Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-14 / 37. szám
2 Tolna megyei népújság IDS3. február 1?. A jelölt: nyugdíjas orvos Iregszemcse hosszú utcáján ballagok és mivel sehogy sem tudom megtalálni a keresett házat, a szembejövő, első embert megszólítom. — Mondja kérem, idevaló tetszik lenni? — kérdezem az üdvözlés után. — Nem kérem, én nagyszokolyi vagyok. De miért kérdezi? — toldja meg a beszélgetés fonalát. Elmondom, hogy egy idős orvost, dr. Kelemen Gézát keresem, mert, hogy jelölték tanácstagnak. — Ha őt keresi — derül mosolyra az én emberem arca — akkor akár idevalósi is lehetek. — ...? — Mert tudja — kezdi magyarázni —, nem hiszem, hogy a környéken van olyan falu, ahol ne ismernék Kelemen doktor urat. És miután megmutatja a zöld kerítéses házat, amelyet kerestem, még hozzáteszi: — nem csodálom, hogy jelölték. Én már régóta ismerem. Emlékszem milyen emberséges volt a tanyasiakkal. Nála nein volt rendelési idő. Ha beteg jelentkezett, — mindegy volt, ha éjjel, ha nappal, — segített. Ha idevalósi lennék, én is rászavaznék. így már nem ismeretlenhez kopogtatok be. S néhány perces behanem a közös gond. a ) özös munka, s a közös örömök. — Emlékszem — mondja — az átszervezés idején esténként sokszor egész ltisgyűlésre való szomszéd, ismerős gyűlt itt össze. Be szélgettünk, vitatgattuk, mi a teendő. Együtt is nyugodtunk meg amikor a helyes döntés végül is megszületett. Azután más természetű problémák adódtak, a gépek, a jószágok kifizetése körül. Szépen megoldottunk mindent, még a családi ügyeket, s más ügyes-bajos dolgokat is. Nem véletlenül mondta tehát Csanádi Ferenc a jelöléskor: azért kell nekünk a doktor úr, mert törődik velünk, mert az üléseken felszólal, s tapasztalataival, tanácsaival mindig segít. Saját munkájáról egyébként szűkszavúan beszél, csak akkor villanyozódik fel, amikor a vízre terelődik a szó. Régi gondja a községnek a jó ivóvíz. Részletesen magyarázza, hogy mennyit küzdött érte, s most milyen öröm, hogy hamarosan lesz belőle valami: Máról holnapra persze nem megy, hiszen sokba kerül, de reméli, hogy meglesz. Még sokáig beszélgethetnénk, ha a várószobában nem kopognának, mert a 73 éves — az idén lesz aranydiplomás — nyugdíjas szélgetés után rájövök, o^jm> orvost ma is sokan felkeresik. amilyennek elképzeltem: jókedé lyű, idős bácsi, csak úgy sugárzik róla az emberszeretet. Nemcsak az ötvenéves gyógyító múlt köti össze az emberekkel, Most is keresik hárman is. A testet gyógyítja, vagy a lelkekre hat gyógyírként? Nem tudom, ez már titok. Sz. E. Értékesítsünk több baromfit és tojást! A felhívás visszhangra talált Álig hangzott el az Országos Nötanács felhívása: »Értékesítsünk több baromfit és tojást«, a mozgalom máris visszhangra talált megyénkben. A kezdeményezés nem új keletű. Néhány évvel ezelőtt már volt egy mozgalom •— ugyancsak a nőtanács szervezésében —, amely úgy szólt: »Adj egy tyúkot és adj egy kotlcalja csibét a közösbe«. A mozgalom hasznos volt, mert hozzásegítette a termelőszövekezeteket a közös< baromfiállomány kialakításához.* Sok helyen, ahol még nem foglalkoztak aprójószág-neveléssel, az asszonyok a háztáji istállókat ajánlották fel baromfinevelés céljára. A nőtanácsoknak nem kis szelepük volt abban, hogy a tsz- ekben meghonosodott a baromfivan abban is, hogy a háztáji gazdaságokban fokozódott az árutermelés, a ba'romfí- és tojásértékesítés. Az Országos Nőtanács, a Földművelésügyi Minisztérium, 1 a SZÖVOSZ és a Termelőszövetkezeti Tanács együttes verseny- felhívását tárgyalták meg a dombóvári járásban, a nőtanács és az fmsz szervezésében. Hét községből hetven asszony vett részt az ankéton amelynek célja az volt, hogy megbeszéljék a Versenymozgalom kiszélesítésével járó tennivalókat. A jelenlévők úgy határoztak, hogy beneveznek az országos versenybe, de ezenkívül helyileg is megjutalmazzák a legjobb eredményt elérőket. A verseny értékelésére június hónap első feléKONZULTÁCIÓ Tudomány és termelés Az utóbbi években egyre sűrűbben olvashatunk a folyóiratokban, újságokban a tudományos kutatásban elért eredményekről, azok gyakorlati alkalmazásáról. Ma