Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-10 / 34. szám

8 Tolna megyei népűjsAg 1963. február 1». SAKK Á Tolna megyei Sakkszövetség és a Népújság nemzetközi témaversenye Megyénk labdarúgásának helyzetéről v 121. sz. NAGY ÖDÖN (Budapest) ' — eredeti — obcdefgh Matt 2 lépésben (megtévesztő játékkal) ViL: Kd8, Bb5, Bh3, Hd4, Hh5, -Fc4, b4, c3, e5, e7 — Sőt.: Ke4, Vbí, Bel, P]h7, Fh8, b7, d6 — *10+7) Megfejtés 2 pont. A kulcslépést B Népújság szerkesztőségéhez kell ] Az egyik birkózó barátom tnesélte: Már fiatal gimnazista korom­ban bólondja voltam a birkózás­nak. De apám nem egyezett bele, hogy’edzésekre járjak. így kény­telen voltam hetente kétszer azt mondani, hogy a fürdőbe me- f gyek. És annak rendje és módja szerint bepakoltam a szappant, törölközőt és mentem. Persze nem,, fürödni, hanem edzésre. ,Igy ment ez jó fél évig. 'Nem jöttek rá a turpisságra. Egyiszer-azonban ázzál a kéréssel álltam apám elé, hogy engedjen el legatátrtra mai hagy küzdelmet ígérő össze­csapásra, ha már a birkózást megtiltotta. Ugyanis ekkor lép­tem először szőnyegre. El is en­gedett. Ue alig értem az ajtóig, szólt, hogy várjak, ő is eljön, legalább agyonüti az unalmasnak ígérkező vasárnap délelőttöt. Zöld lettem, vagy lila, nem tu­dom, de kénytelen voltam meg­várni. Apám egész úton a birkó­zás veszélyességéről beszélt ne­kem, én pedig azon törtem a fejem, hogy hogyan oldjam meg a gord’úsi csomót? Ha nem lé­beküldeni 1963. február 23-ig. A borítékon kérjük a ..SAKK/’ jel­zést használni, • : * ,;1 Elemezések: 119. sz.: (Ifjúsági Feladványkor) Megtévesztő j.: 1, Vdl? — fény: 2. Vfl matt. 1. — He3 2. Hf4: m., 1 — hg i: H+ 3. Hgl: m., 1 — hlV (F) + 2. Bhil: m. A fenye­getést csak a 1 — fg: sötét lépes hárítja! — így érvényesül a meg­tévesztés. Kulcsl.: 1. d4! — fény: 2. Vh7 matt. 1 — Bh8 27 gh 8: *7 (B) m., 1 — Hf5 (g6. g8) 2. Vf5 mi, 1 — f5 2. Bh6 m.. 1 — hgí: H+ 2. Hgl: m„ I-----hlV (F) + 2 . Bhl: m. 120. sz. (J. Hartong) Többszö­rös megtévesztő játékkal! 1. a8V (B)? — véd: Ha7! 1. b8Y? — véd: Hb6! 1. bc8:V? — véd: Fg7! 1. dc8:V? — véd: Fg7! 1. d8V? véd: Hd6! 1. e8V véd: He7! 1. f8V? véd: Ff8:! 1. h8F? véd: Fg7! — Kulcsl.: 1. h8V — fény: Vc3: matt, 1 — Fg7 2. Vhl matt! N. J. | pék szőnyegre? Akkor a csapatot, I a fiúkat kompromittálom. Ha indulok? Akkor meg apám csap agyon. Döntöttem. Indultam. A sportcsarnokban, kihasznál­va a nagy tömeg és lökdösés ad­ta lehetőséget, beslisszoltam az öltözőbe. Sorrendben a negyedik­ként következtem. Idegesen ke­restem apámat a szurkolók kö­zött, Az első sorban ült. Az első pár küzdelmét még unalmas arc­cal nézte, a. másodiknál .már. be- levörösödve drukkolt, a harma­diknál már fel-felúgrálya szállt vitába a szomszédjaival. És akkor ... még a lélegzetem is elállt. Fejemet lesunyva áll­tam a szőnyegre. Alig, hogy kezet szorítok ellen­felemmel, mint az ég zengés har­sán apám hangja: — Hát te hogy kerülsz ide?! De ha, nem győzöl, én nem is tudom mit csinálok veled, te .. .te ... csirkefogó! Győztem. Félpercen belül. Tus­sal. De igazán annak a győzelem­nek örültem, amiben apám szí­vét fektettem kétvállra! (Kelemen) II. Lényegbevágó szakmai gondo­latok azoknak, akiknek sok gon­dot okoz egy-egy súlyponti szak­mai kérdés. A ránkbízott játéko­sokat meg kell tanítanunk a kor­szerű labdarúgás követelményei­re. Sokmozgásos, helycserés, (lab­dával és labdanélküli) gólratörő tempójátékra. Ehhez jó erőnlét­ben lévő, technikailag és takti­kailag képzett játékosokat kell nevelnünk. Nézzük egyenként eze­ket. a