Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-05 / 29. szám
2 TOI,NA MEGYEI NÉPÜJSÁG 1963. február 5. A PÁRTÉLEI HÍREI KONZULTÁCIÓ A paksi járásban a községi párttitkárok és a tanácselnökök értekezletet tartottak Pakson. Az értekezleten a jelölő gyűlések eddigi tapasztalatait értékelték. A választási munka további feladataival kapcsolatban a községekben kisgyűléseket, csoportos megbeszéléseket tartanak, s ezeket az összejöveteleket is felhasználják a választási agitációra. * A szekszárdi járás pártszervezetei a választási előkészületek időszakában sem szüneteltették a pártoktatást. A legtöbb helyen már feldolgozták a kommunista erkölcsről és a nemzetközi helyzetről szóló anyagot. A politikai iskolák anyagát a VIII. pártkongresszus beszámolóinak, határozatainak tanulmányozásával bővítik. Az MSZMP tamási járási bizottsága és a járási tanács közösen tartottak végrehajtó bizottsági ülést. Az ülésen a gyengén működő termelőszövetkezetek megerősítésével foglalkoztak. A tennivalók között a vezetés színvonalának emelését, a mezőgazdasági munkák jó megszervezését és az állattenyésztés javítását hangsúlyozták. A napirendi pontot a párt megyei végrehajtó bizottságának javaslata alapján tárgyalták. * A szakcsi Uj Élet Termelőszövetkezet pártvezetőségi ülésén Szabó János, a tsz főkönyvelője ismertette a pénzügyi helyzetet. A pártvezetőségi ülésen a zárszámadásra való felkészülést vitatták meg. * A dombóvári járási pártbizottság ágit. prop. osztálya az oktatási bizottságok, illetve a járásban folyó pártoktatás helyzetével foglalkozott. Megállapították, hogy a MÁV üzemi pártszervezeteinél eredményes a pártoktatás. A termelőszövetkezeti pártszervezetek közül a szakcsi Uj Élet Tsz-t említették meg a jobbak között. Szocialista államigazgatás — a gazdaság igazgatása A legidősebb kurdi iskolás mm — Jó lenne most ebéd után végigfeküdni a sezlonon és elmerülni az édes semmittevésbe — gondolkodott Mészáros Tibor. Menynyi is az idő? Elmúlt két óra? Háromkor ismét nyitni kell... Mégis, jobb lenne valami hasznos dologgal foglalkozni. Merre is vannak a könyveim? Megvannak. Nézzük csak a fizikát... A tankönyvvel a kezében a szoba sarkába, az ablak elé telepszik egy kényelmes székbe Mészáros Tibor VII. osztályos tanuló. A rádió tetejéről Erzsi lánya képe tekint le. Az előbb ment el szánkózni. Mészáros Tibor VII. osztályos tanuló, a kurdi földművesszövetkezet ruhásboltjának vezetője. A tanulásban zavarjuk meg. — Mi késztette arra, hogy elvégezze a nyolc osztályt? — kérdezzük. — Alig tudnám megmondani... —nevet. — Egyszerűen csak az, hogy úgy érzem., szükségem van rá. Tizenhárom év óta vagyok boltvezető, tehát nem éppen kezdő a mesterségben, de látom, nem elég a régi tudás. — Higgyék el, nem volt köny- nyű elkezdeni újból a tanulást, huszonnyolc év után. Én vagyok a legidősebb az öreg diákok között. Az első napok után egy káosz volt bennem minden. A lányom meg azt mondta: „Nem segítek, tanuld meg magad.” Állandóan számokkal dolgozom, azt hittem, könnyen boldogulok majd a matematikával. De most sokkal nagyobbak a követelmények, mint hajdan, és más rendszer szerint tanítják. Egyszer tréfásan megkérdeztem a tanártól: — Törtek, áltörtek, azt szeretném tudni, mit lehet azokon kéremi? — Még most is nehéz a matematika? — vetjük közbe. — Már nem. Egész jól boldogulok vele. Könnyen megy a magyar irodalom