Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-24 / 46. szám
a tolna megyei népújság RODA LM I MELLÉKLETE NICOLAE BREBAN E gy nyurga fiú lopakodott be az építkezés területére. Vince volt ez a rugalmas- járású cingár kamasz. Óvatosan lépkedett az épület zsúfolt udvarán. Felment a lépcsőkön, ide- oda bolyongott a nagy termekben, ahol néhány munkás dolgozott. Égy ember ösaknem odalapult a mennyezethez, baloldalt meg hátul ketten mozaikokat semmivel, csak gyere velem. VINCE — Brigád vezető! Ne munkás — Mehetünk! — határozta el épületet. Vince erőteljesen megragadta a karját: — Rám nézzen — kiáltotta csaknem örömmel — nézze, milyen erős vagyok! — Jó, jó, de ebben a ruhában... — próbált volna szólni az anyja. — Igen, ebben, eltalálta! — törődi mondta fojtott hangon —, eltalálta! — Jó, de miért? — kérdezte dadogva az anyja. Néhány pillanatig hallgattak mind a ketten, majd siránkozva megszólalt az asszony: — Azt mondod, hogy nem jössz, Vincém, kedvesem, azt mondod, hogy nem jössz? A fiú bámulva nézett az anyjára, lehajtotta a fejét, s vállát raktak, távolabb egy guggolt mozdulatlan, egeszen magát Vince, amint figyelmesen kicsinek látszott innét. Szinte lépkedett, Bálint szaki nyomában, zajtalanul dolgoztak. Ez a váratlan csend lenyűgözte Vincét. A gy hónap múu.a Vince harmadik emeleten megállt egy , megvette magának a rumunkás mögött, aki márványla- * J hát> s még tíz napja ^ pok-cal burkolt egy oszlopot. Az viselte, amikor egy reggel a kapu- ember szünet nélkül dolgozott, koz hívatták. A kapusbódé mö- ,ara lena majd egy óra múlva - minthogy gött ^ csúnya, de még üa_ Vince nem mozdult el mellőle — toinc necvnm; ü a t; , a ^ ... megszólította. Hangja fáradt volt. ról a^ Az ^víÍ vott Xmte Ó.\N*m értettám.eg *?“! J roi a poit. az anyja volt. Amíg Nem értett meg... várjon otkor a — Hogy hívnak? közeledett feléje, elnézte őt, s kapunál! — s gyorsan elrohant. jólesően állapította meg. hogy _ Mft tudnék én mondani... a tőle örökölte testenek rugalmas- beszélt volna az anyja, de elhall- sagat. Nagyon megörült neki s gat0tt, látva, hogy a fia nem ..._ . , . . valami 3° offboni melegseg száll- figyel rá Vince mielőtt az épii— Miért eppen itt? - kerdez- ta meg. Jetbe lépett volna, megfordult, te a munkás. Megkaptad a levelemet. • s visszaszólt a még mindig ott — Ezt vettem a fejembe... kiáltotta már messziről Vince. álldogáló anyjának: Vincének! — Tán itt akarsz dolgozni kőfaragónál? Igen, — mondta Vince. — Nem megyek, ezt mondja vagy hogy is mondjam. De. mi- — Meg, hát hogyne kaptam nek is mondanám. Nem vagyok vóna meg? — mondta meghatód- mfig w én innél el nem me_ köteles megmondani! — feleselt va az anya — ez a ruha, amit a t, Ebben van az én erőm! .... _ . , gyek! Ebben van az én erőm! Vince idegesen, s két lépést hát- vettel magadnak. _ Kezével mutatni akarta, de rálf, — hiába is ■ kényszerít! — Ez, — válaszolt közömbö- meggondolta magát. — Nem kényszer!tlek én, — vá- sen, de közben rápillantott mész- telvr áuóneálion ott — wólt laszolt az fezhajú nagydarab em- tol, gipsztől eléktelenített ruhá- SZ€bd”bben n®ost először szelibér, — dehogy kenyszeritlek. jara. i&lmondod te anélkül is.*. — S viseled, mi, viseled a- El én. - sietett Vince a vá- munkában? - fakadt ki az anylasszál - miért nem mondanám? 