Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-26 / 47. szám
I96S. február 26. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s Új vonások a pártszervezet munkájában Már a taggyűlés előkészítése is különbözött a megszokottól. Bár a Dombóvári Talpfatelitö párttaggyűlésére máskor is a pártbizalmiak hívták össze a tagokat, a február 22-i párttagyű- lésre szóló meghívás más volt. Személyesen is beszélgettek a meghívottakkal. de ezenkívül mindenkinek egy meghívót adtak át, amelyen a taggyűlés helyének. idejének meghatározásán kívül négy kérdési tettek fel, amelyekre a taggyűlésen választ vártak. Eltérően az eddigi gyakorlattól, próbaképpen új módszert alkalmaztak a taggyűlés előkészítésében és megtartásában. A pártszervezet titkára. Somogyi Béla elvtárs vitabevezetőt mondott a megadott kérdésekkel kapcsolatban. Ezután a párttagok közül tizennégyen mondták el véleményüket. Miről folyt a vita? Az idei tél nagy próbára lelte az üzem vezetőit, dolgozói i. A vezetők nem készültek fel a rendkívüli időjárásra. Az üzem nem rendelkezett megfelelő fakészlettel ahhoz, hogy a 450 munkást rendszeresen foglalkoztatni tudják, Cselekedniük kelleti,' mert félő volt, hogy a kifizetett: munkabér mögött nem lesz meg a termelési .érték. Megoldást kellett találni, s a párlbizalmiak. a szakszervezeti aktivisták, a művezetők bevonásával azokban az üzemrészekben, ahol faanyag hiányában kevesebb volt a munka. elbeszélgettek a dolgozókkal. Őszintén feltárták a bajokat, és megmondták, hogy nem tudják az üzemrész valamennyi dolgozóját foglalkoztatni. Kényszermegoldásként átmenetileg, amíg a szállítási korlátozás tart, munkaerő-átcsoportosítást ■ kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy száz dolgozót átadnak a pályafenntartáshoz havat lapátolni. GYÁRI ÉLETKÉPEK A dolgozók nem tapsoltak ugyan a megoldásnak, de a többség belátta, hogy az intézkedésre múlhatatlanul szükség van. Csak kis számban voltak olyan dolgozók, akik a 6,25 forintos órabérrel nem vállalták a pályafenntartási munkát. Ehelyett fizetés nélküli fagvszabad.sagol kértek. Emberi vonás, hogy sokan csak addig helyeselnek valamilyen intézkedést — különösen, ha az a valami lemondással is jár —. amíg másokról van szó. A taipl'atelíió dolgozói közöli is néhánynál ki ütközött ez a vonás, de a több ség emberségből jól vizsgázott. Becsületükre Vált. hogy amikor nagycsaládos dolgozóról volt szó. vágy olyanról, ahol a család eltartása egy keresőre hárul, háttérbe szorították az egyéni érdekeket. Egy másik probléma is adódott, amely miatt zúgtak«. Ez a szokásos tűzifa-járandóság felemel»», sének nem teljesítése volt. A talpfatelítő vállalat, dolgozói részére a hulladékból évente 20 mázsa tűzifát biztosít, A nagy télre való hivatkozással 5 mázsa tűzifa pótkiutalását kérték. Miután a keret erre ném adott lehetőséget. a vezetőség nem teljesíthette a kérést. Ennek megértetésére is őszinte beszédre volt. szükség. Túlzás lenne azt mondani, hogy minden simán és zökkenő nélkül ment. Nem ment, nem is mehetett, Sokféle baj torlódott, össze, s ezeket sokféleképpen lehetett magyarázni. A dolgozók közül már csak az öregek emlékeznek vissza a felszabadulás előtti időkre. amikor a talpfatelítő idényjellegű üzem volt. Természetesen ezúttal - nem arról volt szó, hogy a dolgozók a munkrfi- i nélküliség következtében máról holnapra az utcára kerülnek, hanem arról, hogy átmenetileg munkaerő-átcsoportosítást kellett: végezni, s ez az átcsoportosítás egyik-másik dolgozónak rosszul esett. A pártszervezetnek agitációs munkát kellett végeznie ahhoz, hogy a vita helyes irányba terelődjél-;. A dolgozók, bár nem tapsoltak, de megértést tanúsítottak. és az adott esetben ezt kell hangsúlyozni. E megértés előzménye természetesen az a politikai