területeket. Erőnlét Ezzel kapcsolatban általában véve különösebb baj nem volt, hisz edzőink zöme erre fordított legnagyobb gondot az utóbbi években. Jól tudjuk, egy-egy mér­kőzés sikertelensége után milyen nehéz megtalálni a számtalan összetevő közül a gyenge szerep­lés valódi okát. Itt nem beszélek a játékosaink „kilengéséről”, és egyéb tényezők esetleges közbe­jöttéről, hanem csupán a felké­szítés hiányosságairól. Formaidőzítés Általános az a tétel, hogy a baj­noki mérkőzések kezdetére kell elérni a legjobb formát a csapat­nak, és természetesen tartani is azt. Az alapozó időszakban vég­zett erőnléti — bizonyos mértékű technikai és taktikai — késés után, a formábahozó időszak, spe­ciális technikai és taktikai kép­zéssel egészül ki. Ha ebben az időszakban az edzőmérkőzésekre (hétközi és vasárnapi) jól válo­gatjuk ki edzőtársainkat, képet kaphatunk csapatunk formájáról. Ügyeljünk arra, ne csupán köny- nyű ellenfél ellen játsszunk, — taktikai elgondolásokat így be­gyakorolhatunk ugyan — mert megtéveszthet bennünket. Csapa­tunk nincs nagyobb erőbefekte-, tésre kényszerítve. Ügyeljünk ar­ra is, hogy ne csak erős ellenfe­let válasszunk, mert a másik vég­let — előnyei mellett — játéko­saink önbizalmát szegheti. Tehát vegyesen, a fokozatosság elvének betartásával készüljünk. Ne té­vesszen meg bennünket, ha a ke­mény alapozó munka után, vagy közepén, játékosaink formán kí­vül vannak. Ez rövid idő alatt eltűnik. Formaingadozás Játékosaink formáját csak ab­ban az esetben tudjuk egy szin­ten tartani, — vagy legalább megközelítően —, ha nem feled­kezünk el az egész bajnokság ide­je alatt sem, az alapozás ideje alatt végzett erőnléti munka rendszeres ismétléséről. Az erő­állapot az a tényező, melyet a szervezet legrövidebb idő alatt el­veszít. Erre valók hetenként leg­alább egy alkalommal az emlé­keztető iramedzések. A megter­helés mérkőzésszerű adagolására, a „gyorsan pergő” edzésekre, csak akkor van lehetőség, ha nem kell új mozgásokat — vagy soha nem látott és nem alkalmazott takti­kai megoldásokat — gyakoroltat­nunk. Ezek az iramedzések főleg erőnléti (gyorsasági, ügyességi, erő, állóképességi) vagy teljesen ismert technikai, vagy taktikai gyakorlatokból álljanak. Heten­ként ilyen iramedzésre legalább egyszer szükség van, ahol ugyan­ezt a tartalmi megterhelést mondjuk, nem 80—90 perc alatt, hanem 75—50 perc alatt adagol­juk. ­Gyorsasági állóképesség Erre jelentőségéhez viszonyítva, kevés időt fordítunk. Játékosaink robbanékonysága nagy mértékben fejleszthető. A korszerű játék el­engedhetetlen feltétele. Egy ki­törni készülő csatár, vagy szerel­ni induló védő sikeres beavatko­zása a robbanékonvságon múlik. Rajtgyakorlatokkal, ügyességi gyakorlatokkal és játékosokkal, magas szintre fejleszthető. Itt ve­tődik fel az oly sokszor elhang­zott és vitatott kérdés, mennyit fussunk? Erre határozottan meg­adott számokkal felelni nem le­het. Függ a csapat erőnléti elő­képzettségétől (hány éve végez­nek rendszeres alapozó erőnléti munkát). Elmondhatjuk azonban, hogy elavult, régi, a mai korsze­rű labdarúgás lényegi követelmé­nyeinek nem megfelelő szisztéma szerint készíti fel csapatát az az edző, aki játékosaival egyvégben, megállás nélkül, 5—15 kilométert is futtat. Figyelembe kell ven­nünk az edzéstervünkbe beikta­tott mezei edzések során, az ala­pozó időszakban, hogy a távok között aktív pihenőket iktassunk be. Labdarúgóinkkal főleg a gyorsasági állóképességet kell fejlesztenünk. Előfordul, hogy egy-egy játékosunk jó erőben van — állóképességgel