Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-28 / 49. szám

1963. február 38. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 5 Hét év alatt kétmillió Köbméter földdel erősítették meg a gátakat Felkészülten várják az esetleges árhullámot Beszélgetés Varga Bélával, a Középdunáníúli Vízügyi Igazgatóság Szekszárdi Szakaszmérnökségének vezetőjével Az utóbbi hetekben több köz­leményt olvashattunk a sajtóban, hallottunk a rádióban arról, hogy az 1956-os' márciusihoz hasonló árvíz fenyeget bennünket, sőt, a Duna alsóbb szakaszán, Jugo­szláviában máris valósággá vált a veszély. Ezért kerestük fel a Vízügyi Igazgatóság szakasz- mérnökségét, hogy érdeklődjünk: Milyen előkészületeket tettek az áradás »fogadására«? — Arról nyilatkozni, hogy lesz-e árvíz, vagy sem — mondja Varga Béla főmérnök —, ma senki sem tudna. Tény az, hogy az Alpokban szokatlanul nagy mennyiségű hó hullott le. Ezen­kívül jégpáncél borítja a Dunát, sőt van értesülésünk határaink­tól délre jégdugó-képződésről is. Ennek ellenére fennáll annak a lehetősége, hogy a jég simán el­vonul és az olvadás sem okoz árvizet De előfordulhat az el­lenkezője is. Éppen ezért fel­készültünk az utóbbi eshetőségre is, így egy 1956-oshoz hasonló áradás nem ér váratlanul ben­nünket. — Mit tettek eddig az árvíz­veszély elhárítására? — Elöljáróban elmondhatom, hogy a felkészültség a hét évvel ezelőttinél sokkal nagyobb fokú. így egy akkorihoz hasonló áradás minden számítás szerint, nem okozhat komolyabb pusztítást. Az árvédelem megerősítésére a ter­veket közvetlenül az 1956-os jeges árvíz után kidolgoztuk, és azóta dolgozunk azok megvalósításán. Első lépésként annak elérésére törekedtünk, hogy a gátakat, az úgynevezett »nullpont«-ra erő­sítsük meg. Tehát mind magas­ságban, mind szélességben úgy növeljük meg azokat, hogy ké­pesek legyenek egy olyan magas­ságú árhullám levezetésére, minf amilyen 1956-ban lett volna a legmagasabb vízszint, ha nem önt ki a Duna. Ugyanakkor lerövi­dítettük a védelmi vonalat, töb­bek közt átvágtuk a tolnai holt­ágat egy erős töltéssel Kutya- tanyánál. Ez a holtág ma már nincs közvetlen összeköttetésben a Sióval, illetve a Dunával, az áradás tehát nem fenyegeti Mö- zsöt és Tolnát. E munkákat a korábban leg­veszélyeztetettebb szakaszon vé­geztük el, Domboritól a Sió­torokig, illetve onnét Palánkig, összesen kétmillió köbméter föl­det mozgatunk meg a gátak meg­erősítésére, illetve új gátak épí­tésére. Pénzben mintegy hetvenöt­millió forintot tesz ki az az ösz- szeg, amit az ötvenhatos árvíz óta ezekre a munkákra fordítot­tunk. Ma már elmondhatjuk, hogy Bogyiszló, amely község a legtöbbet szenvedett a hét évvel ezelőtti árvíztől, sokkal jobban van védve, mint akkor. — Mi a helyzet a Sió déli partján, milyen intézkedések tör­téntek a megyeszékhely védel­mére? — ötvenhatban e szakaszon nem vólt komolyabb veszély. Azonban itt is átvizsgáltuk a töltéséket Ahol szivárgást ta­pasztaltunk. annak ideién, ott ki­bontottuk a rossz töltésanyagot, és megjavítottuk, megerősítettük a töltést. — Milyen intézkedések tör­téntek az elmúlt hetekben? — Az Országos Vízügyi Főigaz­gatóság