Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-01 / 26. szám

4

fÖCSA SrEGÍÍÍI NlPtJSAS

1963. február 1.

Svájcba utaznak a nyuszik

A vadásztársaságok megkezdték az élővad-befogást. A hálóval zsákmányolt nyulakat vérfrissítésre külföldre szállítják. A magyar vadnyulaknak jó ára van a külföldi piacokon, így a puska nélküli vadászat jó jövedelmet biztosít a vadásztársaságoknak. Ecset határában 180 tapsifüles került halóba, ezeket Svájcba

szállították. A képen: hálóba került zsákmány. (MTI Foto — Kácsor László felvétele)

Magyar világsiker: atlasz a földalatti vizekről

Az elmúlt években a nemzetközi sajtó sokat foglalkozott a vízzel, amelyről a tudományos intézetedtől kapott íajéTcbztá'fa-1 sok alapján azt olvashatták, hogy a századforduló körül, tehát 2000- ben már-már kataszfföfáli'á* szegénység fenyegeti majd az emberiséget. Nem valami természeti katasztrófára kell gondolnunk, hanem arra, hogy az emberiség évről évre mind több és több vizet fogyaszt a háztartásokban, az iparban és főleg a mezőgazdaságban, hiszen a legtöbb országban most kezd tért hódítani az öntözéses gazdálkodás. Jellemző példa erre: Magyarország.

Ma évente 0,4 milliárd köbméter vizet használunk fel, de 1965-re már elérjük az évi 1 milliárd vízköbmétert, s a századfordulóra pedig nem kevesebb, mint évi 5 milliárd köbmétert.

Akik ismerik hazánk természeti adottságait, vízellátottságát, azok tudják, hogy ilyen nagytömegű felszíni víz — folyó, vagy nagyobb víztárolómedence — mindenütt található. Az Alföld folyókban, patakokban rendkívül szegény terület. Már pedig az ilyen területeken kell' elsősorban öntözni.

És itt következik az a tudományos lépés, amely a magyar vízügyi szakembereknek a sok világsiker mellé most újabb elismerést hozott. Ugyanis a világon elsőként a Magyar Állami Földtani Intézet tudós csoportja állított össze egy 73 térképet tartalmazó víz-földtani atlaszt, amely Magyar- ország szinte minden négyzetméterét feltérképezve jelöli meg egy-egy terület alatt található rejtett vizeket. Világhírű tudósunk, dr. Schmidt Eligius Róbert. Kossut-díjas professzor 30 évi munkásságának eredményéi összesítette ebben az atlaszban. Érthető a tudományos intézőnek nagy érdeklődése, hiszen a víz-földtani atlasz megcáfolja az emberiséget fenyegető v ízszegénység nézetét a föld alatt rejlő míndezideig feltáratlan vízkészletek feltárásával].

Az atlasz tudományos érdekessége az. hogy a Föld őskorától napjainkig nyomon 1

követi hazánk vízkészletének alakulását.

Szinte hihetetlenül aprólékos, n'Sgy' rfUdómányos felkészültséget igénylő munkáról van szó. Az atlasz nemcsak arra ad választ, líSgy Aa'á^hR fíiely térületein húzódnak még nagyobb vizek, mondjuk 50 millió évvel ezelőtt, hanem arra is választ ad, hogy ezeknek a vizeknek milyen volt akkor a vegyi összetétele. Tudjuk például, hogy a Hortobágy alatt húzódó több millió'éves ősvíz ehyhén sós, ami ha felszínre kerül, elpusztítja a termőtalajt — szikessé vál toztatva azt. És itt jelentkezik az atlasz gyakorlati értéke. Megmutatja, hogy hazánk mely területe alatt húzódnak meg ilyen szikesítő ösvizek. Szerencsére nem mindenütt és minden mélységben lappanganak ilyen földalatti vizek. Annál több ivó- és öntöző víz tárolódik a föld alatt. Az atlasz kimutatja, hogy a Kisalföldön, Győr környékén, és végig a Duna mentén találhatók a leggazdagabb földalatti vízrétegek.