munka, amelyet a pártbizalmiak. a szakszervezeti aktivisták és a művezetők végeztek a dolgozók között. Foganatja van a nvíltságnak A Dombóvári Talpfatelitö vezetői — ahogy az idősebbek visz. ssaemlékeznek a felszabadulás óta eltelt időre —. ilyen nehéz helyzetben, mint az idén, nem voltak. A rendkívüli intézkedésekkel kapcsolatban sok tapasztalat került felszínre. A jó tapasztalatok között elsőnek arról kellett szólni, mennyire helyes volt a pártszervezet előrelátása. Helyes volt. hogy őszintén és kertelés nélkül feltárta a bajokat. A másik tapasztalat, és egyben tanulság: A jövőben alaposabban fel kell készülni a tél viszontagságaira, függetlenül attól, hogy az utóbbi néhány évben enyhe telünk volt. A taggyűlésen ezekre a kérdésekre kért és kapott választ a párt vezetőség. A párttaggyűlésen az emberek bizakodó hangot ütöttek meg. Az elmúlt héten ugyanis megérkezett az első nagyobb szállítmány, tizenhat va-- gon faanyag. Biztatóak a kilátások. mert a jelenlegi 30 vagon- nyi fakészlet lehetővé teszi, hogy március elsejével a pályafenntartásnak átadott dolgozók .is visszakerülhessenek az üzembe. A taggyűlés — eltérően az eddigiektől —. nem besz. mólóval hanem vitával kezdődött. Az új módszer beváltotta a hozzáfűzött reményeket, várakozásokat. Magasszínvonalú tanácskozás volt. Pozsonyi Ignácné Ha nagyon szeretik egymást Mérlegzáré közgyűlések a kisipari szövetkezesekben Tegnap délután közgyűlésre jött össze a Szekszárdi Fodrász Szövetkezet tagsága. A szövetkezet vezetősége egy egész esztendő eredményeiről. hibáiról adott számot, ismertette az ez évi feladatokat. majd kifizették a tagoknak a nyereségrészesedést. Jól zárta a szövetkezet az J9ö2-es esztendőt, a nyereség megközelítette a negyedmillió forintot. Nyolrvanötezer forintot osztottak ki a tagság között, minden, az év folyamán kifizetett 100 forint munkabér után ti forint 50 fillért, ez negyven fillérrel magasabb az előző évi nyereségrészesedésnél. A Szekszárdi Fodrász Ktsz közgyűlésével megkezdődtek a megye k tsz-cinek mérlegzáró közgyűlései. Mintegy másfél hónap alatt a megye mind a negyven kisipari és háziipari szövetkezeténél megtartják a közgyűlést. — Kétszáztízmillió forint értékű termelést, illetve szolgáltatást végeztek a megye kisipari szövetkezetei az elmúlt esztendőben — mondotta Hiesz Miklós elvtárs, amikor érdeklődtünk, mit mutatnak a múlt évi mérlegek. — Ez huszonhétmillióval haladja meg az 1961. évi termelést. A szövetkezetek túlteljesítették az éves tervet. Az évi nyereség több, mini tizenhárom és félmillió forintot tesz ki, ami mintegy félmillióval múlja felül az előző évit. A nyereség nem emelkedett olyan arányban, mim a termelés, ez többek közt arra vezethető visz- sza. hogy a ktsz-ek az. elmúlt évben több. a lakosság közvetlen javítási, szolgáltatási igényeit kielégítő új részleget hoztak létre, szolgáltatási vezettek be. Ezek az. első' időben több költséget okoznak. jövedelmezőségük meglehetősen alacsony. A ktsz.-ek alakulása óta egyetlen; ps&ießdö.lpen sem létesítettek a megyében ennyi új részleget, fiókot, felvevőhelyei, Csupán, alapítási,.átszefr vezésj kiadásokra közel egymillió forintot fordítottak a kisipari szövetkezetek. — A részletekben is ilyen kedvező a kép? — A terv teljesítés sajnos .nem egyenletes. Igen kedvezően alakult a lakossági építési terv teljesítése. Míg a szövetkezetek 1961-ben 22 millió forint 'értékű lakossági építést végeztek, tavaly 30 millió forint értékűt. A sz.ol- gáltatősok értéke az 1961-es .20 millió forintról 28.5 millióra emelkedett. Az átlagos emelkedést nem érte el azonban a méretes tevékenység, itt az. 196* «vi hétmillió foririfXesak 7 százalékkal. félmillió forinttal növekedett, különösen a bőrkon fekciós — főleg cipész — méretes , tevékenységnél nagy a