Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-10 / 34. szám

8

Tolna megyei népűjsAg

1963. február 1».

SAKK

Á Tolna megyei Sakkszövetség és a Népújság nemzetközi témaversenye

Megyénk labdarúgásának helyzetéről

v 121. sz. NAGY ÖDÖN (Budapest) ' — eredeti —

obcdefgh

Matt 2 lépésben

(megtévesztő játékkal)

ViL: Kd8, Bb5, Bh3, Hd4, Hh5, -Fc4, b4, c3, e5, e7 — Sőt.: Ke4, Vbí, Bel, P]h7, Fh8, b7, d6 — *10+7)

Megfejtés 2 pont. A kulcslépést B Népújság szerkesztőségéhez kell ]

Az egyik birkózó barátom tnesélte:

Már fiatal gimnazista koromban bólondja voltam a birkózásnak. De apám nem egyezett bele, hogy’edzésekre járjak. így kénytelen voltam hetente kétszer azt mondani, hogy a fürdőbe me- f gyek. És annak rendje és módja szerint bepakoltam a szappant, törölközőt és mentem. Persze nem,, fürödni, hanem edzésre. ,Igy ment ez jó fél évig. 'Nem jöttek rá a turpisságra. Egyiszer-azonban ázzál a kéréssel álltam apám elé, hogy engedjen el legatátrtra mai hagy küzdelmet ígérő összecsapásra, ha már a birkózást megtiltotta. Ugyanis ekkor léptem először szőnyegre. El is engedett. Ue alig értem az ajtóig, szólt, hogy várjak, ő is eljön, legalább agyonüti az unalmasnak ígérkező vasárnap délelőttöt.

Zöld lettem, vagy lila, nem tudom, de kénytelen voltam megvárni. Apám egész úton a birkózás veszélyességéről beszélt nekem, én pedig azon törtem a fejem, hogy hogyan oldjam meg a gord’úsi csomót? Ha nem lébeküldeni 1963. február 23-ig. A

borítékon kérjük a ..SAKK/’ jelzést használni, • :

* ,;1

Elemezések:

119. sz.: (Ifjúsági Feladványkor) Megtévesztő j.: 1, Vdl? — fény: 2. Vfl matt. 1. — He3 2. Hf4: m., 1 — hg i: H+ 3. Hgl: m., 1 — hlV (F) + 2. Bhil: m. A fenyegetést csak a 1 — fg: sötét lépes hárítja! — így érvényesül a megtévesztés. Kulcsl.: 1. d4! — fény: 2. Vh7 matt. 1 — Bh8 27 gh 8: *7 (B) m., 1 — Hf5 (g6. g8) 2. Vf5 mi, 1 — f5 2. Bh6 m.. 1 — hgí:

H+ 2. Hgl: m„ I-----hlV (F) +

2

. Bhl: m.

120. sz. (J. Hartong) Többszörös megtévesztő játékkal! 1. a8V (B)? — véd: Ha7! 1. b8Y? — véd: Hb6! 1. bc8:V? — véd: Fg7! 1. dc8:V? — véd: Fg7! 1. d8V? véd: Hd6! 1. e8V véd: He7! 1. f8V? véd: Ff8:! 1. h8F? véd: Fg7! — Kulcsl.: 1. h8V — fény: Vc3: matt, 1 — Fg7 2. Vhl matt!

N. J.

| pék szőnyegre? Akkor a csapatot, I a fiúkat kompromittálom. Ha indulok? Akkor meg apám csap agyon.

Döntöttem. Indultam.

A sportcsarnokban, kihasználva a nagy tömeg és lökdösés adta lehetőséget, beslisszoltam az öltözőbe. Sorrendben a negyedikként következtem. Idegesen kerestem apámat a szurkolók között, Az első sorban ült. Az első pár küzdelmét még unalmas arccal nézte, a. másodiknál .már. be- levörösödve drukkolt, a harmadiknál már fel-felúgrálya szállt vitába a szomszédjaival.

És akkor ... még a lélegzetem is elállt. Fejemet lesunyva álltam a szőnyegre.

Alig, hogy kezet szorítok ellenfelemmel, mint az ég zengés harsán apám hangja: — Hát te hogy kerülsz ide?! De ha, nem győzöl, én nem is tudom mit csinálok veled, te .. .te ... csirkefogó!

Győztem. Félpercen belül. Tussal.

De igazán annak a győzelemnek örültem, amiben apám szívét fektettem kétvállra!