már minden nap találkozhatunk az „atomkorszak”, „kozmikus korszak” kifejezésekkel. A termelőszövetkezetben dolgozó parasztság ma már egész közvetlenül ismeri a „hibrid kukoricát”, a különféle gyomirtó vegyszereket, a „simazinos kukoricát”. Ezekkel az új kifejezésekkel való egyre sűrűbb találkozás olyan hatalmas folyamatnak a jelensége, amelynek keretében az ember a természet meghódításáért vívott harcában mind mélyebben, mind átfogóbban alkalmazza a tudomány eredményeit. A tudomány és technika, valamint vívmányaiknak a termelésben való alkalmazása területén elért rohamos fejlődés marxista elemzésének eredményeként a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusának határozata megállapítja: ,,A szocialista építőmunka előrehaladásával megnő a tudomány szerepe: a tudomány közvetlen termelőerővé válik.” Hogy megérthessük e megállapítás szükségességét, elméleti és gyakorlati jelentőségét, hivatkozni kell arra, hogy Lenin a társadalmi haladás alapvető kritériumának tekintette a termelőerők növekedését, a társadalmi munka termelékenységének emelkedését. Marx arra is rámutatott, hogy a termelés és a termelőerők anyagi tartalmukon, valamint a közvetlen termelőmunkában résztvevő termelési tapasztalattal rendelkező emberen kívül szellemi potenciált is magukban foglalnak. ,,A munka termelőerejét sokféle körülmény határozza meg, többek között..., a tudománynak és technológiai alkalmazhatóságának fejlettségi foka...” A szocializmus alapjainak lerakása után a szocializmus teljes felépítésének korszakában hazánkban is egyre növekvő szerepe van a tudománynak, elsősorban az anyagi javak termelése területén. A tudomány hatása azonban egyre jobban érezhetővé válik a népesség egészségére, kulturálódására is. A tudomány, a természet felismert, objektív törvényeinek alkalmazása nem játszott mindig azonos szerepet a termelésben, a termelőerők fejlődésében. A gépi nagyipar megjelenése előtt — létársadalmi formákban — a tudományok csak igen lassan fejlődtek, hiszen a termelőerők, a termelés primitív módja nem tette szükségessé a gyorsabb fejlődést. A feudalizmusban ezenkívül az egyház még külön is akadályozta a tudomány fejlődését. A természettudományok nagyarányú fejlődése a gépi nagyipar alapján létrejött ipari forradalom időszakában gyorsult meg. Ebben a korszakban kezdetét veszi az emberi erőnek természeti erőkkel, a tapasztalatszerű gyakorlottságnak a természettudomány tudatos alkalmazásával való helyettesítése. Ez a folyamat már a kapitalizmusban a munkatermelékenység emelésének egyik fontos tényezőjévé tette a természet- tudományt. A gépi nagyipar fejlődése univerzális hajtóművet igényelt. Ilyen hajtómű volt a gőzgép, amelyet James Watt angol mechanikus talált fel 1769-ben. A gőzgép hamarosan a gépi nagyüzemi termelés energia-ellátásának alapjává vált, nagy ugrást jelentett a munkatermelékenység növekedése terén. De a tudomány ebben a korban még nem az egész termelési folyamatot hatja át, hanem csak egy szőkébb — a gépek, munkaeszközök fejlesztése — területén érvényesíti hatását. A termelési folyamat irányítására akkor még megfelelt a természettudományokban teljesen járatlan tőkés tulajdonos, hiszen a technika és technológia döntő mértékben az embernek a termelésben való közvetlen részvételétől függött. Abban az időben a A tudomány termelőerővé válása természetesen a szocializmust, kommunizmust építő társadalomban sem egyik napról a másikra megy végbe, hanem egy hosszabb folyamat eredményeként különböző, szorosan összefüggő tényezők kölcsönhatásában valósul meg. Ahhoz, hogy a tudomány közvetlen termelőerővé váljék, a természettudományok területén gyökeresen új ismeretek felhalmozódása szükséges. Ez a folyamat a fizikában, a kémiában, a biológiában és a matematikában napjainkban szinte kézzelfoghatóan megy végbe. A XX. század fizikája például feltárta az elemi részecskék világát, alapjaiban tisztázta az atommag szerkezetét. Ma a természettudomány minden területén alkalmazzák a kutatás fizikai módszereit. Elektronmikroszkóppal és un. jelzett atomokkal nemcsak a fémek és ötvözetek szerkezetét lehet