Ezeken a helyeken viszonylag csekély mélységbe kell fúrni, hogy bővizű, szinte kiapadhatatlan vízszolgáltató rétegekre bukkanjunk. Az atlaszban a hőforrásokra is érdekes adatokat kapunk. Tiszakürtnél például 1400 méter mélységig kell fúrnunk ahhoz, hogy a legjobb hatásfokú hévvizet találjuk meg. Az atlasz hazánk területe alatt feltárható valamennyi hőforrásnyerési lehetőséget megjelölte, beleértve a gyógyászati célra alkalmas vizeket is.

A víz-földtani atlasz eljut majd a megyei tanácsokhoz is. Ezáltal megszűnnek majd az úgynevezett „találomra” fúrások, amikor vagy sikerül vizet fakasztani a föld rnéhéből, vagy sem. hiszen az atlasz tudományos pontossággal jelöli meg azokat a helyeket, ahol érdemes fúrni. A fúrással kapcsolatos műszaki munkálatok kalkulációja ezentúl fillérnyi pontossággal kiszámítható lesz, mert az atlasz méternyi pontossággal jelöli meg hogy a szóban forgó terület alatt milyen mélységben húzódnak meg a feltárás- ’ a váró vizek.

Csantos

A. SZOLZSENY1CITS.

Fordította:

Peters Magda, Hetényi Pál, Dosek I.ajos. Murányi Bea.

XXIII.

— Kh, kh, — köhécselt Suhov. Resteilte megszakítani a művelt beszélgetést. De mit álldogáljon ott.

Cézár megfordult, a kásáért nyúlt. Rá sem nézett Suhovra, mintha magától repült volna oda a kása, s zavartalanul folytatta:

— No de kérem, a művészet — nem mi. hanem hogyan.

A H—123-ast elragadta a hév. öklével az asztalt verte:

— Az ördögbe a maga „ho- gyan’-jával, ha nem ébreszti fel bennem a jó érzéseket.

Suhov odaadva a kását, éppen csak addig álldogált ott, ameddig illett. Várta, nem kínálja-e meg Cézár csavarásnyi dohánnyal. De Cézár már nem is emlékezett rá, hogy ő ott áll a háta mögött.

Suhov megfordult és csendesen

távozott.

Semmi baj, jó az idő, nincs nagy hideg. Haladni fognak a íalrakással, mint még soha.

A hóban kitaposott ösvényen haladt. A hóban megpillantott egy törött pengedarabot. Nem tudta, mi hasznát vehetné, de hátha még jó lesz valamire. Felvette és zsebretette. A centrálén majd eldugja. Az előrelátó ember többet érő a gazdagnál.

A centráléhoz érve elővette az eldugott kőműveskanalat és övébe dugta. Utána vágódott be a melegedőbe.

A napsütés után nagyon sötétnek tűnt. a gépterem. S úgy érezte, óit sincs melegebb, mint az utcán, a levegő meg nyirkos.

Az egész brigád összecsődült a kis kerek kályhánál, amelyet Suhov állított fel. meg a gőzölgő homokmelegítő kemence körül. Akinek nem jutott hely, a keverő láda szélére ült. A brigadéros szorosan a kályha mellett helyezkedett el. A kásáját eszi. Pavlo megmelegítette neki a kályhán.

Nagy a zsivaj. Az emberek felvidultak. A brigadéros jól végezte be a százalékolást, vidáman érkezett meg, mondják Ivan Gyenyiszovicsnak.

A brigadéros dolga a fejtörés, elismertetni ilyen, olyan meg amolyan munkákat. Ma is mit csináltak délig? Semmit. A kályha felállítását nem fizetik meg. A melegedőért' sem fizetnek. Ezt ma-guknak csinálták, nem a termelés számára. A munkalapon pedig fel kelL tüntetni valamit. Lehet, hogy Cézár is valamit odanyom a munkalapokra a brigadéros kedvéért. Tyurin tisztelettudó vele szemben, ok nélkül nem tenné.

