Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-10 / 34. szám
SPOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5ft3. iebruár »A mérce - a világszínvonal . „A gazdasági munkában az eredmé' nyékét a legfejlettebb országok szín| vonalához kell mérni”. (Az MSZMP Vili. ’ kongresszusának határozatából). • Világméretekben folyik ma a küzdelem a szocializmus és a kapitalizmus erői között. A iharc kimenetele attól függ, melyik társadalmi rendszer képes a termelés magasabb színvonalú megszervezésére, a munka termelőerejének gyorsabb ütemű növelésére és ami ebből következik, a tömegek életszínvonalának gyorsabb emelésére, végül is a magasabb életszínvonal bízta-,, sítására. ' Hatalmas eredményeket értünk el az elmúlt, másfél évtizedben a gazdasági építőmunkában.' A népgazdaság különböző területein elért ered-', menyeket azonban nem elég a korábbi színvonalhoz mérni, figyelembe kell venni, \hogy azj | adott területen milyen a színvonal a legfejlet-<► tebb országokban. Mennyire ismerjük az el-' érendő célt, hol tartunk ma, milyenek a kilátá-, sok, erről kérdeztük meg a különböző üzemek,' iparágak szakembereit. Íme, a válaszok: | Annak ellenére, hogy ezek gépesített üzemek voltak — üzemi módszerekkel csak a gépi erővel meghajtott ülők működtethetők — nehéz fizikai munkát, kellett kifejteni a kendergyári dolgozóknak. Emellett az állandó, sűrű por is rongálta a dolgozók egészGALAMBOS JÓZSEF, a Tolna megyei Tejipart Vállalat főmérnöke: További automatizálásra ás a pasztőrözés nélküli feldolgozás bevezetésére van szükség A tejiparról '.gazán elmondhatjuk, hogy sokat fejlődött az elmúlt években. Ha egy szakember, aki mondjuk, tíz—tizenöt éve kikerült az iparból és azóta most lépne be először egy tejüzembe, talán rá sem ismerne. Pedig a magyar tejipar nem állt az utolsó helyen a felszabadulás előtt sem. Volt már bizonyos fokú gépesítés is, ugyanis egyes műveleteket itt szinte lehetetlen üzemszerűen, kézi erővel végezni. De ezek a gépek, berendezések elavultak kistelj esítmé- nyűek voltak. A legtöbbjük nyitott volt és így könnyen szeny- nyeződhétett az anyag. A felszabadulás óta főként a gépesítés terén fejlődött sokat az ipar. Nagyteljesítményű pasztőr- gépek, fölözök, szivattyúk kerültek az üzemekbe, gépesítettük a sajt gyártás legnehezebb fizikai munkáját, a keverést. Míg régen a legnagyobb teljesítményű fölözőgép kapacitása 2000 liter/óra volt, ma ötezer liter. Lépéseket tettünk már az automatizálás terén is. Legtöbb üzemünkben a pasztőrgépek automatikus vezérlésűek, most folyik a dombóvári gép automatizálása. Magyar találmány alapján vezettük be a tejeskannák felöntés helyett szippantással való kiürítését. Gépesítettük 6 kannamosást is. Mindezek eredményeképpen nagymértékben nőtt a termelékenység, csökkentek az anyagveszteségek, javult a minőség. A következő években azonban még igen sokat kell tenni, hogy elérjük a legfejlettebb országok fej iparának színvonalát. Kezdjük az elején, a tejtermelésnél. Néhány nyugati országban már pasztőrözés nélkül gyártják a tejtermékeket. A pasztőrözésre nálunk. elsősorban azért van szükség, hogy elpusztítsuk a tejben esetleg meglévő tbc-bak- tériumokat. De a pasztőrözés előidéz —• a haszon mellett — olyan elváltozásokat is, amelyekre nincs szükség. Kiküszöbölni viszont csak akkor lehetne, ha tbc-mentes tejet kapnánk, és egyébként is higiénikusabb körülmények között történne a tehenek fejese. Az első lépéseket már megtettük e téren, literenként 30 filléres felárral ösztönözzük a tejtermelőket a tbc-mentes tehénállomány kialakítására. De szükség van arra is, hogy a fejősnél se szennyeződhessen a tej. Ez is megvalósítható, hiszen már a megyében