bírja a mér­kőzés iramát — mégis a döntő pillanatokban késve érkezik a labdához. A gyorsasági állóképes­sége hiányzik. Tisztán kell lát­nunk, hogy a játék alatt törté­nő rengeteg irányváltoztatásnál a tüdőben a kitámasztás alkalmával mindig „légprés” jön létre. (Ilyen­kor nem kapnak levegőt). Játé­kosainkat az ilyen mérkőzésadta helyzethez kell szoktatnunk. A hosszútávú mezei futás ezt a célt nem szolgálja. Az alapozó mun­ka során szükséges az általá­nos állóképesség fejlesztése érde­kében mezei futásokat beiktat­nunk, méghozzá váltakozó tere­pen. Technika E téren nagyon sok a tenniva­ló. Labdarúgásunk legelhanyagol­tabb területe megyénkben is. Mérjük fel játékosállományunk technikai szintjét, minden techni­kai elemnél. (Erre jól felhasznál- •hatjuk a „Labdarúgás” című fo­lyóiratban megjelent Lakat Ká- roly-féle táblázatot.) Állapítsuk meg egyénenként játékosaink technikai fogyatékosságait,’ tanít­suk meg játékosainkat a helyes technika alapjaira. A végzett és gyakorolt anyagot követeljük meg, kérjük számon. Adjunk időt játékosainknak, egy-egy szá­mukra legkönnyebben elsajátítha­tó elem begyakorlására, beideg­zésére. Az elemek elsajátításánál egész nagyfokú precizitást köve­teljünk meg és a mozgások lénye­gét mindig emeljük ki, tudatosít­suk. Kombinált edzéseinken szakít­sunk mindig időt — mikor játé­kosaink már összetett technikai és taktikai elemeket gyakorolnak csoportosan — egy-egy játékossal történő egyéni foglalkozásra. El­engedhetetlen része legyen edzé­seinknek. Taktika Taktikai fegyelem és érettség tekintetében is van lemaradás. Neveljük módszeresen játékosain­kat arra, hogy a labdarúgás nem öncélú, hanem közösségi játék. Szépségét egymás gondolatainak keverése, megértése, kivitelezése, tehát közösségi jelleg adja. Fi­gyeljük meg és elemezzük a ránk bízott játékosok közül, hányán ismerik a játék közösségi jelle­gét, valódi szépségét. Módszere­sen szoktassuk játékosainkat kü­lönböző „egyérintős” játékokkal a gyors gondolkodásmódra, hogy lássák és érzékeljék a területet, a játék minden szakaszában. Hisz a váratlanság és meglepetés, szép­sége a labdarúgásnak és ez az összjáték gyorsaságában rejlik. Alakítsuk ki csapatunknál a számukra legmegfelelőbb stílust, Ragaszkodjunk elgondolásaink­hoz, csapatunkat szoktassuk ösz- sze. Adjunk időt, türelemmel az összeszokásra. Legyenek kimon­dottan befejező csatáraink, mun­kabíró középpálya-játékosaink. A taktikai részmegoldásokat alapo­san gyakoroljuk be és csak az­után csiszoljuk egybe a szárnya­kat, csapatrészeket. A sokmozgá­sos, helycserés támadójáték, nem lehet csak néhány edzés eredmé­nye. Csak rengeteg ismétléssel idegezhetjük be a helyezkedés legfontosabb elemeit, a gyors, időben történő megindulásokat. Végül röviden összefoglalom, mely tényezők segíthetik elő me­gyei labdarúgásunk színvonalának emelkedését: 1. Az utánpótlás növelésével többet kell törődnünk. A Megyei Labdarúgó Szövetség hívja ösz- sze a sportköreink vezetőit. Vi­tassák meg az utánpótlás hely­zetét, álljanak elő a fejlődést elősegítő, konkrét javaslatokkal. 2. Magasabb szintű szakmai munkát kell végezni sportveze­tőinknek, edzőinknek. játéko­sainknak. 