(Kelemen)

II.

Lényegbevágó szakmai gondolatok azoknak, akiknek sok gondot okoz egy-egy súlyponti szakmai kérdés. A ránkbízott játékosokat meg kell tanítanunk a korszerű labdarúgás követelményeire. Sokmozgásos, helycserés, (labdával és labdanélküli) gólratörő tempójátékra. Ehhez jó erőnlétben lévő, technikailag és taktikailag képzett játékosokat kell nevelnünk. Nézzük egyenként ezeket. a területeket.

Erőnlét

Ezzel kapcsolatban általában véve különösebb baj nem volt, hisz edzőink zöme erre fordított legnagyobb gondot az utóbbi években. Jól tudjuk, egy-egy mérkőzés sikertelensége után milyen nehéz megtalálni a számtalan összetevő közül a gyenge szereplés valódi okát. Itt nem beszélek a játékosaink „kilengéséről”, és egyéb tényezők esetleges közbejöttéről, hanem csupán a felkészítés hiányosságairól.

Formaidőzítés

Általános az a tétel, hogy a bajnoki mérkőzések kezdetére kell elérni a legjobb formát a csapatnak, és természetesen tartani is azt. Az alapozó időszakban végzett erőnléti — bizonyos mértékű technikai és taktikai — késés után, a formábahozó időszak, speciális technikai és taktikai képzéssel egészül ki. Ha ebben az időszakban az edzőmérkőzésekre (hétközi és vasárnapi) jól válogatjuk ki edzőtársainkat, képet kaphatunk csapatunk formájáról. Ügyeljünk arra, ne csupán köny- nyű ellenfél ellen játsszunk, — taktikai elgondolásokat így begyakorolhatunk ugyan — mert megtéveszthet bennünket. Csapatunk nincs nagyobb erőbefekte-, tésre kényszerítve. Ügyeljünk arra is, hogy ne csak erős ellenfelet válasszunk, mert a másik véglet — előnyei mellett — játékosaink önbizalmát szegheti. Tehát vegyesen, a fokozatosság elvének betartásával készüljünk. Ne tévesszen meg bennünket, ha a kemény alapozó munka után, vagy közepén, játékosaink formán kívül vannak. Ez rövid idő alatt eltűnik.

Formaingadozás

Játékosaink formáját csak abban az esetben tudjuk egy szinten tartani, — vagy legalább megközelítően —, ha nem feledkezünk el az egész bajnokság ideje alatt sem, az alapozás ideje alatt végzett erőnléti munka rendszeres ismétléséről. Az erőállapot az a tényező, melyet a szervezet legrövidebb idő alatt elveszít. Erre valók hetenként legalább egy alkalommal az emlékeztető iramedzések. A megterhelés mérkőzésszerű adagolására, a „gyorsan pergő” edzésekre, csak akkor van lehetőség, ha nem kell új mozgásokat — vagy soha nem látott és nem alkalmazott taktikai megoldásokat — gyakoroltatnunk. Ezek az iramedzések főleg erőnléti (gyorsasági, ügyességi, erő, állóképességi) vagy teljesen ismert technikai, vagy taktikai gyakorlatokból álljanak. Hetenként ilyen iramedzésre legalább egyszer szükség van, ahol ugyanezt a tartalmi megterhelést mondjuk, nem 80—90 perc alatt, hanem 75—50 perc alatt adagoljuk. Gyorsasági állóképesség

Erre jelentőségéhez viszonyítva, kevés időt fordítunk. Játékosaink robbanékonysága nagy mértékben fejleszthető. A korszerű játék elengedhetetlen feltétele. Egy kitörni készülő csatár, vagy szerelni induló védő sikeres beavatkozása a robbanékonvságon múlik. Rajtgyakorlatokkal, ügyességi gyakorlatokkal és játékosokkal, magas szintre fejleszthető. Itt vetődik fel az oly sokszor elhangzott és vitatott kérdés, mennyit fussunk? Erre határozottan megadott számokkal felelni nem lehet. Függ a csapat erőnléti előképzettségétől (hány éve végeznek rendszeres alapozó erőnléti munkát). Elmondhatjuk azonban, hogy elavult, régi, a mai korszerű labdarúgás lényegi követelményeinek nem megfelelő szisztéma szerint készíti fel csapatát az az edző, aki játékosaival egyvégben, megállás nélkül, 5—15 kilométert is futtat. Figyelembe kell vennünk az edzéstervünkbe beiktatott mezei edzések során, az alapozó időszakban, hogy a távok között aktív pihenőket iktassunk be. Labdarúgóinkkal főleg a gyorsasági állóképességet kell fejlesztenünk. Előfordul, hogy egy-egy játékosunk jó erőben van — állóképességgel bírja a mérkőzés iramát — mégis a döntő pillanatokban késve érkezik a labdához. A gyorsasági állóképessége hiányzik. Tisztán kell látnunk, hogy a játék alatt történő rengeteg irányváltoztatásnál a tüdőben a kitámasztás alkalmával mindig „légprés” jön létre. (Ilyenkor nem kapnak levegőt). Játékosainkat az ilyen mérkőzésadta helyzethez kell szoktatnunk. A hosszútávú mezei futás ezt a célt nem szolgálja. Az alapozó munka során szükséges az általános állóképesség fejlesztése érdekében mezei futásokat beiktatnunk, méghozzá váltakozó terepen.