„Jól végezte be" — ez azt jelenti, hogy öt napig jói esznek. Jobban mondva négy napig, mert az. ötödik napot etsinkófálja a vezetőség. Ez a biztosított minimumra megy,-amely-egyforma az egész táborban, jó és rossz dolgozót egyformán megillet. Látszólag senki sem károsul, hiszen mindenki egyenlően részesedik. Pedig a zekeik hasán spórolnak. Ördög vigye, a zek hasa mindent kibír. Ma lapos, holnap megtelik. Ezzel a reménnyel megy aludni a tábor olyan napokon, amikor csak a biztosított minimum jár.

Jól meggondolva — öt napon dolgoznak, négy napon esznek.

A brigád elcsendesedett. Akinek van dohánya, szótlanul füstöl. A sötétben ülnek és a tűzbe bámulnak. Mint egy nagy család. Az is a brigád. Család. A brigadéros a kályhánál valami történetet mond el. Kevésbeszédű ember, biztosan jó hangulatban van, hogy így megeredt a nyelve.

Andrej Prokofics kucsmában enni. Fedetlen fején már meglátni, hogy öregszik. Neki is rövidre nyírták a haját, s a kályhafénynél látszik, hogy már mákos, tele van ősz hajszállal. ■ — ... Én a zászlóalj-parancsnok előtt is reszkettem, hát még

az ezredparancsnok előtt! Jelentkeztem. „Tyurin vöröskatona jelentem. parancsára megjelentem ...” ö szúrósan rámnézett bozontos szemöldöke alól. „Vezetékneved? Atyai neved?” Megmondtam. „Mikor születtél?” Megmondtam: Ez 30-ban volt, 22. évemet töltöttem be, buta bor- nyú voltam. „No, kit szolgálsz Tyurin?” — „A dolgozó népet szolgálom!” Az ezredparancsnok indulatosan egyszerre két öklével az asztalra vert. „A dolgozó népet szolgálod, de te ki vagy, te aljas?!" Engem mintha leforráztak volna!. .. De erőt vettem magamon. ..Géppuskás lövész, első szám. Kiváló a harci és politikai...” — „Első szám, te. nyomorult? Apád kulák! Megjött az írás Kamenyből! Apád kulák, te meg bujkálsz, már második éve keresnek!” Fehér lettem, mint a fal. Hallgattam. Egy éve mát- nem írtam haza. nehogy nyomomra bukkanjanak. Azt se tudtam, élnek-e otthon, ők sem tudtak rólam semmit. „Van neked lelkiismereted? — üvöltött rám az ezredparancsnok, hogy a fa- 'lak is megremegtek. — Becsapod a munkás-paraszt hatalmat?" Azt hittem össze-vissza ver. De nem tette. Parancsot írt, hogy hat órán belül kergessenek ki a kapun ... November volt, de lehúzták rólam a téli öltözetet és nyárit adtak helyette, amit már harmadik éve viseltem, adtak hozzá egy vásott köpenyt. Barom voltam, nem tudtam, hogy nem kell leadnom a katonaruhát, el- küldhetném őket a. .. Kegyetlen igazolást nyomtak a kezembe. Kulák fia, elbocsátva a ..Me- valahova ezzel az igazolással! Négy napos út állt előttem. Vonaton. De menetlevelet nem adtak, élelmiszert sem utaltak ki. Utoljára még megebédeltem a táborban, s azután kidobtak.

