Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-16 / 63. szám
2 ÍOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. március IS. A tavaszi munkákról tárgyalt a Megyei Tanács VB Pénteken ülést tartott a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Szabópál Antal vb-elnök elnökletével. Az ülésen Szűcs Lajos mezőgazdasági osztályvezető beszámolt a tavaszi munkálatokra való felkészülés helyzetéről. A beszámoló felsorolta a megoldásra vái'ó feladatokat és a rendelkezésre álló munkaerőt. A többi között a szántást, 88 000 katasztrális don, a hengerclést 245 000 holdon. a hengerlést 245 000 holdon kell elvégezni. A munkák időbeni elvégzéséhez szükséges, hogy a talajmunkát végző gépeknek legalább 70—80 százalékát két műszakban üzemeltessék. A vita során elsőnek dr. \*ígh Dezső, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese szólalt fel. — Most a legfontosabb, hogy minden tsz- ben munkaprogramot készítsen a vezetőség, mert az a szervezett munkának az előfeltétele —■ mondotta. Virág István, az MSZMP Megyei Bizottságának titkára a többi között a következőket mondotta: — Az idei tavaszra való felkészülés jobb a tavalyinál. De ha azt vesszük, hogy sokkal nagyobb feladatokat kell megoldani a kedvezőtlen időjárás miatt, akkor korántsem ilyen megnyugtató a helyzet. A feladatok nőttek, a rendelkezésre álló idő pedig nem több a tavalyinál, ezért tehát mindenekelőtt az erőfeszítések növelésére van szükség. — Virág elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy különös gonddal kell segíteni a gyenge termelő- szövetkezeteket.-T- Az ülésen részt vett és felszólalt Szabó József, a Földművelésügyi Minisztérium osztály- vezetője. A többi között a vetőmag-ellátással és a műtrágyaszállítással foglalkozott. Varga Sándor, a B. M. Megyei Rendőrfőkapitányság vezetőhelyettese felhívta a figyelmet a mezőgazdasági gépjárművezetők felelősségére. Horvátli József, a gépállomások megyéi igazgatója a két műszak megszervezésével foglalkozott. Szabópál Antal a vb elnöke a vita tanulságainak összefoglalójában hangsúlyozta: A tanácsoknál ne csak a mezőgazdasági szakág tekintse fontos feladatának a termelő- szövetkezetek segítését. Ez közös ügy, és mindent el kell követni a tavaszi munkálatok sikerei érdekében. A végrehajtó bizottság határozatban hívta fel a figyelmet a két műszak megszervezésére, mert nz erőgépeket csak így lehet gazdaságosan kihasználni. Ez azonban nemcsak a gépállomások feladata, hanem ugyanúgy a termelőszövetkezeteké is. Csaknem minden felszólaló foglalkozott a kukoricaszár betakarításával. Az az állásfoglalás született a szakemberek tanácsa alapján, hogy nem' szabad megengedni a határban lévő nagymennyiségű kukoricaszár lészántását. Azt vagy alomnak kell felhasználni, vagy pedig el kell égetni, mert hatása különben károsan jelentkezik a talajban. E napirendi pont után dr. Bertha József, megyei főügyész-helyettes beszámolt a fiatalkorúak bűnözésének társadalmi vonatkozású tapasztalatairól, majd Vereczkei Ferenc és Ribling Ferenc főrevizorok jelentést adtak a múlt évi dokumentációs vizsgálatok eredményeiről. Ezután különféle folyó ügyekkel foglalkoztak. ■ Eredményes az újítási hónap a Bonyhád1 Zománcgyárban Évről évre emelkedik az újítók és a beadott újítások száma Márciusban újítási hónapot rendeztek a Bonyhádi Zománcgyárban. A gyár dolgozói a hónap első felében 67 újítást nyújtottak be, mégegyszer annyit, mint az év első két hónapjában. Az újítók között öt új nevet is találunk, olyanokét, akik most adták be életük első újítását. A Bonyhádi Zománcgyárban állandóan emelkedik az újítások száma. 