is — a tamási tsz-ben — van olyan fejő-berendezés, amely még azt is megakadályozza, hogy az istálló levegőjével érintkezzék a kifejt tej. A beszállításnál teijes egészében át kell térni a taftályautóyal j való szállításra. Itt is már meg- I tettük az első lépéseket. Reális j célul tűzhetjük ki a folyamatos vajgyártás bevezetését, amirs J nemrég kezdődtek meg a kísérte- tek az ország tejiparában. Ugyan- ! is a fejlett tejiparral rendelkezői országokban már nem szakaszo- j San működő köpülőberendesések vannak, hanem folyamatosan működó vajgyártógépek. Gépesíteni kell a sajt kiszedését és préselését. A préselésnél már értünk el eredményeket, a korábbi, kővel való lenyomatás helyett bevezettük a hidraulikus sorozatpréselést, de a sajtanyagnak a kádból való kiszedése most is kézi erővel történik. Automatizálni kell a késztermék adagolását, csomagolását is. A hazai tejiparban már van ilyen berendezés, így komoly akadálya nincs elterjedésének. A tejfölnek az automatikus adagolását pedig már mi is bevezettük, a szekszárdi tejüzemben. A tennivalók felsorolása korántsem telje®, de az látható már ebből is, hogy nagy eredményeink ellenére még sokat kell tenni azért, hogy minden területen elérjük a világszínvonalat. HEGEDŰS LÓRÁNT, a Simontornyai Bőrgyár műszaki fejlesztési osztályvezetője: a bőrgyártás kémiai technológiáját tekintve, az elsők között vagyunk A felszabadulás, illetve az államosítás óta a magyar bőripar rohamos fejlődésen ment keresztül. A fejlődés fő iránya egyrészt a gyártási technológia korszerűsítése, másrészt a termelő berendezések, gépek nagy ütemű felújítása, új gépek beállítása, valamint új típusú bőrféleségek kidolgozása volt. Döntő változást hozott a technológiában az üveglapos szárítás bevezetése. A korrigált marha- felsőbőr gyártás technológia j ának kidolgozásával és széles körű alkalmazásával jelentős deviza- megtakarítást biztosított a bőripar a népgazdaságnak, ezáltal termelékeny technológiai folyamatok • alakulhattak ki. A talpgyártásnál a kombinált cserzés és a gyorscserzés bevezetése vitte előre rohamos léptekkel a magyar bőripar technológiai színvonalát Jelentős eredményeket értünk el az import növényi cserzőanyagoknak * hazai segédanyagokkal, való helyettesítése terén is. Különösen az utóbbi öt* évben volt jelentős, a fejlődés az Iparban, ezáltal nemcsak megközelítettük a világviszonylatban is elsők között lévő országok bőriparának színvonalát, hanem — iparági szintet tekintve — több nyugati országot is megelőztünk. Ma már elmondhatjuk, hogy a nehéz fizikai munka a különböző célszerű gépek és a technológiai folyamatok beállításával minimális szintre korlátozódik. A simontornyai gyárban például a jelentősebb szállítóeszközök száma közel négyszeresére nőtt az elmúlt hat esztendőben. A technológia színvonalát több mutató tükrözi, ezek közt igen fontos egy gyár gépparkjának életkora. DR. . VIRÁNYI SÁNDOR, a őagronómusa: Egy érdekes mutató: Míg 1955- Den az ötévesnél nem régibb technológiai megmunkáló gépek részaránya az összes géphez viszonyítva 3,5 százalék volt, 1962- ben ez az arány 21,2 százalékra nőtt meg. 1955-től napjainkig a Simontornyai Bőrgyár korszerűsítésére, fejlesztésére 105—110 millió forintot ruháztunk be A magyar bőripar — a bőrgyártás kémiai technológiáját tekintve — világviszonylatban is a legjobbak között van, a termelékenység tekintetében azonban még sok tennivalónk van hátra. Simontomyáh — a gyár az ország felsőbőr-termelésének 40— 45 százalékát adja — az egy ledolgozott órára eső felsőbőr-termelés 1,5—1,7 négyzetméter, míg a jilavai (Románia) új, félig automatizált bőrgyárban 2,02, Amerikában pedig $,5—3,8m-. Mi 1970-ig