is. Igaz, olyan tanárunk van, aki érdekesen előadja az anyagot, csaknem abból megtanulhatja az ember. A fizika nehezebb egy kicsit, de azért azzal is megbirkózom. Ebből az egy tárgyból van hármasom, a többi négyes, ötös, nem tudom pontosan. — A jó diáknak pedig tudni kell, milyen a bizonyítványa — korholja tréfásan a felesége. — Hajaj, csak nehéz jó diáknak lenni. Napközben a bolt minden gondja, árubeszerzés, minden, mert nekem nem csupán a családról kell gondoskodni, hanem az egész környékről. Este hatkor zárok, utána rohanás az iskolába, este tíz óra után érek haza, rendszerint csak akkor vacsorázom. — Elég nagy áldozatvállalást jelent tehát a napi munka után a tanulás. — Igen. De azért csak megbirkózom vele valahogy. Nem akarom, hogy a lányom korholjon, ha rosszabb bizonyítványt hozok haza, mint ö. És mint mondtam, szükségét érzem a tanulásnak. — Mondtam már nekik, egyik sem hagyhatja abba, amíg a doktorátust meg nem szerzi — tréfálkozik Mészárosné. — Még egy kérdést; a munkán, a tanuláson kívül mennyi ideje marad szórakozásra? — Kevés. Azt meg kitölti a televízió — mutat Mészáros Tibor j a szemközti sarokban álló, nagy- i képcsöves Orion készülékre. S. L i A gazdasági építőmunka és a politikai harc egymáshoz való viszonya egyike azoknak a kérdéseknek, amelyet az elhajlók saját j szájuk íze szerint magyaráznak, j Jobbról, a revizionisták úgy, I hogy miközben a gazdasági építő- ; munkából aranyborjút csinálnak, megtagadják a politikai harcot; úgy vélik, ha történetesen hazánkban a gazdasági építőmunka kerül napirendre, a politikai harc egyszersmind lekerül róla. Balról, a dogmatikusok viszont a politikai harcot féltik a gazdasági építéstől és rendszerint nem tudják megítélni, hogy mikor melyiket kell napirendre tűzni és milyen mértékben. Pedig ami az osztályharc eme két formájának egymáshoz való viszonyát illeti — mert a gazdasági építőmunka is az, mégpedig a javából — kristálytiszta a marxista álláspont. ,,A hatalom megszerzése után a fődolog: a gazdaság szocialista fejlesztése — hivatkozott éppen a napokban Leninre Hruscsov a Német Szocialista Egységpárt VI. kongresszusán. Világos álláspont ez, amely azt is kifejezi, a politikai harc a marxisták számára nem öncél. Ez érthető is, mert pusztán politikai harcból még nem lesz sem lábbeli, sem ruha, sem élelem, sem lakás. Márpedig a kommunizmusnak éppen az az értelme, hogy a javak soha nem látott bőségét teremtse még a földön, s ezeket a javakat békében, boldogságban élvezhesse az emberiség. Nemcsak a szocializmust építő népek közvetlen érdekei követelik ezt meg, hanem a világ munkásosztályának, népeinek érdekei iá. A szocialista országok építő- munkájának a kapitalista országokban vívott osztályharcra gyakorolt hatását jól fejezte ki pártunk VIII. kongresszusán Jean Tervfe, a Belga Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja. „Harcunkat nem vívhatjuk meg egyedül. Széles körű szövetségekre van ehhez szükségünk, elsősorban a dolgozó tömegek legszélesebb körű, aktív összetartására. Hogy ezt az összefogást minél gyorsabban és minél biztosabb alapokon valósíthassuk meg, szükséges, hogy a szocializmus, amelyet hirdetünk, a tömegek szemében világosan é6 egyre inkább mint a jobb, hatékonyabb, igaSimontornyán nem mennek rendjén a dolgok. Hiába Ígér gazdag programot a Bőrgyár művelődési házának plakátja, a fiatalság zöme hiányzik