1960-ban 27, 1961-ben 96, tavaly 216 újítást nyújtottak be a doigozók. Ezek nagy részét elfogadták, illetve kísérletre utasították. Az újítások nyomán elért megtakarítások összege is emelkedik, tavaly elérte a 600 000 forintot. Az újítóknak a múlt évben több mint 40 000 forint újítási díjat fizettek ki. Az újítók száma is évről évre növekedik a gyárban. 1960-ban 44, 1961-ben 79, tavaly 131 újítót tartottak nyilván. Az újítók többsége fizikai dolgozó. Érdekes jelenség az is, hogy egyre több fizikai dolgozó újít. Tavaly például a 61 először jelentkező újító közül 55, a fizikai és hat a műszaki dolgozó. A gyárban — nagyon helyesen — mindent megtesznek az újítók népszerűsítésére. Ezenkívül az újítások benyújtása szerves része a munkaversenynek. Az újítókat rendszeresen küldik tapasztalat- cserére más üzemekbe, a Budapesti Ipari Vásárra és a legjobb újításokat megjutalmazzák. Megemlékezés március 15-e alkalmából Szekszárd városban nagyszabású megemlékezést tartottak csütörtökön este a 48-as polgári forradalom évfordulója alkalmából. Az ünnepi összejövetelen Tóth József, a KISZ Tolna megyei titkára mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a mai fiatalok, kiszisták a 48-as forradalmi hagyományok szellemében segítik a szocializmus építését. Az ünnepi összejövetelen több, mint száz fiatal vett részt. Az elmélet és a gyakorlat együttműködése az Iregszemcsei Kutató Intézetben Az Iregszemcsei Kutató Intézet kollektívája nagyjelentőségű segítséget nyújtott Tolna megye közös gazdaságainak azzal, hogy elvégzett egy hasznos elemzést. A dombóvári és a tamási járás termelőszövetkezeteiben megtermelt takarmánykészletek tápanyag-értékét elemezték, s dolgozták fel a kutatóintézet munkatársai. Ennek alapján dr. Kurnlk Ernő, az intézet igazgatója március 19-én Szekszárdon előadást tart. A takarmánytermesztési tanácskozáson részt vesznek és az előadást meghallgatják a termelő- szövetkezetek elnökei, a járásolc, az állami gazdaságok vezetői, Baranya és Somogy megye járásainak vezetői. 12. — Kérdést teszek fel, — ismételte Azizov. Mondja, Scsuko, van-e magának haragosa, ellenfele Bakuban? — Az ezredes elmosolyodott. — Bennünket az őrnaggyal és azokat, akik letartóztatták magát, meg akik elfogták a szökési kísérlete közben, minket mindannyiunkat természetesen ne vegyen számításba. Szóval, hogy úgy mondjam, személyes ellensége van-e? — Nincs.— Scsuko behunyta a szemét, s végigdőlt a párnán. — Semmiféle ellenségem nincs. És hagyjanak engem békében. Beismerő vallomást1 tettem, aláírtam mindent, amit kértek Állítsanak bíróság elé, ítéljenek el a törvény szerint. — A lopásért? Pontosan ezért a jelentéktelen zsebtolvajlásért? — Azizov hangjában olyan nyílt irónia volt, hogy Scsuko azonnal elhallgatott, s idegesen harap- délta a szája szélét. —Figyelmeztetni szeretném, — folytatta Azizov — hogy ezúttal az állambiztonsági hivatal ezredese hallgatja ki önt. Scsuko nem válaszolt. Erőlködve fordult meg az ágvon. — Nos. akkor beszéljen. — Nem értem magát, parancsnok polgártárs. Valamit összekever. Rám akar varrni egy ügyet, de nem sikerül. — Beszéljen, — ismételte Azizov változatlanul egyenletes, nyugodt hangon. — Tolvaj vagyok, — mondta Scsuko. — Tolvaj, érti? És kész. Pont. — A ponttal még ráérünk. Pontot csak jó idő múlva tudunk ennek az ügynek a végére tenni. — felelte Azizov, s a hangjában fenyegetés érződött. Elvett Szemintői egy borítékot. — Közlöm, hogy a szobájában, abban, amelyet özvegy Szuhovától