(Folytatjuk.)

fejezetek e@y

sém szokott hetek

V ázlat

Márta a kályha mellett állt kisírt szemmel, megtörtén, mozdulatlanul. Anyja érmelegítőt kötött, sebesen mozgott kezében a kötőtű, fel sem nézett, amikor Sándor belépett a szobába. Apja, a tanító úr, orra csúsztatott pápaszemmel, borzas hajjal, tintás ujjakkal ott ült az asztalnál, s nagy halom füzet között turkált. Javított.

Amikor Sándor belépett a szobába, a tanító hirtelen megrándult, s felugrott a székről.

— Azt nem .. . Nem, nem. A lányomnak jövő kell. Vedd tudomásul, nem neked szántam. Keress feleséget akárhol, de ne is gondolj Mártára.

A hosszú, sovány emberi elöntötte az indulat.

— Megöllek... Késsel. vagy golyóval oltom ki az életedet, és Mártáét is, ha mégegyszer találkoztok ...

Sándor elsápadt és a szőke, mozdulatlan lányra nézett. Most vált világossá előtte az. amit már kezdettől érzett, de amit önmagának se mert még bevallani.

— Ezért hivattalak — sziszegte a tanító és még akart talán valamit mondani, d? erre nem volt ideje, mert Sándor villámgyorsan sarkon fordult és kivibarzott a szobából.

□

■páka Sándor nagyon szegény

volt, de mégis első legény a faluban. Jóképű, jóhangú, magas növésű, széles vállú. Olyan, aki egyszerre két zsákot vitt fel a padlásra, táncot nyitott a kocsmában és fő szerepet játszott a szí n darabokban.

Egy éve tartott ez a kezdettől reménytelen szerelem. Színdarabban kezdődött, amelyben Sándor volt a szegény juhász legény és Márta volt a gőgös, nagygazda lánya. Amiben hazug igazságot tett a színdarab, abban nem tudott igazságot tenni az élet.

Soha nem beszélt ,arról Sándor, hogy mi történt szerelmével a tanító kegyetlen visszautasítása után. Arról van csak tudomásunk, hogy még azon a télen átballagott nagynéniéhez a szomszéd faluba.

— El akarom venni a Terkát, a negyven holdas Kovács Berci egyetlen lányát. . .

— Értettem fiam — csak eny- nyit szólt az öregasszony és megkínálta a vendéget savanyú siller borral.

H

Aratás után tartották meg az esküvőt. Kovács Bercit nem lehetett boldognak nevezni, de mit is tehetett. Az orvos nem vállalkozott az öthónapos terhesség megszakítására:

A fiataloknak a vidék kegyetlen szokása szerint az istállóban vetettek ágyat. Ott háltak szeptemberig, amikoris Tóka Sándor katonai 'behívót kapott, Rjivid

kiképzés, s még a télen irány a front.

Csak futtában egy rövid eltávozás röpke órái alatt tudta karjaiba szorítani, hangosan síró lányát.

□

1943-ban jött a frontról az utolsó, zöldszínű levelezőlap. S az utolsók között 1947-ben tért vissza Sándor hadifogságból, a Szovjetunióból. Iskoláskorú lánya és hűséges felesége várta. És várta apósa is, aki öregedvén és birtokát megtartván örült, hogy fiatal munkaerővel szaporodott meg a család.

Tóka Sándor szívesen dolgozott, de egyre inkább rádöbbent, hogy a 40 hold föld nem jelenthet jövőt. Feleségét, lányát, s csecsemő kisfiát el kellene vinni ebből a tengernyi munkából. Demokráciában könnyebben is élhetne az ember.

A hadifogságban szakmát tanult. Gépgyárban dolgozott, technikához értő ember lett belőle. A háború, a négyéves hadifogság emberré edzette, tágította látókörét.

Mire azonban mozdulni készült, bélyeget sütöttek homloIcára: volt játszótársai, szegénysor! kenyeres pajtásai, rokonai őt, Tóka Sándort, a napszámos-paraszt fiát kulúknak nyilvánították...

Úgy érezte, súlyos igazságtalanság foto s topjából a? épülő Dw-