Technika

E téren nagyon sok a tennivaló. Labdarúgásunk legelhanyagoltabb területe megyénkben is. Mérjük fel játékosállományunk technikai szintjét, minden technikai elemnél. (Erre jól felhasznál- •hatjuk a „Labdarúgás” című folyóiratban megjelent Lakat Ká- roly-féle táblázatot.) Állapítsuk meg egyénenként játékosaink

technikai fogyatékosságait,’ tanítsuk meg játékosainkat a helyes technika alapjaira. A végzett és gyakorolt anyagot követeljük meg, kérjük számon. Adjunk időt játékosainknak, egy-egy számukra legkönnyebben elsajátítható elem begyakorlására, beidegzésére. Az elemek elsajátításánál egész nagyfokú precizitást követeljünk meg és a mozgások lényegét mindig emeljük ki, tudatosítsuk.

Kombinált edzéseinken szakítsunk mindig időt — mikor játékosaink már összetett technikai és taktikai elemeket gyakorolnak csoportosan — egy-egy játékossal történő egyéni foglalkozásra. Elengedhetetlen része legyen edzéseinknek.

Taktika

Taktikai fegyelem és érettség tekintetében is van lemaradás. Neveljük módszeresen játékosainkat arra, hogy a labdarúgás nem öncélú, hanem közösségi játék. Szépségét egymás gondolatainak keverése, megértése, kivitelezése, tehát közösségi jelleg adja. Figyeljük meg és elemezzük a ránk bízott játékosok közül, hányán ismerik a játék közösségi jellegét, valódi szépségét. Módszeresen szoktassuk játékosainkat különböző „egyérintős” játékokkal a gyors gondolkodásmódra, hogy lássák és érzékeljék a területet, a játék minden szakaszában. Hisz a váratlanság és meglepetés, szépsége a labdarúgásnak és ez az összjáték gyorsaságában rejlik.

Alakítsuk ki csapatunknál a számukra legmegfelelőbb stílust, Ragaszkodjunk elgondolásainkhoz, csapatunkat szoktassuk ösz- sze. Adjunk időt, türelemmel az összeszokásra. Legyenek kimondottan befejező csatáraink, munkabíró középpálya-játékosaink. A taktikai részmegoldásokat alaposan gyakoroljuk be és csak azután csiszoljuk egybe a szárnyakat, csapatrészeket. A sokmozgásos, helycserés támadójáték, nem lehet csak néhány edzés eredménye. Csak rengeteg ismétléssel idegezhetjük be a helyezkedés legfontosabb elemeit, a gyors, időben történő megindulásokat.

Végül röviden összefoglalom, mely tényezők segíthetik elő megyei labdarúgásunk színvonalának emelkedését:

1. Az utánpótlás növelésével többet kell törődnünk. A Megyei Labdarúgó Szövetség hívja ösz- sze a sportköreink vezetőit. Vitassák meg az utánpótlás helyzetét, álljanak elő a fejlődést elősegítő, konkrét javaslatokkal.

2. Magasabb szintű szakmai munkát kell végezni sportvezetőinknek, edzőinknek. játékosainknak.

3. Egyesületeink biztosítsanak időt (szerződésileg) az edzőknek, elgondolásaik végrehajtásához.

Ezeket a gondolatokat szántam azok felé, akik szívükön viselik megyénk labdarúgásának sorsát.