már január- második fe­lében kiadta az utasítást az ár­védelem megszervezésére. Ennek végrehajtása érdekében — a ta­nácsi szervekkel együtt -— már több intézkedést tettünk. Ezek két csoportra oszthatók. Államigazgatási vonalon a ja­nuár 23-án megtartott területi bizottsági ülésen hozott határoza­tokat hajtottuk végre. Felül­vizsgáltuk a kiürítési, mentési terveket, Vízügyi igazgatósági vonalon került sor az intézkedések má­sik csoportjának végrehajtására. A védelemvezetők a szakasz, védelmi beosztottak tájékoztatást kaptak feladataikról, a szakaszu­kon lévő gyenge pontokról, (hogy veszély esetén ide összpontosítsák az erőket). Felülvizsgáltuk és fel- töltöttük az árvédelmi szertára­kat? jégtelenítettük a zsilipeket. Számbavettük a lokalizációs gáta­kat is. A főgátak áttörése esetén ugyanis ezek képezik a második védelmi .vonalat a magasabb utak, vasúti töltések, stb., itt vagy sikerül megakadályozni az árvíz ióvábbterrecését, vagy késleltetni tudjuk, a mentés eredményes elvégzése céljából. Árvíz esetén a szakaszmérnök­ség dolgozói, műszakijai nem tudnak egyedül megbirkózni a feladatokkal, .szükség lesz az igazgatóság szakembereire' is. Őket a közelmúltban vittük el autóbusszal a számításba jövő védelmi vonalakra, hogy meg­ismerjék a terepet. — Történtek intézkedések a belvízveszély elhárítására is? — Igen. Bár meg kell jegyez­nem. hogy a veszély nem olyan nagy, mim korábban gondoltuk Gyors olvadásnál ugyanis az át­fagyott talajba nem tud beivódni a víz és ez okoz elöntéseket. A napokban azonban talaj fagy­feltárást végeztünk több helyen, és meglepő eredményre jutot­tunk: A korábban elképzelt 50— 55 centiméter- helyett mindössze tizenöt centiméter mélyen fa­gyott át a talaj, illetve a vastag hóréteg hőszigetelő- hatására ek­korára vékonyodott az átfagyott réteg. Ennek ellenére itt is fel­készültünk a veszély elhárításá­ra. Azesetben. ha a Dunánál nem lesz baj. teljes apparátusunk a belvízveszély elhárításán fog dol­gozni. Ha a dunai áradás és a belvíz egyszerre jelentkezik, belvíz elleni védekezés a tanácsi szervek feladata lesz. — Milyen munkák folynak most a gátakon. — A töltések erősítését az ősz végén, a nagy fagyok miatt abba kellett hagynunk. A múlt héten azonban ismét megkezdtük a - munkát. Dózerekkel lelakarítot- tuk a havat, hogy az olvadó hó­ié ne áztassa át a töltéseket. Mivel a dózerek csak a töltés koronáján itudtak dolgozni a töl­tések szélén képződött hógátakat kézi erővel takarítottuk el. Ezen­kívül — a szakaszvédelemvezetők által meghatározott helyeken — a töltések mellett fald-depóniákj ; képezünk. Magas vízállásnál ugyanis, amikor már a töltés lá­bát elérte a víz. a gálák mellett előbb, vagy utóbb feltör a talaj­víz. a töltés közelében nem le; hét földet kitermelni nyulgat- építéshez. Ezért már most elö- készítiük mindenütt az ehhez szükséges földet. Jelenleg is há­rom MB 20-gs kotró, tizenkilenc gépállomási lánctalpas traktor, é- hat szkréper termeli ki a földel, illetve hordja a töltések mellel' kijelölt helyekre. — Az apparátus tehát »telte« gőzzel« dolgozik az ár meg­fékezésén? — igen. Reméljük azonban, hogy