ezekről a rendezvényekről. A felületes szemlélődő egy kézlegyintéssel elmehet a dolgok felett, mondván: a mai fiatalságot- nem érdekli semmi. Ez teljes egészében hamis álláspont, hiszen számtalan példát idézhetnénk az ellenkező valóság bizonyítására, de elég ha csak az országszerte nagy népszerűségnek örvendő „Ki mit tud” vetélkedők lázas hangulatát említjük. Fiatalságunk igényli a szórakozást, a művelődés szinte valamennyi formáját. Hogy Simontornyán nem tudnak kimozdulni a tétlenség kátyújából, annak oka van, ami abban összegezhető, hogy ellentét feszül a művelődési ház és a KISZ-szervezet között. A probléma összefüggései azonban közel sem ilyen egyszerűek, az eligazodást megnehezíti a hevesen folyó vádaskodás, személyeskedés, a kétes értelmű célozgatások tömkelegé. Mindkét fél görcsösen ragaszkodik igazához, mindkét fél a másikat okolja, ugyanakkor mindketten kijelentik, hogy részükről lenne hajlandóság az együttműködésre. Ez azonban csak nem születik meg, a viszály zabb és emberibb életforma mutatkozzék meg” — mondotta. Csak fel kell ütni a marxizmus klasszikusainak műveit és bárki megtalálja bennük a politikai harc és a gazdasági építőmunka viszonyára vonatkozó, ma is maradéktalanul érvényes tanításokat, melyek vörös fonalként húzódnak végig e művekben. Hogy ne idézzünk távolabbi időkből, a Nemzetközi Munkásszövetség 1864-ben elfogadott szervezeti szabályzatában Marx ezt írta: „A munkásosztály gazdasági felszabadítása az a nagy cél, amelynek mint eszközt minden politikai mozgalmat alá kell rendelpi.” Amikor pedig a párizsi munkásosztály 1817 tavaszán a Kommün, ha kezdetleges formájában is, de létrehozta a világon először a proletariátus diktatúráját, Marx örvendezve mutatott rá, hogy a Kommün, azaz a proletariátus diktatúrája” ... az a végre felfedezett politikai forma, amely mellett a munka gazdasági felszabadítása végbemehetett.” Lenin, aki soha nem szűnt meg küzdeni a politikai harc elvetői ellen, azt mondotta, hogy „a politika a gazdaság koncentrált kifejezése ...” és szüntelenül arra emlékeztetett, hogy a szocializmusnak végül is a gazdaságban kell legyőznie a kapitalizmust. Lenin nemcsak vallotta ezeket a nézeteket, hanem a legelső adandó alkalommal hozzá is fogott azok megvalósításához. Mindössze öt hónap telt el a forradalom győzelme óta, s már így értékelte a helyzetet: ,.A kizsákmá- nyolók ellenállása leküzdésének és elnyomásának feladata Oroszországban ma már fő vonásaiban béfeaéiődött..'. mosfaz alfám igazgatásának feladata kerül sorra .. át kell térni, minden osztálykülönbség nélkül, az egész lakosság Igazgatásának békés feladatára.” Lenin nem akármilyen igazgatást sürgetett. Marx gondolatát továbbfejlesztve, kidolgozta a szocialista államigazgatás ismérveit, melyeket úgy összegezhetnénk, hogy a szocialista állam- igazgatás — a gazdaság igazgatása. Az SZKP Központi Bizottsága mellett működő Marxizmus-Leninizmus Intézet által nemrégiben nyilvánosságra hozott dokumentumokban olvashatjuk Lenin zseniális sorait: „Az állam igazgatása feladatának, amely most a szovjet hatalom elsőrendű feladatává vált, megvan még az a sajátossága is, hogy most — és a civilizált népek legújabb- kori történetében alighanem elsőízben — olyan igazgatásról van szó, amelyben nem a politikának van a legnagyobb jelentősége, hanem a gazdaságnak. Az „igazgatás” szóval rendszerint sőt gyakran