'a. se!? ^odve a kapus Úgyse tudja megakadályozni, ha rosszalló piUantasaival. Haja kién egyszer a fejembe vettem, bomlott magasbalendult kezevel den —, menjen csak, s meg ötkor. várjon bogy ruhát veszek magamnak! azt kezdte igazgatni, O daköszönt még a kapusnak az asszony, kiment az utcára, s lassan lépkedett . tova az építkezés hosszú kevíA kőfaragót meglepte a fiú vá- — Hagyjuk ezt! — szolt ra jbse mellett. Kedvetlenül lépratlan kijelentése. Előbb értetlenül Vince indulatosan. Az anyja f edett, és csendesen sírdogált. nézett rá, aztán elnevette magát, észrevette fián a szokatlan he- mintha csak valami elviselhemosoly nyílt Vince arcán is. vességet. tetlen formaságnak kellene eleSzeretereméltó volt, ahogy ott állt “ Hagyjuk ezt, ■ ismételte, get tennie, nevetve. Két egymásra húzott ~ inkább azt mondja meg, miéit tarka pulóverének rongyai alig takarták be a testét. — Kisebb koromban nekem is Volt egy ruhám, hetykén — de az nagyon régi le- V€^ — Ide nézz, ezt hoztam neked... — kezdte megszégyenülve az anyja, s lehajolt a tarisznyá- magyaraztd amb_ Vince eddig észre sem Románból fordította: FERENC LAJOS irww»iwnw'imnMM»e>r»mninwmr A vitában érdekesen oszlottak meg a vélemények. Volt olyan, aki. azt állította: a szabad idő nemhogy növekedne, hanem inkább csökken, s szinte felesleges arról beszélni, hogy valamit tenni kell a célszerű, a társadalmi normatíváknak leginkább megfelelő fel- használás érdekében. Más viszont azt állította, hogy a munka utáni szabad órák száma szaporodik, s hovatovább gond lesz, miként adunk programot azoknak, akik nem tétlenkedéssel, hanem valami . közhasznú tevékenységgel próbálják áttölteni. Különösen értette ezi a ■ fiatalságra, arra a nemzedékre, amelyik mostanában próbálja megkeresni helyét az életben. Magam részéről az utóbbi állásponttal értek egyet. Kétségtelenül érzékelhető a szabad idő növekedése, s az is, hogy ezek az idők nem úgy töltődnek ki általában, amint az legjobban megkívánható lenne. A magánélet egyes területei és a társadalmi közélet között bizonyos értelmű távolság tapasztalható. Találkoztam például olyannal, aki munkahelyén kötelességtudó, feladatait igen pontosan ellátó ember volt, magánéletében azonban nem találtam semmi megnyugtatót. Sem az egyén, sem pedig a társadalom szempontjából nem közömbös, hogyan élünk. Az egyén csak bólint, vagy rosz- szallóan csóválja a fejét, ha kirívó jelenséget lát.. A társadalom azonban nem teheti ezt meg. hiszen akkor egyes jelenség láttán egyebet sem tehetnénk.. mint hogy mindannyian a fejünket csóválnánk. Például akkor, ha olyan esettel kerülnénk szembe, mint a közelmúltban elítélt szekszárdi huligánok ügye. Valahol egészen a kezdeteknél ennek az ügynek a kapcsán is ki lehetne mutatni az időproblémát. És az ízléstelen. emberhez alig méltó, szinte teljesen elvadult „szórakozási” válfajok... Egyesek azt mondják: kiúttalanok azok a. fiatalok, akik művelik. Mások viszont arra hivatkoznak, hogy „fiatalság, bolondság”, iwfmiTrrrn Egyik %'álto- zat sem jo mert nem ki- /f. nál megoldást, S' azt a véletlenre bízza. Pedig még ha van is valami esély, az is nagyon csekély, bármelyik megfogalmazást illetően. Az alapvető valahol a szellemi színvonalnál keresendő. Aki ki- úttalan — még ha sommásnak is tűnik az ilyesféle írelet — az majdnem minden esetben buta is. Személyes tapasztalatom, hogy az alkoholizmusig eljutó idősebbek és a magukból kivetkőzött formában szórakozó ifjabbak többnyire műveletlenek is. Olyanók. akik gyakran nem is tudják megmondani mit miért tesznek, csak teszik, s leggyakoribb érvük egy vállrándítás. vagy ez: nekem így tetszik... A tetszés, vagy nemtetszés teljesen egyéni dolog. Az azonban már korántsem, hogy ezek a dolgok miként változnak, vagy■ változnak-e egyáltalán. S itt egy kicsit már közelebb kerültünk a szabad idő problémájához. Eb ben lehetne összegezni: már az általános iskolánál fokozatosom alkalmazni kellene az ízlésnevelést. Nem lehet azt mondani, hogy teljesen zárt kapu előtt állunk. Bizonyos kezdeményezéseket tapasztalhatunk már korábbról. A „hogyan” kérdése azonban még mindig tisztázatlan. Erre mutat például az, hogy alig található nálunk nyoma is az olyan társasági életnek, amelyben érdeklődésének megfelelően megtalálnák az emberek a szórakozási, tanulási és egyáltalán, önművelési lehetőségeket. Pedig elsősorban erről van szó. És arról, hogy nagyjából megszűnt nálunk az a törekvés, amelyik a mindenáron való vagyongyűjtést célozza. Az élet- anyagiakban biztonságos, a mai fiatalnak nem kell arra gondolnia, hogy öregségében kenyér és pénz nélkül az utcára kerül. S ez olyan biztonságot kölcsönöz, amelyikben a szabad időt pihenésre, tanulásra lehet fordítani. Csak előbb meg kell teremteni ennek a 'bázisait., s felébreszteni az igényt irántuk. SZOLNOKI ISTVÁN hetett, ahogy visszaemlékezem. Azt hiszem el is volt szakadva — Minek pirult el? — hajolt le anyjához Vince, hogy jobban egy-két helyen. Faluról jöttem. 3dssa az arcát. Ugye azért jött, Mocsirából, — Mocsirából? — Honnét tudná azt maga, hogy hol van? Messze van az innét, túl a hegyeken. — Erdélyi vagy? — Az. hogy hazavigyen? z asszony némán bólintott, anélkül, hogy a fiára nézett volna; — Haza kell, gyere — mondta ki határozottan —. apád megparancsolta, hogy ne merjek s hazamenni nélküled. Szigorúan A kőfaragó megfordult; munkához látott. Vince megparancsolta mozdulatlanul figyelte a _ Igy? _ kérdezte Vince, s dolgozo ember kept, ahogy ide- jdegesen kezdett járkálni az any- oda mozgatta rakosgatta a fe- ja körül _ tehát így? Megpa- her lapokat. Míg szeme előtt for- rancsolta? Mondok én magának malodott az oszlop, valósággal valamit most, azonnal. Mondja belefáradt a nézésbe, mintha csak meg apámnak hogy nem megyek! maga dolgozott volna. Ahogy az _ haza? _ csodál_ ember ráillesztett egy sor mar- 3 szinte luatfa yanyiapot az oszlopra, kettőt szót, mintha jól esne, futtyentett elcsen, mire egy fiú oJ a amin elcsodálmegjelent, s habarcsot ontott a BValójában mérges voit, lapok möge Dolgavegeztével el- halántékia kivörösödött. - Cso- ment megint. Léptei meg sokáig y s jössz velem, de azonvisszhangzottak a hatalmas tér- na* kiáltotta, hogy vissz- mekben. hangzott tőle az egész környék. — Mondjad csak, — kezdte a kapus, aki eddig is figyelte megint a kőfaragó — régóta őket, hirtelen köhögni kezdett, s gondolsz te arra a ruhára, vagy behúzódott gyorsan a bódéba, mit is akarsz venni? Máskülön- _ Nem megy€k _ ismételte ben engem Bálintnak hívnak, gZantelen Vince, s ■ majd szét- Bálint szakinak, vagy Bálint bá- vetette a düh. Nem megyek, de nak, ha úgy tetszik... hagyjuk ezt! Hagyjuk ezt! — Nemigen gondoltam rá még, ' — Apád megparancsolta, hogy *—■ szakította félbe Vince — csak gyere — szólt megint az anyja, arra gondoltam, hogy valami felindulva —, dolgozni dolgoz- kéne, tán egy ruha, s nekivág- hatsz, ahol akarsz, akár vele is, tam. Annyit tudtam csak, hogy vágysenki se tud eltéríteni a szándé- — Nézze — mondta Vince komtól, — heveskedett a fiú. olyan lassan és csendesen, hogy — így van ez, — mondta ko- az anyja nyomban elhallgatott molyán Bálint szaki — s nem is tőle, — nézze, — & fejével a lehet másképpen! De, mit is le- széles négyszögben emelkedő hetne tenni! Megvan gyeye velem, épületre intett —, nézze, de néz- elviszlek Popa Ilyéshez. ze meg jól! — A’ meg kicsoda ?— kérdezte Az asszony felemelte tekintetét, Vince, ahogy elindultak. de jóformán meg se nézhette az óLeaeeten égetett a múlt,.. Radnóti órán a gimnáziumban Beteg vagyok. És egyedül. Na- sűrűsödött, minden és mindenki Egyedül vagyok. Mindenki el- gyon. Az egyedüllét akkor a a várakozás fojtó, izzó légköré- hagyott, térdre kényszerített az legfájóbb, mikor beteg az em- ben ült. Úgy éreztem, hogy ez a élet. Valaha nagy „É”-vel írták, bér. Mert ilyenkor kiszolgáltatott várakozásteli csend hullámokban és most olyan törpe. Mert akik — a fáradt idegek, a meggyötört közelít a katedrához és elönt. uralják, olyan törpék. Sarat ken- test, a láz, a félelem — igen a Jöttek a hullámok, az emlékezés nek a megfáradt öregekre, és félelem, hiába próbálsz tőle sza- hulláma, és nem tudtam véde- megtapossák a vágyakat. Kiker- badulni — nem lehet! Fogva kezni. Mellettem János állt őszü- getnek az otthonból. Otthon?! tart és hiába nyitod ki a rádiót, lő halántékán megtört a gyenge „Búvó otthoni táj! Oh, megvan-e hiába fogsz könyvet, hiába pró- februári nap fénye. Egyszerre még az az otthon?” Reszkető lá- bálsz másra gondolni, csak ne azt éreztem, hogy színpadon ülök bakkal próbáltam felállni, de magadra — nem megy! Minden és szembe velem a rivalda fénye nem tudtam, mert elvette bátorfáj. A fekvés, mert fáraszt, a ég. Vakít! Semmit sem láttam, Ságomat a tudat: „Úgyis meg kell csend, ami körül vesz — mert csak a villanykörték félkör-ián- halnod — meg kell halnod! Buta, rossz, buta tanácsokat ad. cát. Égtek. Mint a gyertyák — hova mész? Hová igyekszel? Múlt és jelen, valóság és álom először úgy, mint a gyertyák — Nincs helyed, nincs jogod clni!” keveredik, a felizgatott képzelet aztán kihunytak és úgy láttam, Nem! Ne bántsatok. Engedjetek, megtölti a percet és az órát em- hogy összeolvadtak, egységet, el- nekem dolgom van. Olvasnom lékekkel — lassan rádöbbensz: szakíthatatlan egységet, kerítést, kell, írnom, meg kell még írnom, nem tudsz különbséget tenni drótkerítést alkottak, és mögöt- hogy élni akartam, vigasztalni, álom és ébrenlét között. Azt hí- tűk vigyorgott valaki! Vagy vala- én le akartam törölni a könnye- szed, álmodtad a félelmet, és jó kik? Nem tudom! Reszketett ben- két, én. segíteni akartam az em- a felébredés. Majd rádszakad a nem a lélek. Elesettnek, nyomo- bernek, hogy hinni tudjon — súlyos igazság, hogy valóság a ruitnak éreztem magam. Megalá- de nem engedték. És most az félelem és jó lenne az álomba zottnak, aki nem tudja miért él, életem is kell? Hát nem, azt nem zuhanni — nem gondolkozni, miért szenved — ártatlanul. És adom! Mindent, de azt nem, azt csak azt nem. Miért kell az em- jött felém a drótkerítés, megfe- az egyet nem! Nem magamért, bernek egyedül lenni? Miért kell szült és tudtam áram van. benne, hanem értük. A testvérért, az' éppen akkor egyedül lenni, ami- Halálos! Magához ránt. Meg kell anyáért, az anyákért. Hogy hinni kor olyan gyámoltalan? Mikor halni. De miért? Én nem tettem tudjanak még, hogy vállalj lk az rászorul egy kedves szóra, a puha semmit. Csak 'lettem, vagyok, életet. És szüljenek újra c.ecse- simogatásra, a bátorításra, a társ- Nekem kicsi, karonülő húgom rriőt. Hiszen egyszer béke lesz! ra? Miért? Mikor itt lehetne az, van, aprócska, fehérhajó anyám. Igaz? Béke! aki betölti a mindennapokat, Nekem élni kell, miattuk is. Nek- * akinek meleg-szürke-kék tekin- tek nincs anyátok? Ugye van? „Hunyorognak a lámpák.” Újra tete erőt önt a fáradt lélekbe, Az ő haja is fehér már. Hát az osztályban vagyok. Magához akinek egy szava többet ér, akkor miért? Akkor miért nem Ölel a gyermek, közel. Akik mint a tavaszra sóhajtó világ értitek meg, hagy én is szeret- meghaltak, egy pillanatra belo- gazdag illatvarázsa. Néhány szá- riék élni? Elevenen égetett a pákodtak az osztályba. Hiszen: mot kellene elfordítani egy ba- múlt! „....nem tudok én meghalni sei kelit korongon és már jönne. „Látod-e esteledik, s a szöges- élni se nélküled immár" — de * dróttal beszegett vad tölgy kéri- emlékük nélkül sem. Megtelt a terem. Lassan el- lés, barakk oly lebegő — felcsitult a moraj. A levegő meg- szívja az este.” Marczal Tibor