GABI GÉZA testnevelő tanár

A Hőgyészi Fmsz vezetősége egységvezetői vizsgával rendelkező

boltvezetőt

keres a hőgyészi többszemélyes élelmiszer önkiszolgáló boltjába azonnali belépéssel. Erkölcsi és működési bizonyítvány szükséges. Jelentkezni lehet a központi irodában, Hőgyészen. (30)

—t Csakhogy látom

már, maga hóhányó.

— Minek köszönhetem ezt a „kitüntető” jelzőt?

— Láttam, amint lapátolta a havat, sőt, le is fényképeztem, tehát most már nem tudja lefogadni.

— Tényleg, lapátoltam a havat, de remélem, ez csak nem baj?

— Az nem, de hogy ilyen az időjárás, az már igen. A labdarúgók nem tildnak felkészülni, és a bajnokságot nem lehet március elején, elkezdeni.

— Bizony, rágondalni is rossz, ha ez a sok hó elolvad, egyik-másik paliján milyen lesz a talaj.

— Például Kisdorogon.

— Igen, az lesz a legrosszabb. Látja, a paksiaknak nincs ilyen problémájuk.

— Miért? talán leta- karították a havat?

— Nem! A paksiaknak olyan pályájuk van, amelynek nem árt az időjárás.

■— Ej ha, item is tudtam, hogy fedett pálya épült Pakson.

— Egy frász épült, nem pedig fedett pálya. Az időjárás azért nem tesz kárt benne, mert

az csak a tervrajzon van meg, amit hótól védett helyen, az író- jsztal-fiókban tartanak.

— És hol tartják az edzéseiket, hol rendezik majd a mérkőzéseiket?

— Az edzések egy része a tornateremben, a másik része a szabadban, részint az országúton történik. Hogy hol

ára közel 90 000 forint, és az országban mindössze csak kettő van ilyen.

— így is van. Csakhogy éppen azért szo- morkodik ivicz, mert ott a gyönyörű motor és nem ülhet rá.

• — Talán valami baj

van vele?

■— Baj van, de nem a

rendezik a mérkőzéseket, azt ők is szeretnék tudni.

— Ez bizony nagy baj, de majd segítenek az illetékesek.

— Ebben bíznak ők is. de félő, hogy csalódnak.

— Mi újság különben?

— Vasárnaponként teremkézilabdában ésröp- labdában folynak a mérkőzések, a sakkozók is csatáznák egymással; hogy a téli sport kedvelőiről ne is beszéljek. Egyedül csak Ivicz panaszkodik.

— Mi -panasza lehet Ivicznek, hiszen a napokban hallottam, hogy kapott egy 350 köbcentiméteres, négyütemű ESO-motort, melynek az

motorral, hanem az időjárással. Ilyen úton nem lehet használni. Gondolja el, bejáratást sebessége 100. kilométer, be- iáfáta'S'útán a maximális sebessége 180 kilométer körül lesi.

— Ha minden jól megy, a labdarúgók sebességé is fokozódik majd az idén. >■

— |!zf mire alapozza?

— ' Árra, högy láttam,, hogy nagy csonu- gokbaii vásárolják a Mirelit spenótot a labdarúgó-intézők. Állítólag gy akárják a jó erőnlétet ■— mely párosul a gyorsasággal — biztosítani a labdarúgóknak.

— Mondjon még valami érdekeséi.

— Ezen ne múljon: Az egyik vidéki labda- 'úgó-csapat összejövetelén hallottam: Pocsolya kartárs elment a nagyvendéglőbe, és meginvitálta a csapost: — Légy szíves, számíts rám, mert csütörtökön vágok. Te leszel a böl- lér. Két markos embert már szereztem, akik segítenek a vágásnál. A kitűzött napon a böllér már hajnalban megjelent, hátán a szatyorral, benne különböző méretű késektől kezdve hurkatöltőig, mindennel felszerelve. Mint ez ilyenkor szokás, először megkóstolták a kisüstit, fejenként 5—6 féldecivel, majd megnézték, hogy forr-e már a víz, elkészítették a forrázótek- nőt és megindultak a disznóól felé. Pocsolya kartárs, vállán egy 20 méteres kötéllel ment elöl, bebújt az ólba, a kötél végét kidobta, és kinyitotta az ajtót.

— Húzzátok gyerekek — hangzott a felszólítás, mire a három markos legény elkezdte húzni a kötelet, míg végül feltűnt az ólajtóban a kötélvégen egy szürkebun- dás, piros szemű házinyúl.

Két győzelem fél perc alatt