meghatározni, hanem ezek szerkezeti átalakulásának folyamatait ts kutatni lehet. Ezek a nagyon részlegesen kifejtett tudományos vívmányok is reprezentálják, hogy a tudományos ismeretfelhalmozódáshoz a tudományos kutatóműhelyek, tudósok és tudományos kutatók egyre nagyobb ütemben növekvő seregére van szükség. Illés János Szántó Lajos az MSZMP Tudományos- és Kulturális osztályának munkatársai. (Folytatása következik.) tudományos kutatás még nem volt szerves részé a termelési *. folyamatnak. t Iz Országgyűlés Felsőházának Alapvetően változott meg aj----. ------------------------------h elyzet a második világháború J DapInjaDOl . . , után kialakult tudományos, műlj m Ia , , szaki forradalom időszakában. IttJ % OWOSCllOittS már lényegesen többről van szó.J mint-a természettudomány tuda-J tos alkalmazásáról a termelésit folyamatban. J. Bernal angol tu-E dós szerint korunkban a tudo-J mány műszaki haladás, a terme-J lés élén halad, s azt a tendenciát £ mutatja, hogy túlszárnyalja azj ipart és irányítja azt. Ehhez £ hozzá kell fűzni, hogy a szocia-t lizmust és kommunizmust építőt társadalmakban, ahol megszün-J nek az egymással kibékíthetetlen J érdekű osztályok, a tudományt közvetlen termelőerővé válik, t miközben eltűnik a falu és a vá-t ros, a szellemi és fizikai munkát közötti — még meglévő nyeges különbség. lé-! — orvosképzés HOÖR KÁROLY egyetemi tanár, 1927. VI. 23-án mondta: a négy egyetemnek, vagy talán csak a négy orvosi fakultásnak üzemel, fenntartási, fel- szerelési költségekben ma már körülbelül 15—16 milliárd fedezetlen kiadása, szóval adóssága van, akkor azt hiszem eléggé megindokolt az az állításom, hogy a négy teljes egyetem egy kicsit sok ennek az országnak, minden zsugorisággal határos és már a célt és a rendeltetést veszélyeztető takarékosság ellenére is. A négy nevelés, de emellett érdemük ben kerül sor. nyegében a kapitalizmus előtti nyeges különbség. ► aareaossag ’ ________________________________............... egyetemnek van ezenkívül egy ♦ ♦éseeett*««»éé»»»»t»«»»»»t»*»**»*»*é»»éW»»***************'****************>*********************E másik éppen nem csekélyre- Hogy mikor is kezdtem? - __ _ ■■■■■■£.. millió forintot forgalmaz. Kik-. ahogy a pult mogul latta... lyebben tudott hajóim Mert hát venedik évfordulót. Úgy volna» ki is kereste fel akk - ^ voJt> h& azok magas kamatra, hogy a legmegfelelőbbet válasz- szép. félévszázados munkásság-» «, időt, * az emlékek « nemek szélem. "iSfCTS egészet mar homaiyosak És hat könnyen ^ 1fgolcsóbbat kérik, hogy erre a lehetőség is megvan, legyen, mert szakmájának szere-» m/ttívolt^z^^a' Az áruk- minőség szerint válogatnak. Ez azt a bolt forgalma is igazolja, tétéből, az emberek iránti ud-^ metlen volt szamara. “flau a? iga*. kereskedelem, többfélét A -közel egymillió forint aruval vanassagbol es szorgalomból» segíteni abban is, í-endelkező üzlet havonta fél- nincs hiány. ► kai teli pultok nem a embereknek kínálták magukat, kínálni, és értékelendő veszélye és ez az a mérhetetlen túltermelés, amely a szellemi proletariátus mesterséges kitenyésztésének veszélyével jár. Mi ma már nem is ott tartunk, hogy attól félünk, hogy a legveszélyesebb proletariátus, az orvosi proletariátus fenyegethet, mi már tudjuk, hogy az itt van. Amint méltóztatnak hallani, a négy egyetemnek 1924-ben 4076 orvostanhallgatója volt. Tehát nekünk két egyetem mellett akkor, amikor az ország területe 282 870 négyzetkilométert tett ki és a lakosság száma több mint 18 millió volt 766-tal kevesebb orvostanhallgatónk volt, mint 1924-ben, amikor az ország területe a 282 870 négyzetkilométerről 91114 négyzetkilométerre, a lakosság száma pedig több mint 18 millióról 8 millió alá sttly- lyedt. És, hogy ez valójában mégis csak a vidéki egyetemek orvosi fakultása rovására jegyezhető, azt legjobban az a körülmény bizonyítja, hogy nekünk 1913—14-hez viszonyítva a budapesti egyetemen, most több mint 1900 hallgatóval kevesebb létszámunk van, mint akkor. Tehát annak ellenére, hogy a budapesti egyetemen 1900-zal kevesebb hallgató van, mégis 4076-tal több az orvostanhallgató az országban.