lemaradás. — Hogyan alakult a szövetkezetek vagyoni helyzete? — A ktsz-ek összes vagyona — beleértve a különböző forrásokból fedezett összes álló- és forgóeszközöket — hatvanegymilió forintról 75 millióra emelkedett, a tiszta vagyon 18 millióról 23,5 millió forintra nőtt. — Mi történik a 13 és félmillió forint nyereséggel? — A jövedelemadó befizetése után a tiszta nyereség mintegy tizenhárommillió forint. Ez kerül — különböző célokra — felosztásra. A két legjelentősebb tétel a szövetkezetek közös alapjának növelése és a tagok között szétosztásra kerülő nyereségrészesedés. A közös alapba mintegy ötmillió forintot helyeznek a ktsz-ek négy. négy és félmillió forintot pedig nyereségrészesedésként a tagok között osztanak szét. Mint már évek óta. most sem volt egyetlen mérleghiányos ktsz a megyében. mindenütt osztanak nyereségrészesedést, Természetesen, ahol jobban dolgoztak tavaly, jobbak az eredmények, ott többet, ahol nem. ott kevesebbet. Még nem készültünk el valamennyi mérleg részletes felülvizsgálásával. de néhány szövetkezetről már megvannak ezek a. — végleges — adatok is. A Tolnai Építőipari Ktaz-nél a tavalyi 7,64 százalékkal szemben most 8.92 százalékot osztanak. A Dotpbó.YfH’i Építőipari Kísz-ben az 1961-eshez képest most pontosan megkétszereződött a részesedés. 4.1 százalékról 8.2 százalékra emelkedett. — El kell mennem, mester! Nagyon fontos családi ügy. Nem maradhatok egy percig sem. Pál András hangja túlszárnyal ta a gépek zörejét. — Hány napot akar? — kérdezte a művezető. — Harmat. A művezető megrázta a fejét. — Nem adhatok. Foglaltak a „beugrók”. Nem tudok senkit a gépre állítani. Első a termelés. Jó ideig csak a gépek monoton zené je hallatszott. Pál András arcára kiültek a reménytelenség. és kétségbeesés jelei. A művezető jóindulatú, szánakozó arccal nézett. — Hiába, nem tehetek semmit — mondta és tovább akart indulni. Antal Géza szava megállította. — Ha megengedi, én elvégzem az ő munkáját is. A művezető a fekete hajú, csontos arcú fiú szemébe nézett. — Tudod mit vállalsz magadra? A fiú bólintott. Pál András arcáról a hír óta első ízben eltűnt a kétségbeesés, a szeme hálásan csillogott. — Nem bánom — szólt a művezető és továbbment. Antal Géza nehéz munkára vállalkozott. Könnyű „modell” volt a szalagon. Nagyobb lett a gyorsaság. A sarok körüli faragás veszélyes munka. A gép könnyen elkapja az ember ujját. Megszokta a munka ritmusát. Most az ütem ijesztően felgyorsult. Eddig egy pár cipősarok kö- rülfaragása egy perc, tizennégy másodpercet, és két munkamozdulatot vett igénybe, s most, hogy társa munkáját is vállalta, mindezt 54 másodperc alatt kell elvégeznie. Megizzadt. A szalag siklott, .akár a folyo vize. A gép dühös állat módjára harapta a cipősarkok faragásra váró részeit. Műszak befejezése előtt már nagyon érezte a fáradtságot. Ösz- szeszoTÍtotta a fogát, megfeszítette minden erejét. A normát teljesíteni kell. Selejt nélkül kell dolgozni. Különben mit szólnak a többiek. Mit szól a mester, a művezető. Vigyázni kell a kezére is, amely a szokottnál kétszerié nagyobb sebességgel mozog. Az álmosító,egyhangú gépi hangokat próbálta kiegyensúlyozni: dudo- rászoft. A műszak végén már csak reflexei vitték gépiesen a kezeit. Néhány darab selejtje lett volna, de a brigád tagjai, a csiszolók segítettek. Megértették, miről van szó. Máskor rendes körülmények között morgolódtak volna. De most. nem volt egyetlen hang sem. Este a brigádszálláson a többiek sokáig készülődtek. Táncolni mentek. Hívták őt is. Nem ment. Lefeküdt. Az ágy hatalmas értékké nőtt a szemében a fáradtság miatt. Másnap megint nehéz napja volt. örvendetesen tapasztalta, hogy miiszak végén egyetlen selejtje sem volt. A két normát teljesítette. A harmadik napon megérkezett Szegedről Pál András, a Bonyhádi Cipőgyárba. Elintézte a dolgát. Arca nyugodtunk, pihentnek látszott. A brigád tagjai jókedvűen üdvözölték. Óda-állt Antal Géza elé, nem szólt semmit, csak megölelte, úgy, ahogy testvérek szokták, ha nagyon szeretik egymást. H. T. ^műitek a fvulüéM — Berki Andrásékat keresik? A József kertsor egyben laknak, abban a takaros kis házban. Könnyen ráismerni, frissen vakolt, egészen új ház még — kaptuk a felvilágosítást Dunaföldvá- ron. A pontos leírás alapján valóban könnyen rábukkantunk Berkiék portájára. Ebéd közben kopogtattunk, a tűzhelyen 15 literes fazékban gulyás rotyogott, az asszony éppen a csipetke szaggatásához készült. — Elnézést, hogy itt fogadom magukat, dehát ez a hosszantartó tél ide kényszerít bennünket, ösz- szehúzzuk magunkat, hogy a sártól, piszoktól kíméljük a rendes szobát — mentegetőzik, miközben valami ülőalkalmatosságot keres. De minden hely foglalt, a' Berki család igen népes, a gyerekek száma egyhíján tíz. Jól öltözött valamennyi, a kislányokon — anyjuktól eltérően, aki még a színes, bő szoknyához ragaszkodik — készen vett szövetruha. — Nem lehet minden régi szokással egyszerre szakítani — mondja, ahogy tekintetünket elkapta. — Sok mindent le kellett győznünk. míg idáig jutottunk. Az ablakhoz lép. kezével a Vörösmarty út vége felé int. — Onnan . verekedtük’’ ki magunkat. A jelzett irányban cigányputrik sorakoznak egymás mellett... A több mint tíz. ott lakó család közül Berkiéknek sikerült először.. Szakítottak a több évszázados szokásokkal, emberhez méltó körülményt teremtettek maguknak Hogy kezdték? — Dolgoztunk mind a kelten. A tanács segített, ő helyezte el a férjemet. Több évig kubikolt a Dunaújvárosi 26. sz Építőipari Vállalatnál. Két év óta a helybeli kendergvávban dolgozik, jobb így, mindennap hazajöhet. A családi pótlékkal együtt Berki András havonta 2200 forintot visz a családnak. Bár vannak rá elegen, néhány száz forintot minden hónapban félretettek, s amikor abból néhány ezer forint lett. Berki András másodszor is bekopogtatott: a községi tanácshoz. — Házat akarok építeni, az OTP-nél már jártam, kezes kellene... Akadt kezes. .Dánó Lajos, aki annak idején elhelyezte Berkit, szívesen segített most is a boldogulni kívánó családnak. Két évvel ezelőtt tartották meg a házavatást. — Nézzenek körül — biztat a háziasszony. Uj bútor a konyhában, teljes berendezés a szobában. Az asztalon rádió, a hármas ablakon függöny.. Minden ragyog a tisztaságtól. — A bútor vásárlásában én is segítettem. — Dolgozik? — Természetesén, a Virágzó Termelőszövetkezet szőlészeti szakcsoportjában. Nyáron, hogy szaporodjan a munkaegység, még a gyerekeket is magammal viszem. Büszkén mutatja a búzát, amit munkaegysége ellenében kapott. A család kenyere biztosított. Kitárja az éléskamra ajtaját. Nyolc sonka sorakozik egymás • mellett... — Két hízót vágtunk, a mi gyerekeink nem éheznek. Nézze csak őket, majd kicsattannak az egészségtől. Magához szorítja a legkisebbet, az órára tekint. — Gyerekek, gyorsan készülni, el ne késsetek az iskolából. András, beszámolsz este... Szigorú a hangja, de mosolyog a szeme, ahogy a két készülődő fiúra néz. Halkan, hogy ne hallják, felénk súgja: — A nagyob- biknak 3.8. a kisebbiknek 3,2 volt a félévi átlaga. Nagyon boldogok voltunk, de továbbra is szigorúak vagyunk hozzájuk. Ki tudja, hátha lehet még belőlük valaki... Búcsúzkodunk. a kapuig kísér, önkéntelenül bukkant ki belőlünk a kérdés: Visszamennének oda?... — Soha! Mi már kinőttünk a putriból. Bál- örökre eltűnne minden vityilló. Ha minden cigánycsaládban olyan nagy volna az akarat, mint Berkiékben, talán nem is sokáig kellene erre várni. A mi társadalmunkban a munkát szerető embereket becsülik, s á végzett munka alapján teszünk különbséget ember és ember között. RÁCZ LÁSZLÖNÉ