bérel... Azt hiszem így hívják az asz- szonyt, ugye? — Szuhova, — bólintott Szemin. — Szóval ebben a lakásban, az ön szobájában házkutatást tartottunk. És az ön bőröndjében egy újságot találtunk. — Lehet. írni, olvasni tudok, ezért időnként újságot is veszek. Sőt néha könyvre vetemedem. — De az újságon titkos írás van! Scsuko mozdulatán észrevették a nyomozók a csodálkozást. — Tessék, — folytatta Azizov — nézze meg ezt az írást. Kiterítette az újságot, s megmutatta. — Nem az enyém, — mondta sietve Scsuko. — Életemben először látom. És nem én írtam. Ellenőrizzék az írást. Nem az enyém. R ALEKSZANDR NASZIBOV: EJTEKHELY a<z £Ubdn Fordította: Szathmári Gábor Azizov, mintha nem is «hallotta volna Scsuko szavait, folytatta: — A rejtjeles írást megfejtettük. A pontos szövege: „Szerencsésen megérkeztem. Várom a küldöncöt a csomaggal”. Tessék, megnézheti maga is. Ez itt a titkos írás, ez pedig itt hozzá a rejtjel kulcs. így van ez, Scsuko. — Nyomozó polgártárs! — Scsuko felült az ágyon, s a fejét fogta. — A színigazat mondom: én ezt az újságot soha életemben nem láttam! — Mi célból jött ide? Scsuko hallgatott. Kopogtak az ajtón. Azizov elégedetlenül fordult abba az irányba. Szemin felállt, s kinyitotta. Egy percig hallgatott valakit, aki az ajtó mögött állt, aztán visszajött. — önt keresik, ezredes elvtárs — mondta. Azizov kiment. Egyik beosztottja várta a folyosón. — Ezredes elvtárs! Most jelentették, hogy egy kis faluban, pontosan itt— térképet terített ki, azon mutatta — egy idős férfi hullájára bukkantak. Odahaza halt meg. Hirtelen halál. Az a gyanú, hogy a szíve okozta. A lakás átvizsgálásakor egy rejtett lejáratot leltek, lamely a padló alatti titkos helyiségbe vezetett. Itt egy álcázott üregben nagy hatósugarú rádió adó-vevő berendezést találtak. Az áramforrás be volt kapcsolva, tehát nem sokkal előbb használhatták... Az öreg... Azizov félbeszakította a nyomozót. — Hívjon azonnal kocsit. És telefonáljon, hogy semmihez se nyúljanak. Küldjön a helyszínre szakértőket és fényképészt. Azonnal ott leszünk mi Is. Azizov visszatért a kórterembe. Feltett még néhány kérdést a letartóztatottnak. Miután nem kapott rájuk választ, abbahagyta a kihallgatást ...... T íz perc múlva a kis tengerparti falu felé rohant a gépkocsi Azizowal és Szeminnel. A halott arccal a föld felé feküdt, karját előrevetve, lábát behajlítva, mintha kúszni akart volna. Alsóruhában volt. Az ágy igen rendetlennek látszott, a matrac oldalt lecsúszott, s kilátszott a rozsdás sodrony, a lepedő és a takaró össze-vissza volt gyűrve, a párna a földre esett. Azizov és Szemin mindezt azonnal észrevette. Figyelmesen végignézték, átvizsgálták a szobát, ellenőrizték az ablakzárakat. — Mikor állt be a halált — kérdezte az ezredes a lakásban felügyelő nyomozótól. — Reggel nyolc óra körül vették' észre, hogy halott. A szóm- szédéknak tehenük van, s az öreg minden nap vett tőlük tejet. A kislány szokta áthozni, a szomszéd lánya. Ma is a szokott időben jött. — Értem, — szakította félbe Azizov. — Hogyan vették észre a rádióleadót? — Az orvosnak, aki idejött, hogy megállapítsa a halál tényét, feltűnt egy különös számcsoportokkal teleírt papírlap, amely az asztalon, a nyitott Korán mellett feküdt. Háború van, az emberek éberebbek, figyelmesebbek. Hát ő is bejelentette a dolgot a rendőrségnek. Onnan kijöttek, hívtak szakértőket... —A Koránt használták, hogy összeállítsák a rejtjeles szöveget? — Igen. Úgy látszik, az öreg dolgozott, aztán rosszul érezte magát és lefeküdt. Még rosszabbul lett, az ablakhoz akart