mindez felesleges munka lesz! (I) Megtartották a KIOSZ megyei küldöttgyűlését Tegnap délelőtt Szekszárdon megtartották a Kisiparosok Or­szágos Szervezetének megyei kül­döttgyűlését. A megye KIOSZ- szervezeteinek küldöttein kívül részt vett az értekezleten Hunyadi Karoly, a Hazafias Népfront me­gyei titkára, Dudás Antal, a me­gyei pártbizottság munkatársa, dr. Kelemen Sándor, a megyei tanács ipari-műszaki osztályveze­tője, dr. Mikes István, a Könnyű­ipari -Minisztérium kisipari főosz­tályának munkatársa. Szemán Jó­zsef, a KIOSZ Országos Vezető­sége szervezési osztályának ve­zetője. A megyei választmánynak az elmúlt négyévi tevékenységéről szóló beszámolóját Simon József megyei titkár ismertette. A be­számolót vita követte, melyben felszólalt ‘Hunyadi Károly, dr. Mikes István, Szemán József, va­lamint Samu Lajos, a KISZÖV munkatársa is. A vita után Simon József adta meg a választ a fel­merült kérdésekre, majd a kül­döttgyűlés egyhangúan elfogadta a választmány beszámolóját és a határozati . javaslatot, egyben megadta a választmánynak a fel- mentvényt. Ezután került sor az országos küldöttértekezletre öt szavazati jogú, valamint három tanácsko-. zási jogú küldött megválasztására. Megválasztották az. új, 13 tagból álló választmányt és a hét pót­tagot. A választmány megválasz­totta a héttagú vezetőséget és a háromtagú fegyelmi bizottságot. A vezetőség megtartotta alakuló ülését, elosztotta a funkciókat. A szervezet megyei elnöke' ismét Mechtl Béla szekszárdi tetőfedő kisiparos, titkára Simon József lett. A küldöttgyűlés végén Szemán József az országos vezetőség ne­vében négy kisiparosnak adta át a lakosság ellátása terén végzett kiemelkedő munkáért járó elis­merő oklevelet. Baromfitenyésztési ankét Tolnán ‘ A Szekszárdi Járási Nőtanács és a Földmű vesszövetkezetek Já­rási Központja kedden baromfi - tenyésztési ankétot tartott Tol­nán a községi művelődési házban. Az ankéten a környező községek­ből nyolcvan asszony vett részt, és az Országos Nőtanács barom­fitenyésztésre mozgósító verseny- felhívását beszélték meg. A verseny célját Vituska Mar­git, MÉSZÖV dolgozó ismertette. Vatamány Gizella baromfitenyész­tő agronómus a baromfitenyész­téssel kapcsolatban tartott hasz­nos tájékoztatót . sok gyakorlati példával. A két tájékoztató után az asszonyok kérdéseket tettek fel és észrevételeiket mondták el. Helyeslést kísérő taps akkor hang­zott el, amikor Schwébl Ádámné, a tolnai Aranykalász Tsz barom­fitenyésztője arról beszélt, hogy a háztáji gazdaságokban akkor lesz igazán hatása a baromfi- tenyésztés versenymozgaloranak. ha a háztáji gazdaságok igényét nem selejtezett naposcsibéikkel elégítik ki. Beszélt arról is. hogy egy évvel ezelőtt a háziasszonyok idegenkedtek a baromfi-táptól. Most már nem így van. Az asszo­nyok nemcsak megbarátkoztak, de igénylik is, hogy a háztáji gazdaságok részére is beszerez­hető legyen a baromfi-táp. A tolnai baromfi tenyésztési an­két hasznos volt. mert ha csak úgy számolunk, hogy a jelenlévő nyolcvan asszony egyenként csak öt asszonynak mondja el az an­két tanulságát, akkor 400 asszony- nval sikerül