tervezzük, hogy elfogjuk érni ezeket a számokat (az amerikait). A VIII. pártkongresszus határozatainak szellemében minden erővel arra kell törekednünk, hogy minél rövidebb idő alatt érjük el nemcsak minőségben, hanem a termelés technológiájának minden vonatkozásában is a leghaladottabb országokat, iparági szinten. Ennek érdekében tovább kell javítanunk a felsőbőr-gyártás technológiáját olyan eljárások kidolgozása által, amelyek magasabb termelékenység mellett minőségileg is jobb bőröket eredményeznek. A rendelkezésre álló alapterületen belül olyan gépsorokat, munkaművelet-kapcsolásokat kell megterveznünk és a termelésbe beállítanunk — félautomatizálás, az áteresztőgépek- sebességének növelése stb. által — amelyek ugrásszerű termelékenység-növekedést hoznak létre. Dunántúli Rostkikészítő Vállalat A közelítjük a világszínvonalat, a legnagyobb ^maradást a rostnövények termesztésénél kell pótolni kapni akkor, ha A rostkiké- j ipar fejr ’> képet lehet a Tolna megyében működő dunaföldvári gyárat vesszük példának. A kendergyárakban régen igen nehezek voltak a munkakörülmények. Az iparág az utóbbi tíz esztendőben valósággal újjászületett. A kézi tilolást — mint itt a gyárban i® — a nagyobb üzemekben felváltotta a kenderturbinákkal, illetve kócnemesítő agre- gátokkal való kikészítés. A turbinánál csak az anyagnak a gépre való helyezését és leszedését kell kézzel végezni. Az új technológia bevezetésének eredménye sokirányú. Jobbak lettek a munkakörülmérgyeik, ugrásszerűen nőtt a termelékenység, javult a minőség. Míg azelőtt szinte elérhetetlen álomnak tűnt a 20 * százalékos rosthozam (a rosthozam igen fontos mutató- szám azt határozza meg, hogy egy mázsa ázott kóróból hány kiló rostot nyernek), ma már évi átlagban 23—24 százaléknál tartunk. Egyébként a kikészítés mechanikai fázisában a legfejlettebb külföldi országok színvonalánál tartunk. Hasonló a helyzet az áztatás- nál is. Pár évvel ezelőtt, itt, Dunaföldváron indult meg a kezdeményezés, a levegő-befuvatásos áztatás kikísérletezésére. Az eredmény: megrövidült az áztatási idő, nőtt a medencék kapacitása. A kikészítés technológiájánál a további fejlesztés útja a már meglévő módszerek elterjesztése, és az egyes folyamatok további automatizálása. Termékeink roino. ségénél azonban még sok a javítani való. Ez pedig elsősorban a mezőgazdaságtól függ. Jelenleg a rosthozamon belül a szálnak és a kócnak az aránya 45:55. Külföldi példák bizonyítják, hogy ez az arány megfordítható, hogy az értékesebb szál legyen a több. Ennek feltételei hogy a mezőgazdaság is felzárkózzék a rostnövenytermesztésben a világszínvonalhoz. Megmutatkoznék ez a termésátlagokban is. Jelenleg ugyanis nálunk a kendertermelés holdankénti hozama 20 —22 mázsa. Olaszországban ennek a duplája, és a Szovjetunióban is hasonló a helyzet. Itt, a világ legnagyobb kendertermelő államában nyolcvan mázsa kendert termelnek hektáronként. A helyzet megváltoztatásának objektív feltételei már adva vannak. nálunk is szocialista^ nagyüzemekben toljuk a mezőgazda- sági termelés. Arra van szükség* hogy a rostnövények termesztését ne kezeljék mellék-kérdésként, és már a talajelőkészítéstől kezdve érvényesüljenek az ipar szempontjai. Nálunk is már kialakultak a jó termelési módszerek, a závodi Aranykalász Tsz például 47,90 mázsa jóminőségű kendert takarított be holdanként. Tolna megyében a bogyiszlói Duna Gyöngye és a madocsai Igazság ért el kiemelkedő — 34,60, illetve 38,60 mázsás — termésátlagot. Ha sikerül másutt is ezt elérni, a hazai rostipar felzárkózhat a legfejlettebb országok rostiparához. PEAK LÁSZLÓ, a Paksi Konzervgyár főmérnökei 3 termeléksaység növelése leién van a leg elk ienniva ó