3. Egyesületeink biztosítsanak időt (szerződésileg) az edzőknek, elgondolásaik végrehajtásához. Ezeket a gondolatokat szántam azok felé, akik szívükön viselik megyénk labdarúgásának sorsát. GABI GÉZA testnevelő tanár A Hőgyészi Fmsz vezetősége egységvezetői vizsgával ren­delkező boltvezetőt keres a hőgyészi többszemé­lyes élelmiszer önkiszolgáló boltjába azonnali belépéssel. Erkölcsi és működési bizo­nyítvány szükséges. Jelent­kezni lehet a központi iro­dában, Hőgyészen. (30) —t Csakhogy látom már, maga hóhányó. — Minek köszönhetem ezt a „kitüntető” jelzőt? — Láttam, amint la­pátolta a havat, sőt, le is fényképeztem, tehát most már nem tudja le­fogadni. — Tényleg, lapátoltam a havat, de remélem, ez csak nem baj? — Az nem, de hogy ilyen az időjárás, az már igen. A labdarúgók nem tildnak felkészülni, és a bajnokságot nem lehet március elején, elkezde­ni. — Bizony, rágondalni is rossz, ha ez a sok hó elolvad, egyik-másik pa­liján milyen lesz a talaj. — Például Kisdorogon. — Igen, az lesz a leg­rosszabb. Látja, a pak­siaknak nincs ilyen problémájuk. — Miért? talán leta- karították a havat? — Nem! A paksiak­nak olyan pályájuk van, amelynek nem árt az időjárás. ■— Ej ha, item is tud­tam, hogy fedett pálya épült Pakson. — Egy frász épült, nem pedig fedett pálya. Az időjárás azért nem tesz kárt benne, mert az csak a tervrajzon van meg, amit hótól vé­dett helyen, az író- jsztal-fiókban tartanak. — És hol tartják az edzéseiket, hol rendezik majd a mérkőzéseiket? — Az edzések egy ré­sze a tornateremben, a másik része a szabad­ban, részint az ország­úton történik. Hogy hol ára közel 90 000 forint, és az országban mind­össze csak kettő van ilyen. — így is van. Csak­hogy éppen azért szo- morkodik ivicz, mert ott a gyönyörű motor és nem ülhet rá. • — Talán valami baj van vele? ■— Baj van, de nem a rendezik a mérkőzése­ket, azt ők is szeretnék tudni. — Ez bizony nagy baj, de majd segítenek az il­letékesek. — Ebben bíznak ők is. de félő, hogy csalódnak. — Mi újság különben? — Vasárnaponként te­remkézilabdában ésröp- labdában folynak a mér­kőzések, a sakkozók is csatáznák egymással; hogy a téli sport kedve­lőiről ne is beszéljek. Egyedül csak Ivicz pa­naszkodik. — Mi -panasza lehet Ivicznek, hiszen a na­pokban hallottam, hogy kapott egy 350 köbcenti­méteres, négyütemű ESO-motort, melynek az motorral, hanem az idő­járással. Ilyen úton nem lehet használni. Gondol­ja el, bejáratást sebes­sége 100. kilométer, be- iáfáta'S'útán a maximá­lis sebessége 180 kilo­méter körül lesi. — Ha minden jól megy, a labdarúgók se­bességé is fokozódik majd az idén. >■ — |!zf mire alapozza? — ' Árra, högy lát­tam,, hogy nagy csonu- gokbaii vásárolják a Mi­relit spenótot a labda­rúgó-intézők. Állítólag gy akárják a jó erőnlé­tet ■— mely párosul a gyorsasággal — biztosí­tani a labdarúgóknak. — Mondjon még vala­mi érdekeséi. — Ezen ne múljon: Az egyik vidéki labda- 'úgó-csapat összejöve­telén hallottam: Pocso­lya kartárs elment a nagyvendéglőbe, és meg­invitálta a csapost: — Légy szíves, számíts rám, mert csütörtökön vágok. Te leszel a böl- lér. Két markos embert már szereztem, akik se­gítenek a vágásnál. A kitűzött napon a böllér már hajnalban megje­lent, hátán a szatyorral, benne különböző méretű késektől kezdve hurka­töltőig, mindennel fel­szerelve. Mint ez ilyen­kor szokás, először meg­kóstolták a kisüstit, fe­jenként 5—6 féldecivel, majd megnézték, hogy forr-e már a víz, elké­szítették a forrázótek- nőt és megindultak a disznóól felé. Pocsolya kartárs, vállán egy 20 méteres kötéllel ment elöl, bebújt az ólba, a kötél végét kidobta, és kinyitotta az ajtót. — Húzzátok gyerekek — hangzott a felszólítás, mire a három markos legény elkezdte húzni a kötelet, míg végül fel­tűnt az ólajtóban a kö­télvégen egy szürkebun- dás, piros szemű házi­nyúl. Két győzelem fél perc alatt

Next

/
Thumbnails
Contents