megismertetni a ver- senymozgalom célját. De számol­junk tovább: a négyszáz asszony­ból kettőszázat sikerült meg­győzni. az árutermelés hasznossá­gáról, s ennek következtében kétszáz háztáji gazdaságban egyenként húsz kiló baromfihús és kétszáz tojás szállítására köt­nek szerződést, Ez négyezer kiló baromfihús és negyvenezer tojás- többletet jelent. r. m. Több új rajz és bábfilm készül a Pannónia Filmstúdióban A Pannónia Filmstúdióban tá­jékoztatták az MTI munkatársát, milyen rajz- és bábfilmek készül­tek el legutóbb, s készülnek a kö­zeljövőben. Befejezték az „1, 2, 3, (Számok története)’’ című rajzfilmet, ame­lyet az UNESCO felkérésére for­gattak. Az alkotók: Macskássy Gyula és Várnai György, a. szá­mok történetét dolgozták fel, a műfaj sajátos, humoros eszközei­vel. Mii vükért a napokban köszö­nő levelet kaptak a világszerve­zettől. Bemutatásra vár „Peti és a rol­lerverseny" című rajzfilm, az „1514” című film. melynek alko­tóit Derkovits G i/uki nagyhírű fametszetsorozata ihlette. Ugyan­csak elkészült a „Siker" című bábfilm, s hamarosan befejezik négy film utómunkálatait. «MMM» tWWttttWIHW* iMHllWttlMK» «MlHUmi# «flWtlHWWUl' tWIIIMtruHim.. <|UI1lllljll!IIHW ■HIHHIHIHHIIH» -MKUItlIIIIIMft «lUIMimtlUUI» UIMIIIWMMI» MUitlitlWMO «WIIHIMMfr nillllllllilMMI ‘luuwwim* ■muiilihmm»; •unimmiwim. , 'mmw A kisvendéglőben szünnap lé vén, az es/.prssszóba tértem be egy feketére az egyik faluban. Nem akartam sokat késni, oda álltam a pulthoz, hogy csak álló­vendégként hörpintsem fel nem­zeti italunkat. Amint várom, hogy sorra kerüljek, az egyik sarok­ból rám reccsen egy hang: — Szervusz, komám! Már meg sem ismered a vidékieket? Meglepetten fordulok hátra. Az egyik asztaltól két régi jó is­merősöm integet. Legutoljára ta­lán egy évvel ezelőtt találkoztam velük. — Telepedi ide az asztalunk­hoz ... — Hogy vagy? — Kösz, jól. És ti? — Hasonlóképp. . A szokásos bevezető után élénk diskurzusba kezdünk, érdeklő­dünk közös ismerősök után. -Be­szélgetés közben észj'eyeszem, hogy az asztad szélén divatos, zippzáras táskán egy új KRESZ-, füzet hever. — Hát ebből melyikötök oko sül? — kérdezem. — Én.., — jegyzi meg a? egyik. — Gépesítetted magad? — Igén. Még tavaly nyv vettem egy Skodát. — Szervusztok gyerekek ... áll meg asztalunk mellett egv őszülő, -köv'érkés, kedélyes kül­sejű bácsi. — Szenvedtek, szen­vedtek? — Része legyen benne — mutá­lunk helyet egy széken. Bemutatkozunk egymásnak. — A községi állatorvos — jegy­zi meg közben az egyik ismerős — Közlekedtek, közlekedtek? — kapcsolódik be mindjárt a be­szélgetésbe. Most már négyesben diskurálunk. Elmondjuk mennyi­vel több a jót( út a megyében, mint néhány évvel ezelőtt. Az­tán sorra vesszük a közlekedési tapasztalatainkat. a -felelőtlen vontatóvezetőket, az e«t,i sötétben szembejövő és reflektort ki nem kapcsoló sofőröket, az országún versenyzőket, a lovas kocsik fi­gyelmetlen gazdáit. — Én azt mondom, érjek va­lahova inkább tíz perccel később mint esetleg néhánv perc múlva valamelyik útmenti fának — jegy­zi meg újdonsült gépkocsim la i- donos ismerősöm. — Igazad van, de ha valaki ko­csira iil. számoljon azzal, hogy legjobb akarata ellenére is meg­történhet a baleset — veregeti • dl am az öreg állatorvos. — Hátha más szabálytalanul .'