menni, de már nem jutott eb — A halál oka? — Szívszélhüdés!... Miután megtalálták a rejtjeles írást, keresni kezdték a leadót is. így bukkantak rá a földalatti lejáratra, és az ottani rejtekhelyre. Azizov nem hallgatta végig. Szemin, aki a sarokban nézett valamit, visszafordult, s fejével intett az ezredesnek. Azizov odament, s a fogason egy báránybőr- kucsmát látott meg. — Barna — mondta Szemin. Azizov bólintott. — No... és a szilvakék öltöny? ■— kutatva nézett körül. Szemin a szekrényhez lépett, amely a szoba másik felén volt. Kinyitotta az ajtaját — Ott van? — Itt. — A zsebeket! ^ mondta Azizov. Szemin átkutatta a ruhát. A szék támlájára tett zubbony belső zsebében megtalálta, s nyomban átadta az ezredesnek a sárga irhabőr irattárcát. (Folytatjuk) !■ ■«■!'» »III FALU A HEGY ALATT A FALU EGYIK SZÉLÉVEL a hegyre támaszkodik, másik szélén pedig löszlankák ölelkeznek az alföldi síksággal. Távolabb a Duna ezüst szalagja húzódik. Az utcák mindegyike egy-egy terasz, s a házak úgy helyezkednek el ezeken a természetes lépcsőkön, mint eresz szélén a fészkek. A falu fölött, akár valami szilárd kőtömb, katedrálisnak is beillő templom meredezik. Az épületkolosszus szinte agyonnyomja a falut, s ki tudja, mióta próbálja hirdetni az idők változhatatlansá- gát. S valóban, ebben a hegy alatti faluban nehezen, vontatottan indult a változás. Lakói többségükben jómódú, dolgos, tehetséges parasztemberek, s hírük, a bátai gazdák vagyonáról keringő történetek messze vidékre eljutottak. A föld volt itt az úr, az isten, minden dolgok alfája és ómegája. Ez határozott meg jelent és jövőt, éjt és nappalt. Hogy mennyire így volt, arról szóljon egy szemtanú. Micsky Lajos, aki tizenhárom éve figyeli Bátát, amióta a községbe került nevelőnek. Most ő az iskola igazgatója, s a község dolgainak avatott ismerője. — Talán sehol sem jegecese- dett annyira hagyománnyá a paraszti múlt, mint itt. Annak idején valósággal harcolni kellett azért, hogy a szülők egy-egy tehetséges gyereket középiskolába adjanak. Attól féltek, elvesztik a gyerekét a föld és a család számára. Horgász János például tehetős, jól gazdálkodó középparaszt volt. Fia pedig egyike az iskola legjobb tanulóinak, s mégis legalább tízszer, vagy talán többször is el kellett hozzá menni, mire határozott. A fiú ma — tizenkét évvel később — orvos, azt csinálja, amihez kedve, tehetsége van. És egy adalék: 1951-ben, ebből a 900 házas községből csak három gyerek ment középiskolába. Egy év múlva számuk már megduplázódott, s tizenegy évvel később, az idén végző ötvenkét nyolcadikos közül középiskolába megy hu- szonhárojn gyerek, ipari pályára tizenkilenc, s csak tizen vannak azok, akik nem tanulnak tovább. Hajlamos az ember arra, hogy azt mondja: A számok ilyen rohamos növekedése, a falusi gyerekek ilyen mérvű továbbtanulása azt mutatja: a jövőben még a mostaninál is nagyobb mértékben hagyják el a falut a fiatalok. Van egy ilyen momentum, de a döntő azért inkább az, hogy a szemléletben következett be lényeges változás. Nem urat akarnak nevelni a gyerekekből, hanem okos, művelt embereket. S ez törvényszerű. Báta mostani helyzete is ezt mutatja, mert nemcsak a fiatalabb, hanem az idősebb nemzedék is egyre jobban érdeklődik a tanulás, a művelődés iránt. Rádió talán minden házban van, s amíg tavaly csak öt televíziós készülék volt, addig ma a postán már harmincat tartanak nyilván. És más: A dolgozók esti iskolájának hetedik —nyolcadik osztályában negyven felnőtt pótolja azt, amit régen kényszerű körülmények miatt el kellett mulasztania.