kizárólag politikai tevékenységet kapcsolnak össze. Holott a szovjet hatalom alapjai, a szovjet hatalom lényege —, mint ahogy általában a kapitalista társadalomból a szocialista társadalomba való átmenet lényege — éppen az, hogy a politikai feladatok a gazdasági feladatokhoz képest alárendelt helyet foglalnak el.” Ha pártunk nem az államigazgatás eme lenini értelmezését valósítaná meg, hogyan is állapíthatta volna meg a Hazafias Népfront Országos Tanácsának választási felhívása, hogy „Az elmúlt négy esztendő nagy győzelmeket érlelt hazánkban.. Népünk szorgos munkája nyomán valóra váltak nagy építő terveink. Iparunk, mezőgazdaságunk, kultúránk évről évre egészségesen fejlődött... nemzeti jövedelmünk 31 százalékkal, a foglalkoztatottak száma 21 százalékkal, a fogyasztás 19 százalékkal nőtt. Az élet országunkban jobb lett.” Gazdasági formában vívott politikai harc eredménye az a történelmi győzelem is, hogy hazánkban leraktuk a szocializmus alapjait. Következésképpen minden tett, amely a szocializmus teljes felépítését segíti elő — osztályharcos cselekedet. Az osztályharcnak ez a formája emeli népünket még magasabbra, erősíti hazánkat, növeli a lakosság anyagi és szellemi javait és kovácsolja dolgozó társadalmunkat politikailag egységessé ama politikai harc eredményeként, amely nek most a gazdasági építőmunka a fő formája. Katona István n simontornyai akadályozza a kulturális munka teljes kibontakozását és ez a tény semmiképp sem egyeztethető össze pártunk művelődés politikájával. Találó Beidek elvtársnak, az üzemi párttitkámak az a megjegyzése, hogy „amikor az egyiket hallgatom úgy érzem neki van igaza, ha pedig a másikat akkor az ő rész-igazságát kall elismernem. Ha azonban elveszünk a kis igazságok vizsgálatában, nem láthatjuk a célt, a holtpontról való kimozdulás tennivalóit”. Az ellentét leginkább és legélesebben a fiatalok zenekara körül kialakult vitában csúcsosodik ki. Ennek azonban kezdete, tehát története is van. Palásti Lajos az egyik szakoktató erről így emlékezik: — Nem sokkal azután, hogy a Könnyűipari Minisztérium létre hozta itt a tímár iparitanulóiskolát, gondolkoznunk kellett azon, hogy a fiatalok szabadidejét hasznos tennivalókkal kössük le. A gyerekek egy része a sportolást választotta, egy kisebb részük pedig Varga István szakoktató irányításával zene tanuláshoz kezdett. A megalakulásról már Varga István beszél: — A zenetanulásra vállalkozó fiatalok közül, sokan a kottát sem ismerték, azt sem tudták hogyan kell belefújni a trombitába. Alig pár hónapos tanulás után azonban már néhány számmal, sikerrel mutatkoztunk be a művelődési házban. Az első segítséget is innen kaptuk. Egy-két használaton kívüli hangszert bo- csájtottak a rendelkezésünkre, amelyeket előbb kijavítgatva és rendbehozva vettünk használatba. — Ekkor megállapodást kötöttünk, hogy havonta két alkalommal a művelődési ház rendezvényein szolgáltatunk zenét, két alkalommal pedig a ICISZ-szer- vezet báljain, összejövetelein. A megállapodás azt is tartalmazza, milyen ellenszolgáltatást nyújt ezért a művelődési ház. Ezek között szerepel kirándulások megszervezése a zenekar tagjai részére, felszerelés bővítése, a fellépések alkalmával a zenekar egészének juttatandó pénzösszeg. — Aztán a rendezvények száma egyre sokasodott, a kiszes bálokra már nem is tudtunk eljutni. A művelődési ház igazgatója pedig