.-dik... — Még csak az. sem kell. hogy egyáltalán valami járművel ta lalkozz. Harminc éve már elmúlt, hogy. vezetek és egyszer velem is megtörtént már ilyen, nem várt baleset. — A véletlen is közrejátszhat.. — Öcsém, véletlenek nincsenek Az én balesetemet sem a vélet­len okozta, hanem a libák. — A libák? — Igen. Figyeljetek ide. elmon­dom. I Azok I j a libák...! j Közelebb húztuk a székeket.. — Jó néhány évvel ezelőtt tör­tént. Akkor még. jóval kéveseb ben praktizáltunk, és az én kör­zetemhez is tartozott hét község.. Száj- és körömfájás terjedt el az egész járásban, eléggé nagy 'mér­tékben.. Volt egy öreg kocsim vagy húsz éves Opel, azzal nyar- galát-ztem végig a körzetemet, na­ponta többször is. Akkor már négv napon- keresztül talonn vol­tam, hogy jóformán a szemem sem hunytam le. Estefelé már éreztem, nem bírom tovább, pi­hennem kell. De haza kellett mennem, mert másnap korán reggel Szekszárdon kellett ten­nem, értekezleten. Rendeltem va­csorát az egyik kocsmában, gon­doltam, ott kipihenem magam va­lamennyire. alszom egyet De he­lyet nem tudtak adni. Mit nekem ágy... — gon­doltam. — Ott a pajta, a kocsi­ból kiveszem a takarót alszom azon. Úgy is tettem. A pajtában ott volt egy kocsiderékra való l'riss -széna Jó. meleg, nyárvégi idő volt. és néhány perc múlva mar aludtam is. — Arra ébredek, hogy valami babrálja, rágja a fűteni. Téte­lété ... totetele! . . . tetetete . . . Fölnézek, hat egy csapat liba cső szög körülöttem, az egvik a füle­met kezdte rágni. — Ne liba. ne . . . — felugróm, elhessegetem őket. Újból elal­szom. De néhány perc múlva is­mét ott vannak körülöttem a li bak, valamelyik újra a fülem rág ja. Elhajtom okét a kert végébe, visszamegyek a pajtába. Még jó- termán el sem alszom, megint ott vannak. — Ne liba ne . . Az anyátok . . . Még messzebbre hajszolom őket Nyomban jönnek is vissza, me gint csak rágják a fülemet. Agyon­csapjam valamelyiket? — Felugróm nagy mérgesen, dobom a takarót a kocsiba, indí­tok. gyerünk hazafelé. De a fá­radtság csak újra erőt vett raj tani. és a bőséges vacsora is érez* tette áimosíló hatását. Hiába pró­báltam nyitva tartani a szemem. Megállók... pihenek... — gon­doltam magamban. — Hé. doktor úr! Doktor úr. nem történt valami baja? Felnyitom a szemem, világos reggel van, én pedig kocsistól az útmenti árokban. Végigtapoga­tom ay. arcom, a fejem, nem ér­zek sérülést, mozdítom a lábam, nem fáj sehol. Nincs semmi ba­jom. Ki koszolódom nagy nehezen a félig oldalára dóit kocsiból, la­tent. néhány pályamunkás tibla- bol körülöttem. A közeli vgsuti töltésről 'vették észre,, hogy a/ árokban vagyok. Rudakkal kieme­lik a kocsit, csak a?, első sárhá- nyója lapult be. Az volt a sze­rencsém. hogy' laza homok volt a talaj . . . — Hát így történt a balesetem. Kimerült voltam, a libák nem hagytak pihenni, elaludtam a volán mellett és á végén az árok­ban kötöttem ki. Azóta irtózato­san haragszom a libákra . .. Bognár István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents