. Kelemen—Csá­szár (Nak), 4. Gőgös A—Bartók (Szakos). Teke Az idén is megrendezik a Kapos menti Kupát A Tolna megyei Teke Szövet­ség az idén is megrendezi ezúttal harmadszor a Kapós menti Kupa csapat- és egyéni versenyét A szövetség ezzel a versennyel is a sportkapcsolatak elmélyítését és nem utolsó sorban a sportág nép­szerűsítését kívánja elérni. A verseny április 12-től 15-ig kerül lebonyolításra Doanbóvárott a Szpartakusz-pályán. A rendező bi­zottság a következő csapatokat hívta meg: Budapesti Szparta­kusz, Ferencváros, Kaposvári Tipográfia, Kaposvári Szparta­kusz, Komlói Bányász, Veszpré­mi Haladás, Nagykanizsai Kinizsi, Pécsi Bőrgyár, Pécsi VSK, Pécsi Építők, Pécsi Szikra, Székesfehér­vári Szpartakusz, Dombóvári VSE, Dombóvári Szpartakusz és Szekszárd város válogatottja. A kupa eddigi védői: 1961: Pé­csi Építők csapata 2486 fával, 1962: Ferencváros 2402 fával. A legjobb egyéni eredménye 1961- ben ifj. Jámbor Károly (Pécsi Építők) 450 fa. 1962-ben Kovács Zoltán (Komlói Bányász) 441 fá­val. Ht»MHTTTTyTTt»>f>»»mW»» — Dunaföldváron hal­lottam, hogy a nemrég megalakult ökölvívó­csapat sikerrel mutat­kozott be és első mér­kőzésén ll:9-re győzött Dombóvár ellen. — A mérkőzést nem láttam, de a verseny- jegyzőkönyvet igen, me­lyet a Megyei Ökölvívó Szövetségnek beküldtek. Gondolja el, ezen 10:10- es eredmény volt. — Ez hogy lehet? — Ezt szeretné tudni a Megyei ökölvívó Szö­vetség is. Annyi bizo­nyos, hogy a szorítóban Dunaföldvár győzött ll:9-re. Most már csak az a kérdés, hogy miért akarták félrevezetni a szövetséget? — Gondolja, hogy Du­naföldvár jelentett va­lótlant? — Arról szó sincs. Majd a végén minden kiderül. — Vannak dolgok, amik egészen rövid idő alatt is kiderülnek. Pél­dául az, hogy maga fél­revezetett a múlt vasár­nap. Azt mondta, hogy a tolnai játékosok Bo- gyiszló felé orientálód­nak, közben nem így van. — Az nem lehet. En Bogyiszlón hallottam azoknak a tolnai játé­kosoknak a nevét, akik­kel felerősítik csapatu­kat. — Más a terv és más a valóság. A napokban értesültem, hogy a tol­nai játékosok közül ép­pen az, aki Bogyiszlóra való, az egyik szekszár­di NB 111-as csapat ed­zésén már részt is vett. — Nem kell ebből nagy ügyet csinálni. Már megszokhatta volna, hogy az idegen játékost mindig jobb képességű­nek tartják, mint a meglévőt. — így volt ez a Bony­hádi Cipőgyárban is, de végül mégis hozzájárul­tak, hogy Búzás tovább­ra is a Vasasban szere­peljen. — Álljunk meg egy szóra! Aztán biztosítot­ták Búzás részére az ed­zés lehetőségét is? Mert ha ezt nem tették, az jóformán annyi, mintha nem is járultak volna hozzá, hogy a Vasasban játszón. — Erre nem tudok feleletet adni, de felté­telezem, hogy a cipőgyá­riak is azon vannak, hogy a Vasas csapata bajnokságot nyerjen, és ehhez a maguk módján hozzá is járulnak. — Ha már a sakko­zókban nem telik sok örömük a vezetőknek, legalább a labdarúgók érjenek el jó eredményt. — Mi van a sakko­zókkal? — A bonyhádi sakk­csapat nem utazott el, mert nem volt ki a lét­száma. Szóval úgy jár­tak, mint a dombóvá­riak. No, de sebaj. — Fontos, hogy papí­ron szerepel a szakosz­tály. — Igen, vannak érde­kes dolgok. Az egyik csapatot törölni kell, mert nem jelenik meg, ugyanakkor a másik sportágban nevezés nél­kül is megjelennek a csapatok, csak legyen versenybíróság, amely biztosítja a verseny zök­kenőmentes lefolyását. — Nem értem. Le­gyen szíves egy kicsit bővebben elmondani. — Rendben van, el­mondom. Ma egy hete volt Szekszárdon a kör­zeti általános iskolák tornaversenye. Az elő­zőleg kiküldött verseny­felhívásra 3 leány és 3 fiúcsavat nevezése érke­zett. A versenykezdésre azonban már 14 csapat jelent meg. — Ezek szerint? — Ezek szerint a test­nevelő tanárok nem tar­tották érdemesnek a ne­vezést beküldeni, gon­dolták, részt vehetnek ők anélkül is. — És engedték indul­ni őket? — Igen. Szerintem ez helyes is. Az élő spor­tot ne gátoljuk, de per­sze, ez nem jelenti azt, hogy a jövőben a test nevelők ne küldjenek nevezést, és előzetes be­jelentés nélkül jelenje­nek meg. — Ha így volt. ak­kor miért kesergett egy­két ember, hogy a tol­naiak távolmaradtak? — Majd megmagyará­zom: örülünk, hogy 14 csapat jelent meg, de a színvonal még maga­sabb lett volna, ha azo­kat a tolnai általános iskolásokat is ott láttuk volna a versenyen, akik rendszeresen járnak a. Tolnai Selyemfonó tor- naszakosztályának edzé­seire. — Talán nem voltak felkészítve a versenyre! — Ezt nehéz elhinni, hiszen a sportkör edző­je hosszú idő óta foglal­kozik velük, sőt a szak­emberek véleménye sze­rint, ha a tolnaiak részt vettek volna a verse­nyen, a legjobb helye­zést érték volna el. — Akkor mégis mi a titka távolmaradásuk­nak? — Rajtam kívül még sokan szeretnék ezt tud­ni. Hallotta?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents