Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-20 / 42. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. február 20. ^VVVWWWWWWVWV A /WWVWVWWWWWS c/f mi jí iáíi/eiítk Az elmúlt négy esztendőben végzett jó munkájának elismeréseként határoztak úgy, a Tolnai Selyemfonó dolgozói, hogy újra jelölik képviselőnek Bolvári Józsefnél, az üzem dolgozóját. Ki tudja hányszor tartott fogadónapot és beszámolót az elmúlt években? Ki tartotta számon azt, hogy hány ember ügyes-bajos dolgát segítette elintézni. Különösen a munkásasszonyok sorsa érdekli, az ő ügyüket képviselte. A miniszter Hunyadi Károlyt, a Hazafias Népfront Tolna megyei titkárát megyénk minden községében ismerik. Mint pedagógus hosz- szabb ideig irányította a pedagógusok munkáját, segítette a nevelők tevékenységét. De a munkások és a parasztok is ismerik, hiszen számos mozgalom kibontakozásának segítője és kezdeményezője. Különösen szószólója a falvak gazdasági és kulturális felemelkedésének. Ezért jelölték újra képviselőnek. Kaszás Imre gimnáziumi tanárt másodszor jelölték megyénk dolgozói a Hazafias Népfront javaslatára országgyűlési képviselőnek. Munkabírása szinte nem ismer határt. Különösen kulturális téren és a fiatalok nevelésében ért el számottevő eredményeket. Az ő irányításával lett például megyeszerte ismert a szekszárdi gimnázium irodalmi színpada. Az értelmiségi körökben ismert, pedagógiai módszerei megyeszerte elismerést váltottak ki. Kevés az olyan termelőszövetkezet a megyénkben, ahol ne ismernék, ne barátként köszöntenék Péti Jánost, a tamási Vörös Szikra Termelőszövetkezet elnökét, a Szocialista Munka Hősét. Az ő irányításával lett virágzó nagyüzem a termelőszövetkezet, amely jólétet, nyugodt megélhetést biztosít a tamási parasztságnak. Parasztszülők gyereke. Az elmúlt négy esztendőben is becsülettel képviselte a parasztság érdekeit az országgyűlésben. Ezért jelölték újra. Báli Zoltán munkás. A párt hívó szavára jött Tolna megyébe, hogy segítse a mezőgazdaság átszervezését, a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek megszilárdulását, a parasztság fel- emelkedését. Jelenleg a báta- széki termelőszövetkezet elnöke. A csendes, halkszavú emberben bíznak a szövetkezeti tagok. Az ő javaslatára Bátaszéken az elsők között vezették be megyénkben a munkaegység mellett az anyagi ösztönzés különböző formáit. (Tudósítónktól) Tavaly nyolcvan bemutatót tartottak a megye szaktanácsadó gazdaságai. Ebből 44-et az állami gazdaságok, 36-ot a termelőszövetkezetek szerveztek. A bemutatókon háromezer tsz-gazda, elnök, agronómus, brigádvezető és szakmunkás vett részt, A szerzett tapasztalatok nagymértékben hozzájárultak a gyenge tsz-ek Ai megszilárdításához. I A minap kezembe került »Szakszárd megyei város monográfiája«. Lapozgattam a könyvben. A 341. oldalon az egyik fénykép alatt a következő szöveget olvasom: »Vitéz jákfai Gömbös Gyula miniszterelnök a város díszközgyűlésén átveszi a díszpolgári oklevelet. Tőle jobbra vitéz Vendel István polgármester, a város közönsége elhatározását ismerteti«. Ott feszítenek a jó urak zsakettban, díszmagyarban és a polgármester a város közönsége nevében szónokol. Csak éppen a közönséget, a város dolgos polgárait nem látni sehol, róluk a monográfia sem vesz tudomást, illetőleg emelkedett hangnemben egyhelyütt, a 347. oldalon így lelkendez róluk a szerző: »Az 1938-ik évi június hó 6-án — pünkösd másnapján — Tolna vármegye hadirokkantjai, özvegyei és árvái Szekszárdon táborba szálltak, zászlót szenteltek. A zászlóanyai tisztet vitéz dr. thuriki és kom- játnai Thuránszky Lászlóné, vitéz tardoskeddi BenkeJózsef- né, Szongott Edvinné és vitéz Vendel Istvánná töltötték be. Örökre felejthetetlen marad a jelenet, amikor a zászlóanyák szalagjaival ékesített zászló előtt a közel 2000 főre rugó hadirokkant. hadiözvegy és hadiárva elvonult«. Igen. Bizony a szőlősgazdák, a kapások, a kisiparosok, a kiskereskedők, a tisztviselők jobbadán csak arra voltak jók, hogy életüket, vérüket, szemük világát, fél kezüket, vagy lábukat áldozzák az urakért, akik mintegy kegyet gyakorolva felejthetetlennek nyilvánítottak egy ilyen gyászos és szomorú felvonulást. E könyv olvasgatása közben valósággal érzi az ember azt a nagy űrt, amely a zsakett, 'a frakk, a díszmagyar és a város dolgos közönsége között tátongott; | Vasárnap választás lesz az országban. A szekszárdi dolgozók is az urnák elé járulnak, hogy szavazzanak. Ez az esemény viszont szinte kínálja az összehasonlítást, mert nemrég, pár nappal ezelőtt szintén megfordult a városban egy miniszter, aki részt vett a Béri Balogh Ádám Tsz zárszámadó közgyűlésén. Ez a miniszter a régi megyeháza nagy tanácstermében, azok közölt foglalt helyet, akik közé tartozik. Ügy beszélt az emberekkel, ahogy egyik gazda beszél a másik gazdával: keresetlenül, őszintén. A zárszámadás résztvevői észrevehettek, hogy nincs közöttük és a miniszter között szakadék. Hiszen a parasztság minisztere maga is olyan ember, aki pár évvel ezelőtt egy Sompgy megyei községben gazdálkodott A közgyűlés néhány derűs epizódja kellemes és megnyugtató szituációt teremtett, s akaratlanul is bizonyította, hogy a nép és a hatalom egy. Valahogy szóba került az ivóbor, mint fájó pont. Felállt az egyik szövetkezeti ember és elpanaszolta bánatát, azt mondta: — Már a munkásbort is elkezdik fokozni, az ember már azt sem tudja, hová dugja azt a kis pár liter borát, hogy meg ne találják — mondta az öreg őszinte nekilendüléssel, és csak akkor szeppent meg, amikor rájött. hogy elszólta magát. A mindenségit, olyat mondott a miniszter jelenlétében. hogy legszívesebben leharapná a nyelvét. De nem történt persze semmi baj. A közgyűlés harsányan felkacagott és jóízűen az emberekkel nevetett Loson- czi elvtárs is, a földművelés- ügyi miniszter. Tudja ő, hogy így van ez, mióta a világ világ: a parasztember az adót mindig sokallja, a búza árát mindig kevesli, a csizmát mindig drágának tartja. A kötelességét teljesítő fináncot pedig akkor szeretné látni, amikor a háta közepét. Dehát mit lehet tenni: az államháztartást mégiscsak az állampolgárok dolga egyensúlyban tartani. Ezt meg is érti mindegyik parasztember, de azért, ahol lehet, ott megpróbál, mégha néhány forintot is " lefaragni az adóból. I A közgyűlés után a mi* !------------SS------------------- mszt ert a szövetkezeti gazdák meginvitálták egy kis borkóstolóra. Azt mondogatták egymás között, ha egyszer idejött Szek- szárdra, akkor lássa, hogy itt ben mérik. A vezetőség tagjai saját termésű boraikkal kínálták a vendéget. »Ezt kóstolja meg miniszter elvtárs« — bíztatták. Losonczi Pál ott ült közöttük, koccintott velük, beszélgetett és ha betévedt volna oda a pincébe, valami ismeretlen, akkor nehezen tudta volna eldönteni, melyik a miniszter és melyik a tsz-elnök. Sem az öltözék, sem a téma nem különböztette meg őket egymástól. Amikor harminc évvel ezelőtt, 1933 január 21-én vitéz jákfai Gömbös Gyula elindult a tiszteletére rendezett díszlakomára, szertartásos rendben követte a slepp, mögötte lépkedett titkára, dr. Vass Elek miniszteri osztályfőnök, és a polgármester mögött dr. Éliássy Sándor főkapitány. Vigyáztak a nagy úrra. Losonczi elvtárs körül nem volt se titkár, se rendőr. Útközben az elnökkel, ezzel a fiatal, jó képességű földművesemberrel beszélgetett. A Hő- gyészi Állami Gazdaság vontatója' ott állt a járda szélén. A rakodó munkások kissé fur- csálták, hogy egy miniszter gyalog jár. Valamelyik társuk azonban kijelentette. »Olyan ember Losonczi elvtárs is, mint mi vagyunk«. S ez így_ igaz. Csak nagyobb a felelőssége, több a kötelessége. Vendéglátói ott a pincében, egyre marasztalták. A miniszter szívesen időzött volna, de mennie kellett, mert a Gépjavítóban várták. »Tudják, úgy van ez, hogy maguk maradhatnak, érezzék jól magukat. Nekem azonban mennem kell, mert nekem bizony parancsolnak. Budapesten be kell majd számolnom arról, hol jártam, mit végeztem« — ntondta, , A . gazdák hallgatták Losonczi elvtársat, s kissé hitetlenkedve csóválták fejüket. — Nahát, még egy miniszter se csinálhat azt. amit akar, vagy ami jól esik neki. Nem bizony, sőt... S ahol ilyen a rend, ott természetes, hogy a munkásember erre a rendre szavaz. Szekulity Péter £ Új közgazdasági technikum épül [ Bonyhádon t ez a rend, és legalább el tudja fwrrrjfwwrmiwwiTTTrTTTTJVTTWT* majd mondani Budapesten,». hogy van még igazi szekszárdit h OrSZáBOVÜléS Felsdházának vörös, csakhogy ezt nem a»----———-------------------------k ocsmákban, hanem a pincék-^ nflptójabol .. . A választásról Az elmúlt években sokat fejlődött a bonyhádi közgazdasági technikum. Egy probléma azonban állandóan kísértett: az épület szűk, elavult. Foglalkoztak is sokat egy új épület terveivel, megfelelő fedezet hiányában azonban nem lehetett szó az elgondolások valóra váltásáról. Most végre felépül az új technikum mintegy hét és félmilliós beruházási költséggel. Először csak négytantermes épület építéséről volt szó. A bonyhádiak azonban megszervezték a községfejlesztési hozzájárulást. Nemcsak maga Háromezer résztvevő a bemutatókon Bonyhád község járul hozzá je-1 lentős összeggel az új létesítmény ► megépítéséhez, hanem a környe-» ző községek is, hiszen a techni-► kumot nemcsak a helyi fiataloké használják majd. ► A tanácsok községfejlesztési» hozzájárulásból •- csaknem egy-» millió forintot biztosítanak, s le-» hetőség nyílik majd a 4 tante-» rém helyett egy 8 tantermes is- • kola megépítésére. £ Most készül az új közgazdasági technikum beruházási programja. A létesítmény a jelen ötéves terv beruházásai közé tartozik. Egyelőre még nincs eldöntve, hogy a község melyik részén építik fel. Két hely jött számításba ► Az egyik a község központjában f a tanácaház melletti rósz. Ha itf j épül fel az új épület sokat változtat a község képén, de az épít-I kezes roppant nagy szanálásit költséggel járna. Sokan ellenzik! ezt a helyet azért is, mert az ok-t tatást zavarja m^i a közsé-’t központjának zaja. A másik szó-» ban forgó hely a mostani tech-j nikum mögötti rész. Ez megfele-* lő lenne oktatási szempontból.! ugyanakkor sokan ellenzik, mert« nem központi hely. ! FÖLDVÁRI ELEMÉR földbirtokos, 1929. VI. 6-án mondotta: „Attól tartok azonban én is, hogy ez ugrás lesz a sötétbe a szükségtelen titkos választójoggal. Amerikában nem kell félni az általános titkostól, ahol olyan magas az alsó néposztály értelmisége és életsían- dardja. Saját autóján járó Ford-munkást nem kell félteni a kommunizmustól, de a ini lerongyolt országunkban, ahol olyan nagy az elégedetlenség és az elkeseredettség, kétszeresen legyünk résen. Lípís- ről lépésre meghátrálunk a kommunizmust előkészítő szocialista követelések előtt é3 ág kaput nyitunk a demagógiának, a szocialista ágit elásnak, hol a választójog örökös kiíerjcszvé- sénél, hol a Társadalombiztosító Intézet szervezeténél, most pedig a törvényhatóságok átszervezésénél. Minket, akik sehogy sem tudunk lelkesedni az általános titkosért — és ilyenek vagyunk jó- r.éhányan itt a Házban is — azzal gúnyolnak, hogy mi Rip van Winklek vagyunk és átslusszuk a világ folyását. Pedig ellenkezőleg, igen éberen emlékezünk vissza Kun Bélára és Szamuelli- re és igen éberen figyeljük, hogy a Marx-féle ideológia milyen fényesen válik be Moszkvában.”