Hazánkban a nagyüzemi kon- zérvgyártás 1947—48-ban az államosítással .'ette kezdetét, rtkkórkérűlt sör a több, mint száz, elszórt kisüzem megszüntetésére és az ezekben lévő, használható gépek, berendezések áttelepítésére a ’ fejlesztésre kijelölt nagyobb üzemekbe. Döntő fordulat a magyar konzervgyártás történetében * az 1950-es évtől számítható, amikor a konzervgyártást a tapasztalati (empirikus) ismeretekről fokozatosan tudományos alapokra helyeztük. Egységes gyártástechnológiai módszerek, egységes anyagnormák alkalmazása, rendszeres minőségellenőrzés ezidőtájt nyertek törvényes jogot A fejlődés hű mutatói a termelési adatok: A második ötéves terv végére, 1965-re főzelék- konzervből hatszor annyit, gyü- mölcskonzervből háromszor annyit (ezen belül befőttből 37-szerte többet) gyárt a magyar konzervipar mint 1949-ben. Savanyúságból huszonkilencszeres, dobozolt húsból harmincháromszoros lesz a növekedés. A népgazdaság számára azonban nem közömbösek az egyéb mutatók sem. Ezek között ígéri fontos a termelékenység alakulása. Köztudomású, hogy a termelés növelésének több módszere van (nagymérvű létszám-növelés új termelőeszközök beállítása, a gépek teljesítőképességének, a dolgozók munkaidejének hatékonyabb kihasználása,, jobb üzemi és munkaszervezés stb.) Létkérdés számunkra, hogy a termelés növelése lehetőleg minél nagj'obb hányada a termelőeszközök te!j&Itőképességének jobb kihasználásából, jobb munka- és üzemszervezésből, jobb anyag- cs energia-gazdálkodásból, .egyszóval a termelékenység növeléséből adódjék. E terén is nagy eredményeket értünk eg igen »agy. haladást jelentett a gépesítés/ a feldolgozó gépeknek, berendezéseknek a technológiai sorrendben történő elhelyezése (az egyes gyártó-vonalak kialakítása), ezáltal a termék átfutási idejének csökkentése, a belső szállítási útvonal nagymérvű megrövidítése. Ez kihatott a termelékenység növelése mellett a gyártmányok minőségére is. Azonban elmondhatjuk, hogy a termelékenység terén még korántsem értük el a világszínvonalat. Fejlettebb, korszerűbb konzerviparral rendelkező országok termelékenységi mutatója jelenleg még számos konzervféieséget illetően többszöröse az általunk elértnek. Készítményeinknek világszerte jó hírnevük van, jó minőségűek. Sajnos konzerveink külső megjelenésében elég sok a kifogásolnivaló, üvegformáink kisválaszté- kúak, címkéink sok esetben nem eléggé impozánsai:, tetszetősek, csomagolóanyagaink minősége nem megfelelő. A megye iparának négy területéről kérdeztünk meg egy egy szakembert, miben látja üzemében, illetve az iparágban az elkövetkezendő évek tennivalóit annak ’ érdekében, hogy elérjük a világszínvonalat. A feladatok felsorolása nem lehet teljes, hiszen számos iparágat, területét — építő- és építőanyagipar, cipőgyártás, zománcedény-gyártás, textilipar, stb. — nem ismernek a megkérdezettek. Az általános következtetés azonban az általuk elmondottakból is levonható: Gyártmányaink színvonalát, minőségét tekintve az elsők között vagyunk. Vonatkozik ez elsősorban azokra a termékekre, amelyeket exportra termelünk, amelyekkel tehát állni kell a versenyt más országok iparával. A lemaradás a világszínvonaltól inkább a gyártástechnológiánál, az üzemszervezésnél, a termelékenységnél mutatkozik meg. Itt kell a legtöbbet tenni annak érdekében, hogy felzárkózzunk a legfejlettebb országokhoz. Több területen azonban itt sem kell új utat törni, nem kell új dolgokat feltalálni, csak a már meglévőt általánosítani, elterjeszteni. A gyártási módszereken változtatva kell felszámolni azt a helytelen állapotot, amikor korszerű gyártmányokat állítunk elő elavult módszerekkel, alacsony termelékenységgel. JANTNER JÁNOS
